• Fengjie továbbra is olcsó

    Tegnap estére kellett kezdenem valamit a hajammal és némi normálisabb makeup sem volt haszontalan. Így aztán meglátogattam az egyik helyi fodrászati-kozmetikai szalont itt az utcában. Aránylag nívós helyről van szó, szépen berendezett, nyugati mércével nézve is gusztusos stúdió, elüt a legtöbb helyi hasonló intézménytől.

    Elég hosszú, derékig érő hajam van, s általában elég nehéz besütni, mert pillanatok alatt kidobja magából a hullámokat. Ez sajnos most sem nagyon volt másképp, a zöme elég hamar odalett, de a fodrász kitartására nem lehetett panasz. Jó egy órán át szenvedett vele, többször átsütögette, tényleg nem rajta múlott. A sminkes kislányok is ügyesek voltak, nagyon rendes munkát végeztek. 

    Amikor végül a fizetésre került a sor, még egy év ittlét után is meglepődtem kissé. Az egész mindössze 20 yuanbe fájt, haj és smink összesen. Meg tudnám szokni.

  • Vége a fesztiválnak

    Na, ez is megvolt. A műsorszámunk alatt marha ideges voltam, de legalább nem látszott rajtam. A dal első felében viszont mindkettőnk hangja borzalmas volt, a végére már kissé normalizálódott szerencsére.

    A műsorvezetés ment rendesen, abban legalább nem volt hiba. Képeket nem tudtam csinálni, csak Mingchun videózta le a produktumot, illetve egy ízben a konförálásból is sikerült valamennyit megörökítenie. Utóbbit ízelítőnek megmutatom, az előzőből csak néhány pillanatképet.

    Jó volt, jól éreztem magam, de egy kissé zavaró volt, hogy nyár van, s az egész show első felében még fenn volt a nap, s mindent tökéletesen láttam. Az éneklés alatt is ugye, mivel mi nyitottunk is egyben. 

    feszkó_1.jpg

    feszkó2_1.jpg

    feszkó3_1.jpg

    feszkó4_1.jpg

  • Fegyelmezés mesterfokon

    Volt már szó róla, hogy ideát a diákok korántsem annyira szörnyűek, jellemzően nyugodtak és jól viselkednek. Kivétel azért akad persze, de a zömükkel tényleg semmi baj, nem igazán nehezítik a pedagógiai munkát.

    Hogy ez így van, abban nagy szerepe van a tanárok viselkedésének. Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.

    Hogy nekem kissé problematikusabb olykor a fegyelmezés, azt már említettem. Nem úgy a kollégáknak, akiknek az óráin nem merül fel gond a nebulók viselkedéséből adódóan. Bár a törvény már tiltja, itt még a gyakorlatban működik a kölykök fenyítése. S kis hazánk pár évtizeddel ezelőtti gyakorlatához hasonlóan ez ellen nem is emel kifogást senki. A diákok nem önérzeteskednek, nem panaszkodnak miatta. Otthon jó eséllyel kapnának érte még egyet.
    Az is elég megszokott látvány, hogy egyik-másik kölyök a sarokban áll, egész nap, mert valamiért oda lett állítva.
    A nádpálca is gyakorta előforduló kellék. Felsős korukra amúgy már beérnek, azokkal az osztályokkal nekem sincs gondom, s más tanárokat sem hallok panaszkodni miattuk, ez mind az alsósok esetében van jelen.

    Ma az első órámra érkezvén érdekes jelenetre lettem figyelmes. Már benn voltam az osztályban, amikor megjelent az osztályfőnökük, s az egyik gyerek telefonját teljes erővel a földhöz vágta, majd még meg is taposta. Utána még nem volt rest a darabokat összeszedni és kivágni a kukába.

    Miután elment, kiderült, hogy az amúgy az én óráimon is nagyon bosszantó (a múltkor az ő megcsapkodásán gondolkodtam erősen, bár a gyakorlatban ez még nem esett meg) kölyök valamelyik órán az okostelóján játszott. Gondolom nem ez lehetett az első húzása, hogy ennyire kiborította a kollégát. Legutóbb az ő munkafüzetét koboztam el egy hétre, hogy aztán este vissza is adjam, miután az igazgatóhelyettes kérte el. A rekvirálásra csak annyit mondott, hogy „it’s your duty”, de erős a gyanúm, hogy a gyerek akkor is kapott rendesen.

    Ez már szigorúan magánvélemény, s egész biztosan sokatok nem ért vele egyet, de amíg nem esnek túlzásokba, én egyáltalán nem vagyok ellene ennek a gyakorlatnak. Itt az iskola még nevel. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem veszik ki ez a tradíció.

