-
Vizsgáztatás
Ma végre jelentkezett az asszisztensem a vizsgáztatással kapcsolatos kérdéseimre adott válaszaival.
Ez alapján százas skálán zajlik az osztályozás, s elviekben 40%-át a jegynek az órákon nyújtott teljesítmény, míg 60%-át a vizsga eredménye adja. Azért elviekben, mert ebbe belenyúlhatok igény szerint, s bele is fogok. Egyik-másik osztályomban sokan vannak, s a tanulók egy részéről nem tudok érdemben semmit. Azonosítani tudnám őket, hogy a tanítványaim, de a tudásom ennyiben ki is merül.
Nyilvánvalóan azokról a diákokról van szó, akik az óráimon jellemzően nem nagyon nyilvánulnak meg, de csupán ezért még nem lenne fair a teljesítményüket nullának venni, ahogy az sem lenne az, ha valami hasraütésszerű számot állapítanék meg az évközi munkájukat illetően.Így aztán arra jutottam, hogy kizárólag a vizsga alapján fogok ítélni. Miután a majd kiosztott vizsgalapokra is csak egy számot kell bevésnem, így ebbe bele sem fog tudni kötni senki. A vizsgán kívüli benyomásom annyiban számít csak, hogy az igazolatlanul hiányzók esetében nem leszek kíméletes.
Ezt közöltem velük már a legelején, s (bár ezt nem mondtam nekik) háromnál húztam meg a határt. Eddig egy srác érte ezt el, ő konkrétan nem vizsgázhat. A teljesítménye egyébként is csapnivaló.A metódus alapján 60 pontot kell elérniük ahhoz, hogy teljesítsék a tárgyat, rajta kívül a többségnek szerintem sikerülni fog. Nem gond, ha valakit nem engedek át, megszokott, s nálam sem csinálnak belőle ügyet.
Egyáltalán nem hiszem, hogy lehetetlent kértem volna az osztályoktól. Aki itt elvérzik, az csak magának köszönheti.
-
Tanítás megint
Nemrég tudtam meg, hogy a másodévesek számára ezzel a félévvel véget érnek az angol beszédórák. Nem állítom, hogy nagyon lesújt ez a helyzet, mivel a korábbi biztató kilátások ellenére velük szeretek a legkevésbé együtt dolgozni.
A nyelvi előképzettségük kétségtelenül übereli az elsősökét, ugyanakkor a velük való munka ennek ellenére is nehezebb. Többen is vannak a csoportjukban, ami eleve nem előnyös, de inkább az a problémás, hogy a diákok felét egyáltalán nem érdekli semmi. Próbálkoztam több fajta megközelítéssel, de arra kellett jussak, hogy valószínűleg nem velem van a gond. Még korábban kértem őket, hogy írják össze, szerintük mi lenne célravezető az órákon. A reálisnak tűnő ötletekből mazsolázgattam is, de nagyon nem hatotta meg őket az sem. Persze videózgatnának, de se a technikai feltétele nem adott, se nem hiszem, hogy a főnökség boldog lenne tőle. Erős a gyanúm, hogy tavaly nem sok kihívásnak voltak kitéve az előző kolléga óráin, de erről nem tehetek.
Az elsősökkel viszont sokkal könnyebb. Annak ellenére, hogy még szerintem is kissé monoton és unalmas, amit csinálunk, bár hatékony is. Való igaz, hogy kevésbé látványos a kivitelezés, mint Javier óráin (aki az összes időpontra működő multimédiával bíró termeket kapott, én hiába kértem), de a visszaigazolások is azt látnak erősíteni, hogy az újoncok szeretnek velem dolgozni.*
Miután a másodévesek kikopnak, az új félévre nem tudom, hány osztályt kapok. Nem kizárt, hogy így tovább csökken a terhelésem (azért a heti 8 óra már nagyon durva lenne), de azt valószínűsítem, hogy inkább a meglévő többi osztályom óraszámát növelik majd meg a kiesést pótlandó.
__________________________________________________________________________________
* Volt valami diákok között végzett anonim felmérés, amit állítólag minden kollégával kapcsolatban megtartanak, a munka színvonalát javítandó. A Zhao Sheng által eljuttatott visszajelzés alapján az elsősök szeretnek, a másodévesek viszont annak ellenére unják az óráimat, hogy rendszeresen igyekszem játékos aktivitásokat kieszelni. Nagyon nem üt szíven a dolog.
