-
Mindennapi kenyerünk
Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján lássuk hát, nagyjából mivel etetik a tanarakat a kantinban.
A tanári étkezde hétköznapokon biztosít ellátást, napi háromszori étkezés formájában. A reggeli ára 2.5 yuan. Ezért az ember az alábbiakat kapja:
– 1 db főtt tojás,
– igény szerinti mennyiségű nagyon híg, majdnem csak vízből álló leves, amivel a többi táplálék öblítgethető, és
– 1 nagy csésze, tésztával, kisebb (általában marha)húsdarabokkal, némi zöldáruval megrakott leves – ez utóbbi sűrű, tápláló, kevés lével. Kérhető csípős és nem csípős verzió, ezeket a szakácsok porciózzák.
A reggeli mindennap nagyjából ez, apróbb változtatásokkal, de a mennyiség bőven vetekszik egy magyar menza ebédjével.A 6 yuanért vesztegetett ebéd és vacsora nagyjából ugyanolyan, az időpontokat leszámítva nem megállapítható, hogy épp melyiken van az ember.
Ezeken az alap a rizs. Egészen törékeny termetű, fiatal pedagógusleánykák is hatalmas mennyiségben képesek fogyasztani, s teszik ezt anélkül, hogy az alakjukon bármi csorba esne. Rendkívül elenyésző méretű ember kövér.
S akkor nézzük, mik a leggyakoribb fogások…1. A mi paprikás krumplinkhoz hasonló étek sok lével, a kolbászt leszámítva. Olykor csak krumpli van benn, máskor különböző húsdarabkák is. Néha készülhet édesburgonyából.
2. Csipszvastagságúra felszelt, (enyhén) főtt burgonya (fűszeres). Egyike a sűrűn előforduló zöldségtálaknak.
3. Kínai kel enyhén pirítva. Lehet önállóan, de sokszor van szalonna is hozzá.
4. Rizottószerűség. Az egyetlen itteni kaja, amiből nem eszek, mert szerintem vacak. Felpúpozott, ragacsos állagú rizsben többnyire baromfidarabok.
5. Sült szalonna fűszeres, hagymás mártásban. Ez egy korrekt méretű szalonnadarab rendesen kisütve, felszeletelve. Kimondottan finom.
6. Leves burgonyával, szalonnával, zöldségekkel. Finom ez is.
7. Tofu. Felkockázva, valami mással még nyakonöntve. Nyami.
8. Gomba legkülönbözőbb verziói. Mind finomak. Előfordulnak levesben, kisütve, stb.
9. Minden alkalommal van legalább egy olyan fogás, amiben van disznóhús, az otthon is megszokott, vékonyra szeletelt kínai módra. Ezek az ételek jellegükben nem is nagyon különböznek a magyarországi kínaitól: zöldségek (répa, hagyma többnyire), hús megpirítva.
10. Leves is van minden nap. Többnyire étkezés végén fogyasztjuk, meg persze közben abból is szedünk ki nekünk tetsző dolgokat. Előfordul sokféle. Tartalmazhat tojást, zöldségeket, üvegtésztát, húst, ritkán még moszatot is.Összességében elmondható, a magyar igényekhez képest lényegesen kevesebb a hús, viszont nagyságrendekkel több a zöldség. Van viszont gyakran szalonna, elég szép fajta, a hazai császárhoz hasonlítható.
Volt már olyan nap, hogy egyszerre volt leves egész csirkével, mellé tál hallal, másik kajában nagy disznódarabokkal, szóval néha elég kiszámíthatatlan. A napi 8-9 fogásból azért átlag 4-5 a fentiekből kerül ki, ezek elég általánosnak mondhatók.
Hétfőn majd megpróbálok fotózni, hogy kicsit jobban el lehessen képzelni, ha szépen kérem, biztosan nem veszik zokon. -
Kajáról megint
Miután Kína valóban a gasztronómia fellegvára, én pedig imádok enni, így egészen biztosan érzem, hogy a kaja címke az egyik leggyakrabban előforduló lesz a blogon.
