Figyelem! Ez egy nagyon erősen bő lére eresztett poszt, mely olvasóim domináns többsége számára abszolút irreleváns dolgokról szól a tanulmányaimmal kapcsolatban. Nyugodtan ugorjátok át, nem lesz sértődés.

Olyannyira, hogy jövő hónap végén el is fogy, pedig közben még egy tavaszi szünet is jön. Szerencsére ezúttal kevesebb a felesleges óra – különös tekintettel arra, hogy még a heti öt németből is csak egy zajlik „személyesen”, a többire emailben érkezik feladat, vagy még az sem.

Közben kijött kedvenc oktatóm decemberben leadott esszéjének eredménye is. Ez a tárgy teljes éven át tart, így csak a második félév végén kapjuk az értékelést – anno magyar viszonyok között ilyennel nem találkoztam, de itt több tárgy is ilyen.
Szóval, az a hirtelen összevágott, nemzeti parkos iromány valamiért 76%-ot kapott, pedig egyáltalán nem múlta felül az első, 64%-ra értékelt beadandót, sőt. Kb. negyedannyi idő alatt készült el. Hogy mi a változás oka, azt nem tudom, de nem is különösebben izgat, a hölgy akkor sem lopja bele magát a szívembe, ha a következő újabb 12%-kal jobb eredményt kap. Amit kétlek, mert erre sem vagyok hajlandó energiát pazarolni.

A leginkább kellemetlen, s a legtöbb diákot félelemmel eltöltő geológiai tárgyunk ellenben sokkalta kevésbé ijesztő, mint arra számítottak. Ez is teljes éves, 10 kredites tárgy, az értékelés 60%-a beadandókból jön össze, 40% az évvégi vizsga (a magyarázat szempontjából nevezzük ezt 60 és 40 pontnak, talán jobban érthető lesz majd). A beadandók sok darabból álltak össze, 1-4 pont körüli súllyal, s mivel még javítási lehetőségek is kerültek a rendszerbe, összesen akár 70 pontot is lehetne belőlük szerezni. Nem lehet persze, mert 60 a maximum, de ez így azt jelenti, hogy ezt a maximumot már akkor el lehet érni, ha az ember a beadandókat 85,7 %-os eredménnyel teljesíti. Ez nem fenyeget senkit, mert majd’ mindannyian kihagytunk néhány feladatot (én pl. nem jártam be személyesen a gyakorlatokra, mivel a vírus miatt nem volt kötelező, nekem meg így volt kényelmesebb), én vagyok jelenleg a legjobb pozícióban kb. 50,1 ponttal a maximális 60-ból. Még a tavaszi szünet után potenciálisan 3 ponttal növelhető lesz a dolog, vagyis akár 53 is lehet belőle.
Ami a lényeg, hogy mivel a tárgy teljesítéséhez 40% a követelmény, jelenleg a mi 11 fős, s a Geography & Outdoor Education szakosok kb. 20 fős csoportjából – ezt a tárgyat összevonva kapjuk velük együtt, s a tényszerűség kedvéért le kell írni, hogy közülük ketten is jobban állnak, mint én – nagyjából 5 diák van még, akinek matematikai esélye van elhasalni, a többiek akkor is átmennek, ha a vizsgán nem szereznek egy darab pontot sem. Feltehetően nem szeretne a tanerő szeptemberben pótvizsgákat tartani.
Ez persze megnyugtató, ahogy az is, hogy az elérhető 40-ből még 20 pontot sem kell szereznem a vizsgán a legjobb jegy (70%+) eléréséhez, de azért ennél valószínűleg jobban kéne szerepelnem, mert utalnak arra jelek, hogy bír az oktató, dacára annak, hogy egyáltalán nem érdekel az órája és nem is szoktam figyelni. Az nem lenne szép, ha ő is szembesülne vele, hogy magasan tojtam az egészre.

A folklór második beadandóját is sikerült meghekkelnem, bár ez nem volt szándékos. A feladat egy nyolcperces prezentációt ír elő, mégpedig egy ír ünnepről, annak folklife és folklore vonatkozásában is (nem tudom, ezeknek melyik magyar terminus technicus feleltethető meg). Nos, mivel patriknapi (holnap lesz, sok boldogságot annak, akit érint) vagy halloweeni témában nem akartam bővíteni a művek sorát, teszik azt elegen, így keresni próbáltam valami viszonylag kevésbé ismert darabot. Mondanom sem kell, nekem mind az.
Böngészés közben kiderült, hogy a modern ír ünnepek közé sorolhatóak különböző muszlim beütések és még a holdújév is. Hát, ha már így hozta a sors, egyeztettem, s mivel szerencsére nem ágált az előadó sem az értelmezés ellen, így kínai újévi prezentáció született. Nem mintha túl érdekes lenne, mert a legközönségesebb kínai ünnep, de legalább olyan téma, amibe nem kellett érdemben energiát fektessek.

