• Tájfun

    Na, ezt is megértük. Előbb-utóbb számítani lehetett rá, mivel már a veszélyzónában élünk.

     

    Ma írtak a nyári suliból, hogy a vihar miatt ma ne menjünk dolgozni. Aztán láttam a hatóságok sms-t is. Eszerint kerüljük a tengerpartot, a hegyeket, a különböző veszélyes helyeken, s ha van rá lehetőség, inkább maradjunk zárt helyen.

     

    Szerencsére ez nem egy túl komoly eset, nem vagyunk veszélyben, de jobb elkerülni a bajt. És pihenni itthon. Amit nem bánok.

  • Itt már nyár van

    Meglepetten olvastam valamelyik nap a hírt, hogy otthonra fagyot jósoltak, ez azért már hazánkban sem annyira szokványos április közepén. Nos, felénk ez a helyzet határozottan nem fenyeget. Már rövidnadrágban vagyok kénytelen járni, s a légkondit is járatni kell, mivel stabilan 30 fok körüli értékek vannak. A szokásos kellemetlen páratartalommal.

     

    Az egyik nap hazafelé jövet lőttem egy apró videót a metrótól hazáig. Egész pontosan a korábbi cikkben megörökített, újonnan épült magasháztól. A minőség a szokásos, s ezt csak súlyosbítja, hogy gyaloglás közben eléggé be-bemozog a kamera, de ezzel szerintem nem okozok meglepetést senkinek.

    A felvételen látható, erősen kínai, korántsem steril vagy hipermodern utcán keresztül vezet az utam, de leírás helyett inkább csekkoljátok a videót, ha kedvetek van hozzá. Inkább a hangulatot ragadja meg.

     

     

    Az indavideo az istennek sem akarta feldolgozni, így ma végül youtube-ra raktam fel. És még nem is a jó irányba néz (az én hibám), így ha lehet, inkább telefonnal nézzétek, a monitort nehezebb forgatni. 

  • Három napja esik

    Hogy délen meleg van, az egy nagyon pozitív dolog. Bár Kínában élek, sűrűn értekezek az otthoniakkal, így aztán nagyon jól tudom, hogy hajnalban pár fokok is voltak már, egy osztrák ismerős városkájában meg már konkrétan bőséges hótakaró borítja a felszínt.
    Itt se hideg, se hó nincs, így panaszkodni csak óvatosan merek. Még mindig hűtés céljából járatjuk a légkondit. Nincs olyan vészesen meleg, 25-30 fokok vannak, de a páratartalom miatt egy kicsit fülledt az idő.

     

    A pára viszont most már három napja csapadék formájában is jelen van, gyakorlatilag folyamatosan esik. Tegnap egy pár órára elállt, de ettől eltekintve már-már a májusi wuhani özönvíz kezdetére emlékeztető módon hömpölyög a víz az utakon. Annyira azért nem súlyos a helyzet, de egyelőre még nem látni az esőzés végét. Közép-európai aggyal meg nehéz is felfogni, hogy honnan jön ez a sok víz, szakadatlanul. De csak jön és jön.

    Remélem, azért most már lassacskán elmúlik végre.

  • Elviselhető hőség

    A nyarak Xinjiangban is forróak, itt Ala’erben most épp minden nap 34-37 fok van. Ez így elsőre elég aggasztónak tűnhet, de korántsem az.

     

    Mivel sivatagban vagyunk, éjszakára mindig lehűl a levegő, hajnalra már csak 20-22 fokok vannak. A másik hatalmas segítség az egészen minimális, legfeljebb tizenakárhány százalékos páratartalom, aminek köszönhetően a hőérzet gyakorlatilag semmivel sem súlyosabb, mint a tényleges érték.
    A napon meleg van, de a szervezet hőháztartása nagyon könnyen szabályoz, az izzadás nem is nagyon érezhető, mert ahogy jön, úgy gyakorlatilag azonnal el is párolog. Árnyékba húzódva meg már teljesen élvezhető az idő.

    A lakásokat is zömmel okosan építették, 1-2 épület kivételével mind kelet-nyugati irányban húzódnak, s így a nap közvetlenül nem nagyon süt be, amit elősegít a nagy mennyiségű növényzet is.

