-
Gasztro: béka és egyéb nyalánkságok
Immár Xianningben vagyok, ahol sikerült egy nagyon elsőrangú ebédet lebonyolítani. Még béka is került a tányérra, amit eddig sosem ettem.
Teljesen jó amúgy, de semmi extra, egy az egyben csirkeízű.Sajnos a képeim ritka vackok lettek, pedig ezúttal érdemes lett volna szépeket csinálnom.
Rákocskák fenn, egészen mennyei hal lenn.
Terülj, terülj asztalkám!
És végül a béka. A bal oldalt kilógó kis daraboknál látni rendesebben. Kicsi csont, kicsi hús, teljesen kellemes íz. Beindult a nyálelválasztásotok?
-
Egészségügy + gasztro
Végülis nem mentem vissza a kórházba, mert kellett volna hozzá valami kollegális segítségnyújtás, hogy a biztosítás is rendezve legyen, de mivel sürgetett az idő, inkább átmentem az utca túloldalán lévő szakrendelőszerűségbe. Egyúttal egy főiskola is, ahol nővér- meg egyéb egészségügyi képzés is folyik.
Kemény 10 yuanért szedték ki a madzagot a fejemből, de ezért még 2 dl orvosi alkoholt meg némi vattát is kaptam, hogy azzal kenegessem még itthon. Talán nem rokkanok bele.:)
Az eset után beültünk Mingchunnal, merthogy ő volt olyan rendes és elkísért a dokihoz, egy étterembe, s ettünk egy emberes adag kaját. Enyhén szólva is teljesen jóllaktam, szerintem holnap diétázom majd.
Kora délután mentünk, az ebédszezon már lezárult, így kettecskén voltunk odabenn. Zöldhagymás rántottát, halaromájú padlizsánt és gongbao csirkét ettünk. Ez utóbbi helyett valami szecsuánit akartam, de a marha már elfogyott. De jó volt, lényegesen más, mint az otthoni. De ha belegondolok, ez az első eset az életemben, hogy Kínában gongbao csirkét ettem. Otthon többször nem hiszem, hogy sor fog rá kerülni.
-
Gasztro: reggelire baozi
Az iskolai diákmenza is árulja, de reggelente szinte mindenütt fellelhető a baozi. Nagyon régóta az egyik kedvenc hajnali csemegém, nagyüzemi fogyasztásában csak az gátol, hogy többnyire átalszom ezt az időszakot.
A tésztát gőzön párolják puhává, belsejében húsos töltelék van.
Ez az adag pedig a szomszéd kis utcában lévő beülős kifőzdéből való. Kicsit drágább, de finomabb is, a 10 darab kerül 5 yuanbe.
-
Mai vacsi
Ma az utcán vettem vacsit. Ezt a palacsintaformájú cuccot pár hete észleltem egy picit arrébb az út mentén. Ott készül frissen, a korongot kisütik, majd egy forró lapra ráütnek egy tojást, s azt hozzásütik. A belsejébe erőspaprikakrém, fokhagyma, valami zöld, s egy darab virsli kerül. Finom.
A szezámmagos gombóccal együtt került 4.5 pénzbe. Kiadós, kellemes.
-
Gasztro: pipa
Mingchun ma ideállított vagy egy kiló gyümölccsel. Legutóbb, amikor esésekkel tarkított vidéki kiruccanásom során a szülőfalujában jártam, a régi házuk tövében növő fáról már szedett nekem pár nem teljesen érett példányt, de egyébként sosem láttam és ismertem ezt a termést.
Pipanak hívják, s éretten kimondottan finom, édes, bár tagadhatatlanul kissé sok macerával jár az elfogyasztása. A viaszos héj eltávolítása után a beltartalom nagy részét a magok adják, de a gyümölcshús igazán kellemes ízű.
Az internet alapján magyarul japán naspolyának hívják, bár sem a külleme, sem az íze nem hasonlít a naspolyához. Na jó, a külleme talán egy kicsit. Ajánlom mindenkinek, aki erre jár.
-
Gasztro: gumicukros-bogyós jégkása
Ma ezt a bizarr valamit vettem a sulibüfében. A kölykök nagyon rajonganak érte, gondolom kipróbálom. Édes és iható (miután valamelyest felengedett a jég), de azt hiszem, egyszer elég volt.
-
Gasztro: itt a jóidő, fogy a jégkrém
Mialatt az óhazában a tél még mindig nem akar elmúlni, itt már nagyon kellemes idő van. Nem ritkák a 25 fokok, de nappal 20 fok alatti hőmérséklet nem fordul elő egyáltalán.
