-
Hongkong jól indul
Miután némi késéssel összeszedtek minket Bantianben, megindultunk Hongkong felé. Egy kifejezetten kényelmes járműben.
Meglepő módon a határon sem volt fennakadás. Még nem merek rá mérget venni, hogy megszűnt a probléma, mivel most először használtam közúti határátkelőhelyet, de minden további nélkül lepecsételték az útlevelet és engedtek tovább. Ugyanakkor tény, hogy lejárt a xinjiangi tartózkodási engedély is, így jó esélyt látok rá, hogy a vegzálások is vele együtt megszűntek. Majd meglátjuk legközelebb, de a helyzet reményteli.
A hotel egész pofás, s egyből hozzánk is vágtak 5000 HKD (kb. 4300 yuan vagy 170 ezer HUF) zsebpénzt. Eddig minden szuperül alakul.
-
Munka előtti megbeszélés
Tegnap összefutottunk a cég két emberével Shenzhen belvárosában, a MixC névre hallgató bevásárlóközpontban. Elég rongyrázós környék, Gucci, Georgio Armani és hasonló boltokkal telepakolva. Vásárlás nem volt, csak egy kávézóba ültünk be, ahol nagyjából vázolták a hongkongi munkával kapcsolatos tudnivalókat.
Szerencsére küldenek majd kocsit, így nem kell egyénileg utaznunk Hongkongba, s a hotel és az esemény is egy helyen van, így a városon belül sem lesz bonyolult a logisztika.
Kiderült egy jó hír is, eszerint ez még nem a vége a munkának, ugyanis október körül lesz még egy esemény, addig még folytatódik, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy férjem addig is kapja a pénzét. Újabb jó hír, hogy az a következő jelenés a tervek szerint Balin kerül lebonyolításra. Indonéziában még sosem jártam, így reméljük, valóban ott lesz majd. Kiderül idővel.
Hongkongba 19-én indulunk majd, s 23-án jövünk vissza. Talán még tetszeni is fog.
-
Hongkongban melózunk egyet
22-én lesz egy esemény, férjem főszereplésével. Előreláthatóan 4-5 napot töltünk majd ott el, s mivel a szomszédban van, egyúttal az odajutás sem lesz hosszadalmas.
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy eredetileg az ő munkája két eseményről szólt, így hacsak nem változtak időközben a dolgok, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy a következő hónapban kap innen utoljára fizut. Bízzunk benne, hogy nem, de azért ez a sanszos.
Akárhogy is, most már ilyen tapasztalata is van, s ha jön újabb lehetőség, abban már még ügyesebben tud teljesíteni majd.Szóval, hamarosan Hongkongba megyünk. Kambodzsának lényegesen jobban örültem volna, de nem kell telhetetlennek lenni.
-
Gyors fordulás Hongkongban
Vízumügyi okok miatt kéthavonta kénytelenek vagyunk elhagyni az országot, ami szerencsére Shenzhenből kevés macerával megvalósítható. Két határátlépő pont is megközelíthető metróval, Futian Kou’an illetve Luohu állomások az érintettek.
Mi rendszerint a futiani átkelőt szoktuk használni, mert a lakáshoz ez esik közelebb, s csak egy átszállást igényel. Mivel a határátkelés egyetlen célja ilyenkor a kínai tartózkodás újabb két hónappal való meghosszítása, s mert egyébként sem szívem csücske Hongkong, Futian ideális választás, hiszen a határ hongkongi oldalán van egy autóbuszos végállomás is, ahová emiatt ki lehet menni, s azon keresztül már vissza is lehet jutni a határátkelőhely ellentétes irányú szintjére.Hongkong határövezete ugyanis zárt, csak úgy nem lehet szabadon bóklászni. Ez a már elég régóta élő gyakorlat az egykoron népszerű illegális, Kína felőli bevándorlás nehezítésére született, felemás sikerrel. Természetesen vannak teljesen legális részek a pajzson: a közúti közlekedés céljára szolgáló utakon nyugodtan megközelíthetőek a Kínába vezető belépési pontok, de a határ zöldövezeti részén való csellengést kevésbé veszik szívesen.
