-
Bizarr kaják a Mekiben és a boltban
Egy időben slágertéma volt az otthoni médiában a feketére festett mekis szendvics, különösen annak állítólagos színező ereje. Ez utóbbinak az emésztés utáni produktumon kellene éreztetnie a hatását, de erről nem tudok, s a jövőben sem feltétlenül szeretnék beszámolni.
A magyar gyorsétteremből hiányzó fekete burger Kínában természetesen része a kínálatnak. Olyannyira, hogy mindjárt nem is csak fekete, de fehér verzió is fellelhető, de hiába a hájpolás, íz tekintetében egyik satnyább, mint a másik. Maradok a Big Mac-nél.
Más, A szárított állatok kultúrája egészen fejlett errefelé. A medúzába még nem igazán lehet belekötni, elvégre az a zselés massza feltehetően nem sokáig lenne fogyasztható nélküle. A lapított kacsák és csirkék már egy eltérő szintet képviselnek, amit legalábbis bizarrnak neveznék. Megkóstolni nem volt szerencsém még őket, s bár általában elég nyitottan állok hozzá a táplálkozás kérdéseihez, egyelőre nem is érzem a kísértést, hogy teletömjem velük a bendőm.
Ezúttal a szárított halak kerültek lencsevégre. Szintén felettébb gusztusos példányok.
-
Pekingi kacsa – második felvonás
Volt már szó erről a rendkívül ízletes lábasjószágról, akkor is egy szupermarketes portéka került terítékre, ez most sincs másképp.
A valódi, nem ennyibe kerülő példányok természetesen egy magasabb gasztronómiai színvonalat képviselnek, de a nagyboltos verziók is felettébb finomak, úgyhogy nem érdemes emiatt fintorogni.
No, meg az sem teljesen lényegtelen, hogy így kb. 60 yuanért meg lehet kapni egy egész állatkát.A bőre kevésbé hasonlatos a valódihoz, de még így is egészen kiváló, a húsról már nem is beszélve, ami a magyar kacsasültekkel ellentétben tele van finom szafttal. Imádom.
-
Fűtés és áram
Említettem már, hogy a lakásban van központi fűtés. Nem is kicsit hangsúlyoztam ki, lévén ez egy igen sarkalatos pont a számomra, ugyanis iszonyat utálok fázni.
Fengjieben és Xianningben az amúgy viszonylag (az otthoni helyzethez képest mindenképp) enyhe teleken erősen szenvedni voltam kénytelen a lakásban, s hiába generáltam olykor 500 yuanes villanyszámlát a hősugárzók és a légkondi járatása lévén, a klíma nehezen volt barátságosnak mondható. Az én kis lakótelepen, központi fűtéssel gazdagított előéletemhez képest legalábbis. Nem fagytam meg, de gyakorlatilag egész nap a takaró alatt leledztem. Meleg nem volt.
Az idei szolgálati lakásban örömmel vettem észre a radiátorok létét. Ez merőben szokatlan ezen az égövön, miután nincs elég hideg, hogy megfagyjon az ember, még odakünn is ritkaságszámba megy a fagypont alatti hőmérséklet, a lakásokban meg azért egy cirka 10 fok minimum előfordul.
Nos, miután december 1-jén rákezdtek a fűtésre, így már azt is tudom, hogy rendesen fűtenek. A légkondit nem kell járatni, s stabilan 23+ fokok vannak idebenn, ami kifejezetten kedvemre való.
Igaz, egy kicsit későn kapcsolták be, szívem szerint már szívesen vettem volna a november eleji kezdést, de nem kell telhetetlennek lenni, A nagy légkondi is remekül fűt, s azt az egy hónapot simán ki lehetett húzni vele.Ez egyúttal azt is mutatja már, hogy a félévre megállapított 2000 yuanes áramkeret is bőven elégséges lesz. A mérőóra értékeinek tanúsága alapján meglepne, ha nem maradna meg több mint az összeg fele, noha egyáltalán nem spóroltam.
Ezek után tényleg elképzelni sem tudom, hogy a rekorder kolléga hogy hozta össze korábban ezt a fogyasztást. Nálam senki sem fázósabb. Egyenesen lehetetlennek tűnik 4300 kW áramot elhasználni 5 hónap alatt a központi fűtés mellett.Szeretek itt lenni, s nagyon elégedett vagyok a lakással. Sanszosnak tartom, hogy hosszabbítás lesz a vége.
