A kínai nasik választéka rendkívül változatos. Miután egy gyökeresen más gasztronómiai környezetről beszélünk, így itt a legkülönbözőbb, számunkra furcsa dolgok fordulnak elő.

A napraforgómag például több ízben is beszerezhető: van egy nálunk megszokott sima sós, s vannak édeskés ízűek, ez utóbbiak nagyon ízletesek. A csipszek is érdekes fűszerezéssel kerülnek a polcokra: van uborkás, paradicsomos, citromos, sült csirkés, barbeques, stb. Az ubisat nem ajánlom, a többi nem rossz.
Előkelő helyen szerepelnek a tofuk, felettébb változatos kiszerelésben és aromában, ezek szintén megérnek egy próbát. A csirkelábakat, füleket, ilyen-olyan szárított húsféléket már nem feltétlenül európai célközönségnek találták ki, én mondjuk a lábat kimondottan bírom, de eleve, otthon a levesben is örömmel látom.

Ma ezt a furcsa pálcikás húst nyomtam be, s egyáltalán nem volt rossz választás. Kellemes ízű, s hála a pálcáknak, nem is lesz az ember maszatos. Ha emlékeim nem csalnak, két és fél pénzbe kerül.
—