-
Az osztályban
Videós poszt jön. Már tegnap szerettem volna kirakni, de erősen meggyűlt a bajom az indavideóval. Valami oknál fogva semmiképp nem akarta megemészteni a feltöltött tartalmat, ez a mostani kb. a huszadik próbálkozás volt.
A lényeg, hogy azért sikerült. Ezt a kis szösszenetet tegnap rögzítettem az egyik elsős órán. Kíváncsian várom, vajon értitek-e a kiejtésüket. Mert a szöveg angol.:)
A kis cuki, kissé pufi fejű baba a második sorban az egyik kedvencem. Oda is figyel, egész okos is, s nagyon elbűvölő pofija van.
-
Még gasztro
Hétvégente nincs kantin, így aztán az utcai árusokat boldogítottam ma is. A kínaiak kereskedővénája közismert. Nagyon értenek hozzá, hogy visszatérő vásárlót csináljanak az emberből. Ha valamit egyszer megemlítek, azt nem szokták elfelejteni.
Ilyen például, hogy igazából jobban bírom, ha a krumpli egy kicsit jobban odakap, s kellemesen ropogós. Iyen, hogy szeretem a cukormentes kólát. A kólás kisboltomban azóta sosem fogy el, odafigyelnek rá. Ugyancsak szokása az ottani hölgynek, hogy a számlák végén ha fél yuan van, azt sose kéri el. Van, hogy ad ajándék szotyit, s mindig széles mosollyal fogad, ha meglát. Ideát tényleg öröm vásárlónak lenni.
Ma vacsira ez lett a menü.
Tetszik?
-
Gasztro: tangyuan
Ma itt volt Mingchun, s együtt gyártottunk kínai tavaszünnepi tápot. A neve tangyuan, a miénk elég egyszerű lett, de máskülönben töltheő mindenféle cuccokkal.
Itt már a rizslisztes gombócokat formázzuk.
Itt pedig már a kész étel.
Annyira nem jó, de egyszer elmegy.
-
Fengjie régen és ma
Találtam pár képet az egy diákom QQ-oldalán, érdekesek. A minőség nem a legjobb, de zömmel régi fotók.
A régi város. Ahol látszik középtájt kissé balra a híd, most odáig ér a víz.
S a város a költözés óta…
-
Új lehetőségek
Tegnap beszélgettem egy kollégával egy hubei-i egyetemről. Úgy ajánlottak neki, s adták meg a skype-os azonosítómat. Jópár dolog szóba került, de hogy ne kerülgessem a forró kását, a hanghívás végére munkát kínált fel az ottani suliban.
Az eddigi infók alapján elég meggyőző a hely, van angol szakos képzésük is, s az ottani fiatalok számára van szükség a külföldi tanerőre. Az osztálylétszámok max. 30 fősek, s rendes önálló tárgyam lehetne ott, nem ilyen kiegészítő, mint itt.
Az egyetem közvetlenül Wuhan közelében van, lényegében a Jangce mellett, csak kicsit már lejjebb, mint Fengjie.
Csábító, bevallom, de egyelőre nem tudom még, mi lesz. Mindenesetre azt elhatároztam, hogy amíg nem dől el teljesen, addig többet már nem hozom itt fel ezt a témát.Nyárig továbbra is írok majd az itteni életemről, aztán hazamegyek. Hogy szeptemberben folytatódik-e új történetekkel a blog, azt majd csak szeptemberben fedem fel az olvasóim előtt. De mint látható, ha lesz is folytatás, az már lehet hogy nem Szecsuánban fog zajlani.
Rövidhír: Ma van Mengsi születésnapja. Kapott tőlem egy plüssmackót, nagyon örült neki.
-
Városi bevándorlók
Nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha leírom, a falusi helyzet Kínában sem túlzottan lélekemelő. Szerencsére azok az idők már tovaszálltak, amikor a konkrét éhezés réme fenyegetett, de a szakadék az urbánus és vidéki életvitel közt azóta sem lett kisebb, sőt.
A mezőgazdaságból meg lehet élni. Az esetek zömében nem épp fényűzően, de legalább az élelemre nincs gond. Ugyanakkor az is tény, hogy a falusiak is szeretnének jobb életfeltételeket, különösen, hogy Kína már régóta nincs burokban, s ők is tisztában vannak vele, hogy létezik más fajta életszínvonal.
Fengjie kínai viszonylatokban sem a lehetőségek földje, de még így is többre lehet itt vinni, mint a járás vidéki részein. Ennek köszönhetően szép számmal áramlanak be ide is a községekből. Mengsiék családja is faluról jött, Mingchunék szintén.
