Most már fél éve, hogy itt vagyok Kínában idegenként. Mindig is szerettem ezt az országot, s imádok itt lenni. Az otthon egy érdekes kérdés.
Azok közé tartoztam egész életemben, akik úgy vannak vele, hogy bár Magyarország nem a világ közepe, de mégiscsak a haza, s mint ilyen mellett kitartunk mindörökre. A magam részéről ez nem egy fajta nemzetieskedő passzió volt, sőt, nagyon is távol áll tőlem a nacionalizmus, de valahogy úgy éreztem, ha már egyszer oda születettem, ott is a helyem. Kicsi, nem mindig a legélhetőbb, de ez van.

Egzisztenciális okok nem késztettek az idejövetelre, otthon is megvoltunk jól. Az országban uralkodó légkör olykor valóban nem nagyon tetszett, de már túl vagyok azon a ponton, hogy bosszankodjak miatta.

Most fél év Kína után egyáltalán nem hiányzik az otthonom. Hiányzik a családom, a barátom, hiányzik olykor a hazai íz, de ez minden. Korábban rendszeresen faltam a híreket, de arra ma döbbentem rá, hogy már jó egy hónapja fogalmam sincs, mi zajlik odahaza. Valahogy az egész olyan távoli és érdektelen. S ez bizonyos értelemben üdítő érzés, megkönnyebbülés. 
Nem tudom, hogy most épp mit barmol szét a kormány vagy épp mik a legfőbb események, s fura módon így is lehet élni. Tisztában vagyok vele, hogy ugyanezt teszik milliónyian anélkül, hogy elhagynák az országot, de ez a fajta tudatlanság számomra rémisztőnek tűnt. Most viszont tájékozatlan vagyok és élvezem!

Ha hazatérek (mert ettől függetlenül egyszer haza kell mennem) lehet hogy megőrzöm ezt a jó szokásom, s ignorálom a médiát. Talán sikerül.