-
Kína a papajázáshoz is ideális helyszín
Kína déli fele erősen szubtropikus, míg legdélebbi területén már trópusi viszonyok uralkodnak.
Ez természetesen kedvez a déligyümölcsök termesztésének is, így ezekből nagy számban és egyáltalán nem horrorisztikus árakon lehet csemegézni.
A papaja, bár nem őshonos, közép-amerikai gyümölcs, népszerű a déli ültetvényeken. Hainan szigetén kilométereken át mást sem látni a vonatablakból.
Pomelóhoz jutni olcsóbb, most épp akciós áron akár 3 pénzért is adnak egy kilónyit, de a papaja is csak 15-be fáj, vagyis egy átlagos fej megvan 200 forintnyi yuanből.
A papaja húsa puha, a kés úgy szalad benne, mint a vajban. Az íze, ha már muszáj hasonlítani, talán leginkább a sárgadinnyét idézi, de azért elég távol áll tőle.
Aki teheti, egye sűrűn, mert finom.
-
Dr. Veve újra támad
Sajnos még nem teljesen 100%, de december 26-án előreláthatóan a Peking melletti Tianjinben fogok doktorkodni.
Feltehetően a jobban teljesítő kontárok közül való vagyok, mert ha esemény van, mindig keresnek. De ez csak jó, most már csak annyi kell, hogy valóban mehessek is.
Tianjinben, decemberben… brrr… nagykabátot vinni kell, az biztos.
-
Pomelószezon
A magyar szupermarketek polcain is gyakran fellelni a legnagyobb citrusfélét, az otthon mégis érdemtelenül hanyagolt pomelót.
Igaz, az otthoni viszonyok között ez nem annyira meglepő, lévén korántsem tartozik a gazdaságosan elérhető gyümölcsök közé, különösen, hogy az ehető, hasznos rész és a héj aránya sem igazán nevezhető ideálisnak.A pomeló egyike az eredeti négy őscitrusnak, az összes maradék ezek természetes vagy mesterséges hibridje. A mandarin a másik ismert az originál négyesből, s mind-mind Kínából és Délkelet-Ázsiábából származtathatóak.
A ma már tagadhatatlanul listavezető citrus, a narancs is hibrid: pomeló és mandarin gyermeke, de a hibridek többségével ellentétben a természetben is megtalálható volt. A narancs visszakeresztezése pomelóval eredményezi a grapefruitot, s a lista még hosszan sorolható lenne.A pomeló finom. Nagyon is finom. Édes, de nem annyira émelyítően, mint a mandarin, de nem is olyan savanyú, mint egy grapefruit. És a legnagyobb előnye még hátra van: nem folyik szanaszét a leve, miután a húsa kemény, s eleve nem annyira lédús, mint a kisebb társai. Könnyedén tépdeshetőek a szövetek a fröcsögés veszélye nélkül.
Míg a magyar éghajlat nem annyira kedvez a citrusfélék termesztésének (még ha akadtak is az előző rendszerben próbálkozások – nem sok sikerrel), Kína Wuhan magasságában már alkalmas rá, s az ország déli fele meg még inkább ideális.
Wuhan és a Jangce vidéke még éppen csak elég meleg ehhez, ennek köszönhető, hogy Fengjieben is decemberben szüretelik (az akkor is még elég savanykás) narancsot, s az itteni pomeló sem elég sárga még.
Van ugyanis pomeló közvetlenül mellettünk is.A házunkkal szemben egész sor cserje növekszik, amik egy részén gyümölcs is van. Az egyik fán legalább 30. Hébe-hóba a kampusz más részein is bele lehet botlani vad pomelóba, de ez a példány viszi a pálmát.
Tegnap este le is szüretelteltünk róla két fejet, kipróbálni, hol tart az érési folyamat.A gyümölcshús még nem elég édes, de azért már fogyasztható. Nem volt rossz így sem. De azért a többi szüretelésével még várunk december elejéig. Hacsak valaki meg nem előz bennünket.