Egy-egy ilyen bevándorlás nem megy egyszerűen. Falun, bár kétségtelenül lehet élni, a népek jellemzően önellátóak, s ennek megfelelően elég kevés készpénz fordul meg a kezeik közt. Annak jó része is elmegy a gyerekek iskoláztatására. Így aztán első körben többnyire a migráns munkálkodással indul a folyamat, majd ha már akad valami kezdőtőke, akkor nyílik lehetőség a költözésre. Az sem haszontalan, ha a család egy része már ott van a városban, a testvérek, unokatestvérek aktívan részt vesznek egymás sorsának segítésében.
Mingchun szülei két éve költöztek Fengjiebe. Az apja azon migránsok táborát gyarapítja, akik alkalmi munkákat végeznek, míg az anyja a testvére családjáékra főz. Utóbbiak jól állnak, van egy jól menő porcelánboltjuk, s láthatóan nincs anyagi problémájuk.
Mingchun szülei egy körülbelül 10 m²-es raktárszerűségben élnek, ez az egy szoba alkotja az egész lakhelyet. A helyet évi 2000 yuanért bérlik. Ez még itt sem sok pénz, s biztosan megtehetnék, hogy normális helyen lakjanak, de láthatóan a gyerekekbe fektetnek inkább. A tandíjak fizetése, különösen az egyetemen súlyos teher, de itt még mindig diplomáséhség van, s a felsőoktatásba kerülés a boldogulás egyértelmű útját jelenti.
Mingchun kollégista, noha ez pluszkiadás ahhoz képest, mintha otthon lakna, de mivel idebenn jobban szabályozva vannak, a tanulmányaira való tekintettel inkább fizetik. Az öccse egy másik iskolában, szintén bentlakásosként él, hasonló okok miatt.
Mindez sokat megmagyaráz abból, miért is akkora a nyomás a fiatalokon. Itt kevés szerencsés engedheti meg magának, hogy elhülyülje az iskolát. Nem csak a saját jövőjük forog kockán, de az egész család boldogulása a kezükben van. A teher így kétségtelenül nagy, de kitörés lehetősége adott. Talán ezért is van az, hogy ideát a kilátástalanság érzése sokkal kevésbé van jelen, mint odahaza, s ez határozottan jót tesz az ember lelkivilágának. Még így kívülállóként is.
Mingchun szüleinek otthona (fenn),
a rokonok szemben lévő irodája és egy terem hátul, ahol épp madzsongoznak (lenn) -
Szombat Mingchunnal
Tegnap, ahogy arról már szóltam, bicajozni voltunk Mingchunnal. Fengjie domborzata alapból nem nagyon kedvez a ennek a hóbortnak, de a városban – mint kiderült – vannak sík helyek is. Kicsit nyugatabbra, a Chongqing felé tartó út során is megfigyelhető új részeken egészen barátságosak a szintviszonyok.
Ez nem volt mindig így, csak mivel a városnak kell a hely, errefelé elég jelentős területen elbontották a hegyeket. A környék amúgy még javarészt üres. Néhány új ház épül, egyik-másik a kirakott plakát alapján igencsak jól néz majd ki, de jellemzően még csak üres puszta az egész. Ez sajnos azzal is jár, hogy száll a por, ami nem annyira kellemes.
Mialatt odahaza ítéletidő tombol, itt már napok óta kellemes meleg van, napközben olykor 25 fokokkal. Azonban a tökéletesség ritkán jelentkezik a megfelelő időben, így tegnap egyáltalán nem sütött a nap, ami sajnos a képeken látszik is.
Fengjie ezen új részén, most még nagyjából a semmi közepén felhúztak egy méretes, néhány kilométeren át húzódó mutatós parkot. Tényleg nagyon szép, gondozott. Vannak benne kijelölt bicikliutak is, s a helyiek errefelé kerékpároznak. Olyannyira, hogy a parkkal szemben sorban van legalább 10-15 biciklikölcsönző hely.
Mi is az egyik ilyenből szereztük meg a járművet, óránként 8 yuanért bérelhetőek.
Képes beszámoló alant.
Lovak az út mentén – háttérben a Jangce egy kis holtágának túlpartja (fent), épülő új házak (lent)
Néhány a biciklisek közül (fent),
ilyen lesz ha elkészül (lent)Itt-ott parkosítás (fent),
holtág (lenn)Még holtág (fenn),
izgatott gyereksereg (lent)Park
Mingchun (fenn),
érdekes a waiguoren (lenn)Ezek után Mingchunéknál tettem egy rövid vizitet, ahol megetettek, majd onnan elbuszoztunk a régi városba. A mai Fengjie ugyanis új, de aki olvas régebb óta, az tudja ezt. A víztározó miatt az emelkedő vízszint elől át kellett költöztetni csaknem az egész települést.
