• Ünnepi pihi

    Szombaton volt utoljára órám Iso nyelvsulijában. Mármint nem végleg, csak egy rövid időre, mivel megint jön a Qingming, s ennek következtében pár napig szabadságon vannak az emberek.

     

    Már a szombat sem volt normális nap, mert aznap zajlott le valamelyik nap helyett a tanítás az állami intézményekben, így csak két délutáni óra volt, egy nekem, egy Iso-nak.
    Mivel szerdán megyünk Thaiföldre, így én majd csak szombaton állok munkába megint, így aztán most egy hétig nem tanítok. Valahogy kibírom, főleg, hogy a fizumat nem érinti a dolog.

     

    Pattayától, tekintve hogy egyszer már láttam, nem várok túl sokat, s időm sem nagyon lesz, mivel gyorsan fordulunk, de azért feltehetően nem lesz rossz. 7/11-es szendvicseket enni különösen nem. Bár nem panaszkodom, a nyelvsulim mellett akad egy pékség, ahol európai ízű bagettek és kenyerek, bucik is vannak. Ennek hatására sikerült már néhány igencsak kiadós hamburgert létrehozni itthon. Csak az alakomnak nem előnyös, de az íz nagyon jó.

     

     

  • Belső-Mongóliába is megyünk nemsokára

    Ha minden igaz. Virágelvtárssal együtt. Pontos részletek még nincsenek, de talán mire megjövök Thaiföldről, azok is lesznek.

     

    Már jó régen voltam arra, s már mostanság még elég hűvös az idő (éjjelente még fagy), azért nem volna olyan rossz. Még ha vegyül is a kirándulásba egy kis munka is.

  • Apró módosulások Thaiföld kapcsán

    Végül mégsem 3-án indulunk útnak, s nem is egyenesen Shenzhenből. Hongkongban fogunk felszállni a gépünkre, s csak 5-én, aztán 7-én már jövünk is haza, ugyancsak Hongkong felé.

     

    Hogy a hongkongi indulás/érkezés mire jó, azt sajnos nem tudni. Az árat ilyenkor nem szokták nagyon figyelembe venni, s látván azt, hogy Shenzhenből mennyiért lehet jegyeket kapni Bangkokba, nagy tétet mernék feltenni arra, hogy ez a HK-s opció a drágább. Valószínűleg totál nemtörődöm módon intézték a jegybeszerzést, azt első szembejövő találatra lecsapva. Virágelvtárs, talán nem haragszik érte, hogy ezt itt megosztom, egy ízben félnapos moszkvai pihenővel jutott el hazulról Kambodzsába, az Emirates áraihoz viszonyítva majdnem kétszeres szórzóval, szerencsére legalább cég fizette azt is és nem ő. Ez már csak így megy, ehhez képest olcsón megúsztuk.

     

    A késői indulásnak köszönhetően Bangkokból egyből hurcolnak is minket Pattayába, így a thai főváros ezúttal kimarad a kínálatból.

     

    A mostani hétvégén ünnep lesz, így pénteket követően már nem dolgozom csak jövő hét szombaton. Nem olyan nagy baj ez sem.

     

    Hamarosan irány Thaiföld. Sajnos nem Phuket, de azért Pattayát is ki lehet bírni. 

  • A thai melóról

    Szóval, immár ékezetekkel, laptopról kicsit részletesebben.

     

    Mint írtam, férjemet megkereste az ügynök egy munkával. Határozatlan idejű white monkey job, valamiért őt választották ki a jelöltek közül. A hét elején megkaptuk az előleget, majd tegnap meg kellett jelenni egy shenzheni nívós szállodában, elvileg tréning céljából.

