-
Gasztro: reganmian
Ha az ember Hubeiben van, kikerülhetetlen a találkozás Wuhan leghíresebb tésztaféléjével, a reganmiannel.
Neve fordításban forró, száraz tésztát jelent, a száraz annyiban valóban áll, hogy nem leves, csupán a kifőtt tésztára locsolgatott szószok szolgáltatnak némi nedvességet. Valami egészen minimális lajiaot (erőspaprika) adnak hozzá, ha az embernek nincs ellenére (ezt rendszerint megkérdik), de annyira elenyésző mennyiséget, hogy egyáltalán nem érezni.
Mást viszont annál inkább. Az ízlés talán a legszubjektívabb dolog a világon, így csak a magam nevében beszélhetek, de a tésztára öntött, állagra és színre leginkább forró csokihoz hasonló sötét szezámszószt annak ellenére nem szeretem, hogy ezt a hatást felnövésem óta eddig szinte semminek nem sikerült előidéznie nálam.
Kicsit édeskés, de leginkább semmilyen, viszont a reganmian ízéért elsősorban ez a termék a felelős.
Azért, aki Wuhanban jár, kóstolja meg. Egyszer-kétszer meg lehet enni. -
Napi betevő: kiváló kínai csokoládé
A kínai egy roppant mód édesszájú népség. Ha egy ideát még nem meghonosodott élelmiszert szeretnénk a piacra bevezetni, a legjobb, ha nyakon öntjük egy fél mázsa cukorral. Úgy egész biztosan megveszi valaki. Nem csoda, hogy a tej csak ízesített formában fogy, ahogy a csokis sajtot is itt árulják. Édes a kenyér, az összes pékáru, de még a kínai felvágottak is édesek, s a cukor annyira kell, hogy cukormentes üdítő alig akad, édesítőszer meg egyáltalán nincs. Kész csoda, hogy ehhez képest meglepően jó állapotú fogsorokkal villognak a helyiek.
A nagy glükózmánia ellenére a kínai élelmiszeripar hatalmas lemaradásban van a csokoládégyártás területén. Eleve egészen silány a választék, s ami van, abból sem készítenek nagy kiszereléseket. A kakaó Kínában csak Hainanon él meg – s az ottani 20-30 tonnás éves kakaóbab-termelés édeskevés -, így a csokoládé alapja mindenképp import, de azért ez nem szolgáltat igazi magyarázatot.
Akármi is az ok, a kínai bevásárlóközpontokban főleg Snickers-et, Dove-ot és M&M’s-et lehet kapni, s itt-ott akad még Cadburry is. Normális, nyugati színvonalú csokoládét a hazai palettán egyedül a 脆香米 (Cui xiang mi, lefordítva: roppanós rizs) márka termékei képviselnek, ezek viszont nagyon finomak, s hogy a szterotipizálásnak is megfeleljenek, rizsesek.
Mocsok módon illusztrációnak egy gugliképes printszkrínt adok, mivel a cikkírás közben a saját terméket idő előtt befaltam.
-
Szombati kaja + pár kép a kampusz másik végéről
Szombaton Zhao Shengék vendégszeretét élveztem, a szülei főztek, egész finom fogásokat. Ma pedig hazafelé jövet a főbejáratnál tett ki minket a taxi (a kampuszra nem jöhet be), s onnan sétálgatva kattintottam pár képet az eddig nem bemutatott oldalról.
Fotók alant.
Kaja és belváros:
Kampusz:
-
Ebéd kollégákkal
Tegnap lezajlott a duplaórám, amely amúgy meglepően jól sikerült. Elégedett voltam vele. A diákok hozzáállása sokkal jobb, mint Fengjieben volt, s az alapzajt jóformán nem is hallani. Jó lesz ez.
Délben aztán Zhao Shenggel és egy másik kollégával elkocsikáztunk ebédelni. A hölgy kitett magáért, nagyon kiadós és gusztusos fogások kerültek terítékre. Kiderült a táplálás célja is, ő is azt szeretné, ha hétvégenként olykor besegítenék a nyelviskolájában. Erre elvileg holnap sor is fog kerülni.