Tegnapelőtt megint át kellett kelnünk – némiképp kevésbé volt hozzá humorom, különösen, hogy pár nap múlva megyek Thaiföldre, de sajnos az időzítés néhány nappal pont a Kínában való tartózkodásom legális határideje utánra esik – ez van. Mivel a monszun megérkeztével gyakorlatilag kínszenvedés a szabadban tartózkodni, napközben nem is indultunk neki, csak már este, nyolc után, ami miatt kénytelenek voltunk ezúttal Luohut választani – ez utóbbi helyszín éjfélig operál, míg a másik hamarabb zár.
Itt eddig életemben egyszer fordultam meg, még a xianningi évem alatt, amikor a téli szünetben nekiindultam a Szingapúr-Nyugat-Malajzia-Thaiföld hármast felfedezni. Shenzhenig vonatoztam, s mivel a vonat a luohui vasútállomáson fejezte be az útját, ez a helyszín volt a magától értetődő. Sok emlékem nem is maradt róla azon túl, hogy rohadt hosszú ideig tartott kivárni a sort.Most vasárnap este lévén elvétve bóklásztak emberek. Azon nem lepődtem meg, hogy további vizsgálatokra elkísértek, ez már a mindenkori rutinnak látszik, azon már jobban, hogy még 10 percig sem tartott, s már mehettem is tovább. Miután ez visszafelé is ugyanígy zajlott, s mert legutóbb Hongkongból hazafelé sem vett igénybe több időt Futiannél, elképzelhető, hogy valamit hatott a kantoni repteres határőr riportja. Vagy csak ezen az állomáson rutinosabbak a munkások. Majd kiderül a jövőben.
Átérve Hongkongba azonnal kerestem a visszautat. Hiába csekkoltam azonban, csak a hongkongi metróhoz lehet kijutni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a metró oldalsó peronjai miatt egy állomásnyi távolságot utazni is kell. Nem szívesen törődök bele az ilyen szivatásokba, úgyhogy párszor még végigbóklásztam a terepet, amíg végül találtam egy üvegajtók mögötti dolgozói liftet. Bár elvileg csak engedéllyel, a munkások használhatnák, nem volt a helyszínen senki, aki utunkat állta volna, s még a velünk együtt leliftező takarítónő arca sem rezdült.
Szerencsére két emelettel lejjebb az indulási oldalra jutottunk, ahonnan már mehettünk is vissza Kínába. Ha errefelé leszek kénytelen fordulni legközelebb is, legalább már tudom a módját.
-
Holnap indulunk Thaiföldre
Ami azt illeti, elég korán nekivágunk. A gép csak délután fél 1-kor indul Hongkongból, de ki is kell érni a reptérre, s azt sem tudom, hogy a határátkelésnél lekapcsolnak-e egy negyed-fél órára szokás szerint. Bár legutóbb Guangzhouban az ottani illetékes biztosított róla, hogy erre többet nem fog sor kerülni, ezt majd élőben kiderítjük.
A határig metrózunk majd onnan még megyünk két megállót már a hongkongi metrót használva, hogy végül buszra szálljunk a reptér felé. Létezik ugyan egy direkt a reptérre járó metróvonal is, de egyrészt ez nagyságrendekkel drágább, másrészt még csak időt sem nyerünk vele, mivel ez utóbbi igénybevételéhez előbb be kéne bumlizni a központba.
A Hongkong Airlines röppent minket Bangkokba, s majd a visszaúton is velük jövünk. Rövid, kevesebb mint három órás szállingózás lesz, s mivel Thaiföldön egy órával kevesebb van, már 14:05-re oda is érünk, ha tartják magukat a programhoz.
A reptéren aztán már várnak minket a céges emberek, akikkel azonnal el is gurulunk Pattayába, ami szintén hasonló időt vesz igénybe, bár a hosszadalmasabb felét már a Pattaya belterületén, a szűk utcákon való araszolás jelenti majd. Elvileg egy négycsillagos hotelben kerülünk elszállásolásra, a neve alapján másikba, mint legutóbb.
Feltehetően remek internetelérés is rendelkezésre áll majd, így legközelebb valószínűleg már Pattayából jelentkezem.
-
Nagyon gyors forduló
A november 20-án esedékes hunani orvoskodás miatt előbbre kellett hoznom a hongkongi pecsételést. A hónap elején beszerzett vízumom ugyanis kétszer 30 nap tartózkodást tesz lehetővé, az új, éves vízum beszerzése meg kb. 15 napot igényel, így hamarabb neki kellett kezdeni.