Azonban a régi város egy egészen aprócska szeglete túlélte a költözést. Ez a néhány tömb elég magasan feküdt ahhoz, hogy ne legyen veszélyben, így nem bontották el őket.Egészen más világ, érdekes, de határozottan lerobbant épületek. Fengjie minden bizonnyal jobban járt a gáttal. Nélküle még ma is valahogy így festene:
-
Rövid bekukkantás megint
Voltunk ma bicajozni, csináltam sok képet. Érdekes élményekkel gazdagodtam, s írnivaló is lesz. Viszont most kicsit fáradt vagyok, úgyhogy erre már nem kerül sor ma, csak valamikor holnap, ha megébredtem.
Addig is utólagosan kellemes március 15-öt és kitartást az ítéletidőhöz.
-
Építkezés rohamtempóban
Biztosan emlékeztek még a pár nappal ezelőtti képre az új épületről.
Azóta erősen belehúztak, ma egészen meg is döbbentem, hogy mennyit haladnak. Jó, az eredmény valószínűleg erősen chabuduo, de akkor is figyelemre méltó.Emellett készítettem egy egészen aprócska videót is az egyik felsős másodéves osztályról. Épp zenét hallgattunk, s nem vagyok szakértő, de erős a gyanúm, hogy épp Justin Bieber nyivákol (ha van szakavatott véleményező, javítsatok ki!). Valami beütés folytán a Bieber gyerek ideát hatalmas sztár. Belegondolni is rossz…
Holnap Mingchunnal (aki egy másodéves felsős növendék, s régóta chatelünk illetve egyszer össze is futottunk, meg újévre hozott nekem cuki képeslapot) együtt elmegyünk valahova, ha minden igaz, bicajozni fogunk. Ez így elsőre elég érdekesen hangzik. Szemben a Kínával kapcsolatos sztereotípiákkal (melyek amúgy síkvidéken még ma is többé-kevésbé megállják a helyüket), Fengjieben én még egy darab kerékpárt nem láttam. Az utak meredekségét elnézve ezen egyáltalán nem csodálkozom. Mindenesetre emelkedőn fel nem tekerek, akkor majd visszatolja az én cangámat is Mingchun.:)
-
Chabuduo szerelés – újabb felvonás + egyetemi tanárlét
Mára végre sikerült idecsődíteni a mesterembert, aki ezúttal már két helyen is sikeresen megszigszalagozta a kábeleket, mitőbb, az egyik helyen egy szakaszt még ki is cserélt!
Ugyancsak jött egy másik szaki is, aki megjavította a hűtőt is, így újra szuperál az is.
Eltartott egy darabig, mire ideértek, bár szerencsétlen új asszisztensem naponta hivogatta őket, csak mivel elég friss és fiatal kollegina itt, a szava valszeg nem sokat ér. Miután egyre kényelmetlenebb lett a helyzet, ma reggel szóltam, hogy addig nem megyek tanítani, amíg nem szerelik meg, mitöbb, ha ezzel valami problémájuk van, akkor lelépek.
A keménykedésnek aztán meglett az eredménye, bár hogy meddig tart ki az új rendszer, majd kiderül. Mindenesetre erősen gondolkozom, hogy akarjak-e még maradni itt, főleg hogy az ügynökségem küldött pár vonzó egyetemi állásajánlatot is. A vicces az, hogy nem is léptem velük kapcsolatba, maguktól kezdtek ostromolni, miután az évem a vége felé tart. Van, ahol csak 12 órát kellene tanítani.
De ez még a jövő zenéje, az is lehet, hogy eleve nem maradok Kínában. Szívem szerint nem nagyon mennék haza, de ehhez az otthoniaknak is lesz hozzáfűzni valója. Mindenesetre azt mindenképp jó megtapasztalni, hogy lehetőségem lenne bőven, ha maradni szeretnék.
Megvallom őszintén, az egyetemi oktatás lehetősége elég erősen vonz. Eleve jól hangzik, meg azért az ottani tanulókkal minden bizonnyal könnyebb is lenne dolgozni.
Leginkább északi helyekkel szimpatizálok ezúttal. A putonghua miatt is célszerű választás, meg igazából jobban díjazom, ha telente legalább a lakásban meleg van. Azért a hiperkemény heilongjiangi telekre nem vágyom, elég nekem a -20 fok is, de Hebei, Henan vagy Shandong nem volna rossz.Na, de ez majd kiderül.