-
Tánc
Kínában az utcai táncolás teljesen hétköznapi, bevett szórakozás. Még chongqingi rövid ottlétem alatt is belefutottam egy kisebb csoportba, s – mint arról már beszámoltam – Evansék háza mellett, a téren is több tucatnyi középkorú, de zömmel idősebb asszony ropta.
Tegnap este az utam a kilátó felé vezetett. Mostanában rákaptam az utcai kajára. Nem mintha a kantin kosztja rossz lenne, de valahogy ezen a héten teljesen kimaradt az életemből egy hétfői reggelitől eltekintve. Itt az utcánkban, s a kilátó felé levezető szemközti utca elején is rengeteg kifőzde és utcai árus kínálja a portékáit, többnyire egy-két termékre szakosodva.
A diákjaink jó része is náluk eszik, mert a diákmenzánk kosztja állítólag elég csapnivaló. Így aztán csúcsidőben, ebéd- és vacsoraszünetben az egész környék zsibong a tanulóinktól, s az összes kajáltató hely csurig van velük.
Egy részük étterem. Ezekben értelemszerűen van odabenn asztal, szék, s a konyha valahol hátrébb helyezkedik el, a vásárlóktól elzártan.
Másutt nincs ennyi hely, így aztán az utcafrontról közvetlenül a konyha nyílik, s bárki látja, miképp tüsténkednek. Ezeknél általában van az utcán kirakva pár asztal.
Végül, az utolsó verzió a legmezeibb, bár ez semmit nem von le a beszerezhető élelem színvonalából. Ezek esetében az utcán van valamilyen főzőalkalmatosság, s ott készülnek a csemegék. Olykor faszénen, ezeken előszeretettel sütnek halakat vagy nyársra húzott húsféléket; olykor pedig normális tűzhelyen, wokban. Mint például a tegnapi poszt krumplis cucca.De visszatérve az első bekezdés fonalához, épp kaját nézegettem magamnak, s a kilátó felé vezető utcában kóboroltam. Egyre inkább megcsapta a fülemet a zaj, s ahogy közeledtem, láttam is, hogy három különböző csoport, három különböző zenére mozog. A három hangszóróból egyszerre áradó muzsika disszonanciája láthatóan nem zavarta őket, s nagyon jó hangulat uralkodott az egész téren.
A táncosok mellett nagy számú ember üldögélt-álldogált kisebb-nagyobb csoportokba verődve, s jóízűen beszélgetve.A tánc koreográfiája mindegyik esetben egyszerű volt, de jól begyakorolt. Mindenki tudta, mikor mi jön, s remek szinkronban zajlott az egész. Csináltam pár képet is, de mivel már sötét volt, így kénytelen voltam éjszakai módban tenni.
Az egyik csapat. Olykor egyikük elől áll, velül szemben, de itt már mindenki ismerte a koreográfiát
Háttérben, a kilátó peremén egy másik csoport, az előtérben bámészkodók. Hátul jobbra a város talán legmagasabb épületének teteje a fényekkel.A kíváncsiság kedvéért ma is elbaktattam arra, s ugyanaz a kép fogadott. Kicsit ott is maradtam, leültem, nézegettem őket. Nagyon kellemes hangulata van. Kicsit irigyeltem őket. Én nyugdíjasként valószínűleg örülök, ha élek majd, de ők élvezik az életet, aktívan. Táncolnak este, tajcsiznak reggel, s láthatóan élvezik a közösségi lét minden előnyét.
Valami hasonló mentalitást bevezethetnénk odahaza is.
-
Gasztro újra
Kicsit untam a menzai kaját, úgyhogy tegnap az utcán vettem egy adag krumplis cuccot. A vödörnyi cucc 2 yuant kóstált, s kimondottan finom. Kérhető pirospaprikával erősen megszórva, ez esetben az íz tényleg kimondottan fűszeres.
A krumpli kellemesen meg van pirulva, s mellette tartalmaz szalonnadarabokat, petrezselymet és kongcait is.Valamelyik nap a sütinek sem tudtam ellenállni. Megint. Lassan tényleg zebrinának lesz igaza, s kijjebb lesz engedve az a nadrágszíj.
