Vagyis mi csak szerepeltünk benne. Ahogy említettem, készült egy céges bemutatkozó videó, s ehhez kerestek egy halom külföldit, akik aztán mindenféle, irodai környezetben előforduló dolgokat kellett, hogy eljátszanak egy amúgy nem működő, de berendezett irodában. Hogy kizárólag a forgatásra bérelték-e vagy a cég működése zajlik majd ott, azt nem tudom, ilyesmiket nem kötöttek az orrunkra.

A megbeszélteknek megfelelően délután kettőre jelentünk meg a helyszínen, Iso-val együtt. A javadalmazás nem tűnt túl kecsegtetőnek, úgyhogy inkább mentünk szórakozásból. Öt óráért fizettek 500 yuant, de végül 600 lett, mert egy fél órát csúsztunk. Persze ez sem egy annyira rossz pénz a kvázi semmiért, de hasonló dolgokért azért általában 1-2000 yuan körül szoktak perkálni. No, de mindegy is.

Bár ott töltöttünk öt és fél órát, az esetek nagy részében nem volt semmi dolgunk, mert nem minden jelenetben vettünk részt. Általában 2-3-4 embert szedtek össze egy-egy dologhoz. Összesen talán ha egy órát használtak bennünket. Persze mindent jópárszor felvettek, mire megfelelőnek találtatott, de ez egy ilyen műfaj.

Nem volt semmi irreális tennivaló. Szövegünk nem volt, pusztán valami egyszerű dolgot kellett csinálni. Pl. megérkezni a munkahelyre. Kezet fogni emberekkel. Bólogatni, amíg egy másik külföldi úgy tesz, mintha valamit magyarázna. Mappára mutogatni, látszólag ügyfeleknek magyarázni dolgokat. Iso egy prezentáció nézőjeként is lencsevégre került.

Főleg ukránok és oroszok voltak jelen. Shenzhenben általában minket is ukránnak vagy orosznak néznek, persze a külföldiek, a helyieknek lövése sincs erről. Tegnap háromszor szólítottak meg minket oroszul, s bár olyan impozáns dolgokat is tudok csinálni, minthogy azt válaszolom: прости, я не понимаю по-русски (bocs, nem értek oroszul), nagyjából ebben ki is merül a tudásom.

Végezetül egy galériával búcsúzom, benne a forgatáson lőtt képekkel.