No de csapjunk a lecsóba. Szó szerint. A héten ugyanis eddig elkerültem a kantint. Nem mintha nem lenne jó az ellátás (különösen ár-érték arányban nézve), csak valahogy most így jött ki. Hasonlóan az egyetemi éveimhez, az itteni kvázi semmittevés – mert valljuk be, heti 14×40 perc tényleg nem kemény munka – mellett előjött az a rossz szokásom, hogy a lehető leglehetetlenebb időpontokban térek nyugovóra. Ha délelőtti órám van, olyankor néha egyáltalán nem is alszom, hogy aztán már délután 4-5 óra felé elnyomjon az álom. A vacsora a tanári étkezőben fixen fél 6-tól zajlik, így néha eleve ütközött az aktuális korai szunyókálás idejével.
Ugyancsak a kantin ellen szólt, hogy még vasárnap csináltam egy szép adag zöldbabfőzeléket, ami kitartott keddig. Meglepően jól sikerült, s most már azt is tudom, hogy a fehér rizsecet íze tökéletesen megfelel a hazai kémiai ecetének. A zöldbab amúgy nem volt zöld még a boltban, lilás színben pompázott, de mialatt a puhulása zajlott, valahogy a színe is elment.
A szerdai vacsit átaludtam, aztán csütörtökön meg lecsót ettem a paprika és a paradicsom rámrohadását elkerülendő. A paradicsom olyan, mint odahaza, a paprika azonban nem. Alapvetően két félét találni az édes fajtából. Van egy többnyire zöld (néha piros) színű, nagyon kemény húsú termés, amilyennel Magyarországon nem lehet találkozni. Nem puhul meg könnyen, így lecsóba nem túlságosan jó választás. A másik a pritaminpaprikára hajaz, vastag, lédús. Most is ez volt itthon, ehető. Sajnos az otthoni tipikus, citromsárga paprika nincs, kolléganőm a képe alapján azt mondta, nem is látott még olyat.
A lecsó az én értelmezésemben tojásos, így a dolog megkoronázása a kacsatojás volt, amit viszont imádok, s amivel nem tudok betelni. Otthon hivatalosan nem is lehet kapni étkezési célra, mivel olykor szalmonellát terjeszt, de itt rengeteg van belőle. A kacsa egyébként is az egyik nagyon kedvelt baromfi errefelé, ami számomra örömhír, mivel nagyon imádom.De a tojásra visszatérve, nagyon szeretem, s az itteni tojásárak is rendkívül barátságosak. A tyúktojás súlyra megy, 1 jin (fél kg, hagyományos kínai mértékegység, az üzletekben a tömegük alapján eladott termékek ára ennek megfelelően van kiírva) 5.2-5.7 yuan körül van, átlagos méretű tojásokkal nézve 10 darab kb. 250 forintba kerül.
Kacsatojás a boltokban nincs, de a piacon igen. Sajnos a tyúkénál drágább, darabja kerül 1-1.1 yuanbe, de így sem sok érte, mivel nagyobb is.Más. Még hétfőn reggel láttam a diákok étkezőjében lepényszerűséget, s ha már láttam, vettem is. Nem édes, s kimondottan jó. Ugyancsak valamelyik reggel, még a szünet hetében, a suli főbejáratával szemben fedeztem fel egy kajáldát, ahol hamburgerszerűséget árulnak. 3 yuan, s egy olajban kisütött, korongalakú, kettévágott tésztába pakolnak ubit, húst meg valami szószt. Finom, azóta még kétszer vettem belőle.
Ma viszont a kantinban fogok vacsizni, s aztán a hétvégén megint sült krumpli jön. Csak hogy fogyjon az a finom ketchup! -
Bővülő tápanyagok, átutalási nehézségek
Tegnap a délelőtti óráim után elindultam a belvárosba, hogy sort kerítsek egy esedékes pénzügyi tranzakcióra, jobb híján western union-os átutalás formájában. Miután a keresetem egészen csekély része fogy el, bankolásra pedig nincs szükségem, így a felesleget a tervek szerint elküldtem volna haza.
Annak rendje és módja szerint még otthon átvizsgáltam a WU kínai oldalát, s két helyet is találtam, ahonnan lehetséges a szolgáltatás igénybevétele. Név szerint az Agricultural Bank of China (ABC) és a Postal Savings Bank. Az ABC-nél közölték, hogy menjek Wanzhouba, kb. 150 km-re. A Postal Savingsnél nem adtak tanácsot sem, csak közölték, hogy ilyen esetekre nincsenek felkészülve.