Javier óráinak megítélése sem egyöntetűen vidám. Bár a kivitelezés többnyire érdekes, őt viszont nem értik.
A kapott visszajelzések jelentősége nem több annál, ami. Változtatásra nem kényszerít, csupán tanács.
-
Mindjárt itt a félév vége
Bár nem is olyan rég történt, hogy visszajöttem Kínába, a tanév első fele mindjárt véget is ér. Jövőre kicsit korábbi időpontra esik a holdújév (ha minden igaz, január 31.), ennek köszönhetően a január 6-val kezdődő hét az utolsó a félévben. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a naptár szerinti újév hetén sem lesz suli, akkor lényegében már csak a december marad, mint értelmesen felhasználható iskolaidő.
Az itteni intézményben teljes értékű tantárgyat viszek, ennek folyományaként normális vizsgákat is kell szerveznem, s félév végi érdemjegyeket is kell adnom.
Mivel ideát eléggé követhetetlen az értékelési szisztéma, így pontosan még nem tudom, hogy nálunk milyen rendszerben kell osztályoznom. Hogy számmal kell kifejezni, azt már tudom, de hogy a skála 100-as vagy magasabb, abban egyelőre nem vagyok biztos, ez ügyben az asszisztensem válaszára várok.Miután a választól függetlenül már nincs sok idő, így a héten léptem is, s minden osztállyal megbeszéltük a vizsga mikéntjét. A saját óráimon kell őket levezényelni, így aztán a csoportok létszámától függően ez akár nyolc tanórát is igénybe vehet.
A két legnépesebb osztályommal már december első hetében indítunk, a többieknél jellemzően az azt követő héten kezdődik el a dolog.
Kapott mindenki saját időpontot, illetve nyilvánvalóvá tettem, hogy csak azokon kell jelen lenniük. Ez utóbbi persze népszerű üzenet volt, de a cél nem a populizmus volt, csupán a gyakorlatiasság. Ha mindenki ott van, csak zavarnak a vizsgáztatásban, s egyébként sincs semmi értelme, hogy céltalanul odarendeljem őket.
A másodévesek vizsgája két részből áll. Lesz egy tételes: valamilyen témáról kell összefüggően beszélniük, illetve lehetőség szerint a keresztkérdéseimre válaszolniuk, s lesz egy szerepjáték. Ez utóbbit velem lesznek kénytelenek lebonyolítani. Mindkét rész lehetséges feladatait kiadtam, lesz esélyük felkészülni. És őszintén szólva egyáltalán nem kérek lehetetlent tőlük. Sőt.
Az elsősök dolga még egyszerűbb. Itt az órákon eddig használt szövegek fognak előkerülni a vizsgán, a feladatuk pedig annyi lesz, hogy lehetőség szerint tökéletes kiejtéssel prezentálják azokat. Sokat fejlődtek amúgy meglátásom szerint. Különösen az üzleti angolos csoportomon látom. Ott legalább a diákok fele szinte minden hiba nélkül képes kiejteni a sorra kerülő szavakat. Eleinte pedig ők is sokkal vackabbak voltak. Valami értelme azért mégis csak van az ittlétemnek talán…
Szóval, még egy hét, aztán indul a vizsgaidőszak. S a szemeszter meg el is szállt.
Meglepően gyorsan. Lassan gondolkodhatok a téli szüneten. -
Hétfőn verseny
Jövő héten, hétfő este valami dubbing competition zajlik majd, s ennek örömére a két külföldi tanár is be lett fogva a zsűribe. Jó, igazából csak felkérés volt, nem parancs, de mivel a szervező tanulókat bírom, így nem utasítottam el.
A versenyen elvileg az angol nyelvtudók krémjére számíthatunk, úgyhogy majd igyekszek videózni, megmutatva a felhozatalt. S persze keményen zsűrizni.:)
-
Osztályban
Az elsősöknél feladatnak a kiejtés gyakoroltatását kaptuk. Ennek megfelelően őket nem is nyúzom mással, így is akad min csiszolni.
A kedvenceim továbbra is a turizmust tanuló fiatalok. Csak 11-en vannak az osztályban, ennek köszönhetően bőven jut rájuk idő. Abszolút biztos vagyok benne, hogy ők fognak a legtöbbet fejlődni év végére.
