-
Vidéken újra
Ma hajóra szálltam. Nem akartam ismét Mingchun szülőfalujába menni, mivel ott egyszer már jártam, így aztán egy random, épp induló járművet néztem ki, s azzal, a Jangce habjait szelve indultunk meg folyásiránnyal szemben, Yuanyang irányába.
Ez utóbbi már a szomszédos járás központja, úgyhogy odáig nem, csak a közeli, még Fengjieben lévő Anpingba mentünk. Hogy pontosítsunk, még csak nem is oda, hanem ez utóbbi mikrovároska egy falusias jellegű tartozékába, Dabaoba.
Még a hajón összeismerkedtünk egy dabaoi leánnyal, aki nagyon fellelkesült a waiguoren láttán. Vidéken a szokásosnál is vendégszeretőbbek a népek, így aztán kikötéskor ki is fizette helyettünk a viteldíjat, mindenfajta tiltakozás ellenére. Invitált a házukba is, így aztán oda is bekukkantottunk. Mire elértünk odáig, már előkerült pár ismerőse is, így 4-5 fiatallal együtt caplattunk a hegyen felfelé.
A táj errefelé sem adhat okot a panaszra. Hegyek, víz, növényzet, ami csak kellhet. Na és persze a narancs. Fengjie híres narancstermelő vidék, a falvakban mindenhol rengeteg cserje van, itt sem volt ez másképp. A termés késő őszre, kora télre érik be, s szubjektív véleményem szerint akkor sem túl finom (nem elég édes), így most még csak kis zöld bogyók voltak az ágakon.
Errefelé nincs könnyű dolguk a földműveseknek, de becsületükre szóljon, igazán találékonyak. Vannak teraszok is sok felé, ahol meg nem, ott a meredek hegyoldalon kukoricát ültetnek. Igazi öröm lehet gyomlálni.
A házba érve ebéddel is el akartak látni, s tudom, hogy szívesen is adták volna, de udvariasan kibújtam alóla, nem akartam a terhükre lenni. Ellenben kapacitáltak, hogy nézzem meg a helyi általános iskolát. El is mentünk oda, de sajnos a picik épp az ebéd után szunyókálásukat végezték, így csak üresen szemlélhettem meg az amúgy nem túl nagy műintézményt.
Visszafelé felajánlották, hogy levisznek minket motorral a hajóig, amivel éltünk is, ám a hajó csak nem akart jönni, így újfent igénybe lett véve a dabaoiak jóindulata. Kerítettek egy mikrobuszt, s azzal bevittek minket Anpingba, ahonnan már jártak buszok Fengjiebe.
A fotózkodások sem maradtak persze el, mindenkivel kellett pózolni. Nagyon kedvemre való a vidék, imádom Kína ezen szegletét.
Képek ismét. Sok.
-
Fengjie még mindig kedves hely
Miután hajnali fél 5 magasságában beért a busz Fengjie általam eddig még nem használt, Gangkou nevű autóbuszállomására (van még egy buszállomás, egymástól minimális távolságra), elsőként nem is vettem észre, hogy megérkeztünk.
Pihenőre gyanakodtam, meg épp csak felriadtam a szunyókálásból. Mindenesetre szépen leszálltam dohányozni, s próbáltam a látvány, meg az esetleges feliratok alapján kideríteni, merre vagyok. A szomszédos házak ugyan ismerősnek tűntek, de leginkább az volt megtévesztő, hogy nagyon nem sietett senki semerre. Néhányan még a buszban aludtak, de akik leszálltak, ők is a busz mellett álldogáltak.
Néhány perc alatt azért tudatosult bennem a helyzet, úgyhogy összeszedtem a cókmókomat és elindultam az út felé, majd taxival elvitettem magam Mingchunékhoz. Lassan meg is ébredt szegény pára, aztán némi beszélgetés, sétálgatás után nekiálltunk szállást keresni.
Eddigre már felkelt a nap, előkeveredtek az emberek is, s Fengjie olyan volt, mint régen, s igazán jól esett itt lenni.
A második hotelben volt is wifi, aránylag elfogadható küllemű szoba, s mindössze 60 yuanes szobaár. Az messziről lerítt róla, hogy külföldiként nem szállhatnék meg itt, de Fengjieben annyira nincsenek külföldiek, hogy a hotel tulaja sem látott még, ennek megfelelően az efféle rendszabályokkal sincsenek igazán tisztában.