    Nos, ez inkább abból állt, hogy felmérték férjemet, mégis meg tud-e szólalni, lecsekkolták az öltönyét, s leginkább ellenőrizték, hogy mennyire hasonlít egy alakra, akivel vagy 5 éve dolgoztak együtt. Őszintén szólva, a kép alapján nem nagyon, de valóban mindkettőnek van arcszőrzete, s férjem haját is le lehet nullás géppel nyírni. Eleve nem hosszú, hamar rendbe jön.

    img_20170322_214658.jpg

    img_20170322_214827.jpg

    img_20170322_214832.jpg

    Én kicsit később érkeztem meg, mert órám volt Iso sulijában, de aztán velem is beszéltek, s nagyjából vázolták a helyzetet, mi lesz és mire kell számítani. Az én elképzelésem annyi volt, hogy mindenképp szeretnék vele menni, megveszem magamnak a jegyet, a szobájában amúgy is elférek, s segítek neki felkészülni, mert azért kezdőként ez nem olyan könnyű munka.
    Ehhez képest, bár férjem szerint eleinte csak őt akarták, s velem kapcsolatban ódzkodtak, amikor már én is ott voltam, nekem is ajánlottak egy pozíciót.

    Két cégről van szó, az egyik a másik anyavállalata, férjem ennek amerikai képviseletében jelenik meg, míg én a leányvállalat thai irodájában fogok két napig megjelenni. A munkáink nem egyszerre zajlanak, az eseményen csak férjem vesz részt, s beszédet is csak neki kell tartania. S míg számomra ez csak egyszeri fizetés, ő elvileg rá három hónap múlva is menni fog valamerre (meg persze majd én is vele, de az már jó eséllyel tényleg önköltséges lesz, s én ott nem fogok munkálkodni).

     

    Akárhogy is, ez így nagyon jól sült el, amitől kifejezetten jól érzem magam. Na meg szerencsések is vagyunk, mert erős a gyanúm, hogy egyedül férjem számukra ideális megjelenése miatt kaptuk meg ezt a lehetőséget, s ezért még a hiányosságai felett is szemet hunytak. Azt sem tartom kizártnak, hogy az én pozíciómat csak hirtelenjében találták ki, hogy ott legyek őt rendesen felkészíteni.
    De az a fő, hogy minden rendben. Harmadikán megyünk Bangkokba. Szuper.

  • Megyunk Thaifoldre

    Sajnos ezen a telefonon nincs ekezetem, ezt nezzetek el.

     

    Ma jelzett az ugynok, s ferjemmel eljottunk egy helyi szallodaba megdumalni a ceggel a reszleteket. A megbeszeles olyan jol sikerult, hogy meg en is fogok fizut kapni es melozni ezuttal. 3-an megyunk Thaifoldre, s hetediken jovunk haza. Ezuttal is Bangkok es Pattaya lesz teriteken.

     

    Ez a mai egy nagyon jo nap volt, remelem, lesz meg ilyen.

  • Gasztro: dobozolt teknős és egyéb nyalánkságok

    Kínában mindenféle furcsa és kevésbé furcsa fogásokkal találkozni. A tápanyagok változatosságát emlegetni már-már közhely. S noha a kínaiak is javarészt hasonló állatokat esznek, mint mi, azért akadnak látványos kivételek.

     

    Talán nem annyira extrém, de a tengeri herkentyűket, különösen a tengerparti területeken bőséges mennyiségben lelni fel. A polipok, rákok, tintahalak mellett rengeteg halfajta színesíti a kínálatot.
    És persze akadnak extrémebb dolgok is, mint például a teknősök. Ezek az amúgy nem túl karakteres, s különösebben nem is kiemelkedő ízű állatkák nem kifejezetten olcsók. Relatíve sűrűn előfordulnak a nagyobb boltok halas pultjainak környékén, élőállatként.

     

    A városi népek errefelé sem sűrűn ölnek állatokat, így általában a boltok hentesei a helyszínen elvégzik a piszkos munkát. A jelek szerint azért akad igény a portéka frissen hazaszállítására is, ugyanis – mint azt a tegnap megörökített képek is bizonyítják – egyes tekik már utazásra kész állapotban várják a sorsukat.

     

    Képek teknősökről és egyéb tengeri dolgokról a galériában lejjebb.