Jobb híján aztán hazajöttem, s nyitottam egy bankszámlát itt a sulival szemben a Chongqing Rural Commercial Bank-nél, s hozzájuk pakoltam be a pénzem. Így ugyan marad itt, de legalább nem a fehérneműs fiókom mélyén lapul. Nem érzem magam veszélyben, de azért sok pénzt nem jó itthon őrizni.
A bankszámlanyitás amúgy elég flottul ment, kicsit persze értetlenkedtek az adataimon (őszintén szólva magam sem értem, hogy az internacionalitás jegyében mért nem tudják az útlevelekben a hónapneveket számmal megadni), de elég gyorsan megoldották. Még kártyám is lett azonnal, miután itt nem tökölnek, eleve kész, név nélküli kártyákat rendelnek hozzá a számlához, a hatjegyű PIN-t meg az ügyfél a helyszínen pöttyenti be egy külső szemlélő által nem látható mélyedésben.
A pénzforgalmi nehézségek ellenére érdemes volt lemennem a belvárosba is, mivel a nagy bevásárlóközpont egy eldugott apró zugában mindenféle, külföldieknek való kurrens termékre lettem figyelmes. Voltak dzsemek, paradicsompüré, ketchup, majonéz, mogyóróvaj… Szóval csupa érdekes dolog. Vettem pürét, valami elképesztően finom ketchupot (szerintem az egyik legszínvonalasabb, amit valaha ettem, sűrű, paradicsomos, nem édes, s mindössze 3 yuan 35 dkg) és egy inkább feledhető minőségű majonézt. Utóbbi is elfogy majd azért, de azt hiszem ezt nem fogom erőltetni. Volt még két másik fajta majonéz is, talán majd megpróbálom egyszer azokat is, de most nem sok kedvem van hozzá. Maga a krém amúgy meglepő módon nem édes, kellően sűrű, viszont elég fura íze van. Olajos és van benne valami szokatlan mellékíz. Sebaj, a ketchup miatt így is megérte, imádom. Hétvégén, amikor kantin úgysem lesz, csinálok egy hatalmas adag sült krumplit és rántok mellé csirkeszárnyat, majd a vásárolt trutymókkal benyomom az egészet. Már nagyon várom, nehezen állom meg, hogy önmagában kiegyem a ketchupot az üvegből.:)
-
Kirándulás törölve, élelmezési nehézségek
Baidicheng megtekintése egy kiadós özönvízszerű esőzés miatt sajnos egyelőre lekerült a napirendről, de még lesz időm bepótolni. Ami azt illeti, annyira nem is bántam, mert a múltkori kiruccanás másnapjára sikerült kiadós izomlázzal ébrednem, úgyhogy tiszta szenvedés lett volna lépcsőkön, emelkedőkön kaptatnom. A guggolással járó izomhúzódások közben is csillagokat láttam, de ezt sajnos kénytelen voltam bevállalni, miután – ha eddig erről nem lett volna szó – errefelé nem igazán elterjedt az európai kialakítású toalett. A hotelekben az volt, de amúgy mindenhol másutt, így az én fürdőszobámban is egy kedves, padlószinten kialakított nyílás szolgál az efféle szükségletek elvégzésére.
Normál napokon nem is igazán zavaró, de tegnap lényegesen kellemesebb lett volna csak óvatosan leülni. Mára szerencsére már szinte maradéktalanul felszívódott az izmaimat kínzó tejsav, úgyhogy a mozgás sem jár fájdalommal.A múltkori meghívást viszonzandó a fejembe vettem hogy a kis párocskát (közben kiderült, igen, egy pár) valamelyik este elhívom majd hozzám vacsizni, de egyelőre erősen tanácstalan vagyok, hogy mit rakjak eléjük.