Ezek amúgy illegális dolgok, a szerződésem szerint nem vállalhatnék munkát sehol máshol, úgyhogy a titoktartás lényeges. Csak hárman tudunk róla, s ha esetleg valamilyen módon megneszelné kívülálló, akkor is ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak segítettem díjazás nélkül.
Claire (ha jól értettem, ez a kolléga angol neve) amúgy nagyon kedves. Ebéd után hazahozott, s közben szóba került, hogy micsoda kihívások nehezítik a komfortos életvitelemet ideát. Nevezetesen a kólahiány. Amíg Wuhanban lépten-nyomon minden tele van zérós itallal, idelenn még maxos pepsi is csak egy helyen van, s erősen csökkenő példányszámban (ha minden igaz, ma elhozom a maradékot is). A szerencse azonban úgy hozta, hogy Claire két testvére is megy Wuhanba gépjárművel különböző ügyintézni valók miatt, s ha már így tesznek, Claire szólt nekik, hogy hozzanak nekem a nyugat ópiumából. Vállaltam, hogy bármennyit átveszek, a lakás nagy, eláll.
Ha más nem, wuhani importból el leszek látva.:)
De lássuk a menüt.
Nem minden a környék. Ilyen elhagyatottnak tűnő helyen bújt meg az éttermünk (fenn),
a terem, ahol a táplálkozás zajlott (lenn).Talán nem nagyon szeretnek mosogatni, de minden újonnan jött (fenn),
ou (bambuszgyökér) és marhahús (lenn).Töklevélből készült leves (fenn), hal (lenn).
Rizs és shaofenből, édesburgonyalisztből készült golyók (fenn),
megpirított húsostáska (lenn). -
-
Az elmúlt napok étkei
Qataros, Xiamen Airline-os és wuhani thai éttermes kaják.
Budapest-Doha (fenn) és Doha-Chongqing (lenn)
A Xiamen másfél órás útján nem kápráztattak el (fenn),
a thai étteremben annál több és jobb jutott (sajnos későn kezdtem el fotózni) (lenn) -
Gasztro: A 10 hónap étkei
Szeretek enni, így aztán Kínánál jobb helyre nem is nagyon kerülhetnék. A helyi táplálék annyira változatos, hogy gyakorlatilag még a legfinnyásabb egyedek is találhatnak valami kedvükre valót. Akit meg vonz az ázsiai kaja, az pláne megtalálja a számítását.
Kacsa
Az ízlések eltérőek, én sem lógok ki a sorból, így akadnak étkek, amiket szívesebben fogyasztok. Az itteni lét egyik legjobb húzása a kimeríthetetlen kacsabőség. Ez az otthon sokszor méltatlanul mellőzött szárnyas az egyik legjobb csemege.
Persze el lehet szúrni az elkészítést, a magyaros kiszáradt sültekért én sem vagyok oda, de aki evett már grillezett vagy egészben sült, esetleg pekingi kacsát, az tudja, hogy milyen szaftos és elsőrangú húsról van szó. (A mellet ki is lehet rántani, finom, egyáltalán nem száraz, mint a csirkéé.)
Ideát a kacsa mindennapos, rengeteg van belőlük, a városokon kívül jól észlelhetőek mindenféle kisebb-nagyobb, sokszor a földekhez hasonlóan felparcellázott vizekben pancsolva. Ahol kacsa van, ott akad kacsatojás is. Ez ízre ugyan megkülönböztethetetlen a tyúktojástól, de szép nagy.Hot-pot
Ugyan összesen talán ötször került sor rá ezúttal, de a hot-pot mindig is nagy kedvenc marad. A szecsuáni konyha híresen erős, s a hot-pot nevéhez híven ebben próbál jeleskedni.