De most őszintén: ez ki tudná otthagyni?
Bár nem volt rossz, a múltkori süti magasan übereli. Sajnos a felszíni krémes rész után száraz piskóta jön.A kompótok is olcsók. Ez a nagy, 700 g-os trópusi gyümölcsökkel megtöltött példány mindössze 300 Ft-ba kerül, s van benne minden, mi szem-szájnak ingere.
Ananász, mangó, kókusz s még legalább két fajta, jóízű, de számomra beazonosíthatatlan gyümölcs van az üvegben. Vagyis volt. -
Kutyavilág
A héten még kitart a dalszövegezés az órákon, aztán a jövő héten vitatkozni fogunk. Legalábbis remélem, rá lehet őket venni – némi rásegítéssel – a beszélgetésre.
A tervezett téma már eddig is szóba kerül olykor itt-ott: a kutyaevés kérdésköre. Ez egyike a Kínát illető sztereotípiáknak, nyugatról nézve itt boldog-boldogtalan kutyát zabál két pofára. A helyzet ennél azért árnyaltabb, s összetettebb.
A tovább után lesz egy kép is, ezért aki nem szeretné látni, ne kattintson!
Tovább! -
Gasztro + ömlik a szar az iskola előtt
Kezdjük a dolog kellemesebbik felével. Mai bevásárlókörutamon a pékségben nagyon hívogató sütiket láttam. Normális, finomnak látszó sütiket.
A legtöbb helyi sütemény száraz. Csak tészta, de semmi vagy szinte semmi krém. Elég tré. De ezek… ezek nagyon ízléses, fogamra való cuccok, még ha helyi szinten méregdrágák is. A kis szeletemet 6 yuanért vesztegették (kb. 200 Ft, vagyis azért otthoni pénztárcával nézve nem egy rablás, sőt!), de nem sajnáltam érte a pénzt.
Ebbe a mutatós dobozba csomagolták szakszerűen, így aztán nem is kellett azon aggódnom, hogy szétnyomódik hazafele.
És ilyen maga a termék, jól is néz ki, s az ízére sem volt panasz.A csirkeláb is roppant népszerű cucc, mint snack is előfordul.Ez itt egy négy darabos csomag, többnyire azonban 1-1 lábat tartalmazó verziókat látni. Európai szemmel nézve talán kissé bizarr, de az íze jó.
És hogy a cím második felét is kifejtsem, így közvetlenül a finom falatok után: csőtörés zajlik épp a bejárati lépcsők mellett az utcán. Irtózatos szarszag van arrafelé, s telepakolták az utat homokzsákokkal a szivárgást meggátolandó. Remélhetően holnapra, mire kikerülök, már megcsinálják rendesen.
UPDATE! Már nincs dugulás, mi több, a bejáratnál semmi nem emlékeztet rá. Járólapszerűség van ott az úton, de sikerült nekik nyom nélkül visszarakni, nincs ronda új aszfaltcsík.
-
Gasztro – a szója dícsérete
A tofu nagyon jó dolog, a kantinos étkezéseknél is gyakran előfordul, s egész olcsón hozzáférhető az üzletekben is. A natúr, keménysajtra hasonlító, kimérve árult darabjai mellett az előrecsomagolt, különböző fűszerezésű verziók is elérhetőek. Ezek nasiként szolgálnak, s többnyire finomak is.
Ma ilyen kiszerelésben vettem belőle (és aztán rövid úton el is fogyasztottam):
-
Gasztro + hétfő reggeli „ünnepség”
Mint már említettem korábban is, hétfőnként, ha nincs eső, reggel fél 8-kor a sportpályán van gyülekező. Eddig – részben rajtam kívül álló okok miatt, részben mert nem bírtam felkelni – még egyszer sem vettem részt rajta. Mostanáig.
Egyszer mindent ki kell próbálni alapon ma ott voltam. Négy körül már felébredtem, s az időjárás is kegyes volt, úgyhogy nem állhatott semmi a megvalósítás útjába.
