-
Szeptember elején jön az Óhaza
Tavaly elmaradt a magyarországi vizit, helyette egy nagyon rövid holland kirándulást iktattunk be az ősszel. Az idei évben újra szülőföldünk felé vesszük az irányt, sajnos csak 9 napra, ami inkább nettó 8.
Ha a Ryanair is úgy akarja, elvileg augusztus 29-én indulunk útnak és szeptember 8-án térünk vissza. Bár várhatóan lesznek praktikus szempontjai is a látogatásnak (férjem feltehetően gazdagodik egy koronával illetve a hajamnak sem árt némi kezelés), jellemzően csak kikapcsolódni megyünk. Na meg, hogy gyűjtsünk némi napfényt és meleget, ha már itt olyan szűkmarkúan osztogatják.
Nem mondom, hogy kifejezetten sóvárgunk a 40 fokokért, de azért a 16°C (itteni átlagos nyár) és a 40°C között akad valami kedvezőbb tartomány is, amit felettébb szívesen fogadnánk. Szóval azért intézzetek nekünk jó időt erre az időszakra, ránk fog férni. De ha esetleg épp sikerül kifogni egy pocsék hetet, majd valahogy kihúzzuk a termálfürdők hőenergiájára építve is.
Sajnos a nem Magyarországon kiállított diákigazolványok már nem jogosítanak ottani kedvezményre, amit azért sajnálok egy picit, látva a (számomra) új vármegye- és országbérletek diáktarifáit. De ez legyen a legnagyobb gond.
-
Egy alapdiplomával gazdagabban
Ma hozták nyilvánosságra az utolsó szemeszter eredményét, így most már biztosra mondható, hogy lett egy Írországban szerzett alapdiplomám. A besorolásra sincs panasz, first class, vagyis a legjobb fokozat lett, ami 70 feletti átlag felett jár.
A diplomaosztómra csak novemberben kerül majd sor, ami magyarországi tanulmányokkal a hátam mögött egy kissé fura, de mivel úgyis itt fog enni a fene egy darabig még, ez nem okoz semmilyen csúszást.
Az edukációm szeptemberben folytatódik, a lényegesen jobb presztízsű University of Galway diákjaként, History mesterképzés keretein belül. Az szerencsére csak egy évig tart.
Egy mérföldkő kipipálva.
-
Írország is választott
Múlt pénteken a derék koboldok és a különféle migránsok, mint pl. mi is, urnák elé járulhattunk, hogy szavazatainkkal döntsünk az EP-be küldött ír képviselők személyéről, illetve egyúttal az önkormányzati voksok leadására is sor került. EU-s migránsként ebbe mi is beleugathatunk, ellentétben az esetleges népszavazásokkal vagy a parlamenti választásokkal, ahol a potenciális választók köre lényegesen szűkebb.
Az esemény apropója remek alkalmat ad arra, hogy egy kicsit bemutassam, itt miképp működik a választási rendszer, különösen hogy a magyarországi helyzettől jelentősen különbözik, így nekem is jócskán szokni kell.
Regisztráció
Függetlenül attól, hogy helyi vagy migráns szavazóról beszélünk, a választáson való részvétel szükséges előfeltétele a választási névjegyzékbe történő regisztráció. Csak úgy automatikusan nem kerül bele az ember, és nem is lehet a legutolsó pillanatra halasztani a folyamatot.
STR
Folytassuk a szavazás módjával. Úgynevezett STR (single transferable vote) metódust használnak, vagyis egy olyan szisztémát, ahol mindig jelöltekre lehet szavazni (nem listára), mégpedig rangsorolás segítségével. A jelöltek mellett szereplő négyszögbe 1-1 számot kell írni, de nem szükséges minden egyes jelöltről nyilatkozni. A mandátumok kiosztása egy elég hosszadalmas folyamat eredménye, amely során a szavazók másodlagos, harmadlagos, stb., preferenciáit is figyelembe veszik. Ebbe mélyebben nem mennék bele, mert viszonylag bonyolult, de akit érdekel részleteiben, itt olvashat róla többet. Legnagyobb hátránya a módszernek, hogy a feldolgozás iszonyat lassú az általunk megszokotthoz képest, amit kiválóan demonstrál, hogy már szerda van és még mindig nincs végleges eredmény, az Írországnak járó 14 EP-mandátumból még csak 5 dőlt el, de még az önkormányzati voksokkal sem végeztek teljesen. Ugyanakkor az egyértelműen mellette szól, hogy minimalizálja az elvesztett szavazatok számát.
