-
Pekingi képes beszámoló 1.
Első nap a céges emberekkel vacsizni voltunk egy, a hotel közelében lévő hangulatos kis étkezdében. Sok jó falat akadt, még suanlatang vagyis savanyú-csípős leves is. Bevallom őszintén, hogy ennyi év Kína után sem találkoztam még ezzel a fogással Kínában soha. Már jó ideje elkönyveltem, hogy ez is egyike lehet a csak kizárólag külhonban előforduló kínai ételeknek, de minden nap tanul az ember, mint azt a példa is mutatja.
Arról is regéltem már, hogy általában köszönőviszonyban sincsenek az autentikus helyi ízek a nyugaton fellelhető, kínainak mondott fogásokkal, utóbbiak silány utánzatok. A savanyú-csípős levesre ez nem áll. Bár megjelenésre hasonló, ezt egyértelműen jobban csinálják Európában. Erre járva inkább ne próbáljátok ki.Galériában az aznapi vacsora:
A konferencián jó féle ételeket adtak ebédre. Önkiszolgáló rendszerben zajlott az étkeztetés, de nem kevés pultról lehetett szedegetni. 1-1 európai étket is kínáltak, de azért a nagyja kínai volt. Derekasan be is laktam, a sütiket még bánni fogom, na nem az ízük miatt, de igazán nem hiányzik belőlem a plusz kalória.
Eddig még nem jártam nagyon semerre, mivel az első nap korán feküdtem, ma meg az elsődleges cél egy papucsvétel volt, miután az ott maradt Wuhanban, az igencsak magas sarkú cipellőmben meg nem nagyon volt kedvem mászkálni. Már a boltban átcseréltem, igazi felüdülés volt.
Azért így is lőttem pár magasházas fotót, mivel az üzleti negyednél vagyunk. Egyik-másik még csak épül.
Ez is galéria formájában érhető el lejjebb. -
Már véget is ért a munka
No, mindössze két nap elteltével be is fejeződött a munka a kínai fővárosban. Bár a konferencia három napos, holnap már nem kell odamenni, ami egyértelműen pozitív, elvégre semmit nem csináltunk, csak hallgattuk más emberek előadásait, zömmel kínaiul.
Maga a rendezvény egy elég puccos hotelben kapott helyet, engem sajnos nem itt, hanem egy pár száz méterrel arrébb fekvő három csillagos helyen tartanak, de ne legyünk telhetetlenek. Elvileg este 6-ig kellett volna ott csücsülni, de mindkét nap ebéd után már mehettünk, s ahogy említettem volt, holnap meg már nem is megyünk.
Feltehető a kérdés, hogy akkor mégis mit kerestünk mi itt egyáltalán, ha semmi értelmes dolgunk nem volt. Nos, miután azért külföldiek elég korlátozott számban vettek részt az eseményen, a kamerák rendszerint rajtunk voltak, ahogy épp itt-ott mozogtunk az épületben. Emellett maga a cégünk is készített rólunk képeket az eseményen, na meg a szponzoros falnál a cégnevük mellett állva is. Ez mind remek lesz majd a portfóliónkhoz, meg tudnak mutatni, hogy itt is voltunk. Már pedig ha az iparág éves globális gyűlésén jelen vagyunk, akkor már csak-csak vagyunk valakik.
Mindkét nap ott ebédeltünk, kifejezetten jó kaja volt, finom sütikkel. Nem fogyókúrabarát hely.
Elvileg szombaton mentem volna vissza, de ma intézték a gépem, s véletlenül vasárnapra foglaltak be. Miután a foglalást módosítani nem lehet, csak új jegyet venni, így inkább fizetnek még egy nap hotelt. Ez nem akkora tragédia nekem sem, így legalább nem lesz annyira sietős a helyzet. Különösen, hogy ha már itt vagyok, a blog egyik törzsolvasójával is ünnepelünk holnap egy kicsit.
Képeket majd kicsit később.
