-
Kajáról megint
Sokszor meglepően figyelmetlen tudok lenni. Nem veszem észre az új frizurákat, ruhákat – tiszta szerencse, hogy nem a lányok érdekelnek, mert lenne ebből konfliktus bőven.
Képes vagyok elmenni ismerősöktől fél méterre úgy, hogy nem tűnnek fel, s képes vagyok ezt megtenni még úgy is, hogy a terület teljesen nyílt, tereptárgyak nem zavarnak be, s látótávolságon belül nincs másik ember sem környéken. Néhai osztályfőnökömnek – akivel ráadásul kimondottan nem szívleltük egymást – sem lehetett megmagyarázni utólag, hogy miért nem köszöntem egy ilyen alkalommal.
A fent ecsetelt szétszórtságom szolgáltat talán magyarázatot arra is, hogy miért csak december elején botlottam bele az iskolai kantin legjobb ajánlatába. Dacára annak, hogy legalább tucatnyi alkalommal megfordultam már ebben az épületben (két menza van ugyanis: egy modernebb küllemű, három szintes, s egy régebbi, egy emeleten terjeszkedő, de a lakáshoz közelebb eső kajálda), korábban kivétel nélkül elkerülte a figyelmemet az önkiszolgáló pult a terem szélén.
Néhány napja aztán szerencsére mégsem így volt, s ennek köszönhetően felettébb ízletes, s mindamellett kifejezetten gazdaságos lehetőség nyílt meg előttem.
A képen is megfigyelhető étkekből lehet szedni, ki-ki elképzelése szerint. Az összeválogatott cuccért aztán súly alapján kell fizetni, nekem eddig 8 és 10 yuan közötti összegeket sikerült. Ehhez még automatikusan hozzáadnak egy yuant, amiért a rizs jár, a már megszokott korlátlan mennyiségben.
Most már negyedik napja innen hozom a táplálékot, s nagyon is örömmel teszem ezt. Így tényleg csak azt kapok, amit enni szeretnék, s abból is magam válogathatok. Az ételek finomak, nekem valóak. Ennyiért meg pláne megéri.
A képen alant a mai választás.
-
Gaszto: porridge
A saját angolomat elég jónak tartom. A helyi, kínai beszélők ilyen tudása viszont csapnivaló, mint erről már sokszor megemlékeztem. Így aztán szokatlan felüdülés, élmény, amikor nagy ritkán én tanulhatok tőlük.
Még a tavalyi tanév elején, Kínába érkezésem után nem sokkal esett meg, hogy Zhang Shunmivel, az első asszisztensemmel meg az angolos vezetőnkkel felkerekedtünk Chongqingba az orvosi vizsgálatokat meg a tartózkodási engedély útlevélbe ragasztását elősegítendő. Ilyenkor hotelben szálltunk meg, ahol mindig korrekt reggeli volt.
Shunmi győzködött egyszer, hogy egyek xifant is, hoz nekem. Ezt a kifejezést nem ismertem, ellenben ő – nem hiába angol szakos kolléga – tudta az idegen nevét is. Kissé bizonytalankodva ugyan, de rögtön próbált segíteni: porridge.Időnként belefutok ismeretlen angol szavakba, messze nem vagyok tökéletes. Ha egy sima sorozatot vagy filmet nézek, akkor ritkán, természetfilmekben, ahol több a tudományos kifejezés, már gyakrabban. Kínában azonban ez volt az első alkalom.
Végül kiderült, a porridge kását jelent, s itt értelemszerűen a rizseset.
Hacsak nem nagyon elfajzott az ízlésetek, a rizskását kipróbálni határozottan nem ajánlom. Jobb híján megeszem, de én gyakorlatilag mindent, úgyhogy ez nem mérce.
A kínai diákok szinte mindegyike érti ezt a kifejezést. Ez arra enged következtetni, hogy a tananyagukban hamar sorra kerül, s az ismerete elvárt.
Olyan kacifántos, elvont, s ritkán használt szavaké, mint a például a pork (szinte kivétel nélkül a pig megy helyette) már kevésbé, de a tankönyvek írói a prioritásokat nálam bizonyára jobban meg tudják ítélni.
Bár az internet alapján állítólag Skóciában bevett, hétköznapi kifejezés, ennek ellenére még soha az életben nem hallottam egy angol vagy amerikai szájából sem. Nem anyanyelvi beszélőként csak kellő merészséggel, s a bebukás lehetőségével merem megkockáztatni, hogy Kínában jó eséllyel többet használják, mint bárhol másutt.
Ragacsos, szétázott, szürcsölős reggeli, s teljességgel íztelen. Kizárólag erős kalandvágy esetén fogyasztandó!
-
Táplálékok
Mostanában (így belegondolva ez már majdnem két hónapja így lehet) nem főztem itthon semmit. Pedig amikor ideértem, eleinte még egész lelkesen vetettem bele magam a konyhaművészet fortélyaiba. Na nem mintha túlságosan elkapott volna a gasztrosznobéria – xianningi kis tűzhelyemen jellemzően sült krumpli meg rántotta készült.