A kiejtés javítására egyszerűbb szövegekkel vagy hasonló kiejtésű, esetleg hasonló írásmódú, de eltérő kiejtésű szavakkal szoktam készülni. Ma az előző, egy 5-6 mondatos szöveg került sorra. Egyenként, mire átvettük az egészet, már egész jól ment nekik, de az elején, amikor együtt összeolvasták, szerintem elég nehezen érteni.
Olvasóimnak ma feladvánnyal készültem. Mit gondoltok, miről van szó a szövegben? Jutalom nincs, de erkölcsi elismerésben részesül a megfejtő.
-
A nagy találkozás – háttérinfókkal körítve + véglegesült órarend
Ma gyanútlanul tartottam az angolos épület felé, hogy ott aztán okítsam az ifjúságot, amikor egyszer csak hív Zhao Sheng, hogy valamiért nem lesz meg ez az óra, ne siessek annyira. Valahogy túléltem a helyzetet, de mivel amúgy is volt vele némi megbeszélni valóm, így felsétáltam az irodánkba.
Belépve az ajtón, ott ült a kanapén a másik külhoni kolléga, név szerint Javier. Nem első generációs bevándorló, így természetesen dzs-vel ejti a nevét. Egy pár percet bájcsevegtünk, de nem többet, mert neki viszont órája volt. Elmondása alapján Denverből való. Elég fiatalnak nézett ki, rá is kérdeztem, mondta, hogy 27 éves. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen volt Dél-Korea, akkor ott kissé értetlenkedni kezdett, de aztán ment is órára. Zhao Sheng aztán elmondta, hogy ez egy másik amerikai, nem az előző verzió.
A kettes számú (mert emlékezzünk, volt egy egyeske is, a hölgyemény, aki nem jött) is elvérzett időközben, mert miután nagy nehezen elértek az Államokba a papírjai, elhagyta az útlevelét…Javiert Wuhanból akasztották le valahonnan, már eleve itt volt. Eddig nyelviskolában melózott (az útlevelét neki is elszedték a munkavállalás idejére – ez, bár illegális, nyelvsuliknál még létező probléma), s ez most a második éve. Állítólag valami kevéske kínai is ragadt rá az év alatt, úgyhogy nem lesz teljesen elveszve. Nem volt tolakodó, nem hiszem, hogy sűrűn zaklatna majd. Pont ideális.
Kiválasztottam az osztályaimat is, s megvan a kész órarendem. A másodéves leendő angoltanárokat, az elsős turizmust és üzleti angolt, valamint az elsős tanárképzősök egyik osztályát viszem majd, heti 14 órában. Sikerült úgy rendezni, hogy egy duplaóra kivételével (az péntek reggel van) az összes lezajlik szerdáig, így a csütörtököm meg nagyjából a péntekem is szabad. Majd azért holnap megnézem az órarendjüket, hátha át tudom pakolni a hét első felébe azt az órát is, s akkor tényleg igen hosszú hétvégéim lennének. De ha mégsem, így is maradéktalanul elégedett vagyok.
Most már valószínűleg sínen lesz minden.UPDATE: A kedd esti órákat valamiért lecsípték, így csak 12 lesz összesen.
-
A kedvenc osztályom
Az amcsi még pár napig nem nagyon fog tanítani, mert most az érkezéssel kapcsolatos dolgait intézik. Holnap viszik majd Wuhanba orvosi vizsgálatokra, ma a szerződéseket írta alá, stb. Így jelenleg annyi látszik biztosnak, hogy szerdáig minden megy a maga eddigi útján, mintha itt sem lenne, utána meg majd meglátjuk.
Zhao Shenggel már beszéltem, hogy ha odaérünk majd, akkor addigra kitalálom, hogy melyik osztályokhoz ragaszkodnék mindenképp. A kollégának úgy is mindegy, még nem volt egyiküknél sem.
Ami miatt még nem vagyok teljesen döntésképes az az, hogy még mindig van olyan csapat, akikkel nem volt órám, miután valami kavar akadt minden hétre.
