Tegnap annak rendje és módja szerint visszatértünk Shenzhenbe.

A rendkívül nívós, és az előző bejegyzésben már ecsetelt Chungking Mansions-ös szálláshelyen ébredtünk – szerencsére egy éjszakai szellőztetés után a hipószag nagyobbik fele többé-kevésbé elillant. 10 körül valaki elkezdte verni az ajtót. Nem a virágelvtárs által emlegetett méretes fekete fiatalemberek voltak, hanem a hongkongi hatóság emberei, akik közölték, hogy ma mindenképp ki kell csekkolni, mivel bezárják a hosztelt.

Ez a tény mindenképp üdvözítő, s szerencsére a terveinkkel is összhangban volt. Tartok tőle, hogy csak a mi hosztelünk volt érintett, s az egész Chungking Mansions még nem jut erre a sorsra, pedig nem fájna a szívem érte egy percig sem.

A vízummal dúsított útlevelet összeszedve aztán egyenesen Shenzhen felé vettük az irányt. Szerencsére se vissza-, se odafelé nem volt nagy tömeg, s a teljes határátlépést lezavartuk fél óra alatt.

Már a határ innenső oldalán vettünk csipogós metrókártyát, ami sokban javít majd a komfortérzetünkön. Kétségtelenül praktikusabb, de ami miatt leginkább nélkülözhetetlen, hogy a jegyárusító automaták többnyire csak ötyuanes bankókat képesek kezelni, teljesen rapszodikus, hogy 10-est és 20-ast is emészteni képes kütyü akad-e egy adott állomáson, ahogy az is, hogy mikor állítják át ez utóbbiakat csak az ötös elfogadására alkalmas géppé. 
Így aztán jobb a kártya, egy csipp befelé, még egy csipp kifelé, plusz még 5% kedvezmény is jár mellé.

A múltkori metrós cikkhez kerestem, de akkor nem találtam olyan térképet, amin szerepel a meglévők mellett a hónap végén átadandó két új vonal is. Közben rábukkantam egyre, így ezzel zárom a bejegyzésem.

A szürke színű 9-es és a sötétkékkel jelzett 7-es vonalak jelentik az újdonságot a már üzemelő vonalak mellett.