EP-választás
A Magyarországon megszokottakhoz képest eltér, hogy itt az EP-mandátumokat három különböző választókerületben (Dublin és az ország maradékának 1-1 fele) osztják ki, azokon különböző jelöltek indulnak. Mi a Midlands North-West választókörzethez tartozunk, az országrésznek járó öt képviselőt választjuk meg.
Önkormányzatok
Az igazán fundamentális különbségek itt látszanak igazán. Koboldföldén ugyanis nincsenek magyar értelemben vett önkormányzatok, az egyes falvak és városok (utóbbiak között országosan néhány kivétel van) nem rendelkeznek polgármesterrel és képviselő-testülettel, helyettük a megyéknek (county) vannak tanácsaik (council). Itt nálunk Mayo megyében pl. egy cirka 30 fős testület van. A megyék még fel vannak osztva választókörzetekre, Mayoban kb. fél tucat van belőlük. A miénk öt képviselőt ad, de sem a mellettünk lévő falvaknak, sem a közeli kisvárosoknak nincs saját adminisztrációja. Hogy ez mennyire hatékony vagy sem, azt nehéz megítélnem, de számomra természetesen furcsa a gyakorlat, míg a helyieknek eléggé természetes.
Eredmények
Csak hogy ez se maradjon ki, ha már választásokról írok. Ahogy említettem, még nincsenek végleges eredmények, de az elsődleges preferenciák alapján azért sok dolog látszik. Úgy tűnik, a kormányzó centrista nagykoalíció tagjai jól szerepeltek, míg az egy ideje már áttörésre készülő Sinn Féin eléggé alulmaradt, dacára annak, hogy valamennyire felszálltak a menekültellenes vonatra.
De ha őszinte akarok lenni, különösebben továbbra sem érdekel, hogy hová kit választanak meg. Hogy a választói névjegyzékbe kerüljünk, arra elsődlegesen az motivált, hogy közügyek iránt érdeklődő népek benyomását keltsük, ami jó pontnak számít, amikor év végén beadjuk a honosítási kérelmünket. Bár valóban igyekeztem utánajárni, kire érdemes a voksunkat adni, nem igazán lettem okosabb. A választási szórólapok, hirdetések még a magyar helyzethez képest is súlyosan mellőzték a konkrétumok emlegetését, kevés kivétellel. És ahogy azt valószínűleg már említettem korábbi posztjaimban, az én szemszögemből nézve nagyon jelentéktelennek tűnő dolgokon marakodnak a szereplők, amik nem igazán érintenek meg. De ez feltehetően inkább a csekély mértékű integrációmnak tudható be, mintsem annak, hogy megfelelő perspektívából szemlélve ne lennének ezek fontos ügyek.
Talán feltűnt, hogy a parlamenti választások bemutatása kimaradt. Mivel nem vagyok (még) ír állampolgár, így ezeken nem szavazhatok, ennek megfelelően nem is nagyon mélyültem el a témában. Ha egyszer aktuális lesz, és még 2029 környékén is működik a blog, majd bepótolom az elmaradást.
-
Az elmúlt közel másfél évről
Az előrejelzésemnek megfelelően a Szecsuánblog továbbra sem bővelkedett posztokban, olyannyira nem, hogy közel egy éve nyilvánultam meg itt utoljára. A helyzetet megint csak egy összefoglaló cikk formájában kísérelem meg orvosolni, jobb híján.
