Bár Kínában vannak keresztények, összességében nem képviselik túl nagy részét a lakosságnak. A Jézussal kapcsolatos történet miatt ők természetesen ünnepelnek ilyenkor, de ez teljesen az egyházi dolgokra koncentrál.
A kínai populáció túlnyomó többsége, a nem keresztények, számára ez egy ugyanolyan nap, mint a többi. A legtöbben nem is hallottak igazán az ünnepről, s akik mégis, ők sincsenek tisztában az eredetével.

Miután a húsvét mai verziója egy pogány szokásra épült rá, az talán nem annyira meglepő, hogy nyomokban itt is lehet találni hasonlóságokat. A tojásfestés Kínában is létező hagyomány, s részben a tavaszvárással köthető egybe, de lényegesen szofisztikáltabb, művészibb megjelenéssel ölt formát, mint amit az otthoni háztáji megoldás.
Kezdetben lényegesen egyszerűbb festések készültek, később a Ming-korban a gyermekáldás vagy a házasságkötés idején piros színű tojásokat ajándékoztak. A festés mellett kifinomult tojásfaragások is léteznek, ez is egy önálló művészeti ág.

A tojás, amellett hogy termékenységi és életszimbólum, egy nagyszerű eledel is. Miután Kína a gasztronómia fellegvára, a tojásból is kihoztak mindent, ami lehetséges.
A választék már az alapanyagok terén is jelentős. Az otthon megszokott tyúk- és esetleg fürjtojás mellett itt kacsa- és libatojás is bőségesen fellelhető.
A teljesen hétköznapi főtt tojást széles körben árulják és fogyasztják, már készen. Az utcai árusok egész garmadája épül erre a termékre.

Kapható azonban más jellegű tojás is. A híres-hírhedt száz napos mellett árulnak sós kacsatojást vagy épp yadannak hívott kissé érlelt tyúktojást is.

Sós kacsatojás (fenn),
száz napos tojás (lenn).

A száz napos küllemre talán kissé bizarr az európai szemnek, de ízre semmi gond nincs vele.  Kimondottan finom!

Még egyszer kellemes húsvétot kívánok a blog minden olvasójának!