-
Kommunizmus
Dacára a tájékoztatás fejlődésének, Kínáról még sokak fejében a szocialista állam képe él. Kétségtelen, hogy az ország hivatalosan népköztársaság, a vezető párt a Kínai Kommunista Párt (mutatóban még van pár kisebb is), de ennek, mármint az ideológiának, a gyakorlatban semmi jelentősége.
Kína egyszerű diktatúra. Jelképeiben még van némi nyoma a hivatalos berendezkedésnek, de egyébként semmi nem utal rá, s az állampolgárokat sem igyekeznek meggyőzni, inkább tapintatosan hallgatnak a témában.
Az oktatás azért némiképp más terület. A történelemkönyvekből nem hagyható ki a téma, noha mindkét fél, a tanárok és a diákok is, tisztában vannak vele, hogy a propaganda értelmetlen.
Elvétve látni sarló-kalapácsot is még, mint ezen a szép képen iskolánk Liaoning szárnyának oldalán.
-
Fejlődés
Már eddig ér az új épület. Az ezekből a szögekből nem is látszik rendesen, de mögötte is folytatódik ugyanilyen magasan, csak kissé mélyebbről, a lenti utcaszintről indulva. Onnan is lesz majd bejárat, ha elkészül.
Nem tudom, meddig magasítják majd még, talán kiderül, mielőtt hazaindulok.
-
Katar újfent + egyebek
Lassan közeleg a tanév vége, jövő hónap végén már megyek is haza. Továbbra is jó itt lenni, de azért már várom is, az otthoniak hiányoznak.
Múlt héten üzentem is az asszisztensemnek, hogy lassan intézni kéne a repjegyet, s egyúttal érdeklődtem, hogy miképpen legyen. A szerződésem szerint ők fizetik, nem fix pénzt kapok rá. Ahogy azt sejteni lehetett, nem nagyon akarnak ezzel foglalkozni, úgyhogy nekem kell megvennem, aztán majd kipengetik az árát.
A tartózkodási engedélyem június 30-ig szól, akárcsak a tanév, addig el kell hagyjam az országot. Nézegettem a jegyeket, természetesen most is a katariak viszik a prímet. Viszont értelmes áron, cirka 4100 yuanért csak 27-én van jegy az utolsó héten, vagy még egy héttel korábban. Mindenesetre ezt közöltem, s így azt az instrukciót kaptam, hogy vegyem meg azt.
Ha ezúttal nem szól közbe semmi légibaki, akkor 27-én éjfél után nem sokkal hagyom majd el Chongqing légikikötőjét, s egy rövid dohai átszállást követően ugyanaznap délután fél egy fele érek majd Budapestre. Kicsit bekavar, hogy a bolygó forgásirányával szemben röppenünk, ezért tűnik ilyen rövidnek, amúgy kb. 17 óra az átszállással együtt.
Ha meg mégse menne a gép, akkor kibírom a hotelt ideát is, ha meg bakiznak, majd reklamálok megint.Kénytelen leszek használni az Alipayt, ami olyasmi, mint a Paypal, csak kínai. A Qatarnál sajnos a netbankos fizetés nem megy, csak dombornyomott kártya vagy ez marad. Biztosan bénázok majd vele egy sort, de azért talán sikerül. Holnap a reggeli egy szem órám után le is megyek majd az ABC-be pakolni be repjegyre való pénzt, hogy aztán valahogy ki is fizethessem majd online. Jó móka lesz, alig várom.
Az egyik elsős csoportom ma nagyon idegesítő volt, az egyik kölyköt majdnem megcsaptam, elég nehezen fogtam vissza magam. Pedig ők rendszerint rendesen szoktak viselkedni, de talán a szünet kissé az agyukra ment. Talán az enyémre is, semmi kedvem nem volt ma hozzájuk.
Mindegy, már csak a holnapi 3 órát kell kibírni, aztán a szerda üres. Nagyon ellustultam, de az itteni munkakörülmények mellett ezért nem vagyok vádolható. Még mindig jó itt azért. -
KTV diákokkal
Tegnap este kicsit szórakoztunk pár gyerekkel, bár majdnem el is maradt az egész. Ahogy írtam, először úgy volt, hogy Mengsi és Cheng’en kísér el, de Mengsi aztán lemondta, Cheng’en meg velem kettesben nem vállalta be (elvileg merthogy ketten karaokezni nagyon unalmas, de valszeg inkább mert zavarban lett volna, itt az ilyen ártatlan dolgok is gyanúra adhatnak okot ellentétes neműek között).