Oktatás
Most már mindössze néhány hónap választ el az alapdiploma megszerzésétől, s a múlt héten megkaptam a master képzésre szóló felvételről szóló hírt (conditional offer, szóval akkor az enyém a hely, ha legalább 60%-os lesz az alapdiploma eredménye).
Tavaly a második félév elején sikerült kiderítenem, hogy a diploma értékelése kizárólag a negyedik év tárgyainak átlagából áll össze, így sajnos gyakorlatilag teljesen feleslegesen izgattam magam az első három év eredményei miatt. Bár későn derült ki, azért igyekeztem kihasználni a helyzetet, amennyire ez ebben a stádiumban még lehetséges volt, így aztán a hatodik szemeszter nem kedvelt moduljait teljesen ignoráltam, még egy 56%-os eredményt is sikerült összehoznom az egyik turizmusos tárgyból.
Ami az idei tanévet illeti, az első félévet 77%-on zártam, és meglehetősen kevéssé tartom valószínűnek, hogy ne hetessel kezdődjön a végső értékelés.Állampolgárság
Most nyáron lesz 5 éve, hogy ide keveredtünk, s év végétől lesz meg a dokumentumokkal igazolható 5 éves tartózkodásunk. Jelen állás szerint átlag 18 hónapot igényel, hogy a bürokrácia átrágja magát a beadott anyagon és meghozza döntését, s mivel a pozitív választ követően még egy állampolgársági ceremónián is részt kell venni, amelyekből néhány havonta tartanak, plusz mert még az útlevél-igénylésre és az újonnan beszerzett dokumentumok konzuli felülhitelesítésére is kell időt szánni, várhatóan 2027 őszén bukkanhatunk fel újra Kínában. Ha szerencsénk lesz, s aránylag gyorsan sor kerül a ceremóniára, meg a többi extra lépés sem húzódik el, elképzelhető, hogy már a 2026/2027-es tanév második felében ott lehetünk, de a csalódások elkerülése miatt jobb a másik dátummal számolni.
Írország lassan 5 év után
Sajnos, ahogy telik az itt töltött idő, egyre kevésbé szeretem Koboldföldét. A viszony megromlásának elsődleges oka az, amitől elsőre is tartottam: az időjárás. Jobban toleráltam, mint arra előzőleg számítottam, de mostanra már nagyon unom, amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a tavalyi nyár gyakorlatilag elmaradt. Nem mintha egy átlagos nyár itt akkora élménnyel járna.
A másik dolog összefügg az elsővel, egész pontosan az itteni páratartalommal és szerény hőmérsékleti értékekkel. Ez a kombináció optimális viszonyokat teremt a penésznek, amitől egyszerűen képtelenség tartósan megszabadulni. A kacsalábon forgó palotákban sem, és sajnos sem az állandó fűtés, sem a párátlanító szerkezetek nem kínálnak igazán hatékony megoldást, legfeljebb a helyzet súlyosságán enyhítenek.Választás másként
Bár az előzőek valószínűleg egyértelművé teszik, hogy a kezdetektől célként kitűzött kínai tervek nélkül sem szeretnénk itt letelepedni, az állampolgárság megszerzése miatt előnyös dolog közügyek iránt érdeklődő elemnek mutatkozni. Ezt a logikát követve immár regisztrált választók vagyunk (itt ez előfeltétele a névjegyzékbe kerülésnek), és mint ilyenek, idén az önkormányzati és EP-választásokon már az ír jelöltekre fogunk voksolni, amihez itt élő EU-s állampolgárokként jogunk van.
(Az ír belpolitika egyébként a legkevésbé sem érint meg, és a magyarországi gyökereimmel, szocializációmmal nagyon nehéznek tartom a helyiek problémáival való azonosulást. Tényleg próbálok empatikus lenni, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mindenkinek a saját nyomora a legégetőbb, de kvázi külső szemlélőként leginkább csak jelentéktelen hülyeségeken való rugózásnak tűnik majdnem minden helyi ügy.)Blog
A blog valószínűleg ezután is tetszhalott állapotban marad, de azért igyekszem évente többször is jelentkezni. Kitartó olvasóimnak ezúton is köszönetemet fejezném ki az érdeklődő üzenetekért. Élünk, megvagyunk, csak már eléggé unjuk az itteni létet. Úgy meg nehéz miről írni.
