Felettébb megterhelő munkahetem a mai nappal zárult, ugyanis a szokásos yuekao zajlik holnaptól. Kivételesen nem csak nekem jelent örömet a szabadidő, hisz’ ezúttal nincs minden évfolyamnak vizsgája, viszont szünetük nekik is lesz.

Ez nem a suli jófejségéből adódik, hanem abból, hogy egyszerre nem lehet minden osztályt vizsgáztatni. Máskor jobban széthúzzák az időt, bevonják a hétvégét is, stb., s valahogy azért megoldják, de most – számomra ismeretlen okokból kifolyólag – nem így tesznek.

Szerdától-péntekig a felsős másodévesek vizsgáznak, ma meg az alsós kicsik tették ugyanezt. Hogy utóbbiak esetében hogy kivitelezték, azt sem tudom pontosan. A helyzet ugyanis az, hogy vizsga idején szellőssebben helyezik el a diákokat, köztük egy-egy üres sort hagyva. Emellett osztálytermenként 2-2 pedagógus is felügyeli őket.

Mivel holnap a felsős másodikasok vizsgáznak, így a felsős elsőéveseknek is elmaradnak az óráik, minthogy a termeikre szükség van. Nem is lesz számukra tanítás egészen szombat estig. Mengsi (Evans) valószínűleg átugrik majd, s az is lehet, hogy a hétvégén náluk fogok kajálni.

Csábítgatnak mások, hogy nézzek el Sanjiaobaba, a járás leghidegebb részére, ahol van hó (és feltehetően a hegy is magasabb), de egyelőre elég jól érzem magam hideg és havazás nélkül. Ez életem első tele, amit nem teljesen mérsékelt égövön töltök, úgyhogy igyekszem kihasználni. Majd otthon lesz még elég jég meg mínusz.

Lassan jön az újév is, egyelőre a hagyományos, ami újfent három szabadnappal jár, s onnan már egész kevés kell január végéig, a téli szünetig. A jelek szerint leugrok majd falura a családdal Mengsi nagyapjához, amit őszinte lelkesedéssel várok. Mengsi apja már előre mentegetőzik a nem laowai-kompatibilis körülmények miatt, de nem hagynám ki semmi pénzért. De ez azért még icipicit odébb van.

Ma délután, a szombati suli végeztével összefutottam az egyik, angolul Evans névre hallgató tanítványommal. 16 éves, kedves leányzó, elég gyenge angoltudással.
Még a keddi órámon kérte el a telefonszámomat, aztán írt is pár sms-t, így jött létre a mai találka. Pontosan nem tudtam, hogy mit tervez programnak, így kissé meg is lepett, hogy azonnal elindultunk hozzájuk. Eddig még nem jártam egyik helyi lakásában sem – bár az asszisztensem minden héten azzal jön, hogy majd meghív, amiből rendre nem lesz semmi.

Evansék otthona itt van egész közel, kb. két telekkel arrébb, azonban Fengjie domborzati viszonyainak és az iskolai főbejárat elhelyezkedésének betudhatóan egy jó 10 perces sétával, s kétszer négy emelet lépcsőzéssel jár, hogy elérjünk a házuk elé. Ez konkrétan két darab, egyenként négy szintes, lépcsőházszerű, fedett utcai lépcsőt jelent, így oldva meg a szintugrás kis területen megvalósítható leküzdését. Mivel a házukban a legfelső szinten laknak, itt még hét emelet lépcsőzés vár, miután – mint kiderült – a házikók jó részében nincs lift.

Közvetlenül az épület mellett van egy tér, ahol cirka 40 idősebb nő táncikált csoportosan. Kicsit le is ültünk nézegetni, a helyi kisgyerekek legnagyobb örömére. Két nagyon cuki, 3-4 éves kislány minduntalan előttem pattogott, nagyon bejött nekik a fizimiskám.

Evansnek is van egy testvére, egy kilenc éves, jópofa fiú. A szüleivel együtt négyen vannak, a lakás része egy nappali, Evans szobája, egy háló a szülőknek és egy kis, apró, onnan nyíló szoba az öccsének. A nappaliból még nyílik egy konyha és egy fürdő-wc is, természetesen ott sem angol wc-t kell elképzelni.
A helyi lakásokhoz hasonlóan náluk sincs fűtés, úgyhogy annyira nem volt meleg. A konyhában volt gázpalack, azzal működött a tűzhely.

Evans anyja húsostáskát csinált meg csirkét, volt mellé még két fajta zöldség is. Az öccs nagyon nem bírta az erős kaját, így összevissza futkározott meg jajgatott szegény, meg tömte magába a mandarint.:)

Gosti nevezetű barátom már régóta nyúz a helyi lakásviszonyok ismertetésével, különös tekintettel a burkolatokra (biztos valami fétis ez nála), úgyhogy most ennek szentelek pár sort.
A lakás fehérre festett, tapétamentes falakkal bír, a plafon felőli részeken klasszicista jellegű (feltehetően gipsz) szegélyekkel, rozettákkal. A fürdőben és a konyhában ízléses járólap, a falakon csempe.
A lakás berendezésével sem volt semmi probléma, azonban ami európai szemmel elég tré volt, az a többi helyiség padlója, ami sima kő, majdhogynem sima beton, s ezen semmiféle szőnyeg vagy bármi hasonló nem is volt. Miután a szobámból átlátok a szomszédos házba, s ott is hasonló padlókat látni, illetve sajnálatosan nálam is ez van, hajlamos vagyok általánosabb következtetést levonva arra jutni, hogy ez valószínűleg elterjedt sajátosság lehet.
Maga a lépcsőház nagyon lepukkant volt, sima beton, különösebb burkolás nélkül. A fényképezőgépemben az elemek lemerültek, úgyhogy fotó egyelőre nincs, de Evansék hívtak jövő hét szombatra is, úgyhogy legközelebb fotózok, s majd idepakolom. Addig kérem megértő türelmeteket.