Hát, ideje volt, de itt az első főiskolai pofon ideje is. Olyannyira nem én kaptam az emlegetett szuper értékelést, hogy egyenesen egy középszerűvel kellett beérjem, 64(!)%-kal. A mellé járó szöveges visszajelzés ráadásul csupa jó dolgot említett, egyedüli negatívumként csak annyit jelzett meg, használjak rövidebb mondatokat.

Láttam a kiemelkedő művet, ami végül 82%-ot ért. Nem állítom, hogy az enyém olyan lényegesen jobb lenne, de a formai része egyértelműen felülmúlja. De azt még könnyedén el is fogadnám, ha csak néhány százalékkal előzne meg, ennyi szubjektivitás bennem és az előadóban is lehet.
Hogy mégis én húztam a rövidebbet, ráadásul egy ekkora rés tátong a két dolgozat értékelése között, azt leginkább az indokolhatja, hogy a jól sikerült beadandó egy az egyben lekövette a kutatónő által képviselt zöldségeket. Bár forrás az én sok esetben eltérő véleményemmel kapcsolatban is volt, úgy látszik, az nem tetszett neki.

Ha valakit részleteiben érdekel, az ő erre épülő munkássága a kooperáción alapuló természetvédelmet propagálja, ennek fantasztikus előnyeiről publikál lépten-nyomon, míg az én írásom arra futott ki, hogy az együttműködés muszáj, mert másképp a tőzegkitermelők sztrájkolnak, s akkor megint kis híján kormánybuktatás lesz, de amúgy nyilván szuperebb lenne, ha technokraták határozhatnák meg a folyamatokat, s nem kéne megvárni, amíg a megmaradt lápok is tönkremennek, csak mert tőzeget kitermelni elidegíthetetlen, hagyományos velejárója a vidéki koboldkodásnak.

Hogy javuljanak a kilátások, a következő, péntekre esedékes munka kapcsán méginkább másképp látjuk a világot. Viszont így, hogy tudom, mire számíthatok, még időben visszavettem, s csak a minimumra szorítkozom. Ezt az eredményt hozom akkor is, ha három nap helyett három órát foglalkozom a dologgal.
Na, valószínűleg nem itt fogok professzorkodni mégsem. És azt is egészen biztosan tudom, ki nem lesz a témavezetőm.