-
Már csak egy hét
Már csak a jövő hét van hátra, aztán elkezdődik a vizsgáztatás, Igaz ugyan, hogy még nem mindegyik osztályom kezd ekkor, kettő közülük egy héttel később fog neki, miután kisebb a létszám.
Az igazat megvallva, már egyáltalán nem bánom. Közeleg a félév vége, s ilyenkor már eléggé tűkön ülök. Jó hosszú szünetnek nézek elébe: utoljára január 7-én lesz órám, az új félév pedig a február 22-i héten indul el.
Ami a vizsgáztatást illeti, aránylag jó esélyeket látok rá, hogy a diákok nagyobbik fele teljesítse az elvárást. Komolyabb gondokat leginkább az egyik harmadéves osztályomnál látok, náluk szinte biztosra veszem, hogy a felük elhasal.
A többi csoportnál szerintem max. néhány ember nem üti majd meg a mércét, de lehet hogy indokolatlanul vagyok optimista. Majd meglátjuk.Kerestek amúgy a tanszékről múlt héten. Említettem, hogy van egy felettesem, aki elvileg felügyeli az itteni munkámat, s akit összesen egyszer, a legelső órámon láttam.
A tantervet most sem kérte, de érdeklődött wechat-en, hogy milyen módon, írásban vagy szóban lesznek-e a vizsgák. Miután a választ megkapta, leokézta, majd újra eltűnt.
Így azt hiszem, jól megleszünk.Az olvasóközönség visszatérő része már hozzászokhatott, hogy vizsgaidőszakban a posztjaim nagyobbik fele is a vizsgákat taglalja, így akit ez annyira nem érdekel, ugrálja majd át a bejegyzéseket és tartson ki január elejéig. A többiek meg remélem, olvassák majd ezeket is.
-
A nyelvsuliról
Tegnap volt a harmadik órám a picikkel, így itt az ideje, hogy egy kicsit bővebben is írjak a másodállásomról.
A helyszín szerencsére közel van, így cirka tíz perc alatt odérek a Napfény 100 névre hallgató lakóparkba. A mi tanári lakótelepünknél valamivel jobban néz ki, feltehetően később épült. Tartozik hozzá egy plázaszerűség is legalább 30 beülős falatozóval, a lamianes hely is ott került kialakításra. (Sajnos a múltkori alkalom lehetett az anomália, mert azóta mindkét alkalommal már bezártak, mire végeztünk. 8 után a jelek szerint nem jutunk tésztához…)
Tegnap óta már nem két, hanem három diákom van, ugyanis a Mark névre angolosított kisfiú is szólt az anyjának, hogy szeretne velem tanulni. Bár az anyuka egy napot gondolkozott az áron (a waiguorenes óra drágább), végül rábólinthatott.
A picik amúgy aranyosak. Túl sokat nem lehet várni tőlük, mert kicsik, így elsősorban játék zajlik egész órán, valami minimális tanulással vegyítve. Továbbra is tartom, hogy nincs sok értelme, de ez még mindig nem az én problémám, engem csak fizetnek, nem én költök hülyeségekre.
Az egyetemen tanítani könnyű. Van könyvünk is, amit használhatnánk, meg eleve azért alkalmaznak, hogy beszélgessek velük. Valami felkészüléssel jár a dolog, de egész minimális energiát igényel.
Pont ez az a sarkalatos pont, ami miatt ódzkodtam a nyelviskolás munkáktól. Rendszerint semmilyen instrukcióval nem láttak el, csak oldjam meg, kezdjek valamit a gyerekekkel.
Itt az elején kikötöttem, hogy csak akkor érdekel az állás, ha ez alól mentesülök és egyértelmű lesz, mit kell csinálnom, s nem nekem kell kitalálnom az órák anyagát.Kaptam is óratervet az első két órára, meg megkaptam a könyveket és a hozzájuk tartozó CD-ket is. A könyvekben csak rajzok vannak, így a feladatok egy része nem volt egyértelmű, meg nem is tudtam, hogy mi hol van a CD-ken. Meg az igazat megvallva, túl sok macerának is tűnt az egész.
200 yuan nem rossz pénz egy egy alkalmas programért a kölykökkel, de nem minden a pénz, s miután szerencsére kényelmesen megélek a fősulis fizumból, így nem is vagyok rákényszerítve, hogy olyan dolgokat vállaljak el, amihez nincs kedvem.Miután a harmadik alkalom előtt már tőlem kérték az óraterv összeállítását, meg jöttek sorban az elképzelések, hogy mit meg hogyan, kezdett elegem lenni belőlük, s megírtam, hogy a pénteket még igény szerint vállalom, aztán keressenek mást.