-
Már Pekingben
Épp a hotel lobbijában várom, hogy a kollégák ideérjenek. Az ő gépük valamivel később landolt, így én lettem az első.
Pekingben is meleg van, de Wuhan párás hőségéhez képest felüdülés.Ja, és nem, véletlenül sem akarok itt lakni. Itt még Wuhanhoz viszonyítva is hatalmas a dugó. És már hat körgyűrűjük van. El vagyok maradva.
-
Mi történik Larung Garban?
Ma már az index is hozta azt a korábban Tibet-specifikus oldalakon keringő hírt, miszerint Kína több ezer buddhista épületet akar lerombolni Tibetben és el akar űzni egy csomó szerzetest. Mivel bátorkodom vélelmezni, hogy az átlag olvasó külön nem néz utána a történetnek, pusztán ezek alapján a hírek alapján alkot véleményt, fontosnak tartom, hogy néhány dologgal árnyaljam az azokban elhangzó állításokat.
1. Larung Gar nem egy ősi buddhista komplexum, 1980-ban alapították, korábban beépítetlen területen, Szecsuán tartomány tibetiek lakta részén.
2. Az elmúlt években többször is kis híján leégett az egész, veszélyeztetve a benne élők és a környék biztonságát. A többnyire spontán, engedély nélkül felhúzott épületek ad hoc kivitelezése még az amúgy nem túl szigorú kínai előírásoknak sem felel meg.
3. Nagy vihart kiváltó pont, hogy az újonnan életbe lépő rendszabályok előírják, hogy a tanítványok kizárólag a vallási tárgyú oktatást szerezhetik be az eddigi keretek között, egyébként pedig hagyományos, szekuláris oktatási intézmény használatára kötelezik őket. Ahogy Kínában mindenütt. Véleményem szerint elvárható módon.
4. Nem működik az állami nyilvántartás, a lakosság elvétve van bejelentve. Az eltávolítandó lakók zöme nem helyi illetékességű, akik nem rendelkeznek helyi hukouval, vagyis ők legálisan nem is tartózkodhatnának Larung Garban.
Az intézkedés oka a nyilvánvaló szabálytalanságok korrigálása mellett – bár ettől nem teljes függetlenül – elsősorban az, hogy a helyi kusza viszonyok miatt túlságosan nagy kontrollvesztés történt a kormányzat részéről, amit most igyekeznek helyreállítani.
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Este már Pekingből
Nagyjából összepakoltam a dolgaim, s dél előtt valamivel nekiindulok a reptérre vezető, remélhetően nem annyira borzalmasan sokáig tartó útnak. Most özönvíz sem látszik fenyegetni, mi több, még az eső is elállt.
Wuhan és Peking közt a légiút két órás, így hatra már ott is leszek.
Most a pekingi út kapcsán jutott az eszembe az este – nézzétek el, állandóan csaponganak a gondolataim -, hogy melyik volt a legnagyobb (értsd: legnépesebb) város, ahol megfordultam. Nem, nem Peking, bár messze nem kell menni, Shanghai. A legnagyobbak egyikeként nem sok város szárnyalja felül, úgyhogy a léc már elég rég túl magasra került ahhoz, hogy egykönnyen megdöntsem egy másik megapoliszban történő vizittel. A szóba jöhető konkurenciák egyikébe sem tervezek mostanság látogatást.
Agyaltam akkor már azon is, mik szerepelnének még a városom top10-ében. Az gondolom nem lep meg senkit, hogy erős a kínai jelenlét a listán (a már említett Shanghai és Peking mellett Chongqing, Shenzhen és Wuhan is belefér), a maradékba meg ilyenek jutnak mint Moszkva, Isztambul, London, Bangkok és Szingapúr. (Hongkong még belefér a listába, ha egy városnak vesszük, de ennek eldöntése nem egyértelmű.)
A lista szereplői egyébként is vitathatóak, a népesség megállapítása terén ahány módszer, annyi eredmény, szóval ennek függvényében borulhat az egész.
