Felkerekedtünk, s elmentünk a helyi kórházba. Nagyon szép, mutatós épület, a fizetős egészségügy ennyiben mindenképp előnyös. Így legalább van a felszereltségre, emberekre pénz.

A fogamat viszont egyelőre nem tépték ki. A doki nem vállalta be arra hivatkozva, hogy mi lesz, ha el találok vérezni utána. Majd holnap reggel kell visszamenni, amikor már az egész gárda ott lesz, s szükség esetén közbe tudnak avatkozni a bajban.

Egyébként se nagyon akarták kiszedni. Bár sajnálatos módon a fogacskából már alig van valami, tényleg teljesen menthetetlen, de mégsem. Azért erősködtem, így aztán belementek, de holnap előtte még meg is akarják röntgenezni a fejem. Ha tudtam volna, hogy ennyit vesződnek, még otthon kiszedetem.

Ez is volt a terv, csak valahogy nem jutott rá idő, már csak közvetlenül utazás előtt, viszont friss foghúzással nem túl szerencsés ötlet repkedni.

Az algopyrin hatott, most nem érzem szerencsére. Talán aludni is tudok majd. Holnap meg véget ér a kín. Remélem.

Perceken belül ideér az asszisztensem, s megyünk fogat húzatni. Nem nagyon rajongok az ötletért, de sajnos nincs más választásom. Ha túlélem, s visszatérek, írok majd rendesen, meg a kommenteket sem felejtettem el, csak az imádnivaló kis csontom miatt nem volt túl nagy életkedvem irogatni a napokban. Szerencsére ma kiölik belőlem, s utána már jobb körülmények mellett nézhetek vissza ide.

Hamarosan jelentkezem. Egy kalappal nekem!