Miután az ujgur terrortámadások miatt manapság mindent szigorúbban vesznek, így még itt Fengjieben is volt pár hete egy fejtágítás a helyi szállásadók számára, miszerint mindenféle gyanús egyedet jelenteniük kell a rendőrségen, különösen a már említett kisebbség tagjait.
Én ugyan sejtettem, hogy mi lesz a folyamat vége, de nem volt kedvem vitatkozni, A rendőrségen aztán kiderült, hogy én természetesen nem szállhatok meg az adott műintézményben, hivatalosan biztonsági (mármint az én biztonságom) okokból.
A karhatalom ettől függetlenül nagyon kedves és érdeklődő volt, mint errefelé általában mindenki, ha ilyen fura szerzetet lát. Mingchun vázolta nekik, hogy itt dolgoztam egy évet, s most visszajöttem látogatóba, ők meg hallgatták majdnem szájtátva. Kicsit vicces is volt.
Az egyik rendőr – valami fejes, a járművéből ítélve – aztán elvitt minket egy nekem való szálláshelyre, de kiderült, hogy ezeknek sincs erre megfelelő engedélye, viszont akkor már dolgozott az adrenalin, s a törvény őre intézkedett személyesen, hogy márpedig engem itt el kell szállásolniuk, nincs mese. Szegény waiguoren nem akar drága helyre menni, úgyhogy ez van.
Az új, amúgy az előzőnél lényegesen színvonalasabb helyen 80 yuanért kaptam szobát, ami még így sem hatalmas érvágás. A szobában még számítógép is van, de sajnálatosan wifi nincs.
Sajnos a kábel lapiba plántálása még nem oldja meg a problémát, mivel a rendszer kiépítői az itt lévő gépek hálókártyáihoz rendelték hozzá a nethozzáférést.Miután kedvesen szóvá tettem bánatom, elküldtek egy rendszergazda emberért, aki először nézett okosan, majd később hülyén, de aztán inkább hívott valakit, akinek fogalma is volt a helyzetről.
Utóbbi vágta a szitut, s elmagyarázta a helyzetet, amire magamtól is rájöttem, miután első lépésként átnéztem a hálózat beállításait. Mindenesetre konstruktív volt, mert elment, majd visszajött egy frissiben beszerzett usb-s wifiporttal, s most azon keresztül sugárzik hozzám az internet. S mindezt ingyen, ráadásul a kütyüt is megtarthatom. Jó, azért egy fotót készített rólam.
Délután összefutottam Mengsivel, majd felugrottam hozzájuk. Finom vacsi várt, köztük a nekem való krumpli is, amit imádtam ittlétem alatt is. Állítólag rám való tekintettel készült, hogy igaz-e, azt nem tudom, de volt bőségesen belőle.
Készült pár kép is, a régi olvasóknak nem lesz annyira ismeretlen a város. Én még mindig imádom.
-
Alvósbuszozni jó!
A menetrend nem igazán volt pontosnak mondható. A kilenc óra helyett 12 és fél kellett, hogy megérkezzünk Fengjiebe, igaz, négyszer megálltunk útközben, s egy ízben vagy háromnegyed órás volt a pihenő.
Ennek ellenére ez egyáltalán nem volt baj. Egyrészt, sikerült elkerülni, hogy az éjszaka közepén érjek a városba, másrészt alvósbuszt kaptunk, így aztán egyáltalán nem is volt kényelmetlen.
Kétségtelen, hogy ezeken a járműveken nincsenek nagy helyek. Nem európai piacra készültek, így aztán a helyiek testmagassága van bekalkulálva, de a középső sori felső fekhely nekem is elég hosszú volt. Szélesnek nem nevezhető ugyanakkor. Ez nem is azért baj, mert lefolyok róla, inkább hosszában mint széltében nőttem, hanem mert a zötykölődés közben könnyen le lehet róla pottyanni. Mármint felülről, merthogy két szinten húzódnak az ágyikók.
A helyiek valószínűleg tartanak is ettől, így aztán aki csak teheti, lenn foglal helyet, s ha fentre is kényszerül, akkor sem a középső sort választja, hiszen onnan mindkét irányban lehet gurulni.
A helyzetet kezelendő van azért némi apró korlát, na meg biztonsági öv, amivel deréktájékon oda lehet kötöznie magát az embernek az ágyhoz.
