-
Hongkongból
A Szecsuánblog visszatért Hongkongba, s most épp innen jelentkezem nektek. Sajnos egyúttal a világ talán legocsmányabb hoszteléből is, amely legalább annyiba kerül, mint odahaza egy akciós ajánlat egy nívós szállodában. Ha esetleg szokatlanul hosszan nem jelentkezném, akkor valószínűleg tüdőátültetést kapok, ugyanis olyan erős a hipószag az ablaktalan, fürdővel együtt talán 5-6 négyzetméteres szobában, hogy az már egészen biztosan nem egészséges. Az ajtón keresztüli szellőztetés sem segít, annyiban különösen nem, hogy az ajtó egy cirka 75 cm széles folyosóra nyílik (ezen kell 3-4 forduló után megközelíteni a szobát).
Az egész épület hosztelekből áll, s rohadt nagy, legalább 6 lépcsőház, darabonként 16 emelettel. A lényeg, hogy a Chungking Mansion cím alatti szálláshelyeket nagy ívben kerüljétek el!
A közel 400 yuanes szobaár miatt és mert a név sem utalt hostelre, valami minimál, de azért még szállodai színvonalat megütő helyre számítottam, hát ez nem jött be. Mindegy, tanuljatok a hibámból, én meg egy éjszakát kibírok. Az ágy legalább nem kemény.
Holnap du. 4-ig elkészül a vízumom, s aztán utána indulunk vissza Shenzhenbe. Ja, és immár hivatalos, hajnalban lemértem: metróval a hongkongi határ a lakástól 32 perc, egy átszállással. Nem is rossz.
-
Kis pinyines szösszenet
A blogon egyszer már parázs vita alakult ki a kínai nyelv hivatalos latinbetűs átírása, az ún. pinyin és a magyar ún. népszerű átírás használatával kapcsolatban. Egyes rendkívül kitartó trollok heteken keresztül nyomták az ezzel kapcsolatos álláspontjukat különböző másod- és sokadnickekkel felszerelkezve, s olykor-olykor, főleg indexes címlap után még ma is be-bepróbálkoznak egy-egy rafináltabbnak gondolt kommenttel. Elsősorban ennek köszönhető a blogon az előmoderáció és a hozzá kapcsolódó whitelist bevezetése, mivel se időm, se kedvem a trollkodás nyomait eltüntetni állandó jelleggel.
A konkrét, átírásos témakörben több, véleményem szerint jól alátámasztott érvem is akadt, s ma sikerült is belefutnom egy esetbe, ami újabb pofon a pinyin ellenzőinek – ezért e bejegyzés.
Az idei Nobel-díjakról olvasgattam egy magyar nyelvű cikket, épp egy japán pasas eredményéről. Futólag említették a tavalyi orvosi díjazottakat is, konkrétan egy kínai hölgyet, akinek a munkásságáról annak idején olvastam is egy keveset. Most így újra kedvet kaptam hozzá, s ha már megadták a nevét, a cikk szerint Juju Tu-t, adva is volt a lehetőség.
Az már elsőre látszott, hogy a vezetéknevet és a keresztnevet felcserélték, mivel néhány extrém kivételtől eltekintve a családnevek kínában egy karakterből állnak. Nem baj, magyar sajtómunkásoktól látni nagyobb bakit is, de még mindig adott a Tu Juju. Kissé szokatlan hangzása van, de avatatlan fülnek ez nem szúr szemet, s éppenséggel nem is zárható ki, hogy ez egy normális név. Leírás alapján pinyinnek tűnik.
Be is írtam a keresőbe a nevet, de jujutsu nevű japán küzdősporton túl sok értelmeset nem láttam (későbbi találatokban magyar nyelven van, de elvárható, hogy az első néhány eredmény releváns legyen, így ezeket nem néztem). Itt már furcsállottam, s a neve után még oda került a Nobel kifejezés is, s végül kiderült, hogy a hölgy Tu Youyou lenne, aki egyébként a malária megelőzése terén ért el hihetetlen eredményeket.
