-
Gasztro + érdekes: mocorgó kagylók
Errefelé elég nagy keletje van a tenger gyümölcseinek, s mivel maga a nagy víztömeg is közel van, pláne nagy bőségben állnak rendelkezésre. Az egzotikusabbak mellett olyan kevésbé különlegesek is, mint a kagylók.
Utóbbiak puhatestű, csigaszerű lények, amit annak idején én is megtanultam, de bevallom, soha nem gondoltam rá, hogy ezek az amúgy ízletes húsú állatkák ennyire aktívak tudnak lenni a helyváltoztatásban. Másnak talán magától értetődő, de nekem ez ma esett le a helyi szupermarketben.
Az összevissza kalimpáló kagylók megtekintéséhez tessék a videót meglesni.
-
Gasztro: lepukkant éttermes kagyló
Azt hiszem, egyszer már kijelentettem ezen a fórumon, hogy Kínában az éttermek, kajaárusító helyszínek külső megjelenése és a belőlük nyerhető tápanyag minősége között vajmi kevés összefüggés lelhető fel. Az európai nívó alapján minden kritikát alulmúló helyeken nagyon jókat lehet enni.
A kampusz északi főbejáratával szembeni kis mellékutcán számtalan árus várja az éhező népeket kajaidő alatt. Kicsit lejjebb a helyüket az állandó éttermek veszik át, a leglerobbantabb kiadásúak, gasztronómia szerint tematikusan elkülönülve.
Tegnap az egyik ilyen, szecsuáni konyhára épülő kis éttermet látogattuk meg vacsihoz. A különben bőséges adagokkal operáló létesítményben egy-egy fogás jellemző ára 15-20 helyi pénz, a marha 25. Mi egy babcsírás-tofus marhaétket és kagylót ettünk, utóbbi nagyon finom.
Képek a galériában.
-
Karácsony Kínában 2.
25-én Richard középiskolájában vendégeskedtünk. Náluk csak egy waiguoren van, így aztán működik az intézmények közt valamiféle kölcsönbérleti megállapodás: időnként Richardot eszi itt a fene az English corner vagy valamilyen angol nyelvi verseny keretein belül, máskor meg – mint a példa mutatja – mi emeljük a Dél-Hubeii Középiskola eseményeinek színvonalát.
Először vacsorán vettünk részt a suli fejeseivel. Szintén jó hotel, szintén jó kaják.
A megvendégelés után egy karácsonyi, vetélkedőkkel összekötött műsorba csöppentünk, immár a középiskola kapuin belül. Voltak egészen szórakoztató feladatok is, amik – miután aktívan kapacitáltak minket is a részvételre – rendesen előhozták belőlem a gyermeki, játékos énem. Miután a versenyszellem sosem hiányzott a karakteremből, így nem csoda, hogy mindhárom számban, amin részt vettem, első helyen is végeztünk. (Volt egy nyelvi játék, ahol a hátam mögött lévő kivetítőn angol szavak jelentek meg, míg a velem szemben álló partnerem, egy helyi diák, próbálta meg azokat mutogatással vagy körülírással elmagyarázni. Ebben kimagaslóan nyertünk, a rendelkezésre álló idő alatt minimum dupla annyi megfejtéssel, mint a második helyezett. De volt egyéni, angolhoz nem kötődő megmérettetés is: a hátunkra kötözött néhány lufit kellett megvédeni az ellenféltől, s egyúttal az ő ballonjait elpusztítani. Biztosan röhejesen mutathattam teljes harci lázban, de Richardot és Javiert is legyőztem…)
A mókázás után felengedtünk egy égi lámpást (erről külön bejegyzésben), s az iskolaigazgató még elvitt minket egy étterembe táplálkozni. Ezúttal egyszerű, mezei kajálda volt, a meghívó szülei által üzemeltetve. Az étkek értékéből ez nem vont le semmit. Finom, grillezett halat, egészen kitűnő kagylót, s egyebeket ettünk.
Aztán más már nem maradt aznapra, csak a hazajövetel. Ja, és ajándékot is kaptunk, ha már karácsony volt.