Az alvósbuszok előfordulása elég kiszámíthatatlan, a nagy távolság sem garancia. A pihenőhelyen belefutottunk egy Zhumadian-Chengdu járatba, ami a hagyományos (az otthoninál azért kényelmesebb) távolsági busz volt, de nem irigyeltem őket.
Végül képek. Katt a galéria megnyitásához!
-
Veve Szecsuanban
Eljott ez a nap is, Fengjiebol irok megint. Sajnos ekezetek nelkul, mert a hotelben levo gepet vagyok egyelore kenytelen hasznalni, de talan idovel meg megjavul a helyzet, a szakit igerik egy ideje.
Jo hosszu, de aranylag kenyelmes, alvobuszos ut utan ma Mingchun (meg idovel a helyi karhatalom, de ezt majd kifejtem kenyelmes billentyuzetrol) segitsegevel talaltam szallast, egesz kellemest.
Fengjie meg mindig kedvemre valo, nagyon szeretem. Holnap elvileg megyunk falura Mingchunnal. Irnek sokmindenrol, vegre megint van tema, de igy kinszenvedes errol a geprol. Legyetek turelemmel, s majd jelentkezem, amint tudok.
-
Holnap irány Fengjie
Miután nagy nehezen sikerült kinyomozni a pontos indulási helyszínt, s a menetrendet, holnap délután buszra szállok, s elindulok Fengjiebe.
Hála a valamelyest javuló útvonalaknak, a menetrend szerint előreláthatóan csak 9 órát fog igénybe venni az út, amely amúgy kb. 700 km-es.
Bár hajnalban érkezem majd, amikor Fengjie még javában kihalt, Mingchun lesz olyan rendes és felkel, aztán segít nekem hotelt foglalni. Mint arról írtam már korábban, a külföldieknek ez nem annyira egyszerű. Annyiban legalábbis, hogy nem mindenhol szállhatunk meg hivatalosan.
A hotelek azért olykor hajlamosak félrenézni, s más, kínai rezidens neve alatt elszállásolni az embert. Ez esetben Mingchun személyijével jó eséllyel kapok majd szobát valami kedvező árú, 100 yuan alatti szálláshelyen is, s nem kell az impozáns Fengjie Hotelt igénybe vennem.Kiderült, hogy a többi évfolyamnál is szünet zajlik éppen, 10 napos, szombattal bezáróan (erre mondjuk gondolhattam volna, tavaly ezalatt kukkantottam át ide, Xianningbe), így Mengsi is ráér addig.
Jó lesz újra Fengjieben. Veve ismét Szecsuánba kerül.
-
Fengjie visszatér
Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a hátralévő szabadidőmben visszanézek Fengjiebe. Mingchun is most hétvégén teszi le a felsőoktatásba való bejutáshoz szükséges vizsgáját, onnantól neki, s az összes harmadéves gaozhong tanulónak elkezdődik a nyári szünet.
Szeretem Fengjiet. Sokkal-sokkal jobban, mint Xianninget. Itt sem rossz, s a munka tagadhatatlanul jobb, mint a korábbi, fengjiei meló, de amúgy ég és föld. Fengjie szépsége után ez a hely esélytelen.
Fura lesz egy év után visszamenni, de nagyon örülök, hogy így döntöttem.
Az utazási idő kb. egy napot vesz igénybe, s olyan 4-5 napot ott is akarok maradni. Ezúttal Baidichenget sem akarom kihagyni, s Mingchunnal levitetem magam falura is újfent.Úgy hiszem, ez méltó zárása lesz ennek a két évnek.
-
Monszun
Hetek óta esik. Nem folyamatosan, de két egymást követő nap eső nélkül szinte kizárt.
A tavalyi lakhelyem, Fengjie klímája némiképp elütött az ittenitől. A kakukktojás a szecsuáni helyszín volt. A távolság Xianningtől nem tetemes, de földrajzi okokból másképp alakul az ottani időjárás.
Itt keleten már a nagy folyók termékeny síksága húzódik, s északi irányban lényegében a (Jeges-)tengerig nincs semmi, ami gátolná Szibéria légtömegeit az idejutásban.
Fengjie a Jangce középső folyásánál fekszik, hegyekkel körbeölelve. Hála ennek, a tél enyhébb, negatív hőmérsékleti értékek elvétve fordulnak elő (ottlétem alatt 0.5 fok volt a legalacsonyabb).