Végül megoldódott a probléma, de hála a magyar átírásnak, kerengtem egy sort. És bosszús is lettem annyira, hogy a blogon most mérgelődjek is nektek egy kicsit.
-
Holnap Hongkongba megyünk
Az új vízum beszerzése érdekében holnap elhagyjuk az országot. Szerencsére Shenzhenben ez nagyon egyszerűen kivitelezhető.
Bár Hongkong 1997-ben megszűnt brit koronagyarmat lenni, s visszacsatolták az anyaországhoz (erről részletesebben itt, még a Zhongguo|Kína blog hasábjain), nagy fokú autonómiát élvez, s a gyakorlatban külföldnek számít. Mivel Shenzhen a közvetlen szomszéd, a határ megközelítése roppant egyszerű, Shenzhen belvárosa ugyanis pont a határnál van.
Holnap így ránk se vár nagyobb feladat, mint bő 30 perc metrózás, s már ott is leszünk a futiani átkelőnél. Ehhez még a metróból sem kell feljönni, a futiani állomást és a szomszédos, már Hongkongban fekvő metrómegállót illetve a ki- és belépési pontokat egy kisebb gyalogos aluljáró köti össze.
Hongkongban egy éjszakát töltünk majd, s holnapután már jövünk is vissza. Rég voltam már ott, úgyhogy nem lesz ez rossz program!
-
Kis képes
Tehát az ígért képek. A cuccaink még eléggé szanaszét vannak, azt nézzétek el. Tényleg egy apró kis lyuk, de kettecskén elférünk, s könnyebb takarítani is
-
Beköltöztünk
No, tegnap délután hat óra felé elindultunk Bantian városrészbe a lakáskánkba. Igencsak apró a hely, körülbelül mint egy kollégiumi vagy szállodai szoba, de a berendezés aranyos és kettőnknek elég is.
Az ágy matraca nagyon kényelmes, ami Kínában nagy szó, ahogy az itteni az első olyan mosógépem is ebben az országban, amely melegíti is a vizet. A default sajnos hideg vízben mos, ennek megfelelő eredménnyel.
Mára sikeresen be is rendezkedtünk, így a komfortérzetem is kiváló már. Vettünk néhány dolgot még a konyhába meg egy halom vegyszert, így már minden fertőtlenített és tiszta.
Hongkongig már nem tervezek semmit sem csinálni, addig pihizünk, aztán ha onnan visszaértünk és bejelentkeztünk a rendőrségen, utána majd körbenézünk itteni álláslehetőségek után.
Eddig Shenzhenben lenni jó!u.i.: A telefonom kissé bekattant és egyelőre nem tudok fényképezni. Néha csinált már ilyet, de akkor az újraindítás segített rajta, most nem. Hamarosan resetelem, de előbb kénytelen vagyok a rajta lévő cirka 7000 fényképet átmenteni a gépre. Már nem állok rosszul, de azért még beletelik egy kis időbe. Utána majd képeket is rakok fel a lakásról.
-
A shenzheni metróról
Shenzhen története meglehetősen új. Bár ma már egyike a legnagyobb kínai metropoliszoknak, a kínai reform és nyitás hívta életre, miután itt alakították meg az első különleges gazdasági övezetet 1980-ban a kapitalista fejlődés kísérleti laboratóriumaként. Erről itt már egyszer írtam bővebben.
A fejlődéssel és a benépesüléssel párhuzamosan a közösségi közlekedés fejlesztését is át kellett gondolni. Már egy 1983-as szingapúri tanulmányút után felmerült egy könnyűmetró ötlete, ennek céljából helyenként helyet is hagytak ennek a felszíni vonalnak a kiépítésére.
Hamar világossá vált, hogy nehézmetróra lesz szükség, s a 90-es évek elején el is nyerték a kormányzati támogatást a projekthez. Egy kisebb szünet még közbeszólt, amikor három kínai nagyváros (Peking, Shanghai és Guangzhou) kivételével felfüggesztették a metrófejlesztéseket, de végül 1999-ben megkapták a beleegyezést.2004-ben így át is adták a metró első két vonalának első szakaszát, a kínai városok sorában hatodikként, s azóta ezt sikerült egy hatvonalas, 230 kilométeres hálózattá fejleszteni.