Szerencsére már csak három év. -
Vizsgaidőszak kipipálva
Ma megírtam a legutolsó, turizmusos vizsgámat is, ahol ilyen fantasztikus színvonalú kérdésekre kellett választ adjak. Az órák színvonala hasonlóan akadémiai volt, bár
sajnosszerencsére csak egy ízben voltam jelen.
-
Évadzáró összefoglaló
Mint azt tapasztalhattátok, sajnos továbbra sem vagyok túl aktív, így aztán megint kénytelen vagyok egy ilyen ömlesztett posztban utolérni magam. Ígérhetném, hogy 2023 más lesz, de valószínűleg túl sokat már nem fogok változni, amíg itt leledzünk az ír szigeten.
Suli
Az első félév időközben véget ért, eltekintve a vizsgáktól, amelyekből három is vár rám január elején, szerencsére egyik sem ígérkezik túl megerőltetőnek. Az utolsó archeológiai tárgy vizsgamentes, az évközi beadandók alapján 74% várható. Az Introduction to research (a jövő évi szakdolgozatra felkészítő tárgy) magát a projektet osztályozza, de mivel december 22-re kellett csak beadni, így ennek az eredményét feltehetően nem fogom megtudni februárig. Egy kisebb része a jegynek a szemeszter elején megejtett, a kutatást bemutató prezentáció adja, amire 74%-ot kaptam, amivel nagyjából elégedett is lehetnék, ha figyelembe veszem, hogy a legkevésbé kedvelt oktatómtól kaptam, de azért az indokolatlannak tűnik, hogy született egy 80%-os performansz is, egy, az enyémnél semmivel nem jobb előadásért. De ez van. Az oktató egyébként idén láthatóan pozitívabban áll hozzám, elkezdett érdekesnek tartani, amióta tudja, hogy Kínában éltem és beszélem a nyelvet, illetve valószínűleg az is meglepte, hogy a választott kutatásom témája az ő korábbi tárgyaihoz köthető leginkább, amivel alighanem úttörő jelenségnek számítok a szak történetében. Kivétel nélkül mindenki történelmi vonalon gondolkozik, a földrajzhoz köthetőbb modulok nem népszerűek. Hogy valamennyire szemléltessem a színvonalat, megemlíthetem, hogy az egyik csoporttársam a brit hadsereghez csatlakozott második világháborús ír pilótákkal tervezett interjúkat készíteni és aztán valamit ezek alapján kutatni – hogy mit, az nem teljesen világos, de valami olyasmi jött le az előadásából, hogy ezek az ír katonák voltak a legjobbak vagy mi. Mindenesetre, ha még akadnak túlélők, most már egészen biztosan 100 év felett járnak, úgyhogy érdekes az elképzelés. Akárhogy is, ez a modul egész biztosan 70% feletti eredménnyel jár majd, amit tulajdonképpen felfoghatok úgy is, hogy lassacskán kezd velem megbarátkozni a hölgy. Ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez magában, hogy elolvassa a „Discrepancies Between Central Directives and Practical Implementation of the One-child Policy in Rural Areas of Fengjie County, Chongqing, China during the 80s and 90s“ cím alatt futó, egyébként nem túl bonyolult projektemet, üzenjen, s eljuttatom hozzá. A terjedelmi korlátok miatt nem sok dologba tudtam belemenni, de aránylag elégedett vagyok vele.