Ma debütált még egy elsős angoltanári osztály, egyelőre nem túlságosan lopták magukat a szívembe. Nem volt velük semmi különösebb probléma, de hiányzott a szikra. Hacsak nem lesznek rosszabb versenyzők is, róluk szívesen lemondok.A második adag duplaórám délutánra esett, aztán odaérve megint nem találtam ott senkit. Zhao Sheng előkerült hamar, végül kiderült, hogy volt valami félreértés, s a diákokat nem tájékoztatta a programról senki. Végül abban maradtunk, hogy a második órára majd előkerülnek, s ha csonkán is, de megtartom.
Első hétfői munkanapom volt ez, így adott volt hogy még egy adag ismeretlen kerül elém. Kezdéskor aztán már kiderült, hogy a nebulókat tanítottam már, kétszer is, csak eddig szerdán. Akkor ugyanis egy összevont csoport részeként jelennek meg, üzleti angol szakosokkal együtt.
Az idegenforgalmat tanuló mai csapat mindössze 11 főt számlál. Még a szerdai összevont eseményeken is azt élveztem leginkább, hogy alig vannak 40-en, így meg, különválasztva egészen odavagyok a helyzetért.Amúgy nem különösebben jók angolból, de ennyi diákkal másfél órában nagyon ki lehet bontakozni. Rájuk mindenképp lecsapok, most már ők a kedvenceim. A jenki meg szenvedjen majd a legnagyobb és/vagy legproblémásabb osztályokkal. Ért volna ide időben.
-
Friss hírek
Nemrég hívott Zhao Sheng, hogy itt a másik waijiao is. Hogy ez most konkrétan hogy befolyásolja majd az órarendem, azt egyelőre még nem tudom, órám elvileg kevesebb lesz így. (Nem mintha eddig akadt volna akár csak egy olyan hét is, amikor az összeset meg kellett volna tartanom…)
Az ő szállása itt van felettem valahol, de szerintem nem ugyanazon az oldalon, mert a lakása képei alapján az elrendezés nem pontosan egyezik.
Remélem, nem lesz túl kellemetlen személyiség. Mint arról már írtam egyszer korábban, nem nagyon szeretem az ilyen helyzeteket. Most erősen adott, hogy valamilyen szinten szocializálódjunk, miután csak mi ketten vagyunk itt külföldiek. Ezzel még úgy alapjáraton nem is lenne baj, mert más normális emberekhez hasonlóan (még ha én nem is teljesen vagyok az) engem sem zavar, ha megismerkedem szimpatikus alakokkal. Itt a helyzet buktatóját abban látom, hogy a kolléga simán lehet debil is, vagy rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amelyek miatt alapesetben olyan messze elkerülném, amennyire csak lehet. Itt viszont tulajdonképpen össze vagyunk zárva, s ő ráadásul kommunikálni sem tud a helyiekkel, így kizárásos alapon nincs nagyon kihez fordulnia.
A jópofizás nagyon nem kenyerem, s huzamosabb időn keresztül nem is bírom cérnával, így csak reméljük a legjobbakat. Aztán persze az sem kizárt, hogy életem egyik legjobb barátságának nézek elébe, de akaratlanul is pesszimista vagyok e téren.
Majd elválik. -
Véget ér a semmittevés
Bármennyire is kellemes itthon dögleni, sajnos be kell látnom, hogy nem ezért alkalmaznak ideát. Ma véget ér a szünet, majd holnaptól meg is indul a robot.
Miután itt félévente csak egyszer vizsgáznak, a szemeszterek végén, így afféle potyaszünetekre, mint Fengjieben szinte minden hónapban, nem igazán számíthatok. A legközelebbi hivatalos vakáció, pár nap erejéig, a nyugati újév idején lesz majd. No, de nem panaszkodni akarok, így sem nevezhetem magam túlterheltnek szerencsére, noha a jót könnyű megszokni.
A variálgatások természetesen sosem szűnnek meg, nem is Kínában lennénk, ha így lenne. A legfrisebb infómorzsák szerint az átmeneti időszakban 14 órát kell tartsak egy héten. Hétfőn és szerdán két, a másik három hétköznapon pedig egy-egy duplaóra. A másodéves leendő angoltanárokat leszámítva minden osztályom újonc, akadnak mindhárom szakirányról, az angoltanári képzésben részesülők mellett vannak üzleti és turisztikai angol szakosok is. Miután a módosítgatások miatt már nem nagyon látom át, melyik időpontban melyik osztállyal leszek, így azt sem igazán tudom, melyiküknél voltam már órán a másodéveseimet leszámítva. Így aztán most készülhetek két programmal. Ha első találkozás lesz, akkor maradunk a bemutatkozásnál, ha második, akkor meg konkrétan tanulunk is valamit.
