-
A napfényes Hainan
A felmerült új körülmények miatt fontolóra vettem, hogy hagyom Yunnant a csudába. Ma (miután egész nap a szobához voltam kötve, a szerelőkre várva – akik amúgy nem jöttek) az agyam Hainan szigetén kezdett el kattogni.
Ha már egyedül megyek, akkor jobban elvagyok a tengerparton punnyadás közben, mint a hegyek közt barangolva. Előző eleve egy rendkívül passzív tevékenység, legalább nincs, aki kizökkentsen a ritmusból.Ha ránézünk a földgömbre, s a szélességi fokok mentén eltekerünk Európa vagy Amerika felé, látható, hogy Fengjie annyira délre van, mint Marokkó vagy Florida. Ennek ellenére ideát a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb. Ezt elsősorban domborzati okoknak köszönhetjük, ugyanis nincs ami felfogja a Szibéria felől korlátlanul beömlő hideget.
Ezzel magyarázható az is, hogy bár Dél-Kína egy vonalban fekszik Mexikóval vagy Mauritániával, egész évben strandolásra alkalmas vidék egyedül Hainan szigetén található. Ha a vitatott hovatartozású és mostanság elég sok kalamajkát szító déltengeri apró szigetektől eltekintünk, akkor Hainan Kína legdélebbi területe, itt-ott még foltokban megmaradt trópusi növényzettel és rengeteg pálmafával. A sziget – amely már jó ideje (ha emlékeim nem csalnak, talán 1988 óta) önálló tartomány (előzőleg Guangdong része volt) – központja, Haikou az északi parton még itt sem alkalmas a januári fürdőzésre, ahhoz egészen a déli csücsökig, Sanyaig kell eljutnia az utazónak.
Ez utóbbi, Sanya az egyharmad magyarországnyi tartomány és egyben egész Kína legfelkapottabb strandolási körzete, nevezik kínai Hawaiinak is. Valóban roppant impozánsan néz ki, csábító.
Távol tartott tőle eddig még gondolatban is, hogy többnyire elég drágának harangozzák be, de kicsit utánanézve lehet találni teljesen elfogadható, sőt, olcsó megoldásokat is.
Nagyon szemezek az ötlettel. Ti mit gondoltok? Yunnan vagy Hainan? -
Felemás hétvége
A Főnix-hegyi túra az esőre való tekintettel elmaradt, de nem nagyon bántam, mert szívesebben maradtam itthon.
Szombaton aztán nem annyira jó irányba fordultak események. A nappalim megmaradt működő konnektorja (a másik már november elején bemondta az unalmast) fogta magát, s kissé szétolvadt. A két hősugárzót nem nagyon bírja, s oktalan módon bekapcsoltam a rezsót is a sütéshez (a konyhai konnektorról), anélkül, hogy az egyik melegítőt hatástalanítottam volna.A biztosítékot lecsapta, ez nem is olyan nagy baj, de előbb még szépen elfüstölt. Nem egy mestermű az áramkörök kivitelezése eleve, s a kábelek is nagyon vékonyak, nem ekkora áramfelvételre lettek optimalizálva.
Jobb híján a hálóból előkotortam egy hosszabbítót, s most a fürdőből kihozott vezetéken megy a számítógép és a hűtő.Mivel a konyhai bemenet alsó része is megadta magát, így a vízmelegítő a hálóba került áthelyezésre. Az egyik hősugárzó is üzemel, azt sikerült a leolvadt konnektor felső bemenetéhez csatlakoztatni, ugyanis az is megúszta.
Ebben a tudatban vártam a hétfőt, amikor is a kedves villanyszerelő szaki kénytelen lesz helyrehozni a károkat. De ez még nem a vége a történetnek. Ma, mialatt a dizájn bűvölése zajlott, valami kopogásra lettem figyelmes. A fülest lekapva láttam is, hogy a konyha és a nappali közt a falból csöpög a víz, fenntről. Kissé át is ázott a fal. Raktam alá egy vödröt, sok szerencsére nem szivárgott le, s tudtam, hogy a zuhanyzással hamar végeznek odafenn.
Kicsivel később a hálóban jártam, s sajnos ott kicsit több víz szivárgott át, egész pontosan van egy gyönyörű tócsa a szoba közepén.