Nem húzom sokáig: cirka 5 perc alatt húsz fölötti üzenetet kaptam, amikben a csillagokat is leígérték, meg 250 yuanre emelték az órabérem. Elfogadták az összes feltételem.
A jelen állás a következő: a kínai pedagógus kollegina megcsinálja az óratervet, azt megkapom. A kínai pedagógus kollegina vezeti az órákat, én csak segédkezek. Ha nem tudom, mit kéne csinálni, elmondja. A szülők a jövőben nem járnak be az órákra, nehogy kiderüljön, hogy sok közöm nincs semmihez. Én lényegében csak játszok meg olvasok a kölykökkel.Ez kicsit gonosznak tűnik, de ha belegondolunk, nem a szakértelmem miatt alkalmaznak. Nekik arra kellek, hogy a szülőktől több pénzt gombolhassanak le a külföldi miatt. A kollegina sokkal jobban érti a dolgát, eleve óvónő, szóval mindenki jobban jár így. Kivéve a szülők, akik fizethetnek több pénzt. De tőlük eltekintve így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ők megkapják a külföldit, én meg a pénzem, anélkül, hogy ezért túl sok dolgot kéne tennem.
Képek a nyelvsuliról
-
Megvan a leggyengébb láncszem
Ma az első órámon felavathattam az első diákot, aki már egész biztosan nem teljesíti a félévét. Történt ugyanis, hogy ezúttal is hiányzott, s mivel ez már a harmadik eset volt, így elérte a limitet.
Ilyen szabály hivatalosan amúgy nincs, vagy legalábbis engem nem tájékoztattak róla, de a tanítási módszerem egyik sarokköve a kötelező megjelenés. Két igazolatlant még elnézek, de a harmadiknak ez a következménye.
Ez persze nem érhette őket derült égből villámcsapásként, mivel a legelső órán az elvárásaimmal indítok, ahol a fenti dolog egyértelműen megfogalmazásra kerül.Most persze nagy a sírás-rívás, bocsánatkérés, magyarázkodás, de fő a következetesség. A végzős kártyát is kijátszotta a fiatalember, de nem érte el vele a kívánt hatást.
Azt osztályaimból három végzős, nekik elvileg ez az utolsó aktív félévük, a következőben már csak diplomázniuk kéne. Tagadhatatlan, hogy némiképp belerondít a képbe, ha kénytelenek megismételni az általam tanított tárgyat, különösen, hogy a zömük a következő félévben már nem is lesz itt, csak a záróvizsgára jönnek be.Az utolsó évre hivatkozni ugyanakkor nem ér. Már csak azért sem, mert szinte órájuk sincs már ebben a félévben, átlag 2-3 darab van egy héten. Még azt sem mondhatnám, hogy dolgoznak, s ezért nem érnek rá bejárni vagy tanulni, nem, csak simán linkek. Egész pontosan egy olyan diákomról tudok, aki ténylegesen melózik folyamatos jelleggel, de neki muszáj, szegény családból való és nem várhatja el, hogy fizessék a tandíját. De ő szólt s, megbeszéltük, s mivel nem vagyok öncélúan gonosz, meg is engedtem neki, hogy hiányozzon.
Az elhulló fiatalember amúgy jó eséllyel egyébként is elvérzett volna. Órákon soha nem aktivizálta magát, s ha én szólítottam fel, akkor sem bírt egy értelmes mondatot sem összemakogni. S bár erős a gyanúm, hogy ezen eléggé meg fognak lepődni majd, de tartok tőle, hogy rajta kívül még lesznek elegen, akik visszajöhetnek újrázni. Utolsó év ide vagy oda.
,
-
Kína, a kontinensnyi ország
Kína hatalmas. Csaknem tízmillió négyzetkilométernyi területen terül el, ezzel a bolygó harmadik/negyedik legnagyobb országa (attól függ, hogy a vitatott területeket is beszámítjuk-e). Mérete csaknem akkora, mint egész Európáé (aminek nagyjából a 40%-át Oroszország európai, Urálig nyúló területei teszik ki – ez utóbbi arányába ritkán gondolunk bele, amikor Európáról beszélünk).