Valamikor még fengjiei felbukkanásom idején már kifejtettem, hogy ideát elég macerás normális magyar kaját az asztalra varázsolni. Noha azóta kissé jobbak lettek az ellátási körülmények – meg talán én is jobban kitapasztaltam a lehetőségeket -, de még így is az a helyzet, hogy a hazai ízek elérését erősen gátolja az alapanyagok területén fellépő komoly hiány. Nagy gond nincs, a dolgon hamar túlléptem, s fel is adtam az ilyen jellegű próbálkozásaimat.
A krumplit bő olajban kisütni itt sem nehezebb, s az íze sem más, de egyrészt nem ehetem mindig ezt, másrészt meg Kínában könnyen elkényelmesedik az ember.
Az előkészítés meg a sütés-főzés igényel ugyan némi energiát, de ez a része sosem jelentett macerát, s az időmbe is bőven beleférne. Ellenben a mosogatás… Az időhiány e téren sem jelenthetne gondot, itt inkább a kedv hiányzik.
Így aztán mérlegel az ember. Végezzen-e kvázi fölösleges házimunkát, vagy inkább vegyen kész ételt, ami itt ráadásul még nem is drága. Amikor esetenként 6-7 yuanért tele tudom zabálni magam (ha nem a suliban teszem, akkor néha rámegy akár 20 yuan is), akkor inkább hajlok arra, hogy a készet válasszam.
Az elmúlt időszakban így vagy az önkiszolgáló étteremben, vagy a menzán, vagy valamelyik sulis kajáldában ettem, na meg talán kétszer a McDonald’s is sorra került.
Az önkiszolgálóból legutóbb hazahoztam a kaját, valahogy így festett. A rizs amúgy csak egy yuan náluk, s – sajnos csak helyszíni fogyasztás esetén – ezért az összegért nyugodtan újratölthető a csésze, ha elfogy. A jóllakás garantált, kivéve ha valaki nem szereti ezt a gabonát, mint pl. virágelvtárs.
A belvárosban bukkantam nemrég erre a két yuanért árult, aránylag ropogósabb lepényszerűségre. Határozottan finom, ráadásul még csak nem is édes. Mitöbb, még kissé sós is.
Ma pedig a menzán vettem ezt az adag kaját. Kimondottan jó választás volt, minden alkotója ízletes.
A suliközeli Zhongshang áruház előtt valami kirakodóvásár-szerűség van. Mindenféle érdekes kajákat árulnak két hosszú sorban. Mivel már evés után értem oda, így csak néhány, nyársra tűzött, pirított cukorban megforgatott gyümölcsöt faltam be, de nagy számú azonosíthatatlan étel mellett láttam kagylókat, csigát és polipcsápokat is.
Kagylót ettem már, különösebben nem ragadott magával, de csigát még sosem.
Holnap lehet, hogy teszek egy próbát, s csinálok néhány jobb képet is. Mára csak ez az egy jutott. Sötét volt, meg minden egyéb szokásos kifogás. Lehet egyszerűbb lenne beismerni, hogy abszolút tehetségtelen fotós vagyok.
-
Gasztro: Hot-pot
Sokszor szóba került már a blogon Szecsuán ezen remeke, de dokumentálva még nem volt.
Tegnap a turizmusos osztályommal a KTV előtt egy hot-pot-os helyre ültünk be Xianning központjában (egész pontosan az önkiszolgáló étterem épületében, csak egy emelettel feljebb).
Ilyen lyukakkal felszerelt asztalokon zajlik a hot-pot fogyasztása, alatta nyílt lánggal, vagy itt elektromos főzőlappal (fenn),
miután ez már nem Szecsuán, így két, egymástól elkülönülő alaplevet használnak, a világos nem erős (lenn)
A lébe aztán kerül mindenféle megrendelt alapanyag, így ezek a gusztusos sonkaszeletek is (fenn),
a rengeteg zöldségről, tésztáról és egyebekről nem is beszélve (lenn)
Ezek szép sorban a forrásban lévő lébe kerülnek (fenn),
a hot-pot már működés közben (lenn)
A megfőtt dolgokból aztán ki-ki kedvére válogathat
-
Gasztroförtelem
Ma is benn jártam a városban, s a nagy szupermarketben erre az érdekes termékre lettem figyelmes:
A cikk tárgyát a képen középen lévő, eperízzel riogató popcorn képezi. A csokis és a sima édes most itt nem érdekes.
Az olvasóimra való tekintettel gondolkodtam rajta, hogy feláldozom magam, s letesztelem, de nem tudtam rávenni magam. Kedves Kínában élők, ha valakinek van személyes tapasztalata, szívesen veszem.
-
Pizzázás a sétálóutcában
Miután a fülembe jutott, hogy a KFC-vel szemben van egy Jazzy Pizza, úgy döntöttem, elgurulok odáig. Már eléggé unom a kínai kenyereket, jól esett volna valami normális tészta.
Xianning sétálóutcája (fenn és lenn)
Annak rendje és módja szerint aztán be is navigáltam magam a nevezett intézménybe. Kaptam étlapokat meg ami kell, s át is böngésztem, ki is választottam a fogást. Nem sokkal olcsóbb, mint a cég, amiről koppintották, úgyhogy egy 2-3 percet szöszöltem.
