Még kb. 3 hét, s sor kerül az éves English Festival-ra. A tavalyi kulturális feszkóhoz hasonló eseményről van szó, leszámítva hogy ezúttal az angol nyelv a tematika. A fellépők már szorgosan készülnek, lesz zene, tánc, rövid színdarab, stb.
Mint arról már írtam, ezúttal én is részt veszek a szervezésben, segítek a tanulóknak felkészülni, s nagyon noszogatnak, hogy mint konferanszié is működjek közre a lebonyolításban. Még ha el is tekintünk olyan apróságoktól, hogy jellemzően izgulok a tömeg előtt, vagy hogy épp tök fölösleges angolul is vezetni a programot, mert úgysem értik, akkor is maradnak még kérdések. Ilyen, hogy például miben kellene kiállnom a színpadra, mialatt a többi műsorvezető gálaruhákban parádézik. Értelemszerűen nem ilyenekkel tömtem tele a bőröndöm ide felé jövet, s bár az iskolának vannak fellépőruhái, minimum kettő kéne meg egy ügyes varrónő, hogy beleférjek valamelyikbe.
Műsorvezetőként ráadásul valamit produkálnom is kellene, itt ez a szokás. S bár tavaly valóban élveztem az előadást, nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá, hogy megismételjem.

A kék ruhás az egyik tavalyi műsorvezető

Hétvégén azért majd elnézek a belvárosba, tájékozódásképp, hátha árulnak valahol valami vállalható darabot, ami rám is jön. 

Most a felsősökkel kicsit rendhagyó is lett az órák menete. Míg hagyom, hogy videózzanak, az adott fellépőkkel gyakorlunk.  Többek közt egy darabot is. Egyelőre a szöveg kiejtését. Másokkal dalszövegek esetében tesszük ugyanezt. Szóval zajlik az élet, készül a program.

Kimondottan várom.