Tegnap hajnalban így aztán átmetróztunk Hongkongba. A szombat hajnali időszak egészen jó megoldásnak tűnik, egyik irányban sem volt 2 percesnél hosszabb sor egyik átkelőnél sem. Így nagyon gyorsan haladtunk volna, ha nem jön egy apró gikszer.
Ugyanis kifelé menet meg visszafelé jövet is feltartóztattak, s további vizsgálatnak vetettek alá. Ez abból járt, hogy nézegették az útlevelem, telefonálgattak meg fénymásolgattak is. Végül átengedtek azzal, hogy minden rendben.
Ha minden igaz, a zavarodás oka feltehetően a xinjiangi resident permitem, ami a rendszerben még érvényes lehet, az útlevelemben meg már nem. Mindenesetre gáz nincs, de Kína elhagyása esetén érdemes egy negyed óra plusszal számolnom, amíg feldolgozzák a helyzetet, s nem nagyon kicentizni a járatom elérését.
Előbb-utóbb Alma meg remélhetően megbirkózik a kihívással, s talán sikerül érvénytelenítenie az engedélyt. Ha meg nem, jövő nyáron magától lejár…Ezúttal nagyon gyorsan fordultunk: elhagytuk HK-ban az érkezési oldalt, megkerestük a Kína felé tartó emeletet, majd már jöttünk is vissza. Némi kavarodással járt azért ez is, nem volt teljesen egyértelmű. HK-ba belépve ugyanis a default út az ottani metróba vezet. Végül találtunk egy, a szabadba (buszokhoz, de végre nem zárt) vezető kijáratot is, ahonnan már volt lehetőség visszafordulni is. Nem lettem volna felhőtlenül boldog, ha kénytelen lettem volna egy megállót metrózni, hogy vissza tudjak jönni.
A zöld, folyón inneni világ HK, a túlparti magasházas Shenzhen (fenn),
Hongkongi metró és hegyek (lenn)
A határ, a hídon, dobozba zárva, két szinten hömpölyögnek a népek, fenn HK felé, lenn vissza Kínába. A lenti buszos részen nyílik mód a gyors visszafordulásra. -
Gondolatok Hongkongról – pro és kontra
Hongkong megosztó, s az egyes emberekben egészen másképp csapódik le. Vendégszerzőnk, virágelvtárs hosszú évek tapasztalatával a háta mögött a Hongkongot szerető külföldiek táborát gyarapítja, míg bennem – igaz, mindössze kétszer jártam arra, a rajongás egy sokkal alacsonyabb foka lelhető fel. Így lesz szép a kontraszt.
virágelvtárs:
Hongkongozás.
A legtöbb Kínát megjárt ekszpatnak kijárt. Kimenni vízumért, kimenni, mert ki kell lépni, kimenni papírokat leadni, bizony az életünk része volt. Gyűlöltük. Lemenni. Pecsételni. És ami még rosszabb ottaludni. És persze mindannyiunk rémálma: ruha és pénz nélkül kint ragadni. De erre is volt példa.
Általában sok mindennel vagyunk úgy, hogy utáljuk, amíg muszáj. Aztán jön a felfedezés. Mikor végre úgy mész, hogy nem kötelező azt mondani, hogy jajj már megint. És ott vagy.
Először valami falon ültem, nézve a várost. Előttem egy mosolygósra kipingált tűzcsap. Szemeztünk. Számolgattam a parkban a tiltótáblán, mennyi mindent nem szabad. Kukát kerestem, hogy végre rágyújthassak.
Sok év eltelt azóta az éjszaka óta, de sok mindent meg tudtam szeretni Hong-kongban, amit sokáig meg sem tudtam fogalmazni. Egy jóbarátom mondta ki szépen: egy érett város. Látszik rajta, hogy hiába a sok felhőkarcolás, az utcasarkoknak megvan a maga történelme, ami a modern kínai városokról már nem nagyon mondható el.
Mást is észrevettem hamar, ha közelebbről néztem. Hogy a kínaiság, amit Kínában hiába kerestem, itt inkább megvan. A halárusok, a függőleges fénycsövek kínai karakterekkel végig az utcákon, mindaz, amit talán a filmekben látott az ember, és végre ott van, igaziból.
