• Az új munkáról

    A helyzet azt hozta, hogy lett egy új, jól jövedelmező munkám.
    Biztosan emlékeztek arra, hogy két alkalommal fordultam már meg kórházakban, mint amerikai doktornő. No, ez is efféle külföldi szerepjátékos mulatság, az előzőektől eltérően azonban nem egyszeri, hanem állandó jövedelemmel, s gyakrabb szerepléssel jár.

    Egy cég amerikai részlegének tagjaként bukkanok majd fel erre-arra, még néhány külföldi kollégához hasonlóan. A helyi, kínai eseményeken egymagam, míg a néhány nagy, nemzetközi (délkelet-ázsiai) alkalommal a többi waiguorennel együtt. 
    A fizetés kifejezetten kedvező, kezdésnek havi 15000 yuan, ami idővel növekedhet, s az elfoglaltság sem állandó, előreláthatóan 5-10 nap havi szinten, az események sűrűségétől függően. A fizetéselőleget már megkaptam.

    A munka szürke jellege és a kollégák személyiségi jogai miatt egy-egy ilyen eseményről csak mértékkel fogok beszámolni, s inkább koncentrálok majd a helyszínül szolgáló településekre.

     

    Felmerül a kérdés, hogy mi van a mostani munkahelyemmel és mi lesz így Ala’errel. Nos, itt Wuhanban már csaknem elfogyott a munka, s ha hiányozni leszek kénytelen, azt jó eséllyel észre sem fogják venni, különösen, ha férjem bemegy helyettem, s filmet nézet az osztállyal.
    Ha esetleg mégis kiderülne a turpisság, a legrosszabb következmény némi fizetéselvonás lehet, de kirúgatnia magát az embernek egy állami iskolából nagyon nehézkes. Egy delikvensről tudok, de ő teherbe ejtett egy tanítványt.

    A következő tanév már egy másik kérdés. Nyáron hazamegyek, de emiatt a céges munka miatt valószínűleg néhányszor vissza kell majd jönnöm egy-egy rövidebb időre.
    Szeptembertől elmegyek Ala’erbe is, s amíg lehet, igyekszem párhuzamosan végezni a céges és az ottani tevékenységemet. Hogy ez mennyiben lesz sikeres, az nagyban függ attól, hogy a gyakorlatban mennyit kell hiányoznom, amit előre nehéz megmondani. Valamekkora mozgásterem van: x napot hiányozhatok hivatalosan is, s feltehetően óraáthelyezésekre is van egy bizonyos pontig lehetőség. Mindenesetre, ha már minden kötél szakad, s esetleg szemet szúróan sokat nem járok órákra, akkor sem rúgnak ki azonnal (ha egyáltalán), s jó eséllyel hónapokig tart, mire betelik náluk a pohár. Addig viszont onnan is kapok fizetést és lakást.

    Akárhogy is, arra elég nagy tétet mernék feltenni, hogy még egy tanévre nem akarnak majd alkalmazni.

  • Mid-term vizsgalapok kijavítva

    Hát, ezen is túl vagyok. Tegnap nekiálltam, s kijavítottam a teszteket, s meglehetősen szomorúak az eredmények.
    Tényleg rendkívül egyszerűre vettem a figurát, s a könyveik nagy részét nem is használtam fel, ellenben azt, amit tudni kellett, pontosan meghatároztam.

     

    Hibátlan teszt egy sem volt, ketten (mindegyik osztályból 1-1 diák) értek el 28 pontot a 30-ból, s bőven akadtak 60% alatti eredmények is. A többség olyan 60-70% között végzett, de erre nem igazán lehetnek büszkék.

     

    Példaképp mellékelek néhányat a feladatok közül, lássátok, mégis mi haladta meg ennyire a képességeiket.

    Ez a MICE osztály feladatlapjáról való:

     

    Choose the word or phrase that is not related to the others

    6. A I’m on it. B I’ll take care of it. C I can deal with it. D I understant it.

    7. A rookie B newbie C advanced D green hand

    8. A couldn’t agree more B can’t argue with that C noone would disagree D don’t think that’s right

    9. A square meter B m² C mile D sqm

    10. A My honour! B You’re welcome! C That’s all! D Not at all!

    11. A No harm done! B It is my pleasure! C You’re forgiven! D It doesn’t matter.

    12. A Got it! B I understand. C I see what you mean. D Leave it to me.

    13. A mass media B aisle C advertisment D publicity campaign

     

     

     

    Az alábbi pedig a turizmusos csoport számára készült:

     

     


    Complete each sentence with a word or phrase

    1. We must work faster to _______ for lost time.
    A boost B make up C scrap D derive

     

    2. Before the plane started to take off the stewardess reminded us to ______ our seat belts.
    A fasten B put on C pull out D switch off

     

    3. We decided to ______ our holiday until next month.
    A make up B refrain C delay D depart

    4. What is your _________ of our new friend?
    A impression B introduce C question D option

    5. She had a big lunch today. She will probably _______ her supper.
    A cook B buy C skip D have no

     

     

     

  • Ünnep – megint nem jókor

    Itt van május elseje. A munka csodaszép ünnepe idén sem kerüli el a Kínai Népköztársaságot, s három napig mentesíti a dolgozókat a munkavégzés alól. 