Az erőset mindig is díjaztam, így örömmel vetettem bele magam a helyi konyha fogásai közé. A hot-potok közt találtam rá egyetlen egyszer egy tényleg ütős alaplére, amitől jól el is zsibbadt a szám. De persze azért ettem, jól esett. A csípőset kevésbé bíró gyomrúak azért valszeg megszenvednek vele.Belsőségek
A tanári menzán általában nem voltak rossz fogások, de a szemem rendszerint a pacalra csillant fel. Otthon is bírtam, de az itteni verzió legalább annyira jó. Kicsit ecetes, kicsit erősebb, s többnyire zöldpaprikával találták.
Előfordult máj is, de azt nem készítették túl jóra, ellenben Mengsiéknél volt szerencsém enni egyszer egy nagyon ízletes verziót is.Csirkeláb
Otthoni körökben kevésbé divatos, de itt még nassolnivalóként is bevett csemege. Levesben a magyar verziót is szeretem, pörköltként kevésbé.
A kínai, snack jellegű végtag kimondottan nekem való. A helyiekhez hasonlóan olykor képes vagyok a buszon bambulva rágni, vagy épp bárhol, ha rámjön.
Burgonya
Tényleg nagyon széles spektrumot felölel az a kör, amit hajlandó vagyok elfogyasztani. Kölyökkoromban ideiglenesen nem díjaztam pár fogást vagy alapanyagot, de aztán ezt kinőttem, s a hazai ételek közül mindent megeszek (még ha nem is ugyanakkora lelkesedéssel).
Ennek ellenére, Kína ide vagy oda, talán lelombozóan fog hangzani, de számomra jobb dolgot még nem fejlesztett ki az evolúció a krumplinál. Mindenféle formában, elkészítésben jöhet, ha egy hónapig csak ezeken a gumókon kellene élnem, nem törne össze a dolog.
Így talán nem olyan meglepő, hogy a legnagyobb mennyiségben magamhoz vett táplálék Fengjieben is a burgonya volt. Eleinte hétvégente készítettem magamnak, később az utcai árusoknál találtam nagyobb darab, kevés olajban pirított verziót, majd a végére az iskolai diákmenza kínálatában szembesültem a legízletesebb, s amúgy az utcaihoz nagyjából hasonló termékkel.Béka
Hogy azért a végére ne maradjon ki a kötelező kör sem. Kína extrém táplálkozási szokásai kiváló hírértékkel bírnak nyugati körökben, s mindannyian tudjuk, hogy a legendárium szerint a kínaiak élő majmok agyvelejétől kezdve (ez amúgy az urban legends kategória) a kutyákon át mindent megesznek. A kutyahús valóban szerepel az étlapon, de korántsem annyira elterjedt és mindennapos, mint azt Európából elképzeljük.
Az is igaz, hogy Kanton (Guangzhou) környékén több kevésbé megszokott étel kerül a tányérra, de még arrafelé is főleg az otthon kínált állatokat fogyasztja a népek zöme.
Magam még mindig nem ettem kutyát, s kulturális beidegződések miatt valószínűleg nem is fogom soha kipróbálni, az egyetlen furább hús, amit megkóstoltam ezúttal, a xianningi kiruccanás alatt betolt béka volt. Ami, mint akkor írtam, teljesen csirkeízű. És jó, akárcsak a kínai kaják túlnyomó többsége. Így aki itt jár, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy egyen minél többet és minél többféle ízt próbáljon ki. Megbánni nem lehet! -
Gasztro: mai vacsi
Ma kintről hoztam az egyik utcai étteremből táplálékot. Csirke, tojás, rizs.
Tetszik?
Közben a napokban elkezdte elönteni Fengjiet a licsi. Ez a nagyszerű gyümölcs otthon is elég sűrűn beszerezhető (kicsit drágábban), nagyobb hiperekben vettem már többször. Mennyei.
-
Sárkányhajó fesztivál
2013-ban június 11-12-re esik a következő nagy kínai ünnep, a Sárkányhajó fesztivál, vagy kínaiul Duanwu.