Jól alakul az ír történelem és a német is, előzőből beadandók, utóbbiból vizsgák lesznek. Szerencsére egyik sem veszélyes. Aztán ennyi.
Fura, de tényleg el is megy egy tanév. Egészen gyorsan. Így már nem is tűnik olyan távolinak a diploma meg az állampolgárság. Na meg Kína a végén…

Bocs, ha esetleg unalmas már megint az iskolával jönni, de konkrétan ez uralja most az életem, így aztán leginkább ezzel kapcsolatban van miről megnyilvánulni.

Azt már említettem, hogy történelem-földrajz szakon okítanak, amely egy négyéves program, s elvégzését honours bachelor’s degree-vel jutalmazzák a végén. Ez az ír National Framework of Qualifications besorolása alapján 8-as szintű képzés, a 9-es a master, a 10-es pedig a doktori fokozat. Akadnak diákok, akik az érettségi (level 5) után valamiért csak 6-os vagy 7-es szintű kurzusra vágynak (ún. higher certificate ill. ordinary bachelor degree), ők két illetve három évet tanulnak ezért. Hogy egyszerű legyen, ezen a szakterületen mindhárom szint eleje ugyanaz, így a jelenlegi társaim nagy része harmad- illetve negyedévtől már nem lesz velem – a 13 diákból csak öten csináljuk a négyéves kurzust. Ez mondjuk még változhat, elviekben számukra is adott lesz a folytatás lehetősége, némi papírmunkát követően, illetve mi is kiszállhatunk idő előtt, s bezsebelhetjük az alacsonyabb képesítések valamelyikét, ha addig eljutottunk a visszavonuló előtt. Most úgy tűnik, ketten már elkallódtak a 13-ból, egy hete eltűntek nyom nélkül.

Mivel elsőéves vagyok, most van egy csomó hülyeség a moduljaim között. Két darab is a felsőoktatásra való átállást megkönnyítendő született, s olyan esszenciális tudással lát el, mint pl. a másolás és beillesztés használata. Mondjuk ahhoz képest tetten érhető a fejlődés, hogy annak idején az ELTE hasonló óráján az egér használata is szóba került. Az óraszámokkal nem fukarkodnak: ez a két modul heti 5 órát takar, szerencsére állítólag csak az első félévben lesz hozzájuk szerencsém.

A választható németről már írtam, így lapozzunk a szakmai részhez. Nem túl izmos: két földrajzi és két történelmi tárgy jutott. Akad természetföldrajz, főképp geológia, egy meglehetősen problematikus benyomást keltő előadóval, míg a másik modul, a humán geográfia egy fokkal izgalmasabb lehetne, ha nem lenne teljesen bugyuta szintű. Igaz, bevezető, majd talán később komolyodik. Tanulunk az ír történelemről is, szerencsére az 1700-as évektől indulva. Ebben az a kihívás, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Tananyagként nyilván sosem szerepelt, a személyes érdeklődésem pedig nem mondhatom, hogy túl mély lett volna korábban Koboldfölde iránt. Az átlag nem írnél többet konyítok hozzá, de ez azért nem túl sok. De majd belejövök.

A legutolsó modul pedig a folklór. Elsősorban, de nem kizárólagosan a szigetre koncentrál, s noha annyira nem hoz lázba a téma, aránylag érdekesen alakul eddig. Az első év fő projektje egy interjú, ami a pandémiára való tekintettel online is elvégezhető, s így nem feltétlenül kell helyben fellelhető forrást találni hozzá. Én a falusi Kína nyolcvanas évek beli helyzetét választottam magamnak, mint témát, alanynak pedig Mengsi apósát. Ehhez legalább értek és még érdekel is.

Az első két hét tapasztalata érdekes. Nagy megelégedésemre az oktatók érthetően beszélnek, én pedig valószínűleg egészen tűrhető módon megtanulok majd írni angolul, ha marad a nagy számú beadandók rendszere. Ez egy merőben új terület, s szoknom kell az angol tipográfiát is, de serkentőleg hat az agyamra.

Eddig bejön a suli. Egészen hasznos dolgok is ragadnak rám. Ami sose baj.