  • Ruházat kipipálva

    Ma Mingchun volt oly jó fej, s eljött velem a ruháért. Igaz, a műsor csak kedden lesz, a dressznek meg napi kölcsönzési díja van, de az üzletben jövő hétvégéig nem lesz senki, így kénytelen voltam ma elhozni.
    Mivel ez igazán nem a vásárló hibája, így csak egy napot kell kifizetnie a sulinak, noha péntekig vagy szombatig nálam lesz. (Az nem volt teljesen világos, hogy pénteken már kinyitnak-e, vagy aznap még nem.)

    Itthon aztán belebújva hamar kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz menni benne, dacára annak, hogy a földig ér. Azt hiszem, a lépcsőzést leszámítva nem lesz rá szükség, hogy emelgessem mozgás közben. Ennek kimondottan örülök.

    Cheng’en az előbb ment el, ez volt az utolsó próba, aztán kedden még közvetlenül az ünnepség előtt valahol egyszer nekifutunk, de ennyi. A ruha neki is tetszett.:)

    Szurkoljatok majd nekem, hogy ne csináljak semmi nagyon égőt, meg hogy lehetőség szerint olyan helyzet se álljon elő, ahol a műsorvezetésben rögtönözni leszek kénytelen.

    Kedd estig már valószínűleg nem írok, addig is mindenkinek kellemes hosszúhétvégi pihenést!

  • Új időpont + megértés

    Az angol kulturális fesztivál kedden lesz megtartva a legújabb infók szerint. Aztán ha esetleg közbeszól az eső, akkor meg tudja a fene.

    Valamelyik nap voltam lenn a városban, mert kellett pár ruha. Vettem két farmert meg két felsőt, legnagyobb örömömre nem is az én méretem volt a legnagyobb a boltokban. Amúgy annak ellenére, hogy kevéssé van ínyemre a ruhavásárlás, egészen jól éreztem magam.
    Cheng’en majd ma délután jön át megint, bár már nagyon sokat nem igazán lehet hozzátenni az eddigiekhez. A dalocska jobb már nem lesz, s minél többet gyakoroljuk, annál inkább megunom. Pedig eleinte szerettem.

    A műsorvezetős szövegek is jól mennek, bár ehhez azért nem ártott a gyakorlás, hogy idáig jussak velük. A hanglejtésektől eltekintve kínaiul beszélni sem nehezebb, mint bármely más nyelven, de pont ez a kis különbség azért eléggé meg tudja keseríteni a nem anyanyelvi beszélők életét.
    Eleinte persze ezeket is tanulni kell. Maguk a pekingi nyelvjárásban előforduló hanglejtések nem nehezek, minimális gyakorlással egész könnyen vissza lehet őket adni egy tetszőleges szótagon kvázi bárki által. Viszont minden egyes írásjegy mellé annak hanglejtését is meg kell tanulni, ami aránylag macerás először.
    Minden nehézség ellenére muszáj őket tudni, mivel a homonímák óriási száma miatt elképzelhetetlen nélkülünk a megértés.

    Némi tapasztalat birtokában azért rájövünk elég hamar, hogy egy átlagember sem ejti ki őket igazán szépen, s erősen szelektál közöttük. Kínaiként könnyen megtehetik, mert automatikusan tudják, mi az, aminek az elnyelése, kevésbé hangsúlyos kiejtése még nem hátráltatja a kommunikációt.

    A televíziós bemondók, különféle konferansziék azonban nagyon szépen beszélnek. Eleve jár – főleg az utóbbi – mellé egy kissé emelkedettebb, ünnepélyes hangem, s mindemellett nagyon tisztán is hangsúlyozzák a szavakat. Külföldiként reprodukálni ezt nem olyan egyszerű, s egész biztosan nem is nyújtok benne annyira jó munkát, mint ha egy helyi tenné. De ha a szövegemet követni tudják majd, s azért ebben biztos vagyok, akkor már nem panaszkodom.

    Máskülönben nincs gondom a beszéddel, s mindenki meg is ért. Itt egyedül Cheng’en hajlamos rá, hogy olykor ne sikerüljön neki. Vele az esetek nagy részében angolul szoktunk beszélgetni, s általában akkor váltunk kínaira, ha valami olyan dolog kerül szóba, amihez már nem elég az angol kifejezőkészsége. Ha ő vált, az nem is szokott gondot jelenteni, de megesik hogy én teszem, hirtelen, mert érzem, hogy amit épp mondanék, azt angolul nem értené meg. Na, ilyenkor szokott fagyás bekövetkezni.
    Szerintem arról van szó, hogy egyszerűen angol szövegként próbálja meg értelmezni, amit hall, úgy meg értelemszerűen nem sikerül neki.