A metró jelenlegi hat vonalaIdén nyáron adták a 11-es, reptéri vonalat, aminek egyedi jellegzetessége, hogy business szerelvények is közlekednek rajta, háromszoros áron.
Ugyancsak idén nyitnak meg még két vonalat, a 7-es és 9-es metrót is. Gyakorlatilag már készen vannak, az utolsó simításokat végzik, s várhatóan október 28-án veheti majd őket birtokba a nagyközönség.
A közlekedési térképeken, az összes állomáson jelzett átszállási kapcsolatokon már szerepel ez a két új vonal is, egyelőre jelezve, hogy még nem üzemelnek.Az új vonalakkal már 285 km hosszú lesz a rendszer, amivel világviszonylatban is a 8. legkiterjedtebb hálózatot mondhatják magukénak – jelenleg a 9. helyen állnak, a szomszédos Guangzhout most beelőzik, s így Kínában is felkerülnek a dobogó legalsó fokára.
A dolognak persze még nincs vége. 2020-ig még befejeződik a metróbővítés jelenlegi, harmadik szakasza, s a soron következő, negyedik szakaszt is 2022-re tervezik befejezni (bár miután a jelenlegi is csúszik 3-4 évet, számolhatunk a következő évtized közepével).
A hármas szakasz befejezése után így fest a hálózat. Egyúttal megtekinthető rajtuk az egy hónap múlva átadandó 7-es és 9-es vonal is.A mostani, harmadik szakaszban még 3 új vonal, s 7 meglévő bővítése zajlik, a negyedikben pedig négy bővítés mellett hét vadiúj vonal szerepel.
Ha ezeket is legyártják, a shenzheni metró a világon is könnyen dobogós lehet majd.
-
Egy kis ügyintézés
Ma voltunk a rendőrségen lakcímet bejelenteni. Egyelőre még csak a férjemét, mivel nekem a jövő héten új vízumom lesz, s emiatt újra meg kéne ismételni a műveletet.
Még a rendőrségi vizit előtt a lakásunk portáján lévő irodába is vissza kellett menni, mivel tegnap nem vettem észre, hogy a papírokon férjem nevét sikerült elírni. Az útlevélből egész pontosan ezt nyerték ki: magyarhungarian. Van ilyen.
Ebben az épületben, a nyolcadikon élünk majd.A rendőrségen minden simán, gördülékenyen ment, s a procedúra legfeljebb 10 percig tartott, amiből a mi részünk csak annyiban állt, hogy átadtuk a bérleti szerződést meg az útlevelet, majd vártunk.
Kisebb kalamajka azért annyiban akadt, hogy kissé nehezen találtunk oda, bár ez nem a hatóság hibája, hanem az egyre inkább intelligenciaproblémákkal küzdőnek tűnő ügynöké, aki 400 yuan díjazás fejében a kecót szerezte. Mellékelt ügyesen tegnap egy térképet is a rendőrség épületének helyével, csak épp sikerült egy pár száz méterrel arrébb, ellentétes oldalon, más utcákban elhelyezni a célpontot jelző pöttyöt.Bár egy órát elcsesztünk a keresgéléssel – a megadott helyen kizártnak tartottam, hogy valaha is lett volna rendőrség, nagyon szűk, vacak utca volt -, végül odataláltunk a metróban lévő térkép segítségével. Szerencsére ma hatig üzemeltek, így nem volt semmi probléma belőle, de az úriember édesanyja valószínűleg sűrűn csuklott a délután során.
Ja, és még csak be sem lehet sorolni a sűrűn előforduló, kissé szerencsétlen kínaiak közé, mivel ő egy feltehetően ritkábban előforduló, kissé szerencsétlen brazil csóka.
A lakáshoz amúgy elég közel fellelhető rendőrség. A növényzet egész Shenzhenben elég klafa, pálma is akad sok.Holnap este átcuccolunk a hosztelből. Időközben még vettünk pár dolgot a lakásba, így a taxi azt hiszem, hogy erősen meg lesz tömve.
