Tavaly elesett az index.hu, a legolvasottabb magyar portál. A történetet mindenki ismeri, a szerkesztőség felállt, s elhagyta a lapot, majd amint erre módja nyílt, beindította a közösségi finanszírozású új felületét, a telex.hu-t. Merész, impresszív kísérlet volt, s a jelek szerint még sikerült is nekik. Azzal az ígérettel álltak neki, hogy nem ellenzéki, hanem kiegyensúlyozott, független felületet hoznak létre, amivel többek között az én támogatásomat is elnyerték.

Az index néhai függetlensége eléggé mítikusnak volt nevezhető, különösen a hatalomátvétel előtti legutolsó időszakban, de tagadhatatlanul kevésbé volt pártos, mint a többi felület. Az, hogy sokszor inkább a saját vágyaikról írtak (pl. minden piszlicsáré ügy esetén felnagyították a várható nemzetközi reakció súlyosságát és jelentőségét) a tények helyett, zavart, de senki nem lehet teljesen objektív, ez tagadhatatlan. Most nagyon elégedett lennék ezzel a szintű elfogultsággal.

A helyzet azonban az, hogy a telex számomra nagy csalódásnak bizonyult. Az indulás idején még látszólag adtak arra, hogy ne ellenzéki portál legyenek, de az idő elteltével egyre inkább ebbe az irányba tolódott a dolog. Amivel önmagában nincs akkora probléma, mert van piaca a HVG-nek és a 444-nek is, csak épp nem erre fizettem be. Tartom magam annyira autonóm lénynek, hogy ne szurkolást várjak el egy újságtól, csak tényszerű cikkeket, amiből aztán magam levonom a tanulságokat, ha vannak. Mondom ezt úgy, hogy magam is ellenzéki szimpatizáns vagyok (bár az ellenzékkel szemben nagyon szkeptikus is egyben). Az régen rossz, ha bármit, amiről írni lehet, annak függvényében kezelnek, hogy miképpen helyezhető el a kormányzat megítélése szempontjából.

Egyébként azt is látom, hogy az új irány népszerű. Minél inkább teret nyer, úgy növekszik a lap olvasottsága is. Talán az sem véletlen, hogy azzal egy időben gyorsult fel a változás, hogy a HVG nagyon rájuk ment népszerűségben. Azt sem kétlem, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, s hogy a támogatók javarészt azért fizettek, hogy Orbán fikázását olvashassák. Ez utóbbival nekem sincs bajom, ha olyanért kap, ami miatt kijár neki, s bőven van miért beleállni. Azzal együtt várnám el, hogy a pozitív lépéseiket cinizmus nélkül és őszintén ismerjék el, hogy nem tudok olyan magyar politikust mondani, aki iránt erősebb antipátia élne bennem, mint a rendszerváltás óta legeredményesebben helyezkedő úriember iránt.

A lényeg, hogy még jobban örülök annak, hogy saját felületre költöztem, s innen már nem is áll szándékomban menni sehová. És remélhetően most utoljára kellett magyar belpolitikát valamelyest érintő bejegyzést posztolnom.