    Hogy valóban ez lehet az oka, azt erősíti az is, ami odahaza sokszor megesett már velem. Egy időben az akkori munkahelyem környékén elég sok vadidegen, Magyarországon csak turistaként felbukkanó kínaiba botlottam bele, akik rendre angolul próbáltak meg felvilágosítást kérni. Én önkéntelenül is kínaiul szóltam vissza, amire az egyik reakció ugyanez volt, mint ifjú műsorvezetőtársamnál.
    Az esetek úgy felében egy fokkal viccesebb helyzet állt elő. Azonnal felfogták a választ, csak azt nem, hogy az ő nyelvükön szól. Rendre el lehetett így beszélgetni percekig, ők angolul, én kínaiul, mire leesett nekik.
    És nem, nem ők a hülyék! Ha az angolul nézett sorozataimban felbukkannak magyar karakterek és szólnak pár szót magyarul, sokszor nekem sem áll össze azonnal. Értem (nyilván), de nem tűnik fel, hogy megváltozott a nyelv.
    Érdekes az emberi agy. Vagy csak én is hülye vagyok.

  • Dohányozni szabad!

    Nem akarok a tüdőrák felé terelni senkit, épp elég, hogy a saját szervezetemet mérgezem a cigivel, szóval nyugi, ez nem propagandaírás.

    Európában, s már Magyarországon is elég komolyan szabályozzák a dohányzást. Itt most nem még az itteni sajtót ingerét is megütő, újkeletű trafikmutyira gondolok, hanem arra, hogy – amúgy nagyon helyesen! – igyekeznek kiszorítani a cigarettafüstöt a nemdohányzók légteréből.
    Nem állítom, hogy bagósként ez nem okoz kellemetlenséget olykor, de nem kívánom vitatni az ezzel kapcsolatos előírások jogosságát, vagy céljának értelmét.

    66838_816025.jpg

    Kína ezzel szemben még nagyon gyerekcipőben jár e téren. Szinte mindenütt engedélyezett a füstölés, de még ahol tiltva van, ott is ritkán veszik ezt figyelembe.

    Egyik kissé morbid történetem volt, hogy amikor ideérvén beszámoltam a szenvedélyemről (a repülőút után muszáj volt rágyújtanom, szóval nem sokáig tartottam titokban), jóindulatúan jelezték, hogy az osztálytermekben majd nem igazán lenne szerencsés élnem vele.
    Ott valóban nem is teszi ezt senki, ellenben a folyosókon, a tanári szobákban vagy az iskolaudvaron minden további nélkül.
    De képesek cigivel felszállni a távolsági buszra is. Az is abszolút default, hogy mindenhol van hamutartó, az összes étterem, KTV-s hely, talponálló területén füstölnek.

    Amúgy a fiatalok közt szerencsére nem sokan. A nők-lányok eleve elvétve élnek vele, de még a fiatal férfiak közt sem tekinthető súlyosnak a helyzet.

    Itt Fengjieben eddig összesen két fehérnépet láttam rágyújtani. Ha én teszem, azt még a szokásosnál is nagyobb figyelem kíséri, így aztán nyilvános helyeken kerülni is szoktam.

    Az idősebb férfiak között viszont szinte mindenki dohányos. Valószínűleg emiatt is köpködnek annyit, bár teszik ezt a nemdohányzók is.
    Annyi biztos, hogy ideát a bagósok élete könnyebb. A cigi is olcsó (már 5 yuantől van), s egyelőre korlátozásoknak sincsenek kitéve. Hogy ez mennyire jó, az már más kérdés.

    Van azért pozitív példa is. A már Kínához tartozó Hongkongban bevezették a sokkoló képek használatát a dobozokon, szép gusztusos rákos tüdővel riogatva a függőket. Egyszer talán az anyaország is átveszi majd.

  • Csak jó legyen az idő

    Ma 35 fok volt, odakinn meg lehetett dögleni. Az osztályokban és idebenn szerencsére van légkondi, s az előrejelzés szerint holnapra már mérséklődik kissé a helyzet: csak 28 fok lesz. Mondanak ugyanakkor esőt is, ami nem lenne annyira szerencsés.

    Alapból nem zavar, van esernyő, meg ha meg találnék ázni se dőlök a kardomba az elkeseredéstől, de a feszkó miatt problémás lehet. Tavaly ősszel a kulturális bizbaszt is el kellett tolni egy nappal az eső miatt, s állítólag a legutóbbi angolos mulatság 15(!) napot csúszott az időjárásnak köszönhetően.