    Amíg Wuhanban tutira megpusztulnánk légkondi nélkül, dacára annak, hogy nincs ennyire meleg, ellenben 90%-os a páratartalom, itt a lakásban lévő ventilátort sem kell járatni, mert nincs rá szükség.

     

    wp_ss_20160610_0001.png

     

    A tél viszont elég kemény lesz, decemberben és januárban folyamatos éjjel-nappali faggyal, viszont fűtenek, s a nyílászárók is messze a legjobbak, amiket Kínában láttam, így elég sanszosnak érzem, hogy nem leszünk jégkockák. Ha mégsem lenne elégséges a központi fűtés, esetleg be lehet állítani valami elektromos ketyerét, különösen, hogy az áramfogyasztás nincs limitálva, s a munkahely fizeti.

  • Itt a nyár!

    Ma már 30 fok volt és az elkövetkező napokban is hasonló értékek várhatóak. Olyan keményen befűtöttek, hogy idén először még a légkondit is beüzemeltük egy bő félórára.

    Hála a felmelegedésnek, a népeken is egyre kevesebb a ruha és megjelentek az első esernyős leányok is. Hiába minden észérv, hajthatatlanok, mind egy szálig szeretnék elkerülni a napfényt, s az azzal járó barnulást. Ezen a téren nem hiszem, hogy egyhamar változni fognak, a világosabb bőr menősége mindenen túltesz.

     

    A meleg miatt felbukkantak fürdőzők a mellettünk lévő kisebb tóban is. Már tavaly is láttunk párat, s férjem még gondolkodott is, hogy csatlakozzon, de sikeresen lebeszéltem, a fene sem tudja, mi nem kerül a vízbe. 

    Újra nagy számban és jó áron akadnak normális zöldségek a boltokban, nemcsak primőrök. Ennek örömére ma lecsót is gyártottam, s még az itteni paprikával sem volt rossz.

    Ideje volt már a jó időnek.  

  • Lassan elmúlik a nyár

    November felé közeledve már időszerű, ennek ellenére sem tesz túl boldoggá. A jelek szerint ez az utolsó nyárias hétvége. Az utána várható 20 fokok is kellemesek még, s az otthoni hidegekre való tekintettel panaszkodni sem szeretnék, de azért akkor sem örvendetes.

     

     

    wp_ss_20151024_0001.png

     

    wp_ss_20151024_0002.png

     

    A

  • Monszun

    Hetek óta esik. Nem folyamatosan, de két egymást követő nap eső nélkül szinte kizárt.
    A tavalyi lakhelyem, Fengjie klímája némiképp elütött az ittenitől. A kakukktojás a szecsuáni helyszín volt. A távolság Xianningtől nem tetemes, de földrajzi okokból másképp alakul az ottani időjárás. 
    Itt keleten már a nagy folyók termékeny síksága húzódik, s északi irányban lényegében a (Jeges-)tengerig nincs semmi, ami gátolná Szibéria légtömegeit az idejutásban.
    Fengjie a Jangce középső folyásánál fekszik, hegyekkel körbeölelve. Hála ennek, a tél enyhébb, negatív hőmérsékleti értékek elvétve fordulnak elő (ottlétem alatt 0.5 fok volt a legalacsonyabb).
    Különbség az is, hogy Fengjie messzebb van a tengertől, így aztán a monszun sem jelentkezik annyira erősen, mialatt Xianningig még akadálytalanul eljut.

    Nincs hőség egyelőre, mégis, odakinn nem egyszerű megmaradni. A páratartalom 90%-os, így pillanatok alatt ragacsos lesz az ember. A ruhák két nap alatt száradnak meg, s minden, ami képes a nedvességet magába szívni, magába is szívja.

    A finomra őrölt sóból göbök lesznek, az ételmaradék pillanatok alatt penészessé válik.

    Őszintén remélem, hogy a hátralévő négy hét nem hozza meg a nem várt 40 fokos kánikulát, mert az, párosulva ezzel a nedves levegővel, halálos kombináció lenne. Nem akarom kipróbálni.