Végigmenni a magasjárdákon, beülni egy kompba, és elmenni egy szigetre a sok közül. Kiülni a tengerpartra, és megszűnik a világ üzleti életének az egyik központja, hirtelen nem léteznek a felhőkarcolók és az ingatlanárak, nincs metropolisz, nincs légkondi. És még mindig csak 20 perc komp.
A real estate szó hallatán vérszagra lakótelepeket kihányó “szárazföldi” kínaiak jó, hogy nem szólhattak ide bele. Lehet, hogy HK a világ egyik legsűrűbben lakott helye, de csak azért sem építik tele a szigeteket. Turistaútvonalak, teljesen elhagyatott partszakaszok, erdő közepén álló kulcsosházak kispatakkal. És ez még mindig Hong-kong.
Bent, a városban meg zajlik az élet. Amit venni lehet, van. Amit enni lehet, van. Buli? Van. Kulturális élet? Van. Pick szalámi? Pipa.
Maradjon is ilyen, lehetőleg még sokáig.
Ez is Hongkong belvárosa és az alsó is.
Veve:
Eddig kétszer jártam Hongkongban, s bevallom, többre, jobbra számítottam.
Hongkonggal már azután szembesültem, hogy megjártam jópár kínai modern nagyvárost, s hozzájuk képest – nem tehetek róla, de ez volt az első benyomásom – Hongkong relatíve lepukkant. Szó se róla, a kínai nagyvárosokban is van lepukkantság, de olyan szintű elhasználtság nyomai frekventált helyeken azért nem lelhetőek fel, mint amire Hongkong belvárosában is sűrűn van példa.
A helyzet persze érthető. Hongkong nem az utolsó húsz évben épült fel, s értelmes határidőn belül általában nem dózerolnak le mindent, hogy modernebbet, szebbet építsenek.Önmagában a nem csillogó, hibátlan helyektől sem kapok sikítófrászt, ha ilyen lennék, már rég nem lennék Kínában, s nem érezném jól magam a délkelet-ázsiai utazásaim során sem. De általában igaz az, hogy ezek a fejlődő térségek a „hibáik” mellett olcsók is, legalábbis nem drágák. Hongkong ellenben az. Hogy az ingatlanárak az egekben vannak, az egy dolog, s érthető is, de Hongkong egyébként is drága. Ezer forint körüli összegbe kerül egy Redbull. Boltban. 500-ba egy másfeles palackos víz. Az agyam úgy van huzalozva, hogy ha már egyszer drága helyen vagyok, akkor az nézzen is ki jól. Mint például Szingapúr. Hongkong és Szingapúr között a különbség ég és föld. Árak tekintetében már nem annyira.
Ezekkel együtt nem akarom lehúzni HK-t, ez csak egy benyomás, ami már a kezdetektől bennem van, amióta először megláttam bő két éve. Maga a hongkongi táj meseszép. Gyönyörű hegyek, s a terület nagy része beépítetlen.
És Szingapúrral ellentétben a szárazföldi kínaiak az évtizedek alatt folyamatosan jöttek, nagy számban, s elhanyagolható azoknak a létszáma, akik 1950 előtt már itt éltek. Ennyi idő nem elég arra – főleg folyamatos utánpótlás mellett -, hogy olyan drámaian megváltozzanak, mint szingapúri társaik.Hongkong – olyan, amilyen, de egyelőre nem a szívem csücske. Shenzhent sokkal jobban szeretem.
-
Hongkongból
A Szecsuánblog visszatért Hongkongba, s most épp innen jelentkezem nektek. Sajnos egyúttal a világ talán legocsmányabb hoszteléből is, amely legalább annyiba kerül, mint odahaza egy akciós ajánlat egy nívós szállodában. Ha esetleg szokatlanul hosszan nem jelentkezném, akkor valószínűleg tüdőátültetést kapok, ugyanis olyan erős a hipószag az ablaktalan, fürdővel együtt talán 5-6 négyzetméteres szobában, hogy az már egészen biztosan nem egészséges. Az ajtón keresztüli szellőztetés sem segít, annyiban különösen nem, hogy az ajtó egy cirka 75 cm széles folyosóra nyílik (ezen kell 3-4 forduló után megközelíteni a szobát).