Különbség az is, hogy Fengjie messzebb van a tengertől, így aztán a monszun sem jelentkezik annyira erősen, mialatt Xianningig még akadálytalanul eljut.Nincs hőség egyelőre, mégis, odakinn nem egyszerű megmaradni. A páratartalom 90%-os, így pillanatok alatt ragacsos lesz az ember. A ruhák két nap alatt száradnak meg, s minden, ami képes a nedvességet magába szívni, magába is szívja.
A finomra őrölt sóból göbök lesznek, az ételmaradék pillanatok alatt penészessé válik.
Őszintén remélem, hogy a hátralévő négy hét nem hozza meg a nem várt 40 fokos kánikulát, mert az, párosulva ezzel a nedves levegővel, halálos kombináció lenne. Nem akarom kipróbálni.
-
Lassan itt a vizsgáztatás
A 19-ével kezdődő héttől ismét elindulnak a vizsgák. Az osztályok méretétől függően 2-3 hétig tartanak majd. Általában három darabra szedtem őket, az egyetlen kivétel a turizmusos csoport, ők alig vannak, így ott mindössze két részre lett bontva a csoport.
Ezúttal kizárólag tételek szerepelnek a vizsgán, meglehetősen egyszerűek, s csupán 10 darab. Azt persze csak a vizsgán tudják meg, hogy melyiket kapják, így aztán mindegyikre fel kell készüljenek. Az első féléves másodéves vizsgához hasonlóan három percet kell beszélniük a témáról.
Ebben a szemeszterben az évközi aktivitásuk is figyelembe lett véve, ennek betudhatóan néhányan nem fognak vizsgázni, s ugyancsak ez a helyzet a notórius hiányzókkal is.
Tegnap a leendő óvodai angoltanárokkal gyakorolgattunk az órájukon, s a teljesítményük alapján egy sem ment volna át a vizsgán, ha élesben ment volna a dolog. Az ő érdekükben remélem, azért összekapják magukat, mire tétje is lesz a dolognak.
Azt hiszem, ezúttal igencsak szigorú leszek, s kegyetlenül megbuktatok mindenkit, aki nem töri magát eléggé. Hogy elgyengülök-e, az majd elválik pár hét múlva, de most tényleg úgy érzem, hogy nincs bennem semmi könyörületesség. Jobb lesz, ha felkötik a gatyájukat.
-
Hosszú hétvége megint
Úgy látszik, azért a szerencse nem kerül el. Ma útnak indultam tanítani, aztán a teremhez érve meglepő módon nem találtam senkit. Kicsit hamarabb érkeztem, úgyhogy vártam, meg közben próbáltam elérni Zhao Shenget is, nem sok sikerrel.
Végül a sokadik hívást felvette, s némi utánjárást követően visszahívott. Valamiféle sportesemény zajlik, így aztán a mai órámat elkaszálták, s hogy ennyivel még ne érjen véget a széria, a holnapit sem kell megtartani.
Nem bántam volna ugyan, ha még azelőtt megkapom az infót, mielőtt felkészülök, meg a mai hirtelen támadt nagy melegben feltrappolok a hatodikra, de azért így sem bánom. A kitalált anyag jó lesz egy hét múlva is, a mozgás meg nem árt meg néha.
Hétvégén, ha nem lesz kánikula, terveim közt szerepel elnézni a helyi állatkertbe, bár szerintem inkább valami cirkuszszerűségről lehet szó, mint nyugati értelemben vett létesítményről. A hőforrásokat is meg akarom nézni, bár az lehet nem ezen a hétvégén kerül megvalósításra.
Kis színesként a végére: fengjiei diákjaimtól ért a hír, hogy az idei waijiao, aki amúgy egy hondurasi nő volt, lelépett pár hét után. A kölykök nem élték meg rosszul az eseményt, Mengsi szerint határozottan undok perszóna volt. Egymás közt csak tigrisasszonynak hívták, mivel minden apróságért harapott, s módszere szerint valamiért körbe-körbe futkároztatta a tanulókat az osztályban. Mindenesetre nem bírta a gyűrődést. Engem azóta is hiányolnak, s ezt nem tudom nem dicséretnek venni.
-
Fengjie vs. Xianning
Most már kicsivel több mint három hete annak, hogy megérkeztem Hubei tartományba, így ideje egy könnyed összehasonlításnak az eddigi benyomások alapján. Miután ez azért még nem egy igazán hosszú idő, így könnyedén előfordulhat, hogy a véleményem részben változik majd. Ennek érzékeltetésére valamikor később újra nekifutok majd a témának, immár tapasztalatokkal gazdagabban.