Ír élet
December elején meglepően hideg volt, több mint egy hétig faggyal, s egy ízben még -6 fokra is lehűlt a levegő, illetve állítólag az ország egyes részein -10 is előfordult. Ez persze eléggé megkavarta a közlekedést, különösen, hogy az utakon jég is akadt bőven. Néhány napon át másról sem szóltak a hírek, minthogy árokba csúsztak a népek, illetve a hozzánk egészen közeli Charlestownban még egy gyógyszertár (üveg)falát is sikerült áttörnie egy irányt vesztett kamionnak, szerencsére nyitvatartási időn kívül. Azóta már normalizálódott az időjárás, s szerencsére a tengerimalacok is szépen átvészelték a zimankót a fészerben, igaz, ki se látszottak a szigetelés gyanánt is használt széna alól.
Az itt is erősen megugró számlák miatt elég ütős szociális csomagot dobtak össze, ami minket annyiban érint csak, hogy az egyetemre járás kapcsán kapott havi támogatás, amit idén kapok először, mivel három év igazolt itteni lét után jár csak, decemberi részlete duplán jött, illetve jövőre valamit emeltek az összegen is, illetve újra kaptunk összesen 600 euró támogatást az áramra, három részletben. Ez utóbbi minden fogyasztónak jár alanyi jogon, s automatikusan a szolgáltatói egyenlegen írják jóvá.
Mások ennél sokkal többet is kapnak, emeltek gyakorlatilag minden szociális juttatást, nyugdíjat, hasonló dolgokat, s decemberben ők is kaptak extra kifizetéseket.
Kínai koronavírus-helyzet
Ahogy arra számítani lehetett, az omikron Kínában is fenntarthatatlanná tette a zéró-COVID politikát. Bár a kínai kontaktjaim szerint a magyar sajtóban is előszeretettel elemzett apokaliptikus állapotok egyáltalán nincsenek, nagyon úgy fest, hogy Kínában is átmegy a vírus a teljes populáción, ahogy azt korábban a világ más részein is tette. Ugyanezek a cikkek szép számmal tartalmaznak meglehetősen önellentmondó állításokat is (pl. hogy a kínai lakosság 92%-a teljesen oltott, de a helyi vakcinák iránti bizalmatlanság miatt a helyiek nem oltakoznak).
Én továbbra is arra bíztatnám az olvasókat, hogy ne dőljenek be a Kína közelgő összeomlásával riogató híreknek. Az már csak hab a tortán, hogy az enyhítések előtt meg az volt a nyugati sajtó baja, hogy miért korlátoznak, de valamin muszáj fogást találni. Szerencsére a jelenlegi variáns már lényegesen ritkábban jár végzetes kimenetellel, így azért elég sanszos, hogy aránylag olcsón megússzák. A lakosság abszolút mérete miatt ez azért így is egészen biztosan tetemes, akár néhány százezres emberáldozattal is járhat majd együtt, de abba nehéz belekötni, hogy ez a szám eltörpül ahhoz képest, mintha egy éve engedték volna rá a populációra.
Jókívánságok
A karácsonyról már lemaradtam, de utólag azért mindenkinek sok boldogságot ennek kapcsán, s hasonló szépeket kívánok a közelgő új évre is. Tartsatok velem 2023-ban is, még ha nem is ígérkezik ez az esztendő sem posztokban túl gazdagnak.
-
A szemeszter egész jól indul
Eredeti elképzeléseimmel ellentétben már csütörtökön felbukkantam az időközben egyetemmé avanzsált felsőoktatási intézményem kampuszán, így mindössze másfél hetet mulasztottam, amiből az elsőn amúgy sem történt érdemben semmi.
Sajnos az ír tömegközlekedés ezúttal sem nagyon segítőkész, a vasúti menetrend nagyon erősen foghíjas (vissza pl. vagy fél 2-kor, vagy fél 7-kor van vonat, a kettő közt semmi, illetve az eltérő irányban is csak 11-re érek oda reggel leghamarabb), a busz valamivel jobb, de lényegesen drágább (a buszos diákkedvezmény gyakorlatilag érzékelhetetlen mértékű) és lassabb is. Ha be akarok érni 9-re, úgy férjemnek munka előtt még el kell fuvaroznia egy cirka 15 km-re fekvő városba (faluba), ahonnan már van busz, ami oda is ér és nem is másfél óra alatt teszi ezt meg.