Ja, és magának ennek a kis kitérőnek semmi relevanciája a mai poszthoz, de talán már megszokhattátok, hogy nem mindig (különösen nem kevés alvás után – a mai nap ilyen) vagyok egészen ép.Este majd jelzem, ha szerencsésen földet értem. Legközelebb már Pekingből!
-
Holnap irány Peking
A céges munka első gyakorlati megnyilvánulásaként holnap a kínai fővárosba repülök, s majd csak 25-én térek vissza Wuhanba.
Ugyancsak ott lesz a helyszínen a cégünk egy másik waiguorenje, s egy, a cég profiljába vágó kiállításon veszünk majd részt. Ennél többet egyelőre én sem tudok, de majd alakul.Délután 4-kor száll fel a gépem, így elvileg 6-ra már Pekingben leszek. A lefoglalt hotel is aranyosnak tűnik, szerintem jól fogom érezni magam. Ahogy azt korábban már jeleztem, ezúttal magáról a munkáról nem nagyon fogok beszámolni és képekkel sem illusztrálom majd azt, ellenben a városban, ha az idő engedi, majd igyekszem megfordulni itt-ott és lehetőség szerint fotózkodni is.
A Fengjiebe tartó megérkezésem idején voltam utoljára Pekingben, amikor a katariak járatát törölték, s engem a Turkish Airlines hozott Isztambulon és Pekingen át, de a repteret akkor sem hagytam el. Normálisan utoljára már több mint tíz éve, hogy erre jártam, de ismerve a kínai városok átalakulási sebességét, erős a gyanúm, hogy nem lesz ismerős semmi.
Várom. Jó lesz.
-
Az út vissza Wuhanba
Ala’erből végül busszal indultunk el Akszu felé. Valamivel tovább tart, mert bemegy még egy apróbb településre is, de volt időnk elég. Egyúttal az is kiderült, hogy a buszos végállomás a vasútállomástól pár percre van csak gyalogosan.
A xinjiangi fokozott biztonsági helyzet folyományaként arrafelé a buszjegyvásárlás is iratokat igénylő tevékenység, Kína magterületén ez csak a vonatjegyek esetén szükséges, s ez utóbbi indoka is más, így előzték meg pár éve, hogy az ünnepek idején nepperek vásárolják össze, majd árulják magas haszonkulccsal a százmilliók utazása idején szűkösen rendelkezésre álló jegyeket.
Ala’er és Akszu között aznap is zajlott a közúti ellenőrzés, ezúttal nem szállították ki a járművekből az utazókat, csak iratokat csekkoltak a rend őrei. S csak az Ala’er felé tartó irányban, így minket most sem érintett a dolog.
Közúti ellenőrzés Ala’er és Akszu között (fenn), Akszu vasútállomás és vonat (lenn sorban)
A vonatút eseménytelennek ígérkezett, de hajnali 6-kor Turfánba érve megtorpantunk. Ha minden igaz, valami felsővezetékes probléma volt, de erre nem vennék mérget, mert az utastájékoztatás nem volt a legszélesebb körű, s az elcsípett infók elég ellentmondásosak voltak. Akárhogy is, álltunk 5 órát, mire végül nekiindultunk. Addigra az utasok jó fele már leszállt a vonatról, de a mi gépünk Urumcsiból csak fél 4-kor indult, így ráértünk.
Végül elindultunk, s még egy óra zakatolás után végül megérkeztünk Xinjiang fővárosába. A csúszás miatt már bőven nappal volt, így lehetőség nyílt fotózkodni a vonatablakból.Xinjiangi táj, galériában, még legelésző tevék is akadnak
Urumcsiban azért kicsit nekünk is sietni kellett, mert Xinjiangban a reptéri ellenőrzést is komolyabban veszik. Eleve a terminálépületekbe is csak átvilágítás után engedik be az embert. Miután feladja az ember a poggyászt, még egy ellenőrzős emberke is csipogtat a vonalkódon, amennyiben azt a gépre felvihetőnek találták.