Az egész épület hosztelekből áll, s rohadt nagy, legalább 6 lépcsőház, darabonként 16 emelettel. A lényeg, hogy a Chungking Mansion cím alatti szálláshelyeket nagy ívben kerüljétek el!
A közel 400 yuanes szobaár miatt és mert a név sem utalt hostelre, valami minimál, de azért még szállodai színvonalat megütő helyre számítottam, hát ez nem jött be. Mindegy, tanuljatok a hibámból, én meg egy éjszakát kibírok. Az ágy legalább nem kemény.
Holnap du. 4-ig elkészül a vízumom, s aztán utána indulunk vissza Shenzhenbe. Ja, és immár hivatalos, hajnalban lemértem: metróval a hongkongi határ a lakástól 32 perc, egy átszállással. Nem is rossz.
-
Holnap Hongkongba megyünk
Az új vízum beszerzése érdekében holnap elhagyjuk az országot. Szerencsére Shenzhenben ez nagyon egyszerűen kivitelezhető.
Bár Hongkong 1997-ben megszűnt brit koronagyarmat lenni, s visszacsatolták az anyaországhoz (erről részletesebben itt, még a Zhongguo|Kína blog hasábjain), nagy fokú autonómiát élvez, s a gyakorlatban külföldnek számít. Mivel Shenzhen a közvetlen szomszéd, a határ megközelítése roppant egyszerű, Shenzhen belvárosa ugyanis pont a határnál van.
Holnap így ránk se vár nagyobb feladat, mint bő 30 perc metrózás, s már ott is leszünk a futiani átkelőnél. Ehhez még a metróból sem kell feljönni, a futiani állomást és a szomszédos, már Hongkongban fekvő metrómegállót illetve a ki- és belépési pontokat egy kisebb gyalogos aluljáró köti össze.
Hongkongban egy éjszakát töltünk majd, s holnapután már jövünk is vissza. Rég voltam már ott, úgyhogy nem lesz ez rossz program!
-
Délkelet-Ázsia: Legek
Leghosszabb várakozás
A Shenzhen és Hongkong közötti határellenőrzés hongkongi oldala. Elképesztő mennyiségű ember, terelőkapuk közé szorítva, legalább 1-1.5 órás sorban állással.
Legjobb kaja
Krabi neve rákot jelent, ennek megfelelve remek választék is áll rendelkezésre ebből a csemegéből. Apálykor a strandok is tele vannak – természetesen apró – rákokkal, amelyek szupergyorsan bújnak vissza a homokba vájt üregeikbe minden fenyegető megközelítés esetén. Az óriási grillezett garnélákat ízre nem múlta felül semmi.
Legrosszabb kaja
A 7Elevenben mindenféle szendvicseket, hamburgereket lehet venni. Ezek normálisan becsomagolt termékek, mint otthon, de a boltban el is készítik (szendvicssütőbe rakják, grillezik vagy épp mikrózzák, tápláléktól függően) a vevőknek. A hamburgerek, amiket amúgy mikrózással hoznak fogyasztásra kész állapotba, teljesen ehetetlenek. Egyszer sajnos kipróbáltam. Bangkok felé a brazil párocska figyelmét is felhívtam rá, hogy ezekből véletlenül se egyenek (a szendvicsek ellenben jók), de a második pihenőnél nem hallgattak rám. A kajájuk fele a kukában landolt.
Legjobb élmény
Az elefántozás, Naphun felejthetetlenül cuki.
Legrosszabb élmény
George Town, éjszaka, pakkal a hátamon szállást keresve.
Legnagyobb lehúzás
A taxi George Town-ban (35 ringgit) és a bangkoki reptér teljes kínálata
Legjobb vétel
Az USB-s wifikütyü Melakkában, s a laundry service Krabiban, ahol 25 baht-ért az épp használatban lévő cuccaimon kívül mindent kimostak és kivasaltak.
Legszimpatikusabb helyi arc
Naphun gazdája. A legnagyobb jófejséggel kattintgatott, baksist nem várva és nem is remélve, mialatt a többi elefántos ember jól hallhatóan, nyíltan jelezte az utasainak, hogy a plusz szolgáltatásért plusz pénzt akar. Még cigivel is megkínált, igaz, először tőlem kapott.