A másodévesekkel jó együtt dolgozni. Lehet velük aktív programokat csinálni, kész feladatokat megoldatni, mert a megértéssel nincs problémájuk. A gólyák lényegesen problematikusabbnak tűnnek, ott egyszerűbb dolgokat leszek kénytelen bevetni. A színvonalbeli eltérés nem véletlen. A pedagógusnak készülő diákoknak két kivétellel minden órájuk az angolról szól, tehát durván heti 20+ óraszámban csak a nyelvet tanulják. Ez azért még a kínai képzés sajátosságai mellett is sokat ragaszt rájuk.
Az elhangzott instrukciók alapján az elsősökkel a kiejtés gyakoroltatására kell nagyon rámennem. Az előképzettségüket elnézve valószínűleg ez egyben a leghasznosabb is, amit tehetek. Majd másodévre kicsit összevakarják őket a kollégák, s akkor már lehet őket jobban szoktatni az összefüggő kommunikációra is, most inkább a stabil alapok lerakása a lényeg.
Az amcsi ember hiányában jelenleg összevont osztályokkal zajlanak az órák, de még így is max. 50-en vannak, így egy duplaóra alatt jut idő mindenkire. A csoportos feladatokat nehezíti, hogy az összes pad rögzítve van, nem tudom őket egy kupacba terelni, de a főnökség még örült is neki, amikor rákérdeztem, hogy kivihetem-e őket az osztályból. Az angolos épület előtt van egy nagy tér, padokkal, ahol jobban adottak a lehetőségek a csapatmunkához. A vezetés nyitott az innovációra, csak mindent előre jelezni kell, hogy szükség esetén ránk találjanak.
Az mindenesetre üdítő, hogy lényegesen több értelme van itt a munkámnak, mint Fengjieben volt. Ha előkerül a kolléga is, akkor egy osztállyal heti két duplaórám lesz, az meg már elég idő ahhoz, hogy érdemi fejlődésre nyíljon lehetőség.
-
Valami van a levegőben
A felsőoktatásba kerülés a kínai fiatalok életében hatalmas mérföldkő. Túl azon, hogy a diplomaszerzés lehetősége egy jobb élet ígéretével kecsegtet, már az itt töltött évek is óriási változásokat hoznak a mindennapjaikban.
Emlékeztek még a középiskolai napirendjükre? Reggeltől estig suli, s normál esetben a szombat este és a vasárnap első fele szabad. Ráadásul hatalmas a nyomás is, hiszen a jövőjük az utolsó teszt eredményén múlik: ezen áll vagy bukik, hogy bekerülhetnek-e egy-egy jobb egyetemre, főiskolára. Nem is akkora csoda, hogy azokban az években nem is szól semmi másról az életük, csak az iskoláról és a tanulásról.
Ezzel szemben, ha leküzdötték a középiskola minden nehézségét, utána megnyílik előttük a világ. Nálunk a diákoknak napi 4-6 órájuk van, s kizárólag hétköznap. Hirtelen rengeteg szabadidőhöz jutnak, s el is kezdenek élni.
Esténként a kampusz tele van andalgó párocskákkal, s ha szemérmesebbek is az Európában megszokott viselkedéshez képest, azért összebújást, kézfogást vagy átkarolást lehet látni. Persze aránylag félreesőbb helyeken, a félhomályban.
Nappal azért még szégyellősek, s bár az esténkénti látvány nem ezt sugallja, a diáklányaim kategorikusan tagadják, hogy nekik lenne barátjuk. Az igazság az, hogy ebben a korban már nagyon sokuknak van, de az esetek zömében ezt még nem reklámozzák, pláne nem otthon, a szülők előtt. S hogy azért nem mindig viselkednek jó kislányként, azt jól jelzi, hogy a kampusz boltjában széles választék érhető el fogamzásgátló termékekből.
Általában itt ismerik meg leendő házastársukat, mivel még jellemzően házasságban gondolkoznak. Talán otthon meglepő módon a fiúk is. Ez még egy másik világ, hogy jobb vagy rosszabb, azt nehéz eldönteni, de mindenképp más.