A biztonsági ellenőrzés is alapos. A lábbeliket is levetetik, s az egész embert végigpittyegtetik, még a talpak alját is (nem tudom, talán furfangos terroristák még a lábukba is varrnak robbanószert). Szerencsére mi bombamentesnek találtattunk, így bejutottunk.Wuhanban aztán már minden probléma nélkül mentek a dolgok, s kissé megfáradva, de hazaértünk. Keddig most még pihenhetek, mielőtt jön Peking.
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Rövid bekukkantás
Újra Wuhanban vagyunk, de igen csak hosszú volt az út. Majd egy kis pihenés után jelentkezem. Tekintve, hogy a jövő héten Pekingbe, az azutáni héten meg Chongqingon át hazafelé megyünk, kicsit mozgalmasak lesznek a napok. Sok ennyi utazás egyszerre…
-
A nemzetiségi városnevekről
Xinjiang lakóinak 60%-a nem kínai, zömük ujgur, de akadnak mindenféle egyéb nemzetiségek is szép számmal. A kis számú, Bingtuan által felhúzott városka kivételével a települések sem kínai alapításúak. Adja magát, hogy az eredeti nevük sem kínai.
Persze van kínai megfelelőjük is, de ezeken csak Kínában ismertek (ráadásul még a helyi kínaiak sem feltétenül használják őket), a külvilág az eredeti neveket használja. A nemzetiségi neveknek létezik standard, kínai fejlesztésű latin betűs átirata is, de ezek ismeretének hasznossága erősen megkérdőjelezhető. Előképzettség nélkül se a kínaiak nem tudják normálisan elolvasni, se a külföldiek, se a nemzetiségek. Használatuk a gyakorlatban is merőben esetleges, így nem is nagyon érdemes velük foglalkozni. Olykor egy az egyben megegyeznek a legelterjedtebb nemzetközi formával, de ez a nevekben lévő hangzókészlet függvénye általában.
Xinjiang székhelyének elterjedt magyar neve pl. Urumcsi (néha Ürümcsi – mivel nem beszélek ujgurul, fogalmam sincs, a tényleges ujgur kiejtéshez melyik áll közelebb). A pinyin forma Wulumuqi. A kínai fejlesztésű nemzetiségi formula Ürümqi. Az angolban leggyakrabban az Urumchi-t használták, most már kezd feljönni némi kínai beütésre az Urumqi is.
Miután egységesen elterjedt nemzetközi gyakorlat nincs, a kínai hivatalos formulával pedig nem sokra megyünk, az etnikailag nem kínai neveknél a magyar formát használom, amely amúgy is minimális logikával nemzetköziesíthető. Zárójelben az első előfordulások idején feltüntetem a kínai nevet is pinyin formában.
________________________________________________
A fenti gyakorlatot többnyire már a blog fennállása óta alkalmazom, de eddig még nem fejtettem ki. A Xinjiang felé történő váltás miatt úgy éreztem, időszerűvé vált. Ez a bejegyzés is majd átkerül a jobb oldalra, egy állandóan bővülő listán pedig közlöm majd az előfordult nemzetiségi földrajzi nevek blogon használt és pinyin alakját egyaránt.
A blogon eddig előfordult nemzetiségi nevek:
Magyar név Pinyin alak Golmud Ge’ermu Hohhot Huhehaote Urumcsi Wulumuqi Akszu Akesu Kasgár Kashi Hotan Hetian Turfán Tulufan Korla Ku’erle Ordosz E’erduosi Sigace Rikaze -
Véget ér Dél-Xinjiang mára
Hamarosan majd elindulunk Akszuba, hogy az esti fél tízes vonattal elrobogjunk vissza Urumcsiba.
Holnap reggeli nyolc körüli érkezés után még egy kicsi idő lesz a városra is, mert csak délután fél 4-kor indul a gépünk vissza Wuhanba.Oda nyolc előtt érkezünk meg, ha nem késünk, úgyhogy talán 10-re már otthon leszünk. Addig sanszosan nem jelentkezem már.
A Szecsuánblog legközelebb holnap este tér vissza, immár újra Hubeiből.