A nagyvárosokban is csak nehezen, importárukkal teli, külföldiekre szakosodott boltokban lehet beszerezni (vagy ott sem) a legtöbb, európai táplálkozáshoz szükséges terméket, de Fengjieben még ez a lehetőség sem adott.Arról nem panaszkodom, hogy tejföl nincs, mert az a világ más vidékein is elvétve fordul elő, de rengeteg olyan hétköznapi alapanyag hiányzik, ami nélkül hazait főzni erősen esélytelen. A tejtermékeknél maradva: nincs keménysajt, nincs vaj, de még margarin se. Lapkasajt van itt Fengjieben is, nem is rosszabb mint az otthoni, s kb. annyiba is kerül. Van mackósajt is, bár azt nem próbáltam.
Nincsenek felvágottak, illetve ami van, azok teljesen ehetetlenek. Borzalmas ízük van, használhatatlan. Nincs kolbász, viszont egész finom szalonnák vannak, de ezeket sem lehet a nagyboltokban kapni. Itt az utcában vettem egy hentesnél. Egész füstölt, szőrös disznólábak lógtak nála a falon, amiből egy elektromos körfűrésszel szelte le a kívánt mennyiséget. Nagyon-nagyon imádom a kínai kaját, de amikor aznap este némi kifőzés után a számba vettem a(z amúgy nagyon szép, főleg combhús, minimális zsír) szalonnát, egészen állatias hörgéseket adtam ki magamból, annyira kedvemre való volt valami „rendes” dolgot enni.
Aztán nincs kenyér sem, vagyis ami van, az egy édes kalácsszerű kenyér. Értelemszerűen zsemlemorzsa sincs, bár a kiszárított kalácskenyér lereszelésével ez bizonyos fokig orvosolható. Nincs majonéz, nincs mustár, nincs ketchup, nincs sürített paradicsom, nincs élesztő, nincs sárgahúsú, normális paprika, nincs petrezselyem normál méretű gyökérrel, nincs zellergumó se karalábé. A zöldjeik vannak, de még a gyökér megnövesztése előtt kiszedik őket.
Hiányzik jópár fűszer, bár pont az unikálisnak tűnő jó magyar pirospaprika az, amit gyakorlatilag tökéletesen lefed az itteni lajiao (erős, szecsuáni paprikaörlemény). A krumpli apró, a hús többnyire vén, szóval alapvetően nehéz itt bármi hazait leképezni.
Mindezt persze nem panaszként mondtam, én tényleg kiválóan elvagyok az itteni tápon, s az esetleg itthon összedobott húsleves vagy sült krumpli nem igényel semmi lehetetlen feltételt. Viszont ha vendégeket hívok, akkor már kellene valami normálisat csinálni, de azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag bármi, ami az eszembe jutott, valahol sántít. Valami kellene bele, amit itt nem tudok beszerezni.
Vacsoramenü-ötleteiteket várom sok szeretettel.:) -
Táplálkozás, őszközép
Írok egy kicsinyt a mostanra már kialakulóban lévő helyi táplálkozási szokásaimról.
Mióta idekerültem (most már lassan egy hónapja) többször is voltam éttermi meghívás résztvevője. Az esemény jelentőségétől függően ez lehetett hot-pot (forrásban lévő alaplébe különböző dolgokat szórnak, majd megfőve kiszedegetjük őket, jellemzően csípős), egyszerűbb éttermi fogások, illetve egy ízben voltunk valami gyorsétteremszerűségben, ahol rizs és gongbao csirke volt a menü.Ezeken túl voltam már két alkalommal nyugati típusú gyorsétteremben is (egyénileg): Chongqingban egy mekiben (ahol a bigmac menü 18.5 yuant kóstált – kb. 650 Ft) és itt Fengjieben a Dicosban. Utóbbi egy kínai lánc, KFC-koppintás, a csirkés szendvics finom volt, a krumpli nem annyira. Múlt héten valamelyik nap pedig itt az utcánkban vacsoráztam egy kis étteremben, ahol 15 yuanért sikerült tökéletesen jóllaknom.