Más kínai nevezetes napokhoz hasonlóan ennek évenkénti dátuma sem állandó, mivel a hold járásához, a holdévekhez kötött, nevezetesen az ötödik holdhónap ötödik napján kezdődik el.
A kommunista hatalomátvétel előtti időkig hivatalos ünnepnap volt, hogy aztán Maóék ideológiájának oltárán ezt is feláldozzák a termelőmunka jegyében, mint régi korokból fennmaradt babonát. Az oldottabbá váló légkörben aztán egyre nagyobb létjogosultságot nyert ismét, s 2008 óta munkaszüneti nappá is vált.
Az ünnep speciális eledele a zongzi, ami bambuszlevelekbe csomagolt, átkötözött, ragadós rizses batyu, különféle töltelékekkel. Ez tájegységenként eltérő, lehetnek gyümölcsök, hús, különféle magvak, termések, mint bab vagy mogyoró. Készülhet töltelék nélkül is.
Ugyancsak része a hagyománynak a névben is szereplő sárkányhajók versenye. Ennek eredetére sok magyarázat létezik, a legelterjedtebb (de valószínűleg hamis) indoklás szerint egy Qu Yuan nevű, i.e. 3-4. század fordulóján élt költő az eset főszereplője, aki, miután némi nézeteltérésbe keveredett az akkoriban épp nem egységes Kína egyik fejedelemségének vezetőivel, árulással vádolták, száműzték, később bánatában vízbe ölte magát. A helyiek állítólag annyira szerették, hogy kis levelekbe csomagolt rizses batyukat szórtak utána (ebből a későbbi zongzi), hogy a halak inkább azt csócsálják, ne imádott poétájuk testét. De ennyivel nem érték be, hanem még hajókon is ott sündörögtek körülötte, hogy elriasszák a hullagyalázó vízilényeket, s ebből lett állítólag a későbbi verseny. Ja, és természetesen emberünk az ötödik holdhónap ötödik napján vetette magát a habokba.
A kínai televízió is ünnepi műsorral készül, s holnap mindenáron el akar hívni Mengsi is hozzájuk némi zongzit zabálni, bár annyira nem szeretem. Azért átnézek majd.
-
Még gasztro + Wuhan képekben
Ma ebédre ez volt a menü még Xianningben:
A kissé furcsa előétel sonkába tekert rákocska volt, míg a főfogás marha. Az étterem kissé hibrid és trendi volt, ötvözve a nyugati és kínai táplálékokat. Nem volt rossz, de igazán jó sem. Mindenesetre látszott, hogy a meghívóim ki akartak tenni magukért.
Aztán elindultam Wuhan felé. Sajnos estére már nem volt fekvőhelyes jegy tovább, üldögélni meg nem volt kedvem, így aztán vettem holnapra, azt is csak Enshiig (Wanzhouig holnap sem volt már), így pár órát majd ott is dekkolok vasárnap reggel. Onnan már csak két óra Wanzhou, szóval annyit kibírok ülve is, de ha esetleg találok buszt is onnan Fengjie felé, akkor valószínűleg inkább ez utóbbit választom.
Enshi még Hubei, de távolságra kb. ugyanott van Wanzhoutól és Fengjietől is, s a járás egyben tujia és miao autonóm körzet is. Ennek sok jelét a városban valszeg nem látni, de ha mégis, akkor lehet tudok fotózni pár furább fazont is.
Wuhan azóta sem nagyon ragadott magával, bár a belváros egy része elég impozáns, de alapvetően kissé lepukkadt. Viszont ha már itt vagyok, elmetróztam az egyik Carrefourig, mivel olvastam, hogy árulnak nem édes kenyeret. Hát, tényleg volt, de egyik pékáru szárazabb volt, mint a másik, nem igazán voltak gusztusosak. Azért vettem egy kisebb csomag bagettet, mostanra be is termeltem, de azt hiszem, inkább a Pizza Hutba kellett volna beülnöm.
No, de itt van pár kép, nézegessétek. Ma sem voltam a fotózás magaslatán.