Úgy tartom észszerűnek, ha kategorizálva mondok ítéletet, hiszen nagyon különböző városokról beszélünk, így általánosságban nem érdemes őket összehasonlítani.
Természeti környezet
Ez az a kategória, ami teljesen az adottságokon múlik, s amit befolyásolni még Kínában is nagyon nehéz. Kétségtelen, hogy ha a politikai szándék megvan, itt nincsenek lehetetlenek, s egy hegyes-völgyes tájat is síkvidékké tudnak rombolni. Fordítva már némiképp bonyolultabb, ezt elismerem.
Fengjie a Jangce-mentén, annak is híresen szép részén, a Három Szoros vidékén fekszik, ennek megfelelően a táj lélegzetelállító. Xianning ebben a versenyben mindenképp hendikeppel indul, s még a legjóindulatúbb, legelfogultabb lokálpatrióták sem hihetik azt, hogy az előbbi mellett labdába rúghat.Lakhatási körülmények
Hogy itt mennyire nem vitték túlzásba a takarítást, azt már kiveséztük. Bár Fengjieben a szállásomat tisztán bocsátották a rendelkezésemre, a körülmények ennek ellenére a mostani hely oldalára billentik a mérleget.
Munkahely, diákok
Bár itt nem teljesen fair az összevetés, miután az egyik közép-, a másik meg felsőfokú tanintézmény, a diákokkal itt sokkal könnyebb dolgom van. Lényegesen magasabb az előképzettségük, tudnak viselkedni az órákon, s még valami érdeklődés is fellelhető bennük a tananyag iránt.
Fengjiei ténykedésemet nagy mértékben ellehetetlenítették a hatalmas osztálylétszámok, s ettől nem függetlenül az is, hogy nagyon nehéz volt rendet tartani. (80 csivitelő kisgyerek közt nem egyszerű, aki nem hiszi, járjon utána.)
A munkahelyi körülmények tekintetében is jobbak a viszonyok itt. Van saját printerem, s az irodám is lényegesen jobban felszerelt. Csak hárman osztozunk rajta, nem 40-en. Így sokkal egyszerűbb az órákra felkészülni, ha bármit nyomtatni vagy másolni kell, az nem igényel utánajárást.Város
Fengjie sokkal kisebb, mint Xianning, ennek megfelelően a lehetőségek valamivel szűkebbek odaát. Ugyanakkor a távolságok is sokkal barátságosabbak, s könnyen áttekinthető a település. Xianningnek egész kis részét ismerem, s ez csak részben írható az eddigi itt töltött rövid idő számlájára, egyszerűen jóval nagyobb annál, amit könnyedén be lehetne járni. A méretkülönbségekből adódóan a szolgáltatóipar sokkal fejlettebb, a bevásárlóközpontok nagyobbak, a kínálat szélesebb. Az életszínvonal is magasabb, ennek látható jelei is vannak: több a menő autó, s a divat is jobban áthatja a ruházkodást.
Árak
Fengjie olcsóbb. Xianningben a szolgáltatások árai magasabbak, itt egy buszjegy 1.5 yuan, Fengjieben 1 yuan. A taxik viteldíjai is magasabbak.
Konyha
Bár itt sem főznek rosszul, a szecsuáni konyha azért nagyságrendekkel jobb. Erre már egyáltalán nem erősek a kaják – bár néhány, Zhejiang tartományból, még keletebbről származó diákom szerint igen, ajánlom nekik a hot-potot, ha ez erős -, s az ízvilág is eltérő. Az édesvízi halak gyakorta kerülnek a tányérra, ahogy a béka sem ritka csemege. A hubeii specialitás, a reganmian (szó szerinti fordításban: erős száraztészta) kimondottan vacak.
Ez a kategória ugyan erősen szubjektív, de a nyertese nálam magasan Fengjie.Összegzés
Mint az egyes szempontok alapján is látható, nem igazán lehet egyszerűen ítéletet mondani. Azt nem bántam meg, hogy ezúttal idejöttem, ezt is ki kell próbálni. Ha még lesz a jövőben kínai munkavállalásom (nem a következő tanévben, az már eldőlt, hogy ezután hazamegyek), azt meg valószínűleg egy harmadik vidéken ejtem majd meg. Kína hatalmas, óriási különbségekkel, ha tehetjük, érdemes mindenbe egy kicsit belekóstolni.
