Kashgár, vagy kínai nevén Kashi Kína legnyugatibb csücskében, a pakisztáni határ mellett található Xinjiang déli részén. Dél-Xinjiang nagy részéhez hasonlóan csaknem teljesen nemzetiségi terület, a lakosság 90%-a ujgur.

Kashgár, bár gyakorlatilag a világ végén fekszik, fontos turistadesztináció, mivel óvárosa a legjobb állapotban megmaradt a maga nemében egész Közép-Ázsiában. Ennek megfelelően akadnak olcsó, külföldiek fogadására is alkalmas szálláshelyek is szép számmal, ahol hálótermi ágyakat és privát szobákat egyaránt találni, mi ez utóbbival éltünk, 130 yuanért egy éjszakára.
Noha tényleg nagyon messze van mindentől, tőlünk, Ala’erből, miután mi is délen vagyunk, már belátható időn belül megjárható. Az út Akszun keresztül vezet (cirka 1,5-2 óra), majd Akszuból már ízlés szerint választható busz vagy vonat is, miután ez utóbbit bő másfél évtizede megépülték már.

Mi vonatoztunk, mivel ez gyorsabb és olcsóbb is, mint a busz. Akszuból naponta 5 járat közlekedik, egy részük Kashgárban be is fejezi az útját, míg néhány egy aránylag újkeletű toldásnak köszönhetően tovább gurul Hotanig (Hetian).
Urumcsiból, Xinjiang székhelyéről indul mindegyik, de amíg az Akszu-Kashgár táv csupán 5-7 óra, addig a messzeségből ez csaknem egy nap. Urumcsiból így érdemesebb repülni, merthogy Kashgár mellett reptér is van (gépek csak Urumcsiból meg van talán egy nemzetközi, pakisztáni járat is).

Kashgár oázisvárosként kezdte meg a karrierjét mintegy kétezer éve, s azóta volt már a legváltozatosabb uralmak alatt is. Kína fennhatóság alá véglegesen az utolsó, Qing-dinasztia regnálása során került. Bár valaha lakói a buddhista hitet gyakorolták, az eltelt évszázadok alatt teljesen az iszlám befolyása alá került. Ennek megfelelően a helyi nők jellemzően fátylat hordanak, s a férfiak fején is ott virít a sapka.

Kashgár legnagyobb vonzereje a még egy évtizede is kiterjedt óvárosa volt. Mostanra ennek nagy részét elbontották, s egy kisebb területet hagytak meg eredeti állapotában.
A 15. században épült Id Kah mecset a legnagyobb Kínában, s kifejezetten fotogén. Napi szinten 10, de alkalmanként 20 ezer hívőt is fogad, egyértelműen funkcionáló imahely. Ugyancsak kiváló fotótéma a minaret, amelyet éjszaka szépen megvilágítanak.

Miért rombolják le az óvárost?



A kashgári óváros módszeres ledózerolása nemzetközi szinten is sok helyütt felháborodást szült. Bár első körben a kínai kormányzati brutalitás egyértelmű bizonyítékának, az ujgurok elleni elnyomás eszközének tűnik, a helyzet, mint Kínában oly sokszor, ennél összetettebb.
Kína segélyek, s gazdasági fejlesztések tömkelegével igyekszik az ujgur terrorizmus vitorlájából kifogni a szelet. Kashgár régi negyedének felszámolása épp ennek a része. 
A pusztító szecsuáni földrengés mutatta meg, s hívta fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a nem megfelelően felépített házak milyen kockázatot jelentenek, s mennyivel megdobják a halálozási mutatókat. A többnyire engedély nélküli építmények felszámolása Kashgárban ezután kapott hatalmas lendületet. Kínai részről ráadásul kifejezetten odafigyeltek a helyzet kezelésére, mert a felszámolásra kerülő, amúgy komfort nélküli ingatlanok lakói kivétel nélkül sokkal színvonalasabb új lakásokat kaptak, térítés nélkül. Ezért aztán teljesen értetlenül állnak a kiváltott helyzet láttán, a kínaiak valóban nem értik (nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan népről beszélünk, amely a saját műemlékeit is előszeretettel lerombolta, s ezek nyugati értelemben vett értékét nehezen fogja fel), hogy az ujguroknak ezen mi nem tetszik. 
Merthogy nekik legalább annyira nem tetszik, mint a nemzetközi szervezeteknek. A kínaiak zavarát ráadásul csak növeli, hogy még az sem különösebben hatja meg a többi érintett felet, hogy a lerombolt óváros helyére muszlim stílusú, de modernebb kivitelezésű új épületeket húznak fel. (Nehéz is lenne megértetni ezt egy olyan országban, ahol a műemlékek nagy része beton replika.)
A terv kivitelezését mindenesetre már nem akadályozza meg senki, s az eredeti formában megmaradt kicsiny óváros épületeit valóban igényesen restaurálják.

Az egykori Selyemút fontos állomásaként Kashgár híres egész Közép-Ázsia legnagyobb vasárnapi vásáráról is. Bár nem vasárnap voltunk, a többi napon is kiterjedt és tele van emberrel. Bár mint írtam, a város egyre izmosabb üzletága a turizmus, a vásár elsősorban nem nekik, hanem a helyieknek szól, s valóban eredeti funkciójában működik.

Kicsit más jellegű nevezetesség, de Kashgárban van Kína egyik legnagyobb, még álló Mao szobra is. Majdnem 20 méteres, így nehéz elvéteni.

Képek a galériában (egyelőre ennyi, majd még bővül, vacak a net, s nem enged feltölteni).

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Egyelőre még Kashgárban múlatjuk az időt, de holnap estére már visszaérünk Ala’erbe. Kashgár jó hely és amint lesz normális netem meg némi időm, írok is majd róla bővebben. Addig csak egy képpel jelentkezem.