Ezzel együtt is örülni kell, tavaly még a vasúton sem volt érdemi diákkedvezmény, most meg már csak félárat fizetek. Hazafelé olykor hasznos lehet.A mostani modulok sem annyira rosszak, sőt, két darab még fogamra valónak is mondható. A 18-19. századi európai történelem az egyik, s ezen tárgy nagy előnye, hogy képben vagyok. Nagyon azért ez sem bilincsel le, de mégiscsak jobban fekszik.
Ami viszont valóban tetszik, az az Introduction to Research nevet viselő modul, amely a negyedévben esedékes szakdolgozatra igyekszik meg felkészíteni a diákságot. Ahhoz hasonlóan egy írott projekt a feladat, de a terjedelmi követelmény lényegesen visszafogottabb, csupán 3000 szó. A tanórákon a különböző kutatási módszerek átadása a cél, illetve egy részükön személyes konzultációk lesznek, feltehetően a témavezetői működést szimulálandó. Bár a legkevésbé kedvelt oktatóm a tárgy gazdája, s emiatt nem tartok tőle, hogy kimagasló eredménnyel teljesíteném majd, nagy előnye, hogy szabad a témaválasztás, így végre valami olyannal foglalkozhatom, ami érdekel. (Ami valószínűleg a kínai népesedéspolitika gyakorlati alkalmazása lesz a nyolcvanas-kilencvenes évek vidéki Kínájában, de lehet, hogy szűkítenem kell, mert a 3000 szó meglehetősen kevés. Elképzelhető, hogy a szakdolgozat is ebből lesz majd, de addigra lehet, hogy más jobban izgalomba hoz.)A maradék tárgyak közt szerepel még a német, amelyet kifejezetten vártam. Továbbra sem vagyok oda ezért a nyelvért, de arról volt szó, hogy az összes németes csoporttársam váltani fog másra idén. Ezt nagyon üdítőnek találtam, mert a csoport messze leggyengébb fele kötött ki ezen a vonalon, s emiatt az órákat egyáltalán nem tartottam élvezetesnek. Tavalyi két hetes bejárásom alatt volt szerencsém egy németórához, amikor egyedül én jelentem meg, s az nagyon más volt. Tudtam kérdezni dolgokat, hogy mi miért van, amivel amúgy a többieket nem fárasztja a tanerő, s eleve, zökkenőmentesen haladtunk.
Sajnos a leggyengébb társam valamiért úgy döntött, hogy ő továbbra is maradni akar, miközben a másik választható tágyat is felvette. Állítólag szereti a németet, bár egész eddig csak rosszat lehetett hallani tőle, s ő az, aki még másodévben, sokadig magyarázat után sem értette meg, hogy a Muttersprache nem arról szól, hogy az anyja milyen nyelveken tud beszélni. Saját bevallása szerint a tavalyi szóbeli vizsgája odáig fajult, hogy Jessica, az oktató felajánlotta neki, hogy átengedi, ha tud mondani egy német szót, ami egyébként teljesen életszerűnek tűnik.
Mivel a németre adott jegy rendszeresen felfelé húzza az átlagom, így botorság lenne nekem is váltanom, de az órákat így még annyira sincs kedvem látogatni, mint eddig.Akad a félévben még egy archeológiai modul (bleee), ökológia (nagyjából ugyanezt tanultuk tavaly Natural Environment név alatt egy másik alaktól, csak magasabb szinten) és fenntartható turizmus (nem izgi, de legalább könnyű) is. Az órarend alapján minden hétköznapra jut előadás, de a péntek reggeli egy szem órán gyanúm szerint nem sokan fogják tiszteletüket tenni, én egészen biztosan nem.
Elképzeléseim alapján kedden és csütörtökön minden héten ott leszek, míg heti rotációban hol szerdán, hol hétfőn kukkantok még be. A hétfő nem ezen a héten lesz.Szerencsére ez már a harmadik év, ezenkívül már csak egy, s meg is lesz az alapdiploma.