Szerencsére nem folyt rá a padlót leszámítva semmire, de elég durván fest, s így hétfőn kénytelenek lesznek kissé nagyobb munkába fogni a karbantartók. Előre várom.Ja, és volt itt Mengsi, aki hozott egy adag sült csirkét, amit az édesanyja küldött. Finom is volt. Ugyancsak ő meghívott egy esküvőre, amit örömmel el is fogadtam. Emiatt ugyan pár napot csúszni fog a kirándulás, de legyen ez a legnagyobb probléma.
De sajnos nem ez az. Ugyanis kiderült, hogy Mengsinek nincs személyi igazolványa. Nem egészen ismerem az itteni szabályozást, de ő eddig problémamentesen elvolt nélküle. A vonatjegy viszont ideát névre szól, s így nekem útlevelet, a helyieknek pedig személyit kell villantani a vásárláshoz. Elmondása szerint az anyja már párszor pedzegette, hogy ebben a korban kéne már neki igazolvány, de valahogy eddig elmaradt a beszerzése.
Ennek köszönhetően ő tutira nem fog velem jönni, azt viszont nem tudom, hogy egyedül is elinduljak-e majd.
Még kitalálom. -
Kirándulás
Holnap pár végzős fiatallal elmegyünk a Fenghuangshanra, vagyis Főnix-hegyre. Itt domborodik majdnem mellettünk. A gyaloglástól előre félek, de azért bevállaltam, ha már olyan szépen hívtak.
Egyik kedvenc kínai népdalom jut róla az eszembe mindig (bár bizonyára kismillió Főnix-hegy van országszerte, hangzatos).
“凤凰山下，有一位姑娘，她比凤凰鸟儿更漂亮。。。”
vagyis rögtönzött magyar fordításban
"A Főnixhegyen van egy lány,
ki szebb mint a főnixmadár..."Szóval oda lesz a séta. Ha történik valami érdekes, majd megírom. Most megyek az utcánkban lévő nagyboltba kóláért (direkt nekem hozzák a light-ot) meg a kifőzdébe krumpliért.
-
Adaptáció
Mikor augusztus végén idekeveredtem, s elkezdtem áldásos munkámat a helyi diáksággal vegyülve, kissé sokkolt a rengeteg ismeretlen arc. Abban a hitben voltam, hogy majd felírom a neveiket, s szép lassan – ahogy az órákon együttműködünk – meg is jegyzem őket.
Akkor még persze nem tudtam, hogy több mint 1000 tanítványom lesz. A névlistával sem megyek sokra – amely az osztálytermek nagy részébben amúgy ott az asztalon -, mivel minden héten máshol ülnek. Ez nem teljesen önkényesen zajlik így, az osztályfőnök helyezi át őket másik padba, annak érdekében, hogy nagyjából kiegyenlítetten jussanak közelebb a táblához, s egyikük szeme se menjen tönkre.
Az európaiakra jellemző egyébként is, hogy minden kínait ugyanolyannak látnak. Mivel a vonások gyökeresen különböznek a hazaitól, elsősorban ezek tűnnek fel, az általános jegyek. Persze ha elég időt töltünk ázsiaiak közt, az agyunk is idomul, s teljesen jól elkülöníthetővé válnak az egyes indivíduumok.
Kiskamasz koromtól kezdve kínaiak körül sertepertéltem, úgyhogy ez a része nekem nem jelent gondot. Ennek ellenére nagyon tanácstalan voltam az itteniekkel szemben. Ha rámköszönt egy kölyök, sose tudtam, hogy a diákom-e, a nevüket meg pláne nem. Kicsit akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy a hosszú évek óta itt tanító kínai kollégák se tudják.
Mostanra sokat javult a helyzet. Az osztálytermeket kapásból megtalálom, még azt is tudom, melyik nap melyik osztályokkal van órám és hogy még jobbat mondjak, egy-egy osztály hallatán néhány arcot is képes vagyok társítani a csoporthoz.
Van már vagy 10 diákom, akinek a nevét is tudom, meg van Monkey, akinek csak a saját választású angol nevét, ami Monkey.S ami a legjobb, úgy cirka 100 diákról még azt is meg tudom állapítani, hogy tanítom őket.