     

  • Sajtvásár

    Imádom a sajtot. Kevés dolog akad, amit jobban szeretnék, így aztán Kína mindig is egy kicsit kihívás volt, mivel errefelé nincs hagyománya a sajtevésnek. Szerepeltek a blogon már a csokis és epres meg hasonlóan bizarr ízű sajtocskákról szóló képek korábban – nem hiába, valahogy el kell adni ezeket a szokatlan ízű élelmiszereket.

    Sajtok között persze ég és föld a különbség. Eltekintve attól, hogy a variációk száma is az egeket veri, a minőség tekintetében is hatalmas a szórás odahaza. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy megvehettem a normálisabb, nem annyira olcsó verziókat is, nem kizárólag trappistán éltem. (Mely sajttal egyébként semmi gond nem lenne, ha legalább nyomokban emlékeztetne az egykori normális sajtra. Való igaz, hogy mezei szupermarketekben szoktam vásárolni, s nem járok sajtházakba, de az elmúlt néhány évben én nem találtam értékelhető trappistát, mintha kizárólag a legalsó árkategóriájú, szerintem nagyon hitvány minőségű termékek lennének ebből a sajtból a piacon. Ha valaki megcáfol, s tud olyan, könnyen beszerezhető márkát, amely finom is, kommentben jelezze, s ha legközelebb otthon járok, tesztelem.)
    Nagyon csípem a camambert-t, a brie-t, de a legjobban az ementálifélékért vagyok oda. Sajnos igencsak szép pénzeket képes vagyok otthagyni értük, de nagyon finomak.

     

    Kínában sajtot venni nem könnyű. Ha apró településeken él az ember, pláne a belső területeken, gyakorlatilag lehetetlen. Egy fokkal nagyobb városokban itt-ott fellelhetőek lapkasajtok, s olykor konzerv camambert-ek is – utóbbiakat felejtsük el.
    Még nagyobb helyeken a nagy nemzetközi áruházláncok kínálatában már kapni normális sajtokat is, bár ezek nagyobbik fele sem valami kiemelkedő termék: gyenge minőségű cheddar-ok és más, nem túl biztató sajtok. Egy részük Kínában készül, a zömük pedig ausztrál. De itt azért már kapni ementálit is, megfelelőt, importból.

    Az igazán nagy városokban, mint amilyen Shenzhen is, a Metro áruházakban pedig aztán gyakorlatilag töménytelen mennyiségű és rengeteg féle-fajta sajt kapható. Azt hozzá kell tenni, hogy az összes sajt drága, még a vackok is, így Kínában igencsak belátóan intéztem a sajtbeszerzést, s a megvett termékeket is erősen beosztottam.
    A Metro áruházas lapkákból már akadtak egész megfizethető darabok is, s bár messze nem jelentik a gasztronómia csúcsát, szendvicssütős szendvicsben jól helytállnak.

     

    Iso nyelviskolája mellett van egy pizzéria, ahol egészen fogyasztható pizzákat készítenek. Sima kínai hely, így emiatt ez kimondottan nagy teljesítmény. Legutóbb arra lettem figyelmes, hogy újratöltik a reszelt sajtot. Előkaptak a fagyasztóból egy három kilós előre lereszelt sajtos zacskót, majd abból végezték el a műveletet.
    Erről eszembe jutott, hogy a Metro-ban akadnak ekkora ipari, nagyüzemi felhasználóknak szánt kiszerelések is. Mivel tegnap történetesen amúgy is kellett mennünk tejért, így akkor már csekkoltam ezeket az óriási sajtoszacskókat is.