     

    Természetesen engem nem. A három érintett nap idén szombatra, vasárnapra és hétfőre esik. A hétvégén egyébként sem dolgozom, ahogy páratlan hetes hétfőkön sem…

    wuyi.jpg

    Diákjaim sem sok hasznát veszik az ünnepnek. Hazamenni esélytelen, hacsak nem nagyon közel laknak, s hétvégente ők sem tanulnak amúgy sem.
    Határozottan nem díjazom ennek az aranyhétnek a megnyirbálását. Az aranyhetek, az államalapítás október eleji egyhetes ünnepe és a holdújév egy hete mellett korábban tartalmazták a május eleji egy hetes munkaszünetet is. Állami ünnepektől független szabadságolások hiányában ezekben az időpontokban vakációztak, mentek haza az emberek.

    Amikor három napra redukálták a munkásmozgalmi ünneppel járó szabadidőt, egyúttal beiktattak három régi-új ünnepet is, a Sárkányhajó, az Őszközép és a Qingming került a fizetett szabadnapok sorába. Mindhárom új három szabadnappal járt együtt, így összességében nézve nőtt ezen napok száma öttel, azonban a kiegészítő napokat mindig úgy igazítják (amennyiben lehetséges), hogy azokból minél több jusson a hétvégére. Így, hacsak nincs olyan szerencséje a népnek, hogy az ünnepek szerdára essenek, úgy legalább az egyik nap a hétvégét jelenti, ami egyre nagyobb számban jelent nem munkanapot már Kínában is. Igaz ugyan, hogy még mindig sokan dolgoznak heti hat napot (egyes súlyosan kizsákmányolt gyári munkások akár havi 1-2 szabadnapba is belemennek), de egyre többen vannak, akik számára a munkahét pénteken véget ér. Ez utóbbi, egyre izmosodó réteg számára egyértelműen kiszúrás a májusi egyhetes munkaszünet kivezetése.
    Én is csak utálni tudom…

  • Itt a nyár!

    Ma már 30 fok volt és az elkövetkező napokban is hasonló értékek várhatóak. Olyan keményen befűtöttek, hogy idén először még a légkondit is beüzemeltük egy bő félórára.

    Hála a felmelegedésnek, a népeken is egyre kevesebb a ruha és megjelentek az első esernyős leányok is. Hiába minden észérv, hajthatatlanok, mind egy szálig szeretnék elkerülni a napfényt, s az azzal járó barnulást. Ezen a téren nem hiszem, hogy egyhamar változni fognak, a világosabb bőr menősége mindenen túltesz.

     

    A meleg miatt felbukkantak fürdőzők a mellettünk lévő kisebb tóban is. Már tavaly is láttunk párat, s férjem még gondolkodott is, hogy csatlakozzon, de sikeresen lebeszéltem, a fene sem tudja, mi nem kerül a vízbe. 

    Újra nagy számban és jó áron akadnak normális zöldségek a boltokban, nemcsak primőrök. Ennek örömére ma lecsót is gyártottam, s még az itteni paprikával sem volt rossz.

    Ideje volt már a jó időnek.  

  • Extra órák + mid-term

    A júniusi xinjiangi kiruccanásomnak hála, az akkor elmaradó összesen hat órámat pótolni vagyok kénytelen, s ez a folyamat be is indul már a jövő héten. Ez így azt is jelenti, hogy búcsút mondhatok a páratlan heteken élvezett gyakorlatilag nulla terhelésemnek, a múlt héten volt az utolsó ilyen alkalom, többet már nem lesz.

     

    A jövő (páratlan) héten kapok két extra órát, rá két hétre szintén, s mivel utána már csak egy páros hét marad, arra suvasztanak be még kettőt, tehát azon a héten hat duplaórám is lesz. Xinjiangból visszatérve már csak egy tanítási hét marad, szintén páros hét, aztán meg már csak a hazaút vár.

