-
Gasztro: mai süti
Ma ezt vettem, annak örömére, hogy a pékség is megnyitotta a kapuit. Az edény nem süti, kerámia, itthon még hasznos lesz. Maga a termék egy gyümülcsdarabokkal gazdagított epres habos krém, középütt egy piskótaréteggel. Meggyőzően finomnak bizonyult.
-
Gasztro: gyümölcsös tej
A mai bejegyzés Flecsi barátom kedvéért készült. Szegény felettébb kifogásolja, hogy odahaza mennyire silány választék áll rendelkezésre a különböző ízű tejitalokból.
A kínai helyzet ezzel szöges ellentétben áll. Az itteniek hagyományosan nem nagy tejtermék-fogyasztók, így aztán minden trükkre szükség van, hogy az árucikkeket el lehessen adni. Ennek eredménye többek közt a csokis meg ilyen-olyan édes sajt vagy épp a legkülönbözőbb aromájú tejek.
Az epres vagy a csokis még nem tűnik furcsának, ellenben a narancsos vagy zöldalmás már némiképp meghökkentőbb. Az elsőre kissé szokatlan kombinációk teljesen jól harmonizálnak, finomak. Áfonyás, mindenféle bogyós, mangós, diós, kaktuszos (erre nem veszek mérget, de a képen kaktuszszerűség van), barackos vagy épp banános-sütőtökös-kukoricás verzió is fellelhető. Az árak másfél yuantől indulnak.
-
Gasztro: Karambola
Ezt a derék jószágot Sanyaban faltam be. Emlékeim szerint otthon is kapni, bár annyira nem érdemes megvenni.
Az íze leginkább az alma és a citrusfélék ötvözete (ezt a wikipediáról szedtem, magam nem tudtam szavakba önteni, de valóban, ez tűnik a legkorrektebb leírásnak), szóval nem olyan nagy szám.
Nem is én vettem, hanem az egyik csajszi, csak nálam maradt. A kínai neve amúgy yangtao.
-
Gasztro: Hainan, a déligyümölcsök Mekkája
Ha már a trópusokon vagyunk, nem lehet eltekinteni a Kína más részein sehol nem ekkora bőségben hozzáférhető gyümölcsözöntől. Még a turistákkal gazdagon tűzdelt részeken, mint Dadonghai, ahol a szállásom fellelhető, is egészen olcsón lehet hozzájuk jutni, de a némi buszozással (egy irányban 1 yuan) elérhető belvárosban gyakorlatilag fillérekért vágják őket az emberhez.
Mangó, kókusz, ananász, sárkánygyümölcs, bébibanán meg kismillió egyéb egzotikum, amiknek magyar nevük sincs. 4-5 yuanért 1 egész jin mangót kapni, ráadásul kicsiny, bébiméretűt, amiben a mag sem akkora otromba, mint az otthon kapható óriásokban. S érett, mennyei, finom.
A banán is pár yuanes cikk, s a héj egészen vékony, az ehető rész pedig nagyságrendekkel jobb, mint a hagyományos banáné.
Sokfelé árulnak kókuszt, az éretlen fajtából, a benn rejlő nedű miatt. Turistás helyeken 20 yuan alatt nem lehet megúszni, de beljebb akár ötért is megkapható. Eddig sosem próbáltam, de ha már itt vagyok… Nem rossz, a lé kicsit édeskés, s egy cirka másfél liter lehet egy-egy fejben, de semmi extra. Ellenben a vízhajtó hatás hamar jelentkezik. Egy alkalommal belefér.
A mangót viszont sosem lehet megunni. Imádom.
-
Fengjie by night
Ma este kénytelen voltam a nagy bevásárlóközpontba menni, mert idefenn megittam az összes Pepsi Max-et. Odalenn sem volt sok a zérós Coke-ból, de talán kitart a maxes szállítmány megérkezéséig.
Ha már odalenn jártam, beváltottam a Dicosos kuponjaimat is, s vettem hambit meg valami tortillaszerűséget, egész finom volt.
-
Gasztro: csokipénz
Magam is nehezen hiszem el, de végre találtam normális, helyi gyártású csokoládét. Oké, Snickers meg Dove itt-ott szokott lenni, s kapni néhány hazai megoldást is, de ez az első, ami tényleg finom.
A gyerekkoromból már ismert pénzformájú kialakítás alatt egy testes, vaskos csokoládékorong lapul. Kemény, nincs túllágyítva tejjel, ezt az ízén is érezni: markánsan kakaós. Szeretem.
A többi apróbb édességhez hasonlóan ezt is kimérve árulják a boltok. A pénzecske kilója úgy 50 yuant kóstál.