Aki kitalálja, honnan nyúlták a cég ötletét, az érezze magát megdícsérve
Kár volt sietnem a döntéssel, mert eltelt még egy tíz perc, mialatt nem zavart senki. Rajtam kívül egy pár fős társaság volt csak ott, de ők már a vége felé jártak az ebédnek, így igazán velük sem kellett törődni.
Miután csak nem akarta senki sem felvenni a rendelést, így végül meguntam, s eljöttem.A Jazzyvel szemben, a szomszédos épületben van egy remek önkiszolgáló étterem, inkább átmentem oda. Kissé túl sok dolgot sikerült összeszednem a tálcámra, de aztán már nem akartam visszakozni. Mindenesetre jó, ha a felét ettem meg, s nem azért, mert nem volt jó.
A választék (fenn), s a választás (lenn)
S összesen nem fizettem annyit, amiért a Jazzynél egy kis méretű pizzát vehettem volna. Azt hiszem, ez nem is alakulhatott volna jobban.
-
Gasztro: édesburgonya
Bár rendszertanilag semmi köze a krumplihoz, ennek ellenére nagyon csípem ezt a fajta gumót is. Otthon a horrorár miatt elvétve jutok hozzá, de szerencsére Kína erre is gyógyír.
Fengjieben vettem párszor piacon nyersen is, lényegében mindenféle, burgonyából elkészíthető ételhez megfelelő, feltéve, ha a fogyasztót nem zavarja, hogy az íze kissé eltérő.
Felül még nyers gumók, alul már készek (fenn), a kis lyukakba tolják be a nyersanyagot sülni (lenn)
Sok helyütt már készen, héjában sütve árulják ilyen helyes kis kemencékből. A sárgahúsú fajta az elterjedt errefelé, s ez szerintem egyúttal a finomabb is.
Most sem tudok mást javasolni, minthogy tessék alkalomadtán kipróbálni.
-
Mai étel
A kampuszon akad több kisebb kifőzde, étterem is. A színvonal változó és az árak is. Van néhány, amely kizárólag egy termékre állt rá, így akad egy reganmianes hely és egy jiaozis is. Ezek nagyon olcsók, egy adag kaja 3 yuanbe kerül, igaz, nem is valami finom.
Van egy viszonylag jobb étterem is, ahol 20-25 yuanből lehet degeszre tömődni, s van két kevésbé nívós kifőzdeszerű valami is. Az egyikben pirított rizses étkek lelhetőek fel, ma itt vettem 6 yuanért ezt a finomságot.
-
Élelmezés a kantinban
Párszor megfordultam a múlt héten a kampusz menzáján. Itt sem drágák a kaják, 4-7 yuan között mozog egy adag.
A minőség már kevésbé meggyőző, de ennek inkább oka az, hogy a hubeii konyha nekem lényegesen kevésbé jön be. Azért a megfelelő kajákat kiválasztva itt is lehet nagyon jókat enni.6-7 yuanért szoktak előfordulni a rizsre épülő menük. A népeledelnek számító gabonaféle az alap, aztán erre az ember kedvére válogathat a kirakott kb. tízféle „feltét”, zöldségek, húsfélék, egyebek közül, olyan 4-5 félét.
A lenti képek ilyen kombókat ábrázolnak.
-
Gasztro: cukor
Dél-Kínában járva az európaitól gyökeresen eltérő éghajlattal találkozik az ember. Megteremnek a déligyümölcsök, nincs hó, se téli fagyok.
Xianning még ugyan az ország közepén van, de hála a közelségnek, mindenféle melegövi dologból bőséges az ellátmány. A bevásárlóközpontok roskadásig vannak a trópusi termésekkel, s kimondottan olcsón. Most épp a pomeló szezonja van, kilója 100 forintnyi yuan körül mozog.
Pomelót ugyanakkor – ha nem is ennyiért, de – otthon is kapni, a cukornád viszont nem igazán hozzáférhető. Kína melegebb felén hatalmas területeket borít, s a standard, ipari felhasználási mód mellett kedvelt csemege feldolgozatlanul is.
Az árusoknál jó félméteres darabokat látni. Ha az ember kiválasztja a neki szimpatikus rudat, fogják, s szépen levágják róla a héját.
A fogyasztással csínján kell bánni, mert roppant tömény, tele van mézédes, szirupos lével. A növény életkorától meg a szerencsétől függően változhat az állaga. Ha sikerül jót kifogni, a rostok még nem fásak, s az egészet meg lehet enni. Ha már kicsit vénebb, úgy rágás (s ezúttal az édes lé kinyerése) után egyszerűen ki kell köpdösni a szálakat.
A mai példányom többé-kevésbé zsenge volt, úgy a kétharmada ropogós, ehető anyag. Egy-egy szár 2 yuanbe, vagyis mintegy 70 forintba kerül. Hazaérkezés előtt már belecsócsáltam, ami a képen is látható.
Érdemes kipróbálni!