Végül aztán szerzett még pár embert, s nyolcan lettünk, mire a helyszínre értünk. A nem is kicsi szobánk ára 300 yuant kóstált, s mivel a lányok nagy számára való tekintettel nem is alkoholizáltunk (összesen két fiú volt), egyéb költség nem is merült fel. Ez felosztva így 25 yuant jelentett fejenként, ami tényleg nem egy vagyon.
Három ember kivételével mindenki a tanítványom volt, összesen két osztályból vegyítve, a többiek meg Cheng’en ismerősei. Hét után valamivel értünk oda, s kb. negyed tizenegyig tartott az éneklés.
Hazaérvén a kapuőr már aludt, de ez sejthető volt, mert ilyenkor szünetben már 8 körül bezárják az ajtót. Nem volt túl lelkes, hogy felzavartam, de látszólag elhitte, hogy későn ért be a buszom valahonnan. Vagy ha nem, hát nem nagyon érdekelte. Egyszer egy évben kibírja.
A danolászás különben szórakoztató volt, bár ez a két KTV-s kiruccanásom elég szépen rávilágított arra, hogy nem nagyon követem a zenei trendeket. Se a kínait (bár ez némileg logikusabb), se a nyugatit. Többnyire számomra teljesen ismeretlen dalok csendültek fel, s a saját repertoárom is kimerül abban a néhány új zeneszámban, amik Mengsitől ragadtak rám.
Ja, a végén már csak 4-en maradtunk, s a fizetéskor kiderült, hogy valamiért 90 yuan visszajár. Ebből 20-at én kaptam meg, így az egész csak 5 pénzbe került. Takarékos.:)
Néhány kép a végére. Sötét volt, s ezen az okostelefon se segít.
-
Holnap este KTV
Holnap este elruccanunk karaokezni Mengsivel és Chengennel. Sanyaban már volt szerencsém egyszer ehhez a szórakozáshoz, de itt még nem. Remélhetően jól fogjuk magunkat érezni majd, s a lehetőségekhez mérten (nem a legideálisabbak a termek fényviszonyai) igyekszem majd fotózni is egyet-kettőt.
Ma is volt itt Chengen amúgy, gyakoroltunk egy keveset, meg főleg inkább röhögcséltünk. A dalon már nem nagyon van mit csiszolni, az átkötő szövegek is rendben vannak, pedig még van vagy két hetünk az eseményig.
Azt még ugyan nem egészen tudom, hogy miképpen fogok a szép ruhámban menni, merthogy a földig ér több rétegben. Ha emelgetés nélkül nem lehet benne mozogni, akkor az elég erősen le is fog korlátozni, de ez nem is feltétlenül rossz az esetemben.
Az azért kissé aggasztó, hogy csak a show napján jutok majd hozzá, úgyhogy sokat gyakorolni nem fogok benne, de bízom benne, hogy hasra nem fogok esni nyolcezer néző szeme láttára. Chengen azzal nyugtat, hogy a fények miatt úgyse látni őket, csak pár ezer földimogyoró, de azért kétlem, hogy egyhamar hozzá tudnék szokni ennyi ember tekintetéhez. Nehéz az élet.:)
-
Gasztro: pipa
Mingchun ma ideállított vagy egy kiló gyümölccsel. Legutóbb, amikor esésekkel tarkított vidéki kiruccanásom során a szülőfalujában jártam, a régi házuk tövében növő fáról már szedett nekem pár nem teljesen érett példányt, de egyébként sosem láttam és ismertem ezt a termést.
Pipanak hívják, s éretten kimondottan finom, édes, bár tagadhatatlanul kissé sok macerával jár az elfogyasztása. A viaszos héj eltávolítása után a beltartalom nagy részét a magok adják, de a gyümölcshús igazán kellemes ízű.
Az internet alapján magyarul japán naspolyának hívják, bár sem a külleme, sem az íze nem hasonlít a naspolyához. Na jó, a külleme talán egy kicsit. Ajánlom mindenkinek, aki erre jár.
-
Egy hét szünet
Jövő héten itt a munka ünnepe. Ennek örömére egész héten nem lesz tanítás, legalábbis a hétköznapokon, de a többi meg engem nem érint igazán.
Mivel Kína hivatalosan még mindig kommunista ország, így a munkásmozgalmi ünnep egyike azon alkalmaknak, amikor a dolgozók lazulhatnak. Korábban egy teljes hétig nem kellett melózni ilyenkor, de aztán kissé enyhült a rendszer, s újra elismertek több hagyományos ünnepnapot is, s tették ezt a május 1-je rovására.
Mára csak három napos lett az ilyenkor járó pihenőidő, de cserébe például a Qingming idején sem kell dolgozni.A suli az más kérdés. Itt azért kicsit többet engednek meg maguknak, így nekünk egy teljes hetünk lesz pihengetni.