     

    Jó, szerencsére így sem kell majd megszakadnom, de ilyen az emberi természet, nekem is a saját nyomorom a legfájóbb, de azért igyekszem majd túltenni magam a helyzeten. Különösen, hogy cserébe június elején majdnem három hétig semmi dolgom nem lesz. 

     

    Kedden a másik csoport is megírta a tesztet. Hasonlóan az előzőhöz, ez is csak 30 kérdésből állt, s kifejezetten könnyűre sikerült. Majd csak jövő hétre javítom ki, de látatlanul is biztos vagyok benne, hogy a többség még így sem remekelt.  Pedig tényleg könnyűre csináltam.  

    Közben körvonalazódni látszik egy új, jól fizető munka is, de erről egyelőre még nem nyilatkozom többet, amíg nem indul be. Előjáróban csak annyit mondanék, hogy akár karrierváltást is eredményezhet, de egyelőre ne kiabáljuk el.

  • Egy mid-term letudva

    Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

    Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

    Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.

    Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

  • Vizsgák jönnek

    A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

     

    Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

     

    Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak – ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

     

    A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
    Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

     

    Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.

  • Stúdiózás

    Most hétvégén került sor az első felolvasásomra a már említett, Wallace által szerzett munkahelyen.

    Egy általam eddig nem ismert, középiskolai angol nyelvkönyv szövegeit kell rögzíteni, olykor párbeszédes formában, több szereplővel, de miután ez több ember egyidejű részvételét igényli, amit most valamiért nem szerveztek meg, egyelőre csak a leckék anyagát kitevő leírós bekezdések közül került néhány terítékre.

     

    Soha nem csináltam eddig hasonlót, és meg kell mondjam, elég fárasztó munka. Az újdonság felett érzett kezdeti izgalom hamar csillapodott, amikor már a sokadig szövegnek álltunk neki, pihenés nélkül. A szám egyre inkább kiszáradt, s erősen untam is a dolgot.
    Nem egy álommeló, azt el kell ismerni, de legalább jól fizet, kp-ben, azonnali elszámolással. A kifizetett négy órát viszont egy az egyben le is kellett dolgozni, szusszanás nélkül, s nem könyörültek rajtam, amíg le nem telt a teljes idő. Jó, persze érthető. Azt nem tudom egyelőre, hogy bérlik-e a helyet vagy saját, de a technikus munkabérét is ki kell fizetni, szóval nem hibáztatom őket miatta.

     

    Bakiztam nem egyszer, nem kétszer. Bár igyekeztem koncentrálni, s szépen hangsúlyozni, az olvasási versenyeken már általános iskolában sem szerepeltem a legjobbak között. Szerencsére ilyen esetekben elég volt az adott bekezdéseket újra rögzíteni, nem vetették fel újra az egész szöveget.

     

    Ígéretükhöz híven háztól-házig szállítottak, s amennyire meg tudom állapítani, egészen professzionálisan zajlott a munkafolyamat. Ettől függetlenül a jövőben nem nagyon fogok kardoskodni a hasonló lehetőségekért, mert tényleg fárasztó meló. Persze vannak ennél sokkal rosszabbak is, de ha elhagyom Wuhant, szerintem a jövőben nem fogom ezzel keresni a kenyerem. 

  • Tiszta idő

    Kínában sokfelé nem egyszerű messzire ellátni. Az északi országrészben aggasztó a légszennyezettség, ez egyhamar nem is hiszem, hogy megoldódna.
    A nagyvárosokban Kína más részein sem túl tiszta az idő, de délen lényegesen jobb a helyzet, amiről elsősorban a fűtés hiánya tehet.

    Helyenként nem minden írható a szmog számlájára, Chongqingban például állandóan köd van, s a többi, völgyekben fekvő városban is ugyanez a helyzet, legyen szó akár a miniatűr, s garantáltan tiszta levegőjű Fengjieről is.

     

    Wuhan egy nagy síkvidéken terül el, így semmit nem lehet a ködre fogni. Bár mi szerencsére eléggé kívül lakunk, még erre sem mondhatnám légszennyezettség-mentesnek a helyzetet. A különböző mérők adatai alapján rendszerint az egészségügyi határérték közelében lavírozunk, ami kínai nagyvárosi viszonylatban egészen csodás.

     

    Tegnap hihetetlenül tiszta volt az ég, olyan messzire elláttunk, mint eddig innen még soha. Az ilyen alkalmaknak mindig örül az ember, mert amúgy a tájkép nem olyan rossz: tavak, földnyelvek házakkal, tavak, és így tovább. Bár a fényképek nem adják vissza az élmény, ilyen jellegű a kilátás.