-
A kínai internetes Nagy Fal bedarálta az indexet is
Sűrűn nem nyilvánultam meg az internetes korlátozások ügyében, leginkább azért nem, mert a blokkolt oldalak köre jellemzően hidegen hagyott. Érthető okokból a nagy, nemzetközi, bizonyos szempontból fenyegetésként megélhető lapokra mentek rá, s kis hazánk leányaként ezek jó részének hiánya nem okozott nekem traumát, miután soha nem is használtam őket.
Kevés kivétel azért előfordult. A youtube használata a nyugati világban időnként kikerülhetetlen, a google meg gyakorlatilag teljesen nélkülözhetetlennek tűnik. Ugyancsak hiányt szenved erre az ember facebook-ból, twitter-ből, az összes nagyobb nemzetközi blogoldalból, mint amilyen pl. a blogspot.
A blokkolt oldalak sosem voltak piacvezetők ideát, s mindnek akadnak helyi megfelelői. Az elérhetetlenné tett társaikkal ellentétben ezekbe bele tudnak nyúlni, s az esetleges nemkívánatos tartalmat el tudják központilag távolítani, vagy eleve szűréssel engedik a publikálást, s így már idejekorán meggátolható a kormányzat által károsnak ítélt anyagok megjelenése.
A magyar webhez való hozzáférés ezzel ellentétben eddig problémamentes volt. Na nem mintha nem akadhattak volna elegendő mennyiségben Kína szemét szúró oldalak, de a sorsukat mindennél jobban befolyásolta az, hogy magyar nyelven íródtak. Eleve egy világviszonylatban mikropiacot szolgálnak ki, s a kínai bennszülöttek (meg úgy nagyjából minden nem magyar) számára értelmezhetetlen formában teszik ezt.
Most azonban, már vagy négy napja nincs index.hu. Kíváncsiságból ellenőrizgettem más oldalakat is: origó sincs, a hvg még betölt. A korábbi bejegyzésben foglaltak miatt hajlok rá, hogy csak valami finomhangolás zajlik épp a falon, s a két nagy magyar internetes tartalomszolgáltató ennek vétlen áldozata, mintsem konkrét szándék az oldalak kínai elérésének ellehetetlenítése. Ezt alátámasztja az is, hogy két ízben, 1-1 percre betöltött a főoldal is.
Ez nagyon mondjuk nem vigasztal, de remélhetően mihamarabb megrágja és kiköpi a rendszer, s aztán újra kedvemre kattintgathatok VPN nélkül is. Ellentétes esetben a VPN valóban alapszükséglet lesz.
-
Piacozni jó – a kutyáknak nem feltétlenül
Kínában piacozni mindig szerettem, kellemes élmény. A választék bőséges, az áru szép, s az egész jólesően lepukkant körülmények között működik.
Az itteni szupermarketekben nem sűrűn lehet kapni szalonnát, ennek orvoslására indultunk ma meg szerencsét próbálni a közeli piacra. Ahogy azt vártam, találtunk nyers példányt bőséges mennyiségben, de még egy helyütt füstöltre is bukkantam, ami itt Hubeiben nem gyakori, s boltban egyáltalán nem kapni. Annak idején Fengjieben elég széles körben elérhető volt a kis hentesüzletekben, piacokon, de áruházakban ott sem. Ez viszont Wuhan, erre tényleg nem egyszerű belebotlani.
Xianningben láttam még egy alkalommal kutyát az egyik piacon. Na nem házikedvencet, s nem is túl életvidámat, miután már levágva és szétbontva várta a fogyasztókat. Itt ilyesmi nem volt, ellenben két kis beülős hely is kutyahúsról szóló felirattal reklámozta magát. Az az osztályonkénti 1-2 diákom, aki már evett kutyát, azt mondják, finom, de attól tartok, a belém ivódott tabuk vannak annyira erősek, hogy ennek magam ne járjak utána.
A vásárolt füstölt szalonnának viszont nagyon örülök, rendszeresen fogok odajárni. Még néhány kép a piacról lejjebb.
-
A városról és a környékről
Egy ideje már tervezgettem egy efféle térképes posztot (már legalább két hete), de valahogy egyszer sem vitt rá a lélek, hogy legyártsam. Így sem lesz egészen olyan, mint amilyennek megálmodtam, de minden nem jöhet össze.