Elefántok völgye, Yunnan (fenn), Ha’erbini éves jégszobrászati fesztivál (lenn)
Egy ekkora országban természetesen hatalmas különbségek és óriási változatosságok fordulnak elő. Mialatt az északi Hejlongjiangban télen előfordul -50 fok is (ez azért extrém, de -40 könnyedén), addig a déli Hainanon még javában nyár van.
Yunnan déli részén esőerdők nőnek, míg Belső-Mongóliában a Góbi, Xinjiangban a Taklamaklán sivatagai húzódnak.
A Gyöngy-folyó deltájában félszázmillió ember él, míg Tibetben kevesebb mint hárommillió, több mint egymillió km2-es területen elszórva.
Oázis a Taklamakán sivatagban
A gigantikus méretek miatt nehéz Kínáról általánosságban beszélni. A blog induló új sorozata a tartományok és autonóm területek szintjére lebontva kísérli meg valamennyire bemutatni ezt az óriási és érdekes birodalmat. A mai, kezdő bejegyzésben azonban először az ország közigazgatását igyekszem ismertetni.
Az ország tartományokra, autonóm területekre, tartományi jogú városokra és két különleges igazgatású területre, Hongkongra és Makaóra különül el.
A tartományi jogú városok közé négyen tartoznak: Peking (Beijing), a főváros, Shanghai, Kína legnagyobb városa, a főváros melletti Tianjin és viszonylag újkeletű döntés következményeként a Szecsuánból kihasított Chongqing.Ha a szeparatista Taiwant nem számoljuk, további 28 tartomány alkotja az országot, ezek közül öt nemzetiségi autonóm terület. Ez utóbbiak valamely nemzetiség nagyobb lakosságaránya miatt kerültek kialakításra, s a tartományoknál valamivel szélesebb jogkörökkel rendelkeznek. Tibet a tibetiek, Xinjiang az ujgurok, Belső-Mongólia a mongolok, Ningxia a huiok és Guangxi a zhuangok autonóm tartománya.
A tartományok egymáshoz viszonyított mérete is merőben eltérő, de az ország magterületén nagyjából kiegyenlített: egy-egy tartomány errefelé jellemzően másfél-két Magyarországnyi területet foglal el. A perifériákon, kisebb népsűrűségi területeken – nyugaton és északon egyre nagyobbakká válnak, Xinjiang 1,6 millió km2-rel vezeti a listát.
A közigazgatási felosztás érdemben épphogy változott az utóbbi néhány száz évben, a Qing-dinasztia idejére majdnem teljesen kialakult a jelenlegi rendszer. Az egyetlen komolyabb kivétel Északkelet-Kína, ahol 1949 után kissé komolyabb átalakításokat végeztek: tartományokat szüntettek meg, olvasztottak egybe, s a határokon is variáltak.
A sorozat elejét épp itt, Mandzsúriában kezdem majd el, hogy aztán Észak- majd Északnyugat-, Délnyugat-, Közép- és Délkelet-Kínával folytassam, majd Kelet-Kínával fejezzem be.
Tartsatok velem a jövő héttől! -
Gasztro: lamian
A blogon nem először esik szó a tésztákról, de a személyes kedvencem eddig még talán nem szerepelt.
Noha nem különösebben vagyok tésztás, a lamiant kár volna kihagyni. A lamian, vagyis nyújtott tészta kínai specialitás, s magát a tészta fajtáját jelöli. Különlegessége a készítésében rejlik. Az alapot a levegőben, csupán a saját súlyának a segítségével nyújtják és dolgozzák megfelelőre.
Amellett, hogy a kivitelezés, ha van szerencsénk megfigyelni, kellően látványos, kifejezetten finom végeredményt is hoz létre.
Kína szerte népszerűek a lanzhoui éttermek. Maga Lanzhou Gansu tartomány székhelye, s a konyhaművészetek terén a tésztával jeleskedik. A lanzhoui stílusú éttermek így tésztázós helyeket jelentenek, meglehetős gyakorisággal a hui nemzetiség kezelésében. A huiok muszlim kínaiak, arcél tekintetében nem ütnek el a helyiektől, de jól megkülönböztethetőek a fejfedőik miatt. Éttermeikben így aztán nem is fordul elő disznó, halal előírásoknak megfelelően főznek.
Lamian nem csak lanzhoui verzióban létezik, de talán ez a leghíresebb.
Tegnap a nyelvsuliból hazafelé jövet vettem észre egy lanzhoui éttermet, s azonnal megálljt is parancsoltam a motort vezető páromnak.
Marhás lamiant ettem, ő pedig ezt a szintén marhás tésztaétket kapta. 8 illetve 13 yuanért.
