-
És újra két nap pihi
Ma lezajlott a két demóóra is a nyelvsuliban, s szerencsére elég volt csak előttük bemennem, délután 1-re, így a mai nap is laza volt.
Az első csoportban 6-9 éves kisiskolások kaptak helyet. Túlságosan nem lopták bele magukat a szívembe, így remélem, a 14 megjelent egyedből minél kevesebben fognak beiratkozni, s a jövőben engem boldogítani.
A második órán nagyobbak, 11-14 évesek voltak, lényegesen fejlettebb képességekkel, s mindössze hatan, őket nem bánom.Lustaságom újabb bizonyítékaként ma már a bevásárlást is online intéztem. Egy órán belül megjött a cucc és még egy kis apróságot is küldtek mellé, amit nem rendeltem. A kiszállítás 5 yuan lett volna, de mivel volt 15 yuanes hongbao, így még ez sem terhelt.
Kicsit ódzkodtam tőle, mert főleg zöldségeket és egy kis húst rendeltem, de szerencsére minden teljesen jó állapotú, így holnap-holnapután konyhatündérkedem a pizzarendelés helyett.Tudom, lusta vagyok, de utálok vásárolni. Férjem meg még odaát, egyelőre nem tudom kiszervezni a melót. A képen az ajándék.
-
Zimankó
Október közepe borongós időt hozott, már két napja nem használtam légkondit, leszámítva hogy tegnap este a szellőztetés után mégis, csak ezúttal fűtő fokozatra kapcsolva.
Tudom, otthon nagyon beérnétek ennyivel, s én sem akarok panaszkodni, az éjszakától eltekintve nagyon kellemes a hőérzet, s akkor is csak nyitott nyílászárók mellett cidrizik kicsit a trópusi meleghez akklimatizálódott testem. Ezzel együtt sem vágyok vissza Vietnámba.
Ha így haladunk, kénytelen leszek lecserélni a rövidnadrágomat egy hosszúra és teli cipőt húzni. De remélhetően túlélem.
-
Dolgos hétköznapok újra
Sok újdonsággal nem nagyon tudok szolgálni. A munkaszünet elfogyott, s immár újra zajlik a robot, ami a nyolc nap dologtalanság után nem esett annyira jól, főleg hogy hipergyorsan sikerült visszaállnom az éjszakai ébrenlétre. De azért végül abszolváltam a feladatot.
Kaptunk még egy kölyköt a nagycsoportba, s elvileg a hónap során lesz majd valamikor egy nyitott óra, amikor érdeklődő szülők vizsgálhatják meg az oktatás mikéntjét. Mármint nem csak a jelenlegiek, hanem esetlegesen az ivadékaikat ide beiratni tervező újak is. Nekem aztán mindegy. Lámpalázam már régóta nincs, s mivel tudom, hogy az ovis óráim rendben vannak, az sem aggaszt, hogy vajon tetszik-e majd nekik (ha esetleg nem, az max. ízlésen múlhat, de pont nem érdekel, legfeljebb kevesebb baba rontja az óráimon a levegőt).
Ugyancsak lesz demó óra a nyelvsuliban is, most hétvégén. Tartani ezektől sem tartok, de lényegesen kisebb kedvem van hozzájuk, s egyáltalán nem bánnám, ha nem verbuválnék túl sok nebulót. Nem hiányzik, hogy hétvégén túl sok órám legyen.
-
Veve nem megy Kantonba
Nem hogy oda nem jutottam el, de még az utcai kisboltnál messzebb sem. Az elmaradt kirándulást még arra tudom fogni, hogy meglehetősen hülye menetrenddel jött volna csak össze, hiszen ebben a frekventált időszakban nagyon hamar elhordják a vonatjegyeket.
Ha őszinte akarok lenni, ha nagyon akartam volna, megoldom, de nagyon jólesett itthon dögleni. A kaját is úgy rendeltem, csak kóláért ugrottam le időnként. Utolértem magam a kedvenc sorozataim terén és kiadósakat aludtam. És mindezt nem kicsit élveztem, illetve keddig még fogom is.
Sajnálom, majd legközelebb, most lustaveve üzemmódban vagyok. Néha ilyen is kell, pláne ha ennyire kellemes is.
-
Jövő héten Kantonban
Még nem száz százalék a dolog, de tekintve hogy lesz egy teljes hét szünetem, azt tervezem, hogy elugrok a szomszédos Guangzhou vagy magyarban valamennyire meghonosodott nevén Kanton városába. Tekintve, hogy tényleg nincs messze, s hogy nagysebességű vasútvonal is van, így a teljes zakatolós táv az ottani déli pályudvarig csak negyed óra.
Különösebben nincsenek nagy céljai az egy napos vizitnek, de kicsit körbenézelődök, mi változott a belvárosban, illetve valószínűleg meglesem az állatkertet is, hisz’ mint azt tudjátok, én már csak ilyen gyermeteg lelkű vagyok, s Dél-Kínában ilyen intézményben még úgysem jártam. Hála a nemzeti ünnepnek, biztosan élvezetes lesz a ráérő gyermekhordák társaságában, de ezt valahogy mindig megoldottam eddig is.