Lássátok be, ez nem mindennapi fejlődés. Az adaptáció mesterfoka. -
Vasutazni jó – csak legyen jegy
Közben már készülök szorgalmasan az útra, egyelőre még csak gondolati szinten. Nézegetem a lehetőségeket, mi az, amiért érdemes lenne ide vagy oda kitérni, esetleg komoly módosítást beiktatni.
Sajnos örök gond nálam, hogy a klasszikus turistáskodás általában kevésbé köt le. Európa legtöbb országában megfordultam, egyszer érintettem Afrikát is (Marokkó és Nyugat-Szahara), s volt valamennyi Kelet-Ázsia is. Mindig az egyéni tervezésben hittem, mert legjobban ez egyeztethető össze az igényeimmel, s többnyire olcsóbb is lényegesen. A pénz meg nem a fán terem.
Az egyéni utazás velejárója, hogy a felmerülő kihívásokat is egyedül kell leküzdeni. Mókás a nyelveket nem beszélő marokkóiaktól vonatjegyet venni vagy épp a taxisnak elmagyarázni, hogy mégis hova szeretnék eljutni, miközben az én arab szókincsem is kimerül a sukran meg a szuk szavaknál. (Más kérdés, de azt azért észrevettem, hogy mindenhol örömöt kelt, ha a külföldi makog pár szót az anyanyelvükön.)
De visszatérve a mostani kirándulásra, komoly felmerülő probléma a jegyek beszerzése. Itt ugyanis a vonatok kapacitása korlátozott, helyjegy van. Oké, keményüléses jegyet elviekben adnak annyit, ami még fizikálisan lehetséges, de a folyosón dekkolni egy napon át nem éppen elfogadható opció.
A jegyeket nem lehet bármikor megvenni, csak az utazás időpontja előtt 18 nappal kezdik el árulni. Vannak frekventáltabb vonalak és időszakok, mint például a holdújév, amikor gyakorlatilag a fél ország elindul a szülőföldjére, hogy családi körben ünnepelhessenek. Ilyenkor nagyon nehéz jegyet kapni, mert szinte azonnal fel is vásárolják őket, amint lehetővé válik a foglalás. Mivel az ünnepre már haza is érnék, így nálam inkább a visszaút rizikós ebből a szempontból.Van egy másik probléma is, bár ez itt helyfüggő. Értelemszerűen lehet jegyet venni az állomásokon, de Fengjieben nincsen vasút, így vasútállomás sincs. Szerencsére sikerült kiderítenem, hogy a főpostán van egy vasúti értékesítési pont, úgyhogy ez a veszély elhárult.
Végül még egy gondom van, de ez meg teljesen személyes. Egyedül vagyok itt, s egyedül utazni nem olyan jó móka. Mengsi valahogy kikönyörögte a szüleitől, hogy holdújévre ez legyen az idei ajándéka és eljöhessen velem, viszont egyúttal függővé tették a féléves vizsgaeredményétől. Csakhogy az 24-én derül ki, vagyis simán előfordulhat, hogy nem kapunk mindenhová jegyet.
Majd én is beszélek valamelyik nap az anyjáékkal, mert egészen felvillanyozott a lehetőség, hogy lenne útitársam. Valamit ki kell találni. -
Zöld datolya
Egy ideje rákaptam erre a gyümölcsre. Vásárláskor valami almafélének gondoltam, de erre gyorsan rácáfolt, hogy csutka nincs, ellenben csonthéjas mag lelhető fel a hús alatt.
Kérdeztem az egyik osztályt, mi a neve. Gyanítom, nem látták teljesen tökéletesen, mert qinglinek, valami kisméretű körtefélének nézték, ami a gugli szerint nagyjából hasonlóan is fest.Ma aztán a tanáriban is megtudakoltam, s az egyik angol szakos kolléga date-nek, vagyis datolyának azonosította.
Töredelmesen bevallom, soha nem láttam még normális datolyát, csak a sziruposan édes, aszalt verziót. Kicsit csodálkoztam is, hogy valóban erről lenne szó, de aztán némi képkeresgélés meg kölcsönös győzködés után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nem a nálunk megszokott datolya, ellenben egy hasonló faj. A kínai mindenesetre ugyanúgy nevezi mindkettőt.Az én datolyám lényegesen nagyobb és almazöld színű, s kimondottan finom. És még csak nem is szokás aszalni.