Nem mondom, hogy rosszul fog esni. -
Gasztro: bingzi
Régen gasztróztunk, úgyhogy ma ez a rovat is kap egy új bejegyzést.
Az iskolai büfében egész nap kapni bingzit, tulajdonképpen lepényt. Két yuan az ára, s folyamatosan készítik, így szinte mindig friss. Hívják shaobingnek is, mivel shaofenből, édesburgonyalisztből készül a tésztája.
Amúgy kelesztett, s nagyjából a mi lángosunkra hasonlít. Leszámítva, hogy ezt töltik, darálthúsos-hagymás-erős töltelékkel.
Nem rossz úgy, s az erőset is szeretem, de ma kértem a roppant kedves konyhás asszonyokat, hogy adjanak már nekem egyet üresen. Így már egészen lángosszerű, de azért a tejföl hiányzik.
Itt szaggatják és töltik (fenn), itt pedig már sül (lenn).
-
Madárinfluenza megint
Épp az alsós másodévesekkel volt reggel órám, amikor úgy tíz perccel a kezdés után bejött az osztályfőnökük, s az elnézésemet kérve félbeszakította azt. Szólt pár diáknak, akik az utasításainak megfelelően az egész táblát elfoglaló méretben felfirkantották, hogy „tanuljunk meg védekezni a H7N9 ellen”. De mindezt borzasztó precizitással, mindenféle színes krétát felhasználva, a méreteket vonalzóval méricskélve.
A kollegina közben folyamatosan traktálta őket utasításokkal, melyik karakter miért nem tetszik neki, s hogy azt így vagy úgy javítsák ki. A táblán van néhány apró, igazán nem szembeötlő horpadás is, amiket nem fogott be a kréta, na, például azokat is után kellett színezni, aztán az írásjegyek peremét (merthogy vastagon lettek felrajzolva) is ki kellett húzni egy-egy másik színnel.Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Az osztályokban lévő egyik táblát (merthogy kettő van, a terem két ellentétes végén) folyamatosan valami roppant tartalmas mázolmány díszíti, néhány hetente változó tematikával, mint a tanárok napja, a kulturáltság vagy az őszközép ünnepe.
Most viszont a tanítás során használt táblát kenték össze, ráadásul az órám alatt. Hogy miért volt ez ennyire lényeges, nem értettem. A vírus emberről emberre való terjedésére továbbra sincs példa, s 21-en haltak meg összesen, mialatt még mindig nincs 100 fertőzött sem. Kína milliárdos népességéhez képest beláthatjuk, hogy ez semmi.
Kb. öt perccel a kicsengetés előtt aztán végeztek, a tanárnő meg elment. Kérdeztem a kölyköket is, hogy ez most mire volt jó, de érdemben nem tudtak hozzászólni. Végül fény derült a titokra, mert visszajött a kollegina a chongqingi tv forgatócsoportjával együtt. Ennek tiszteletére dekorálták ki a termet.
Röviddel ezután a másik szárnyban jártam, mert megjött a fizetési csekkem. Addigra már ott járt a stáb, s egy, az alkalomra beöltöztetett permetező takarítónőt filmeztek bőszen. Hogy ez mennyiben járul hozzá az influenza elleni védelemhez, az nem áll nagyon össze, de biztosan tartalmas összeállítást készíthettek.
-
Szemetelés és tisztaság
Nem szép dolog általánosítani, de a kínai jellemzően nem nagyon figyel oda arra, hogy mit kezd a szeméttel. Bár hulladékgyűjtők elég sűrűn vannak a városban, ez a legkevésbé sem befolyásol senkit, amikor valamitől meg akar szabadulni.
A legkisebb lelkifurdalás nélkül szórnak bármit az utcára, napraforgóhéjat, üres üdítőspalackot, cigarettacsikket vagy épp gyakorlatilag bármit. Estig fokozatosan gyűlik a szemét, frekventáltabb helyeken akár egészen tetemes mennyiség is.
Aztán lemegy a nap és mire felkel, Fengjie újra tiszta.
Nem kisangyalok tüntetik el a koszt, hanem köztisztasági munkások tucatjai. Rengetegen vannak, s seprűvel, lapáttal felszerelkezve, még az első gyalogosok feltűnése előtt tisztára varázsolnak mindent.
Korán, 5 óra felé dolgoznak, amikor még kihalt minden. Szorgos munkájuknak köszönhető, hogy rend van.
És reggel valóban az van. Csak aztán jönnek a népek újra és teleszórják az egészet…