-
Megvan a kecó is
No, ma megnéztük a lakást, s mivel tényleg egész pofás, ki is vettük. Végül 2800-ra sikerült lealkudni, ami egészen szuper.
Tényleg nagyon pici, de van egy nagyon mikroméretű erkélye is, s elég sok beépített szekrényszerűség is akad. Majd költözés után mutatok képeket.Ez a nap is eredményesen telt.
-
Családegyesítés is kipipálva
Tegnap éjjel némi késéssel férjem gépe is sikeresen landolt Shenzhenben. Összeszedtem, majd egy kis taxizás árán el is értük a szállást.
A nyáron átadott új, 11-es metróvonal ugyan a repteret is érinti*, azonban sajnálatos módon éjjel nem jár. Úgy némiképp olcsóbb lett volna, de ez van.
Egész pofás a reptér Shenzhenben
Holnap este már albérletnézés lesz a program. Van egy egészen ígéretes kis stúdiólakás. Pici természetesen, de kettőnknek elég, s előnye, hogy vadiúj benne minden, mi lennénk az első bérlők. 3000 pénzért adják, ami itteni viszonylatban kifejezetten nem rossz, s a helyszín is rendben van: metró mellett, s nem is nagyon kinn, a belvárostól fél órára.
Ha élőben is olyan lesz, mint a képeken, akkor ki is vesszük, s előreláthatóan 1-jétől már be is költözünk. Reméljük a legjobbakat.
Most egy ilyen kis utcácskában lakunk a youth hostelben.Amúgy nagyon fülledt az idő, óriási a páratartalom, ellenben relatíve tiszta a levegő, s az égbolt is jól kivehető. Az ellátásra sem lehet panasz, az egyik Metro áruházban külföldi pékáruk, felvágottak és sajtok töménytelen választékával szembesültünk. Ha már ott voltunk, gyorsan vettünk egy szendvicssütőt is, a bennük gyártható, toastkenyeres szendvicsekkel nagyon is ki leszek békülve.
_________________________________________________
*= Nem ez a metró első reptéri kapcsolata. Annak idején az 1-es vonalat vitték ki odáig, csakhogy közben felhúztak egy óriási, új terminált egy kicsit arrébb, s a régieket meg bezárták. A 11-es metró elkészültéig innen vitték a népeket busszal tovább, de hála az új vonalnak, a közvetlen kapcsolat újra él.
-
Vissza Kínába
A bangkoki hotelből fél 9-kor csekkoltunk ki, s elvileg a céges emberek is ott kellettek volna, hogy legyenek.
Mivel ők csak ma indultak el, valószínűleg még édesdeden aludtak, így aztán Virággal együtt 8:55 magasságában fogtunk egy taxit, majd kimentünk a reptérre.Miután csak költőpénznek kaptunk az ottlét alatt 30 ezer baht-ot, a két önköltséges taxizást nagy duzzogva benyeltem. (Miután kifele feleztük, összesen volt 850 baht). A reptéren aztán én Kanton fele vettem az irányt.
A China Southern-nel utaztam, s meglepően finom volt a kaja. Helyenként a kilátás is, amikor már a dél-kínai tenger felett röködtünk, s azt is el kell ismerjem, hogy a guangdongi táj sem utolsó.
Kicsit hosszú volt a sor a becsekkolásnál (fenn), beszállókapu környéke (lenn)
Ez még valahol a déltengeri szigetvilág felett (fenn), Guangdong is dimbes-dombos, hegyes sok felé (lenn)
Guangzhouból (ez lenne Kanton, de hol ez, hol az a név jön a számra) aztán elbuszoztam Shenzhenbe, s itt némi kóválygás után megtaláltam a szállást is.
A jelek szerint, ha minden igaz, talán elsejétől már saját albi is lesz, de még ne kiabáljuk el.Jövő héten meg Hongkongba kell átruccanni a vízumomat rendezendő. Kicsit zsúfolt napok jönnek most, de utána már nyugi lesz legalább.
Talán nem lesz itt annyira rossz.