    Szóval jobb lenne, ha a csapadék most kissé takarékra tenné magát a napokban. Emiatt az is felmerült, hogy a ruhát mégsem hozom el, csak este, különben félő, hogy potyára történne, s akkor tejelhet a suli feleslegesen. Hát, majd meglátjuk. Talán Fortuna kegyes lesz az idén.

  • Mai vacsi

    Ma az utcán vettem vacsit. Ezt a palacsintaformájú cuccot pár hete észleltem egy picit arrébb az út mentén. Ott készül frissen, a korongot kisütik, majd egy forró lapra ráütnek egy tojást, s azt hozzásütik. A belsejébe erőspaprikakrém, fokhagyma, valami zöld, s egy darab virsli kerül. Finom.
    A szezámmagos gombóccal együtt került 4.5 pénzbe. Kiadós, kellemes.

    WP_20130512_002.jpg

  • Pedagóguskodni nem egyszerű

    Legalábbis nekem nem az, de ebbe könnyen belejátszhat, hogy sosem tanultam pedagógiát, nincs ilyen végzettségem, s egy éve még tapasztalatom sem volt pár korábbi magántanítványt leszámítva. De ők azért fizettek, hogy tanulhassanak, szóval az ő fegyelmezésükkel nem volt gond.

    Bár már elég rég jártam középiskolába, amennyire ködös emlékeimből átüt, az alapján az itteni diákok magatartásával nincs semmi komoly gond. A helyi kollégák odaát valszeg felkötnék magukat az első fára. De nekik itt könnyű, tekintélyük van, s az óráiknak komoly tétje.
    Ezzel szemben amit én tartok nekik, az lényegében nem számít. Kapnak rá érdemjegyeket, s az angol jegyük 10%-át ebből számítják (ami egy pontszám, százötven körüli max.), de sok vizet nem zavar. Így tudják, hogy igazán nem nagy gond, ha nem mutatnak túlzott érdeklődést a tananyagom iránt.

    WP_20130506_003.jpg

    Ez egy rendes osztály, akikkel épp videózunk és kifejezéseket tanulunk

    Amúgy nagyon könnyen kenyérre lehet kenni. Ha rendesen viselkednek, én is igyekszem minél inkább a kedvükre tenni. Normális kölyköknek azt is meg szoktam engedni, hogy ha nem érdekli őket az órám, akkor csendben(!) csináljanak, amit akarnak.

    Ellenben ha felhúznak, ez szinte kizárólag az alsós másodéveseknek sikerül, azt nagyon nem díjazom. Szerencsére – sokadik próbálkozásra – sikerült megtalálnom a legideálisabb megoldást a renitenseim kezelésére. Tőlem nem tartanak, így ha fenyegetőzök, nem érek el vele semmit. Ha kiküldöm őket az óráról, akkor egy idő után már maguktól ki akarnak menni. Maradhatna még, hogy kissé megcsapkodom őket, a helyi tanerő jelentős része él is ezzel az eszközzel, de ezt inkább mellőzném. Ha lesz, a saját kölyköm felképelése ellen elméletben nincs kifogásom, szerintem hasznos, ha igény esetén ez a nevelési eszköz rendelkezésre áll, de máséhoz nem nyúlnék.
    Csináltam azt is egy időben, hogy felirogattam a neveket, majd odaadtam az osztályfőnöküknek, de eredménye nem volt. Amúgy elképesztő hatást vált ki, ha ő jön be hozzájuk. Azonnal mindenki olyan lesz, mint a kisangyal.

    S végül mi vált be? Hát, kicsit szemét húzás, belátom, de jobbat eddig sikerült kitalálnom. Néhány felszólítás után egyszerűen elszedem az aktuális munkafüzetet, amibe a házit írják, ahelyett hogy rám figyelnének, s egy hétig, a következő óráig vissza sem adom.
    Ha nagyon nincs mázlijuk, akkor egy olyan kolléga óráján nem fognak tudni házit felmutatni, illetve kénytelenek magyarázkodni, aki nálam jóval kevésbé barátságos, ne adj isten, még fizikai fenyítést is eszközöl rajtuk.

    Szemét, de működik. Fürtökben lógnak rajtam ilyenkor óra után vagy olykor még a lakásnál is zaklatnak, hogy adjam vissza nekik. Kicsit nehéz megállni, hogy megessen rajtuk szívem, de igyekszem. Az első néhány esetben azért még megtettem, hogy másnap visszaadtam az érintetteknek, de aztán mivel ez kevésbé bizonyult hatásosnak, kitartok az egy hét mellett, ha törik, ha szakad.
    Egyedül azt sajnálom, hogy csak múlt hónapban kezdtem el alkalmazni.

    Tudom, gonosz vagyok…