     

    wp_20160416_14_12_49_pro.jpg

    wp_20160416_14_13_17_pro.jpg

    Xinjiangnak emiatt is örülök. Ala’er egy apró kisváros, s eleve, maga a tartomány nagy része kietlen, a népek zöme a néhány termékeny oázisban vagy a nyugati hegylábak mentén él, míg a terület domináns többségén nyoma sincs emberi jelenlétnek. Már hiányzik az egyértelműen üdítő levegő, Ala’erben a homokviharoktól eltekintve egész biztosan ezt fogom megkapni.

  • Az ügyintézés és a tanév vége

    Tegnap elküldtem férjem orvosi papírját is az új sulis összekötőnek. Kért még néhány papírt, amit eddig nem említett, de semmi komplikált vagy bonyolult dolgot. Az útlevél fényképes oldala, a vízummatrica oldala, a munkavállalási engedély száma, a jelenlegi FEC fényképes oldala, férjem útlevelének megfelelő oldalai, ilyesmik.

     

    Elvileg most már tényleg mindent megkapott, ezekre elvileg a jelentkezéshez van szükség, ugyanis valamikor a múlt héten elkezdte kitölteni az online applikációt a jövőbeni engedélyeimhez.

     

    Közben az itteni távollét pontos ideje is megszületett. A suliban május 31-én, kedden tanítok majd egyet, ezután legközelebb csak június 20-án, hétfőn. A kettő között járjuk meg az utat a vadnyugaton, valószínűleg június 1-én elindulva.
    A távollét idejébe beleesik a sárkányhajós ünnep is, de ez összesen két munkanapot vesz csak el, így a hátralévő napok is bőven elegendőek ahhoz, hogy a minimum 6, maximum 10 munkanapot igénylő procedúrát le tudjuk rendezni.

    A pontos indulás és érkezés még nem kiforrott, a jegyárak függvényében változhat. Bár elég egységesen 800 yuan körüli legalacsonyabb áron lehet letudni a Wuhan és Urumcsi közti több mint négyórás repkedést, de nem mindegy, hogy melyik napszakban megy az említett gép. Kedden 11:40-kor végzek, ellenben az Akszuba tartó vonat Urumcsiból este 8-9 körül indul neki (kettő befutó van ebben az időpontban), így a kettő között elég lehetetlen a kivitelezés, ezért is sanszosabb az elsejei út.
    Ez azt jelentené, hogy 11-12 óra vonatozást követően 2-án reggel (ottani idő szerint hajnalban) érnénk majd Akszuba, s mivel a hivatalok is ott vannak, így feltehetően a sulis emberekkel ott találkozunk majd, s csak az ügyintézés megindítása után visznek el minket Ala’erbe.

    A xinjiangi kirándulás során egyúttal kihasználjuk azt is, hogy belföldön erre még nincsenek fapadosok, így az árban mindenképp benne foglaltatik a huszonakárhány kilós feladható poggyász is. Bár igyekeztem visszafogni magam a vásárlással, amíg nem lehettem benne biztos, hogy itt maradunk, így is vettünk pár dolgot, amit értelemszerűen nem szeretnék hazacipelni, de itt sem hagynám. Van egy elektromos sütőnk többek közt, s számos normális minőségű konyhai eszköz, edények, szűrők, kések, stb. Ezeket most majd szépen összepakoljuk, s mivel az új suli nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy elzárják őket valahol, Ala’erben vészelik majd át a nyarat nélkülünk. Ugyanez a sors vár majd a téli ruházatunkra is.

    Az elektromos motorka sajnos nem jöhet. Vonattal megoldható a szállítás, de korántsem ér annyit, amennyibe a transzport kerülne. Emiatt meghirdettem eladásra, majd legfeljebb odaát veszünk egy újat helyette – bár tekintve, hogy Ala’er apró és könnyen bejárható, sok értelme nincs. Max. Akszuba lenne értelme furikázni, de ezek a kis xiaodianlük (kis elektromos szamár, ez a hasonló járgányok kínai szlengben használt neve) egy töltéssel max. 30 km-t tudnak megtenni, a benzines gépek meg már jogsit igényelnek, szóval erre marad majd a busz.

     

    Xinjiangból visszatérve már egyből a vizsgák jönnek, aztán június 30-án meg már röpülünk haza. Ehhez 29-én indulunk el, mivel a repülő Chongqingból megy, hajnali 1-kor, mi pedig az előző délután vonatozunk el oda. Időközben felújították a vonalat, ami valamikor cirka 20 órás út volt, most már Z-vonattal csak 6 órába telik.