Na nem mintha annyira izgi lett volna. A három sorba felsorakozott tanárok és az osztályonként felálló diákok előtt egyszer csak megkezdődött a dolog, s hét, ünnepi, leginkább katonaihoz hasonlító, de fehér egyenruhában feszítő, díszlépésekkel bevonuló fiatal a zászlórúdhoz ment, majd a nemzeti lobogót kibontva a himnusz zenéje alatt szépen felhúzta azt. Aztán ahogy jöttek, el is mentek.Ezt leszámítva nem volt semmi érdekes, egy harmadéves csajszi beszélt valamit a sportnapokról, majd egy tanár tette ugyanezt, végül az igazgató szólt pár szót. De alapvetően dögunalom volt az egész, mintegy fél órán át.
A program végeztével átvonultam a kantinba reggelizni, s ezúttal le is fotóztam a menüt. Most is ugyanaz volt, a tésztaleves ízesítésében volt némi eltérés, ezúttal volt benne kongcai is, aminek nem tudom se a magyar, se az angol nevét, mivel szerintem máshol nem eszik. Egy ilyen üreges szárú zöldség, sok íze nincs, de nem rossz.
Elég kiadós cucc, két és fél pénzért nem is rossz.Az egyik tanárcsajszitól, aki mellesleg itt lakik mellettem, a szomszéd szobában, érdeklődtem a felvételekkel kapcsolatban, ha minden jól alakul, intézkedik a beszerzésüket illetően.
Ja, és szombaton Evans anyja dolgozott (varrónőként melózik, s amikor szükség van rá, akkor menni kell, bármikor), úgyhogy a háztűznéző megismétlése egyelőre elmaradt. -
Gasztrokörkép
Az Új Évszázad bevásárlóközpontban véghezvitt pár nappal ezelőtti dorbézolásom közben a kosaramba került két halkonzerv is. Mivel ma nem főztem, vacsira meg is bontottam az egyiket.
Már csak a felnyitás után vettem észre, hogy egy kissé szokatlan ízkombinációt hoztak össze a termék gyártói: ez ugyanis babos hal olajos lében. Utólag ugyan könnyű okosnak lenni, de amúgy tényleg ott volt a doboz oldalán is jól látható felirattal.
Azért megettem, s az íze sem rossz, bár szokni kell.
Ez a még fel nem bontott doboz. A képpel ellentétben csak egy darab, nagyobb méretű haltörzs bújik meg benne, s mellette azok a nyúlbogyószerű képződmények a babok. Csak abból meg több van a konzervbe zárva.
Az iskolai boltban - merthogy az is van - ilyen milkatehén beütésű kenyeret lehet kapni. A halhoz is ez jutott. Egy fokkal talán kevésbé édeskés, mint a többi (vagy csak megszoktam). A lila foltoknak szerencsére nincs eltérő ízük.UPDATE!
Kedves párom nem hagyott békén, amíg ki nem bontottam, úgyhogy íme a baboshalkonzerv második példányának beltartalma. Ebben több haldarab is előfordul.
-
Bővülő tápanyagok 2.
Ma az órák után lemásztam a belvárosba, a nagy szupermarketbe, s bár nem akartam ennyire kirúgni a hámból, visszataxizással együtt elvertem 210 yuant. Bár nem egy olyan eget verő összeg, kb. 7000 forint, az arányok érzékeltetése végett: itt, hacsak nincs valami extra kiadásom, mint mondjuk a múlt hónapban vett hősugárzó és telefon, akkor egy ezresből kijövök egy hónapban. Ilyen rendkívüli kiadásokkal meg 1500-ból. Ja, és a taxi csak 5 yuan volt, szóval nem lehet erre fogni.
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap valahogy nagyon megkívántam a mogyorókrémet. Gondoltam legurulok a hegyoldalon, s körbenézek odalenn, hiszen ha beszerezhető, akkor ott biztosan kapni.
Hát, sajnos mogyorókrémet nem találtam, ellenben ha már ott voltam, vettem egy üveg mogyoróvajat, merthogy azt is szívesen eszem. Került ketchup is meg egy zacskó grillázs is többek között, s miután a legtöbb helyen csokit sem kapni (csak cukrokat, kekszeket, stb.), így lecsaptam a Snickersekre is.