Wuhanról is volt már egy bejegyzés a blogon, így ebbe részletesen nem mélyedek bele újra, mindenesetre Wuhan a legnagyobb kínai városok egyike, mintegy nyolcmilliós lakossággal. A nagyság természetesen relatív, a három óriáshoz képest lényegesen le van maradva, de benne van a top10 második felének élmezőnyében, Közép-Kínában meg vita nélkül messze a legnagyobb település.
Ezzel egyúttal az országon belüli elhelyezkedése is tisztázva lett, de szemléltetés céljából itt egy kép. A pirossal jelölt pötty Wuhan.
Mint látható, a Jangce szeli ketté. Kicsit közelebbi térképen eképpen fest.
Mint a fenti kép mutatja, nincs hiány errefelé állóvizekben, gyakorlatilag mindenfelé tavak szabdalják a tájat. Mi egészen közel lakunk a külső körgyűrűhöz, a város nagyjából eddig tart.
A délen lévő, nagy, kék színű, Jiangxia nevezetű kerület a miénk, s ha ezt a képet összehasonlítjátok a fentivel (a tavak alakja alapján nem lesz nehéz), jól kivehető, hogy bár valóban kinn lakunk a központtól távol, a tényleges közigazgatási határ még rohadt messze van. Az a néhány belső, kis méretű kerület jelenti a tényleges városmagot.
Az utolsó térkép már a közvetlen lakóhelyet jelzi a blogon eddig sűrűbben emlegetett helyek feltüntetésével. Így, ha igény van rá, könnyebben elképzelhető, mi merre van. A jelmagyarázat a térkép alatt.
Nagy piros kör: kampusz.
Kis zöld csillagok lentről felfelé: a ház földszintjén, az északi főbejárattal szemben fekvő és a még nagyobb szupermarketek.
Narancssárga csillag: az újonnan nyílt, közeli McDonald’s
Kék kör: a Wuhan–Xianning gyorsvasút hozzánk közeli megállója.
Rózsaszín kör: Walmart.
Szürke kör: Optics Walley tér, a metró végállomása.Utóbbi három pötty mind-mind egy észak-déli irányú út mentén helyezkednek el, a kék a felső zöld csillaggal egy magasságban. Ha esetleg elsőre nem találjátok.
Tehát erre élek…
-
Még képek
Ahogy hűsül az idő, elkezdtem használni a lakás hátsó bejáratánál lévő kis előteret dohányzási célra (az erkély helyett). Merthogy két bejáratunk is van, ez a második a konyhából nyílik.
A kis előtér ablaka a ház oldalán van, eképp ebben az irányban is gyárthatók fotók. Ilyen a kilátás.
-
Gasztro: párolt tojás és bok choy
No, ma is némiképp gasztronómiai vizekre evezek, elvégre ha már annyit áradoztam a kínai konyháról, valamit időnként mutatni sem árt belőle.
Kezdjük a cím első tagjával. A kínaiak párolt tojása egy nagyon alap táplálék, ellenben nem igényel semmiféle különösebb szakértelmet vagy eszközt, esetleg egzotikus alapanyagot az elkészítése.
Rendszerint nem önálló fogásként szerepel, bár errefelé szinte semmi sem, hiszen egy-egy étkezéskor legalább három-négy féle tápot öntenek az ember elé, a rizst (északabbra esetleg a tésztát) nem számolva.Legyártani roppant könnyű. Felütünk majd felverünk étvágynak megfelelő darabszámú tojást, majd ehhez képest kb. kétharmadnyi vízzel felhigítjuk azt. Ízesítjük, újra felverjük, majd mehet gőz fölé.
A párolásra is tökéletesen alkalmas rizsfőzők világában ez gyerekjáték, de azért magyar viszonyok között sem ördöngős feladat kivitelezni.Ha elkészül, az elég könnyen észrevehető, mert valamennyire felfújódik, majd rántottaszerűen összeáll. Ugye hogy egyszerű?