     

    Meg is lett a pizzériában látott versenyző. 3 kg, elvileg mozzarella, 170 yuan. Ez ideát marha jó árnak számít, még akkor is, ha ennek a sajtnak nem sok köze lehet a valódi mozzarellához, de még talán a tejtermékekhez sem. És hozzá kell tegyem, hogy a normális mozzarellát sem kimondottan díjazom. Ez szubjektív, de számomra a mozzarella valahogy értékelhetetlen, mint sajt. No, de mindegy, ez az olcsósított verzió a pizzán kifejezetten megnyerőnek tűnt. 
    A 3 kg a miniatűr fagyasztónk miatt elég problematikusnak látszott, de hirtelen észrevettünk egy akciós 2 kg-os zacskót is, 100 pénzért. Na, ez még olcsóbb! Bár olcsónak így sem olcsó ezért a valamiért, mert ez is kb. 4200 Ft, de ez már egy vállalható ár, amiért otthon még esetenként normális sajtot is lehet kapni. Mindenesetre Kínában ez egészen zseniális vásár, így el is hoztuk.

     

     

    img_20170321_143529.jpg

     

    Tegnap teszteltük is melegszendvicsben, s jelentem, ehető. Nem egy csoda, de sajtszerű illúziót nyújt. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy vásárolunk belőle.

  • Thaiföld mégis esélyes

    Nagy valószínűséggel nem nekünk, de ma írt az ügynök, mert érdeklődött egy cég a férjem iránt. Elvileg április 6-án már Thaiföldön lenne is egy melója. Annyi nehezítés azért van, hogy előtte akad még egy tréning, ahol meglesik, megfelelő-e, de ez könnyen lehet, hogy csak ruhavásárlást meg némi ivászatot jelent.

     

    Akárhogy is, ha ő megy, én is megyek. Nincs tapasztalata, s nem is annyira magabiztos mások előtt, de elég sokat gyakoroltunk mostanában beszédeket is, s nem megy neki rosszul. Azért izgulok erősen.

     

    Legrosszabb esetben egy havi fizu után ki is rúgják, de egyet legalább süttetjük a hasunkat odaát, s tapasztalatnak mindenképp jó lesz. Szurkoljatok neki! 

  • Dolgos hétköznapok

    Hogy megyünk-e Thaiföldre, azt még mindig nem tudom, addig viszont továbbra is csak a hétköznapi életem zajlik, aránylag kevés izgalommal.

     

    Iso nyelvsulija még mindig remek hely, szeretek ott dolgozni. Akad még egy kisfiú is Amy mellett, aki egészen tündéri, bár nem a legragyogóbb elme, s kissé beszédhibás is. A k hang például egyáltalán nem megy neki, dacára annak, hogy ez a kínaiban is megvan, de próbáltam kínai szavakkal is, valamiért t lesz belőle. Ugyan nem vagyok logopédus, de hogy ilyen létezik, az meglepett. A gyermek ettől függetlenül cuki, az biztos. Majd őt is megörökítem legközelebb.
    Iso-val is kiválóan kijövök, s rendkívül rugalmas a hely. A héten is cseréltünk órákat egymás között, s ha a céges munka üt be, azt is meg tudjuk oldani.

     

    A másik, általános iskolás munka kevésbé szórakoztató, de az időmbe belefér, s találtam egy buszt, amivel még hamarabb is megközelíthető. 

     

    Mivel Iso sulijába hetente átlag 5 napot megyek (most a héten épp csak négyet), általában naponta 1 vagy 2 órát tartani, plusz még ott van a másik iskola is, így általában lekötöm magam, kevesebb időm és ötletem marad a blogra, de igyekszem magam összeszedni. Arra viszont egész jó esélyt látok, hogy leheletnyit ritkábban jelentkezem majd. Túl drasztikus csökkenésre nem kell számítani, de a havi átlag 30 bejegyzés helyett inkább olyan 15-20 lesz a sanszosabb. Persze, ha épp történik valami izgalmasabb vagy jobban megszáll az ihlet, akkor mehet ez feljebb is, a fenti inkább csak minimálérték.

     

    Szóval, a lényeg, hogy továbbra is vagyok és jelentkezem, amint tudok. Olvassatok ezek után is, s a kommentekért sem haragszom meg, bár tudom, ez a blog nem a kommentelő olvasókról híres. De még lehet ezen a téren is változás, legalábbis remélem.