Az első két kínai munkaévemet megelőző külhoni ügyintézésekről írtam már korábban. Rengeteg kavarás történt, folyamatosan új és új papírok kellettek, mindenbe belekötöttek, ahol csak lehetett.

Miután ezeket a köröket nem én futottam le, hanem a korábbi munkaadóim – a munkavállalói vízumigénylésemhez nekik kell a tartomány illetékes hivatalától beszerezniük a különféle pecsétes papírokat, hogy ezt megtehessék, ahhoz pedig nekem kell a sulihoz eljuttatni a szükséges dokumentumokat -, így aztán azt sem kérdőjeleztem meg, hogy a hivatalnokok szőrszálhasogatása az oka a kellemetlenségeknek. 

Idén azonban merőben könnyen sikerült minden. A Jiahui keresztnévre hallgató kapcsolattartó hölgyemény közölte, mi kell, majd az elküldött igazolásokkal beszambázott a hivatalba, s csodák-csodájára első körben rendben találtak mindent, mi több, a beígért 7 munkanapon belül le is gyártották a meghívólevelet és a munkavállalási engedélyt.

Kezdetben kétkedve fogadtam, hogy valóban minden elkészül határidőre, s fel is elevenítettem korábbi tapasztalataimat. Jiahui szerint viszont korántsem ördöngős dolog az ügyintézés, s állítólag csupán azon múlt a zökkenőmentes lebonyolítás, hogy előzőleg bemasírozott és konkrétan rákérdezett mindenre.

A fejlemények őt igazolták, így aztán most már hajlok inkább arra, hogy az előző két, ezzel foglalkozó személy volt inkompetens. Az idei gyors kivitelezés mindenesetre üdítő.