Ez persze a nagyon hétköznapi recept, gasztrosznobok a víz helyett adhatnak a tojáshoz szójaszószt is (a további sózást ekkor hanyagoljuk, mert a szósz is sós) és nyugodtan lehet más dolgokkal is kísérletezni. Sznobéria nélkül is jól viseli ugyanakkor az apróra vágott zöldhagymát, s ha főfogásnak szánjuk, megszórható garnélával is, ami szintén puhára puhul a folyamat végére. Főfogásként azért valószínűleg nem árt elegendő tojással készülni.
A másik, amiről ma írok, az a bok choy. Ez a rendkívül ronda nevű teremtmény egy zöldség, nem is a rosszabbak közül való. Sajnálatosan ez a fenti förmedvény a legnemzetközibb neve, a dőlt betűk hiányából pedig kikövetkeztethető, hogy nem standard kínai név, hanem kantoni. Próbáltam keresni neki valami elfogadható elnevezést, de beletört a bicskám, a magyar nyelvű wikipedia meg nemes egyszerűséggel a kínai kelnek felelteti meg, ami egy oltári nagy baromság.
Hasonlít?
A blogon maradjunk a standard kínai névnél, ami a qingcai. Ez a káposztafélékhez hasonlatos, de tőlük azért merőben eltérő növény az egyik legkedveltebb kínai zöldség.
Otthon, tartok tőle, hogy nem beszerezhető, én legalábbis még sosem láttam. Kifejezetten ízletes, úgyhogy aki kedvet érez, honosítsa meg hazánkban is. A klíma a termesztésre megfelelő.Elkészítéskor a leveleket szétszedjük, majd innen a történet már sok irányba folytatódhat. Kevés olajon történő pirítás, levesbe főzés, párolás is lehet a végkimenetel, vasárnap nálunk ez utóbbi sorsra jutottak a megvásárolt darabok.
Zárásként még itt van néhány kép az ebédről.
-
Az online fizetés viszontagságos továbbra is
A történetet ott hagytam abba, hogy az alipay külföldiek számára nem szereti a mezőgazdasági bankos számlát, az ICBC-nél pedig nem sikerült kivitelezniük a számlanyitást.
Szerdán így elindultam a Bank of China fiókjába, ahol szerencsére zökkenőmentesen birkóztak meg a problémával, s nem is tartott a procedúra túl hosszú ideig.
A BOC-ás kártya birtokában aztán sikeresen ki is választhattam a bankot az alipay kínálta listából, s a kártyaadatok bepötyögése után meg is jött a bizakodásra okot adó üzenet: 1-2 napon belül utalnak egy egy yuan alatti összeget, majd ennek ismeretében érvényesíthetem is regisztrációt. Hurrá!A pénz meg is jött. Egész pontosan 0.13 yuannel lettem általuk gazdagabb, azonban amikor ezt vissza szerettem volna igazolni, az a helyzet fogadott, hogy az alipay blokkolta a fiókomat. Ezt már két korábbi regisztráció esetén is eljátszotta, úgyhogy könnyes búcsút véve be is fejeztem az alipay-jel folytatott kapcsolatomat. Ha ennyire nem akarják, hogy általuk költsem a pénzem, akkor nem erőltetem.
Körbenéztem még egyszer a wechat-es pénztárca kapcsán is. Bár a netes források szerint néhány bank esetén jó az útlevélszám is a regisztrációhoz, ez sem hozott sikert. Annak ellenére, hogy elvileg mindkét bankomat a használhatóak közé sorolják.
Élek a gyanúperrel, hogy ez egy windows telefonos bibi lehet, de csak emiatt nem ruházok be egy új telefonba.Jobb lehetőség híján hamarosan meglátogatom majd az ABC bankot ismét és maradok az usb-s kütyünél.
-
Az egykepolitika véget ért
Történelmi bejelentés hangzott ma el Pekingben: megszűnik a hetvenes évek vége óta folytatott egykepoliika. A nyilatkozat egyelőre még csak a szándékot közli, azt jóvá is kell hagynia az Országos Népi Gyűlésnek, vagyis a helyi parlamentnek, de az itteni politikai berendezkedés következtében ez csupán formalitás.