Szóval, ha a terveknek megfelelően alakulnak a dolgok, valamelyik nap majd Dél-Kína hagyományos központjából, az ország 3-5. legnagyobb városából jelentkezem. Ez a harmadik hely nagyjából holtversenyes, attól függ, hogyan nézzük, de a napokban bemutatott Tianjin és az óriásira duzzasztott közigazgatási területű Chongqing (az ottani állatkerti beszámolóhoz katt ide) ugyanúgy szóba jöhet erre a pozícióra.
-
Valami ünnep azért nekem is jutott
Az előző posztban emlegetett, mérsékelten jól sikerült ajándék mooncake-ek mellett szerencsére hongbao is jutott, ezúttal is 200 helyi pénzzel. Még mindig tartjuk a heti borítékozási átlagot, s ha az államalapítás október 1-jei (szerencsére egy teljes hét szünettel járó) ünnepéről is megemlékeznek eképpen, akkor még egy hétig marad ez a kimagasló arány. Én igazán nem tiltakozom, ha ez szokássá válik a főnökségnél…
No, de az anyagiak mellett jutott más öröm is, ugyanis az elvileg három nap munkaszünettel járó Őszközépre (szombat, vasárnap, hétfő) tekintettel a nyelvsulis szombati napom is munka nélkül telt. Az egy szem órám ugyan nem maradt el, ma kellett megtartanom, de kizárólag arra a másfél órára kellett bemennem, ami így lényegében felér egy szabadnappal.
Csak így tovább!
-
Holdsüti
Az őszközepes ünnep hagyományosan a holdról szól, a népek régebben családilag bámulták a teli állapotban világító égitestet, s az ilyenkor szokásos ünnepi menüt sem lehetett függetleníteni égi kísérőnktől.
Ez utóbbi édesség, a yuebing, vagy angolosan mooncake egy mérsékelten finomnak tekinthető portéka, bár sok variációja létezik, s a minőség is függ attól, hogy a szupermarketekben kapható filléres cuccot veszi meg az ember vagy esetleg saját kezűleg készíti el.
Az ünnepre való tekintettel pénteken az ovisok is sütit gyártottak, bár meg kell vallani, hogy a legkisebb csoport határozottan nem remekelt, az általuk segítséggel elkészített néhány példányt inkább kicserélték a darabok küllemére hivatkozva. Merthogy a kész yuebingekből szép dobozban vittek haza is, s még én is kaptam.
No, ha a fenti képek láttán esetleg ti is kedvet kaptatok, íme egy videó (egy némiképp komplikáltabb) recepttel.
-
Kreatív Veve
Az óvodai tanítás mellékhatása, hogy némiképp kezdek elhülyülni. Ez mondjuk nem nagy újdonság, gyárilag is eléggé fogyi vagyok, s ez nem is különösebben aggaszt, már megszoktam. De kétségtelen, hogy gyerekjátékokkal utoljára a saját gyermekkorom idején játszottam, ami nem mostanában volt.
Ehhez képest, ha épp nincs kedvem az irodában lenni, s a középsősökkel múlatom az időt, részt veszek mindenféle aktivitásokban, pl. színezek, ragasztok, vagy csak úgy kedvemre építkezem. Gyermekbarátságomnak megfelelően féltékenyen tartva a végeredmény elrontásától – sajnos nekem már kevésbé néznék el, ha arrébb lökném őket, így kénytelen vagyok lenyelni a békát, ha úgy adódik.
-
Őszközép és szünet
Az idei utolsó előtti fizetett ünnep jön, a holdhónap alapján számított, s emiatt változó időben előforduló őszközép ünnepe. Sajnálatosan a hétfő lesz a szabadnap, ami érinthetne, de ezt is, akárcsak a tájfun miatti rendkívüli szünnapot, bukom, mivel hétfőn nem dolgozom…
Szerencsére az október 1-7. tartó államalapítási ünnep esetében én sem fogok kimaradni a jóból. Az is itt van mindjárt.
-
Gasztro: ovis menü
Munkanapokon az étkezésem biztosítva van, ittlétem alatt akár négyszer is táplálkozhatok.
8:30-kor reggeli, tíz felé gyümölcs, 11:40 körül ebéd, majd kb. délután három körül még uzsonna is akad. A vacsiról magamnak kell gondoskodni, de nem szoktam, így is bőven többet eszem itt, mint kéne, még azzal együtt is, hogy általában csak a reggeli és az ebéd az, amiből kosztolni szoktam.
A kaja kevés kivétellel vállalható, az ebéd szinte mindig jó, a reggeli, ha szójatej vagy rizskása van, az nem igazán kelti fel az érdeklődésemet, passzolom. A gyümölcsök közt sűrűn van óriási szemű, kék szőlő, azt kifejezetten díjazom.
No, de felesleges karakterek helyett inkább képek jöjjenek, egy-két képaláírással, ez a téma mindig jobban megjeleníthető vizuálisan.