Szerintem még látogatjuk őket néhányszor.
-
Hálaadás némi lefejeléssel és kissé ittas idősebb kollégával
Végül aránylag mégis csak szórakoztatóra sikerült ez a mai közös program, bár a lefejelést elkerültem volna. No, de kezdjük az elején.
Az eseményre a tornacsarnokunk földszintjén került sor, s nem annyira mulatozós volt, mint inkább játékos. Történt ugyanis, hogy valamiért a hálaadást és a dísztököt körítették egymással – ugyan nem vagyok nagyon otthon az amerikai ünnepekben, de szerintem az csak a Haloween kelléke -, s tökgurgatós versenyt rendeztek a suli különböző tanszékein tanuló diákok illetve a külföldi tanárok csapatai között.
Az igencsak miniatűr terméseket egy kiskanál segítségével kellett két vonal között a lehető leghamarabb végiggurgatni, kizárólag a kanál használatával, s szigorúan a vonalakon belül maradva. Minket beosztottak a külföldi tanaras csapatba, meg kaptunk még egy helyi kollégát is segéderőnek, hogy kijöjjön a létszám. A mieink közül ugyanis csak mi ketten, Travis, a fekete csajszi és az ötvenes szőkített pasas (róla később) vett részt a versenyen, a többiek nem tudni, hogy merre jártak.
Férjem kifejezetten ügyesnek bizonyult, s én sem vallottam volna szégyent, ha történetesen nem kerül át a sávomba szemből egy ellenfél és nem fejel le. Túléltem, de utána kissé morcosabb voltam a szokásoknál.
Végül azért nyertünk, s ennek örömére ajándékokat is kaptunk, mint hazaérvén kiderült, néhány kanalat, süteményes villát, meg egy hozzájuk tartozó, hattyút formázó kis evőeszköztartót. Mi kettőt is, miután ketten vagyunk.
A szőke emberre még térjünk vissza. Wallace névre hallgat, s chichagói amcsi hapsi, s kissé késve, s enyhén dülöngélve érkezett. Még az amúgy roppant udvarias kínaiak is megjegyezték mellettünk, hogy bűzlik a piától. Ez aztán a gurgatás közben mutatkozott meg igazán, ahol helyenként már egy kínai hölgyemény támogatta, hogy megálljon a lábán.
Állapotát, s az eseményt pedig az alábbi produkció koronázta meg. Önként jelentkezett, hogy énekelne.
-
Nyelvsuli, hálaadás, egyebek
Ma délután 4-kor összefutottam a már említett nyelvsulis pasival. A lakásból kialakított kis tanoda aránylag új, csak szeptemberben nyitottak.
A hapsi kedves és segítőkész, a suli pedig elég barátságos, bár a tanítási módszereik kissé furák, de én nem értek ehhez. Abból, ami kiderült, nagyon kis létszámú csoportokkal, néhány fővel dolgoznak egyszerre, ennek ellenére nagyon lassan haladnak.
A mai órán, amibe belekukkantottam, s ahol egy egész kisfiúból állt a tanítandók köre, a másfél órára annyi volt betervezve, hogy az egész órákat gyakorolják. Szám+o’clock. Kis képeken órarajz, tanár felolvassa, hogy 8 o’clock, kisfiú ismétli, esetleg táblán az óramutatókat lerajzolja.
No, nekem aztán végülis mindegy. Megnyugtattak, hogy igény esetén felkeszítenek óra előtt, hogy mit csináljak, amire szükség is lesz szerintem.
Merthogy elvállaltam a munkát. Kezdésként alkalmanként 200 pénzzel honorálnak, s itt van a szomszédban a hely. Azt mondjuk inkább nem gondolom tovább, hogy a szülőknek ez mibe fáj, de ha éppen nincs jobb ötletük a pénz elköltésére, akkor szórják csak erre.
Más. Holnap újabb összeröffenés várható a sulis angoltanárok számára, méghozzá hálaadás apropóján. Majd beszámolok, hogy mi volt, de sejthetitek, hogy mennyire várom.
A végére pedig egy kis ízelítő a blog jövőbeni tematikus kínálatából. Már egy ideje motoszkál a fejemben egy sorozat Kína tartományairól, s most kedvet is kaptam belevágni. A szokásos posztok mellett úgy heti szinten írok majd egy-egy informatívabb bejegyzést ebben a témában. Majd tartsatok velem, ha felkeltettem az érdeklődést.