A párok ezentúl két gyermeket vállalhatnak szabadon, vagyis büntetés megfizetése nélkül, a harmadik vagy esetleges további gyermekekért ezután is fizetni kell majd.
Ahogy arról a blogon korábban már esett szó, a születésszabályozást a népességrobbanás megfékezése érdekében vezették be a kínai gazdasági nyitás elindításával párhuzamosan. A kulturális forradalom által hátrahagyott romok közepette megindított reformok mellett fontos volt a súlyosan túlnépesedett ország további népességnövekedésének kordában tartása is.
Mostani tanítványaim szülei még jellemzően az egykepolitika előtt születtek a hetvenes évek első felében, hatvanas évek végén, s általában 5-6 testvérük van. Ha ugyanezt a családmodellt nem is vitték volna tovább a szülők, a jelenlegi 1-2 gyereknél egész biztosan többet vállaltak volna.
A reformok előtt Kína képtelen volt ellátni a lakosságot élelemmel, a kontrollálatlan népességnövekedés hatásai kiszámíthatatlanok lettek volna. Annyi egészen bizonyos, hogy a mostanra kialakult viszonylagos jólét nem következett volna be.A kezdetben rendkívül szigorú politika következtében 3-400 millió fővel (arányaiban nézve mintegy 25%-kal) kevesebb ma az ország népessége, mint az a közbeavatkozás nélkül várható lett volna. Ez a drasztikusan csökkenő születésszám a nyilvánvaló hasznon túl azonban nem kevés problémát is szült.
Ezek egyike, hogy hagyományosan a fiúgyermeket preferálták a lányok helyett, így az újszülöttek körében erősen felborult a nemek aránya. A legsúlyosabb helyzet a mai 20-30 közötti korosztály esetében mérhető, az utóbbi néhány évben született gyermekek esetében már az egészségeshez közelít ez az arány.
Sokkal súlyosabb probléma, hogy kiépített társadalom-biztosítás híján egyre kevesebb utódnak kell egyre több felmenőt eltartania utóbbiak öregkorára. A hagyományos sokgyermekes családmodell mellett ez jól működött, a terhek eloszlottak, míg most extrém esetben, egykézős családoknál a jövőben a párocska vállát négy szülő támogatása nyomhatja.A mostani leszámolás az egykézéssel nem váratlan fordulat. Az enyhítések régóta napirenden vannak, s számtalan kiskapu létezett korábban is. A kezdeti szigor után vidéken két gyereket engedélyeztek, ha az első lány volt, egyes, kiemelten szegény térségekben ettől függetlenül is. A nemzetiségekre sem vonatkozott a drákói szigor. Ők városban kettő, vidéken három gyermeket vállalhattak, de egyik-másik nemzetiség ennél nagyobb kedvezményeket is kapott: a tibetiek korlátozás nélkül sokasodhattak, de egyes Qinghai tartomány beli kis népek, pl. a tu nemzetiség falusi köreiben is ötnél volt megszabva a limit.
A teljes lakosságra vonatkozó enyhítés is életbe lépett két éve, amely szerint két gyerek engedélyezhető, ha valamelyik szülő egyke.
Az egykepolitika kettesre módosítása ténylegesen mintegy százmillió házaspárt érint így. Miután a második gyermek bevállalása eddig is elsősorban pénzkérdés volt, s erre, ha megvolt az igény, nem sajnálták a forrásokat, így a lazítás nem is ebben fogja éreztetni a hatását elsősorban, bár az sem utolsó szempont, hogy egy esetenként tetemes összeg maradhat majd így a háztartások zsebében. Második helyett inkább plusz egy gyermeket tesz lehetővé, elsősorban vidéken, ahol még nagyobb kedvvel vállalnak népesebb családot.
Hogy a két gyernek politika megállítaná az ország lakosságának öregedését, az azért kétséges, mivel a gyermekvállalási hajlandóság már lényegesen kisebb, mint harminc éve volt. Baby-boom szerintem nem várható, már a teljes korlátozás eltörlése esetén sem, annyit változott az ország, s változtak annak lakói.
De majd elválik…