Eleinte, amikor épp nem vittek enni valahova, rendszerint itthon főzőcskéztem, az időmbe belefért, s szeretek is főzni. Egyszer megpróbáltam enni az itteni tanári menzán, de nem a megfelelő időpontban mentem, úgyhogy utána nem is erőltettem. Kb. másfél hete – miután egyre többen „zargattak”, hogy miért nem oda járok, úgy döntöttem, kipróbálom. Az asszisztensem mondta ugyan, hogy 6 yuan, de én akkor azt úgy értettem, hogy valahogy fogásonként kell fizetni. Hát a nagy fenét. Végül kiderült, hogy a 6 yuanért annyit eszik az ember, amennyi belefér. Mind az ebéd, mind a vacsi 6 yuan, a reggeli 2 vagy 2.5, azon még nem voltam, mert reggel nem szoktam enni.
Van pár asztal, asztalonként nyolcan foglalunk helyet. A szakácsok egyszer csak kivágják a rizst, akkor szépen megyünk és szedünk belőle. Aztán várunk az asztalnál, ahová szépen hozzák sorba a fogásokat, egy-egy alkalommal úgy 8 féle kaja van. Azokból aztán kedvére szedhet mindenki, amíg bírja. A fizetés elektronikusan megy, egy pár méterrel arrébb lehet pénzt feltölteni a chipes kulcstartóra, aztán annak terhére kell csak alkalmanként lecsipogtatni a táplálkozás árát.
Azóta minden nap ott eszem, rendszerint csak vacsit, mert bőven elég. A kaja jó és az árával szemben nem versenyképes semmi. Mindezek mellé még az is kiderült, hogy kapunk havonta 500 yuan fizukiegészítést, mint afféle megélhetési támogatást. A kantin árai mellett kajára bőven elég. Most már csak azt bánom, hogy hétvégén nincs nyitva.
Ma több kollégától is kaptam holdsütit, a szeptember 30-án esedékes őszközép ünnepre való tekintettel. Ez a tavaszünnep utáni legfontosabb hagyományos ünnep Kínában, s idén majdnem egybe is esik a Népköztársaság kikiáltásának október 1-jei ünnepével. Az államalapítási ünnep apropóján október 1-je és 3-a között munkaszünet van (a boltok ennek ellenére nyitva lesznek, a hivataloknál várható leállás), a közoktatás pedig egész héten szünetelni fog. Két tanítványom is hívott magukhoz ünnepelni, még meggondolom, hogy menjek-e, de az ötlet kecsegtető. Állami mulatság elviekben itt nem várható, csak Pekingben, de majd meglátjuk. Ha lesz valami érdemleges, majd fotózok.
Vannak képek holdsütiről, kantinról, de a blogmotor megint nem szeretné, hogy Kínából töltögessek belé ilyesmiket, szóval türelem, amint hagyja magát, már dobálom is bele a fotókat. -
Az első órák és a mai nap
Itt tanítani egyáltalán nem egyszerű. Nemcsak azért, mert a diákok tudása csekély, s nem is csak azért, mert eleve a magolásra vannak ráállva, s eképpen nehezen megy nekik az önálló kifejezésmód. Ezek kezelhető dolgok.
De az osztálylétszámok brutálisak. Van egy 54 fős csoportom, de ők a legkisebbek, van egy 66 fős osztályom is, az átlag 60-62. Az órák hossza mindössze 40 perc, így az, hogy minden gyerekkel egyénileg tudjak valamit kezdeni, az teljességgel kizárt.
Az első órára csak bemutatkozást terveztem minden csapattal, de talán két helyen esett meg, hogy végeztünk mindenkivel. A hagyományos, normális méretű osztályokra szabott tanítási módszerek nem működnek, mert egyszerűen nincs rá elég idő. Ha mindemellett még osztályozni is akarok, márpedig kell, az csaknem kivitelezhetetlen.
Ma volt az első órám a héten, mivel a kis chongqingi kitérő miatt a keddiek elmaradtak. Kísérleti jellegel ma egy csoportos foglalkozással ütöttük el az időt, azt hiszem, elég jól sikerült. Csináltam megfelelő mennyiségű kártyát, rajtuk egy-egy, aránylag egyszerűen megválaszolható kérdéssel. Kapott mindenki egyet, majd a feladat az volt, hogy a kérdésüket feltegyék egy társuknak, illetve válaszolják meg utána az övét. Ha ezzel végeztek, utána kártyacsere, majd keresniük kellett egy másik embert, s vele ugyanígy.