-
Egy újabb tanév vége
A napokban kaptam meg a második évfolyamos tárgyak legutolsó, 84%-os értékelését, s ezzel egyúttal pont is került ennek az időszaknak a végére.
Hogy idáig húzódott a dolog, annak az az oka, hogy ezúttal volt egy Work experience nevű modul is, amely, nevéhez hűen eredetileg arról szól, hogy egy öt hetes, szakmai jellegű munkavégzést kell teljesítenie a diákságnak, logikusan nyáron. Szerencsére, a pandémiás évek hatására az oktató kidolgozott egy alternatív lehetőséget is, ez egy képzeletbeli gyakorlatról szól, de ugyanúgy része a beszámoló illetve a gyakorlati helyről készített prospektus, csak épp magát a munkavégzést lehet eképpen passzolni.
Nekem, tekintve hogy főállásban dolgoztam, eleve nem lett volna problémamentes ténylegesen megjelenni valahol. Az már csak hab a tortán, hogy a gyakorlati helyet önmagunknak kellett volna felkutatni, s az is elég könnyen belátható, hogy túl sok értelmes feladatot amúgy sem kaphattunk volna. Szakmaibb jellegű munkához nem vagyunk képzettek, az meg, hogy belépőjegyet áruljak egy múzeumban vagy értelmetlenül lődörögjek egy könyvtárban, nem igazán járult volna hozzá a leendő karrieremhez. Egyértelmű volt, hogy az alternatív megközelítést fogom választani, ahogy azt az évfolyam nagy része is tette.
A beadandó július 20-ra volt esedékes, így a szokásos év végi eredményhirdetéskor a tárgy mellett még csak egy jelzés szerepelt a halasztásról, de a vizsgaismétlők érdemjegyeivel együtt ez is megjelenik majd a szeptemberben publikálandó végleges számvetésnél. Az oktató pedig már 21-én elküldte a nemhivatalos számokat, így vagyok már ennyire korán képben.A modulért kapott 84% egyúttal azt jelenti, hogy egy egészen minimális mértékben az éves átlagom is javult, kerek 79 lett az idei GPA-m. Az előző éves majdnem 81 volt, így egy kis visszalépés megfigyelhető, de ez teljesen betudható a kedvenc oktatómnak, aki ezúttal 68 ponttal honorált. Hála neki, megszületett az első 70 alatti, nem distinction értékelésem is, aminek túl sok gyakorlati jelentősége nincs, de elrontotta az eddig tökéletes sormintát. A prezentációmat egyébként kénytelen volt 74%-kal jutalmazni, de az esszék (66 és 64) illetve az apró évközi részvételi gyakorlatok (amikre tavaly mindenkinek 100%-ot adott, ha időre beadtuk őket, ezúttal nagyon nem így tett) segítségével azért sikerült minimálisan a 70 alá löknie.
A másodéves eredmény az utolsó modul nélkül. A Work Experience nevű tárgy mellé 84-et kell képzelni. A tanév máskülönben nem volt vészes. A munka miatt néha elég jól feltorlódtak a beadandók, s azt sem állíthatom, hogy a tárgyak zöme elnyerte volna a tetszésem. A szak eredeti neve Heritage volt, csak néhány éve változott a némiképp megtévesztőnek mondható History and Geography-ra, de a korábbi név lényegesen jobban jellemzi, hogy miről szól. A hátralévő két év is eléggé antipatikus modulokat tartalmaz, de azért gond biztosan nem lesz velük, csak egyáltalán nem érdekelnek. Egyedül a három szemeszteren át tartó egyetemes európai történelem tűnik kevésbé fájdalmasnak, de ez van.