Ennek egyik kellemetlenebb folyománya, hogy feléledtek a rohadék kabócák, s iszonyatos erővel, rendkívül irritáló hangon nyomják odakinn. Bentről szerencsére nem hallani, de a parkban most képtelenség megmaradni. Remélem a macskák eszik őket, felkutatni nem lesz nehéz egyiket sem.
Vannak azért kellemesebb hatások is, meleg van, úgyhogy a jégkrém kelendő cikk lett. Még nekem is, pedig máskülönben elég mérsékelten vagyok édesszájú. Inkább rohamokban tör rám olykor a vágy a cukor iránt, de szerencsére elég ritkán.
A helyi jégkrémek teljesen jók, s hogy további pozitívumról szóljak, nagyon olcsók is. A nagy, Magnum-méretű és tényleg teljesen jó minőségű példányokat adják 2 pénzért, míg a legolcsóbbak ára 5 jiao, vagyis fél yuan.
A képen is látható olcsó termék igazából nem klasszikus értelemben vett jégkrém, hanem ízesített jégkása. A kivitelezés viszont ötletes, egy műanyag burok védi a cuccot, s egy kis résen keresztül szopogathatja ki az ember a beltartalmat, ahogy olvadozik.
Epres, barackos és zöldalmás ízben láttam eddig, az epres a legvackabb, a másik kettő bejövős. -
Még gasztro
Hétvégente nincs kantin, így aztán az utcai árusokat boldogítottam ma is. A kínaiak kereskedővénája közismert. Nagyon értenek hozzá, hogy visszatérő vásárlót csináljanak az emberből. Ha valamit egyszer megemlítek, azt nem szokták elfelejteni.
Ilyen például, hogy igazából jobban bírom, ha a krumpli egy kicsit jobban odakap, s kellemesen ropogós. Iyen, hogy szeretem a cukormentes kólát. A kólás kisboltomban azóta sosem fogy el, odafigyelnek rá. Ugyancsak szokása az ottani hölgynek, hogy a számlák végén ha fél yuan van, azt sose kéri el. Van, hogy ad ajándék szotyit, s mindig széles mosollyal fogad, ha meglát. Ideát tényleg öröm vásárlónak lenni.
Ma vacsira ez lett a menü.
Tetszik?
-
Gasztro: tangyuan
Ma itt volt Mingchun, s együtt gyártottunk kínai tavaszünnepi tápot. A neve tangyuan, a miénk elég egyszerű lett, de máskülönben töltheő mindenféle cuccokkal.
Itt már a rizslisztes gombócokat formázzuk.
Itt pedig már a kész étel.
Annyira nem jó, de egyszer elmegy.
-
Gasztro: lótuszgyökér
A tanári menzán fellelhető kosztról már írtam korábban. Általában kellemes fogások fordulnak elő, s a mennyiség bőséges. 6 yuanért még a hülyének is megéri.
A kínai gasztronómia tényleg meghökkentően változatos és annyira kimeríthetetlen, hogy nem is említhető egy lapon más népek konyháival. Még a Kínára amúgy nem különösebben fogékony utazók szerint is többnyire ez az a kritikus pont, ami miatt az ország kihagyhatatlan.
A találékony megoldásoknak köszönhetően hosszú évek után is felbukkanhatnak addig nem kóstolt alapanyagok, s bár volt részem már nekem is sok fajta kínai ételhez az idők során, nem szégyellem bevallani, hogy olykor-olykor fogalmam sincs, mit eszek.
Így volt ez a lótuszgyökérrel is. Meglehetősen gyakran előfordul levesben nálunk, s bár sosem tudtam, mi az, valahogy nem is foglalkoztatott a dolog. Ettem belőle, finomnak találtam, el volt ennyivel intézve. Most tegnap este épp szóba került, az egyik kolléga érdeklődött, hogy Magyarországon is van-e. (Ez egy meglehetősen vicces szokás errefelé. A lehető leghétköznapibb dolgokról meg tudják kérdezni. Hogy van-e nálunk krumpli, az különösen népszerű kérdés.) Mondtam, hogy nincs, de akkor már egyúttal igyekeztem is kideríteni, hogy mégis mi a szösz ez.
A kínai neve ou, ami nekem nem mondott semmit, s bár próbálkoztak elmagyarázni a lótuszvirág segítségével, abból is csak a virágot sikerült felfognom. Némi guglizás aztán eredményre vezetett.
A gyökér még a vízben (fent), már a szárazon, megtisztítva (lenn).
A kimondottan bejövős gumókat felszelik, jellegzetesen lyukacsos textúrájuk miatt is összetéveszthetetlenek. Ajánlom mindenkinek!
Készülhet levesként, puhára főzve (fent) vagy vékonyra karikázva, kissé ropogósan (lenn.)