Hát, legalább beszéltek, de így meg sajnos fogalmam sincs, hogy mit és mennyire helyesen tették azt. Bár magam is résztvevője voltam a játéknak, személyesen talán ha 6-7 diákkal tudtam eképpen szóba elegyedni. De volt nagy nyüzsgés, s látszólag azért élvezték a feladatot.
Még az óra elején csináltam két gyors feleltetést is, pár kérdést feltéve, amihez szintén nincsenek hozzászokva, mivel ők amúgy mindig tesztet írnak, még az angol beszédórákon is.
14 osztályom van, ők a legjobbak a saját évfolyamaikon belül a suliban, junior high első és másodikasok, illetve senior első és másodéves diákok. Magában az iskolában vannak még harmadikasok vagyis utolsó évesek is mindkét szinten, de őket nem tanítom. Mivel nekik komoly záróvizsgájuk van a befejező évben, így a végzősöknek nincs beszédórájuk, annak idejét is tanulással és háziírással töltik.
Abból amúgy van nekik dögivel. Az itteni diákok kb. reggel fél 7-től este 9-10-ig itt vannak a suliban, amit közben megszakít két kisebb szünet. Napi 8 órájuk van, majd a délutáni szünet után további három esti óra. Mindezeken túl havonta csak egy szabad szombat jár nekik, a többin tanítás van.
Egy diákom szerint nem mindenhol ilyen az iskolarendszer az országban, de itt a hatóságok eléggé szabad kezet adnak a helyi oktatási intézményeknek, akik viszont abban érdekeltek, hogy minél jobb eredménnyel végzett hallgatóik legyenek, hisz’ ezáltal több szülő akarja majd ideíratni a gyerekét.
Ez az iskola alapvető érdeke, mivel itt az alap- és középszintű oktatásért is fizetni kell, még ha nem is olyan borsos összegeket.
Mivel nekem a kiválasztott osztályaimmal csak heti egy órám van, így igazán nagy előrelépést nem hiszem, hogy fogok tudni hozni a tudásuk terén, viszont velem is villoghatnak, mint külföldi tanárral, mivel ők az egyetlen ilyen középsuli a járás területén.A suli eredményessége amúgy jó, az itt végzettek kb. 90%-át felveszik valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Ennek biztosítása miatt hagynak nekik ennyire kevés szabadidőt, s teszik az életüket ennyire nehézzé. De hát mindennek ára van…
A tanulók amúgy aranyosak, nagyon örülnek nekem, első órák előtt, amikor megláttak, majd kiugrottak a bőrükből. A picik, a junior részen tanulók elég nagy zsivajt csapnak, nekik folyamatosan kell valami aktivitás, különben lehetetlen megfékezni őket. A senior csapatokkal ilyen baj már nincs, s nekik a tudásuk is lényegesen jobb, de a beszéd nekik sem az erősségük. De a magyarországi diákok viselkedésével össze sem lehet hasonlítani az övékét, egyértelműen érződik a tanárok iránti megbecsülés, s csak egészen minimálisan kell néha keménykednem.
A mai nap voltam még piacon is, leölettem két madarat, egy csirkét s egy kacsát, s szerencsémre még a pucolás sem maradt rám, mert teljesen megkopasztották és ki is belezték mindkettőt. A tollfosztó masina egy nagyobb centrifugaszerű valami volt, amibe az előzetesen már kissé forrázott állatot belerakták. Majdnem egészen tökéletes munkát is végzett. Itthon aztán feldaraboltam őket, s most kiporciózva a fagyasztóban pihennek, amíg nem lesz rájuk szükség.
Voltak még galambok is a piacon, de azt egyelőre nem vettem, mert nem igazán ismerem, sose készítettem még galambból semmit. Ha esetleg valami nagyon meggyőző érvetek van, esetleg majd azzal is bepróbálkozom.Ja, és az eső már második napja zuhog, megállás nélkül. Bár 600 méter felett vagyunk, s az éves átlag csapadékmennyiség is kb. duplája az otthoninak, azért elég fura, ilyet még nem láttam.:) Az egyik kolléga szerint olykor eltart 3-4 napig is.
Reméljük ez azért hamarabb is eláll.