Azért, ha tudom, hogy bekerülni egyáltalán nem annyira nehéz máshová sem, meg hogy itt mit tanítanak pontosan, feltehetően másik intézményt választok magamnak.Viszont, hogy valami jó is legyen még a végére: már csak négy munkanap választ el a főállású tanulástól. A héten egyébként sem megyünk, hétfőn pedig munkaszüneti nap lesz, így a keddtől péntekig tartó napok lesznek az utolsók. Óje!
-
Kísérlet
Aktivitás nem nagyon zajlik a részemről itt, de a buksim azért töröm mindenféle dolgokon. Már egy ideje molesztál egy olvasóm, s korábban egy másik is felvetette az ötletet, hogy nem szeretnék-e podcast formában is működni. Ezt így abszolút egyértelműen ki merem jelenteni, hogy nem, de azért a gondolat szöget ütött a fejemben, így azt nem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy hébe-hóba (még a blog frissüléséhez mérten is ritkán) lehessen egy-egy ilyen formátumú produktumot összehozni. Fenntartásaim természetesen vannak, hiszen ez egy teljesen más műfaj, s a beszélőkém meg az orgánumom nem okvetlenül tesz alkalmassá arra, hogy élvezhető jellegű anyagokat készítsek, arról már nem is szólva, hogy rendesen át is kellene gondolni, miképpen épülhetne fel egy-egy ilyen adás, hogy az végül tartalmazzon valami pluszt az írott formátumhoz képest.
Szerencsére már csak egy hónap választ el attól, hogy jelenlegi, egyáltalán nem szívlelt munkám véget érjen, s egyúttal újra aktívabb legyek. Ezt már felettébb várom, nem erre vagyok kalibrálva, s az is az igazsághoz tartozik, hogy az egyetemi beadandók és vizsgák is kissé kellemetlenebbek voltak így, hogy csak hétvégén tudtam a sulival foglalkozni. Szerencsére azért a szokott színvonalon abszolváltam őket, bár a végső átlagom a tavalyi 80,83-ról így is 78,54-re csökkent.
Mindenesetre most adott a kérdés, ami kapcsán olvasói reakciókat várok. Lehet kommentben is, a Facebook oldalnak üzenetet küldve, vagy a megadott szavazási felület segítségével is.
Tehát, szeretnéd-e kedves olvasó, ha egy kísérleti jellegű, hangos adással is megpróbálkozna a Szecsuánblog feltehetően valamikor augusztus vagy szeptember folyamán? Ha esetleg erre sor kerül, akkor számíthattok egy következő, hasonló szavazásra, ahol a már hallható anyag ismeretében dönthettek, legyen-e folytatás. (Hogy lesz-e, arra nincs garancia, de árral szemben egészen biztosan nem erőltetem a dolgot.)
-
Koronavírus letudva
Amint elfogyott az én hetem otthon, férjem is pozitív lett. Neki még annyi baja sem volt, mint nekem: torokfájás illetve egy nap 37,2°C-os testhő.
Csütörtökre anyum párja is torokfájós lett (pont miután szerdán hazament négy napra ügyintézni). Azt gondolta, hogy csak megfázott, de tegnap leteszteltem, s hamarabb jelent meg a pozitív csík, mint a teszt érvényességét jelző másik vonal. Szerencsére semmi egyéb baja nem volt.
Akkor már gyorsan anyut is megnéztük, aki egyébként semmiféle gyanút nem keltett, s ő is hasonlóan meggyőző pozitív tesztet produkált.
A saját és férjem korábbi eredményeiből kiindulva (sokkal halványabb csíkokat sikerült generálnunk) sanszos, hogy már legalább 4-5 napja elkapták a kórt, így elég magabiztosan ki merem jelenteni, hogy mindenki ügyesen megbirkózott vele. Beleértve 66 éves, immár 40 kilósra hízott édesanyámat is, akire a legkevesebb hatást sem gyakorolta a vírus. Egyébként Sinopharmot kapott kétszer, mielőtt a nyugati booster is elérte.
Ismerve a kimenetelt, örülök, hogy mindannyian letudtuk. Az immunitás immár csúcsra jár mindannyiunkban.