A tejtermékes pultnál aztán olyat láttam, amit eddig nem. Volt vajuk. Bár úgy éreztem, mintha a fogamat húznák, de végülis vettem egy 20 dekás példányt 30 yuanért, vagyis kb. 1200 forintért. A felirat szerint francia vaj, hát, majd meglátjuk. Ajánlom, hogy finom legyen. Ha már a tejespultnál voltam, egy szintén nem túl olcsó mackósajt is a kosárba került.
S bár a kóla itt jellemzően elkerül – miután a cukrosat nem bírom meginni, zero meg csak odalenn vagy, s csak félliteres kiszerelésben -, ma e téren sem bizonyultam mértéktartónak, s velem jött nyolc liter a nyugat ópiumából.Most mogyoróvajas szendviccsel jóllakva, grillázst ropogtatva írom ezeket a sorokat, s ha hűtőszekrény is elvégzi a dolgát, hamarosan a kólamámorban fetrengés jön. Meg az összébb húzott nadrágszíj, ha így folytatom.
-
Jiaozi új ismerősökkel
Ma a sportpályán csellengtem, mert szoktam pingpongozni a diákokkal. Mindig legalább 3-4 osztálynak tesiórája van épp, úgyhogy akadnak emberek. A pálya szélén táncikált egy csoport leány, készülnek a jövő heti sportnapokon esedékes fellépésükre.
Nagyon örültek nekem, kismillió képet csináltak rólam különböző felállásban. Meghallgatták a Ting Hai-omat is, az is nagyon kedvükre való volt.:)
Aztán elhívtak vacsizni, úgyhogy az utcában ettünk húsostáskát, jiaozit, ami otthon is elég széles körben hozzáférhető a kínai éttermekben. Finom volt, s örülök is a kölyköknek, aranyosak voltak. Jövő hét szombaton majd megyek velük hotpotozni is.
Ízelítőnek pár kép a vacsiról.
Kicsit már sötétedett, úgyhogy vakuztam, ezért picit furák a fények.
-
Hétfői esti táp
Ígéretemhez híven tegnap készítettem néhány képet vacsora közben. A száraz szöveg az ételleírások közben nem annyira hatékony, így ez adhat némi támpontot a képzelőerőnek.
Asztalok a tanári kantinban. Kicsit korán érkeztem, hogy még a pedagóguspopuláció beszabadulása előtt tudjak fotózni egyet a helyiségben. A hatalmas, rizzsel teli edényeket a kép jobb oldalán lévő, a poroltó melletti asztalra szokták kivágni, ahonnan önkiszolgáló rendszerben szedhet magának az ember.
Ropogósra pirított, kimondottan finom bab.
Uborka, bár ez gondolom képaláírás nélkül is felismerhető.
Leves moszattal. A moszatnak sok íze nincs, de rossznak nem nevezhető.
Ez egy ragacsos rizses förmedvény, sajnos viszonylag sűrűn fordul elő. Az egyetlen étel, amit nem eszek, mert nem jön be. A púp belsejében előfordulnak húsdarabok.
Leves disznódarabokkal, krumplival. Kellően népszerű a helyiek körében. Szerintem is finom.
A tegnapi vacsi legfinomabb fogása volt ez a ropogósra sütött halas cucc. Bár nem vagyok igazán oda a halakért, különösen nem a folyami fajtákért, itt meglepően finom étkeket szoktak belőlük varázsolni.
Káposzta. Hasonló verzióban kínai kel szokott még előfordulni, utóbbi gyakrabban. Valamelyik a kettőből minden alkalommal az asztalra kerül.
Csíkokra vágott burgonya, kissé fűszeres. Szeretem.
Egy másik gyakori és finom fogás. Az apróra vagdalt, fűszeres cucc alatt vékonyra szelt szalonnadarabkák bújnak meg. Fűszeres, kellemes étel.
Nem pontosan beazonosítható táplálék, valami tojás van benne. Nem rossz ez sem.