Legutálatosabb helyi arc
Krabiban a Green Tea Hostel vezetője. Az ott töltött nap alatt gyönyörű műmosoly ült az arcán, de miután másnap átmentem az előre lefoglalt szálláshelyemre, úgy nézett rám, mint aki legszívesebben leköpne. Én hülye még próbáltam nála ezek után valamilyen túrára is befizetni, de mivel a leereszkedő stílusa nem változott, inkább kerestem másik helyet.
Legbüdösebb hely
Hat Yai autóbuszállomás, ahol a szennyvízcsatorna nincs lefedve, s jól láthatóan csörgedezik mindenféle dolog az út mentén.
Legbarátságosabb nép
Magasan a szingapúriak. Udvarias, kulturált, segítőkész banda.
Legnagyobb csalódás
George Town. Nincs semmi, amiért érdemes lenne idemenni. Ajánlott elkerülni.
Legszebb hely
A négy szigetes túra szigetei. Festői partok, kár tovább ragozni.
Legidiótább turista
A fura, teljesen begubózott és minden bőrfelületet takaró amerikai lányok a négy szigetes túráról.
Legszimpibb turista
Egy Julija nevű szlovén lány a szigetes túráról. Dobogós még a brazil párocska és a fogatlan skót ember.
Legjobb szórakozóhely
Egy Krabiban lévő, dél-koreai leány és thai párja által üzemeltetett kis bárocska, ahol mindketten élőzenét is nyomtak. A sör már 50 bahttól ment és a koktélok is olcsók voltak.
Legfárasztóbb turista
A George Town és Hat Yai közötti buszon mellettem helyet foglaló, 70 és a halál közt lévő, eredetileg indonéz, de már holland állampolgár bácsika. Üdítően fiatalos volt ugyan, s teljesen odavolt a technikai újdonságokért, de kihagytam volna, ahogy bemutatja az összes kütyüjét, s elmondja, mi mennyibe került.
Legnagyobb látott kártevő
A szállás előtti utcán komótosan végigsétáló patkány Szingapúrban.
Legnagyobb látott kártevő a szálláshelyen
Egy szem csótány Krabiban. Ugyanaz a fajta, mint Kínában, így nem sújtott le. Hamar kimúlt. Az utcán a járdán nagy mennyiségben futkároznak időnként.
Legtöbb kóbor állat
Krabi. Rengeteg kutya és macska. Ártalmatlanok, a helyiektől tartanak, a turistákat viszont kiszúrják, s kunyerálnak.
Legbalhésabb turista
Krabiban a szálláson egész éjszaka üvöltöző párocska hölgy tagja. Bár meglettem volna az infó nélkül, még azt is tudom, hogy a fiú ugyanolyan szemét volt, mint annak idején Isztambulban. A teljes kép ismerete nélkül ugyan, de a súlyosan hisztiző fehérnépet, s az őt csitítani próbáló párját látva-hallva, nem ütött volna szíven, ha a leány kap egy-két pofont.
Legkényelmesebb utazás
A maláj távolsági buszok. Hatalmas hely, olyan, mintha fotelekben ülne az ember. Kéretik bevezetni Európában is.
Legkényelmetlenebb utazás
Tuk-tuk platója Thaiföldön. A hangulat kárpótol.
Legjobb ital
Melakkában az egyik indiai helyen felszolgált, jégkrémmel sürített tejes banánturmix. Kipróbáltam másnap mangóval is, úgy nem az igazi.
Leghosszabb idő kínai turisták nélkül
Kb. 2 nap Krabiban. Az elefántos túrán meg gyakorlatilag csak ők voltak.
Legdrágább nap
Utazás és szállás nélkül az elefántos túra napja Krabiban, kb. 1000 baht elverésével. Utazással és szállással a George Town-i kiruccanás, összesen 250 ringit körüli költéssel.
Legolcsóbb nap
A nap Krabiban, amikor nem mentem sehová, mert neten játszottam ügyeletes barátnőt. Talán ha 200 bahtot költöttem kajára és kólára.
_________________________________________________________
Ez a nyaralásról lehúzott utolsó bőr, esküszöm, de egy ilyen bejegyzés még kikívánkozott belőlem.