Otthon hiányozni fog, tényleg egészen kiváló.
—
-
Gasztro: Táp
Remélem nem unjátok még nagyon a méltán vacak minőségű videóimat, de a kantinban sem bírtam magammal.
Ez volt a mai élelem:
—-
-
Robot újra
Ma a három órámból az első elmaradt, valamiért kellett az angoltanárjuknak. Szóltak már tegnap este, így nem kellett hiába odamennem.
A másik kettő viszont lezajlott, s csináltam apró ízelítő videót, de nem olyan egyszerű úgy, hogy ne vegyék észre.
—
A másik osztályban azt örökítettem meg, ahogy becsöngetés előtt zajonganak.
—
—
Végül egy kis séta az épületben, ahogy Mengsi osztályterme felé tartok. Középtájt van a tanárink, ott van benn az asztalom s pár cuccom. Most épp zárva.
—
-
Hideg
Cudarodik az idő, még hó is esett ma. Bár ezt így talán túlzás kijelenteni, de annyi tény, hogy pár pihe szállingózott vagy egy 10 percen át, de azonnal el is olvadt, nyoma sem volt igazán.
Csináltam egy videót is róla a telefonommal (csak hogy még rosszabb legyen a minőség), de nagyon nehezen fedezhető fel rajta, hogy hullik valami. Azért megosztom veletek.
És úgy döntöttem, valószínűleg Yunnanba megyek majd a szünetre.—-
Az indavideó is megjavult közben szerencsére. -
Nyugis punnyadás
Ez a hét a pihenésé, nem igazán történik semmi. Pénteken azért már lesz órám, de addig az édes semmittevés zajlik.
A kölykök zöme hazament, de azért néhány diák maradt. Az ő szüleik feltehetően valahol a tengerparton melóznak, s más családtagjuk meg talán nincs is, így marad a kollégium. Elég sok házit kaptak amúgy, így annyira azért nem lógathatják a lábaikat.
Maga az újév teljesen csendben zajlott, mintha egy teljesen szokványos nap lett volna. A tüzijáték őshazájában nem utalt semmi arra, hogy bármi ünnepelni való lenne. Majd ha jön a holdújév…Bár január 1. és 2. munkaszüneti napok, a többi ünnepnaphoz hasonlóan ez nem nagyon hatja meg a kereskedelem résztvevőit: minden bolt, legyen az kicsi vagy nagy, ugyanúgy üzemel. Leállás náluk egyedül majd az „igazi” újév környékén várható, akkor viszont napokra, kis üzletek esetében akár 1-2 hétre is. Érdemes lesz majd előtte feltankolni.
A sulibejárat személyzete viszont takaréklángon nyomul, tegnap beletelt jó 10 percbe, mire sikerült a bevásárlást követően bejutnom. Máskor nem nagyon zárják a kaput, de mivel alig van itt valaki, kicsit elkényelmesedtek. Az egy hónapos téli szünet alatt tutira lesz még ilyen közjáték, hisz’ én leszek a kampusz egyetlen lakója. A gyerekeknek még akkor is haza kell menniük, ha amúgy nem ragaszkodnának hozzzá, bár kétlem hogy lenne olyan elvetemült, aki maradni akarna.
Egyelőre nem tudom még, mit fogok csinálni. A falusi látogatás ugyan pár napra kínál programot, de a fennmaradó időben lehet hogy elutazom valamerre. Yunnannal vagy Myanmarral szemezek, februárban is kellemes az idő (különösen az utóbbiban), s kimondottan jó helyek. Myanmarba viszont kéne vízum, s egyedül amúgy se tudom, mit kezdjek ott, burmaiul se értek. Ott délen a malária is valós veszély, viszont a Lariamot jobb lenne elkerülni.
Sajnos Yunnan szubtrópusi – s igazán érdekes – területei is kockázatosak ebből a szempontból, úgyhogy a vége lehet az lesz, hogy maradok itt. Egy látogatás a chongqingi állatkertben akkor is be fog játszani azért, ha más nem. Régen láttam pandamacit.