-
Az eddigi benyomások
Már két hete, hogy Wuhanban vagyok, így itt az ideje egy kis kezdeti számvetésnek.
Előjáróban hadd jegyezzem meg, az összkép eddig határozottan pozitív. De lássuk a részleteket.
1. Elhelyezés
A lakás kimondottan jó, panaszra abszolút semmi okunk. Ráadásul minden működik is, új, kényelmes. Kár ragozni, a lakás tényleg szuper. A környék is az, itt felénk még friss a levegő, sok a beépítetlen zöld, ugyanakkor van helyben minden, s fél óra alatt elérhető a nagyváros központjának széle.
2. Étkezés
A kampuszon vagy hat menza egész biztosan van, mindegyik két szinten, de lehet, hogy több is. Nagy az egyetem, amerre nincs dolgom, még nem jártam. A kaja nem rossz és megfizethető: 10 yuanért szoktak adni kész menüt, mennyiségre sincs panasz. Itt is van súlyra mért, egyénileg összeválogatandó étek is, ez esetben értelemszerűen az adag mennyisége a mérvadó, de fejenként 10 yuan körüli összeg reálisnak tekinthető.
A kampuszon kívül rengeteg kis étterem, utcai kifőzde is üzemel, a krumpli adagtól függően 3-5 yuan, egy adag tojásos-zöldséges rizst is 5 yuanért gyártottak.
Kaja az egyik kantinban. 10 yuan
Itthon is könnyű főzni, immár üzemel a gáztűzhely is, a szagelszívó pedig arra is gyógyír, hogy az egész lakást belengjék az illatok.
3. Vásárlás
Csak a kampuszon van legalább három bolt, de szerintem több. A huszonötemeletesünk földszintjén, csak az utcafronton, már a kampusz kapuján kívül van egy kisebb szupermarket, egy 500 méterre pláza szupermarkettel, s kb. 3-4 buszmegállónyira egy még nagyobb pláza, kétemeletes élelmiszerbolttal. A földszinti boltban kapható 600 ml-es zérós kóla, úgyhogy szomjaznom sem kell.
A földszinti bolttól kb. 10 méterre van egy mezőgazdasági bankfiók, itt most náluk van a számlám, miután ők vannak szerződésben az iskolával. Benn a kampuszon is vannak ATM-jeik, s fiókjuk is.
A frissen megkapott egyetemi csipogós kártyám is össze van kötve a bankszámlával, a kantinokban fellelhető automatákkal lehet egyikről a másikra pénzt pakolni. Az egyetemi kártya is jelszavas, így elvesztés esetén sem tudja más eldorbézolni a rajta lévő summát.
Az egyik kantinban kis gyorsétterem is üzemel, valamelyik helyi kínai mekikoppintás.4. Szolgáltatás
A kampuszon van minden, fényképésztől telefonos és számítástechnikai boltokon át cukrászdáig és pékségig. Van egy két szintes, kvázi bevásárlóközpontunk, ahol mindenféle bolt megfér egymás mellett.
A fényképésznél voltunk is, miután az itteni ügyintézésekhez marha sok útlevélkép szükséges. Valamiért ezek csak másnapra akarták megcsinálni a képeket, s ráadásul 30 yuant kérnek 4 darabért, így eltekintettem a lehetőségtől.
Noha otthon legutóbb cirka 40 yuan körüli forintot fizettem hasonlóért, Kínában nem ehhez vagyok szokva. A szomszédos pláza harmadik emeletén is van egy fotós, ahol fejenként 20 yuanért kaptunk 6 útlevélképet meg 7 kisebb bélyegképet is. (Meg még 6 darab köztes méretet is, mert elsőként rossz méretben gyártotta le, plusz az útleveles méretből is még 6 darabot, mert nem nyomtatott nekik keretet – de ezek alapból nem képezték a csomag részét. Egy darabig nem kell képet gyártatni…)Tegnap fodrásznál jártunk, szintén a plázában, a fotós mellett. Férjem haja már megnőtt, így némi igazítást igényelt. Noha ez már nem Fengjie, ahol 10 pénzért az én nagy hajammal szórakoztak és még ki is sminkeltek, de még a kínai mércével nézve is a legnagyobb települések közé tartozó Wuhanban sem kértek többet 21 yuannél. Tény, hogy ezúttal férfihajat kellett igazgatni, de itt még mindenütt mosnak (2x is, egyszer az elején, egyszer a vágás után, beszárítás előtt), s igyekeznek valami frizurát is kreálni. Valami hasonló beavatkozás elvileg nőknél felmehet 30 yuanig is. Merthogy egy fodrászatláncban voltunk, nem magánzóknál.
Kínában vásárlónak, fogyasztónak lenni még mindig jó.5. Táj
Az erkélyről látni pár dimbet-dombot, de ettől eltekintve síkvidéken vagyunk, amin viszont sokat dob a sok víz. Tavak mindenfelé, amerre a szem ellát, ráadásul beépítetlen zöld nagy területen. Így egész jó. Nem vetekszik Fengjievel, de Xianningnél sokkal jobb. A vidék ráadásul egész rendezett, aránylag jól karban van tartva. A kampusz nem csak aránylag.
Összességében tehát teljesen jó itt, eddig tetszik. A munka is egész kellemes, egy osztálytól eltekintve mindenhonnan elégedetten jöttem ki. Ez az első hely eddig, ahol – ha a továbbiakban is maradnak a benyomások – akár hosszabbítanék is. No, ennek eldöntésével azért még várjuk ki a telet, ha fagyoskodni kell, akkor az mindent meg fog gyökeresen változtatni. De reméljük nem.
-
Eseménytelen napok sora
Apróbb-cseprőbb dolgok történtek csak velem a napokban, amik nem érdemeltek külön posztot, így aztán nem is publikáltam őket.
Megkaptam az első fizut, miután itt valamiért már az adott hónap közepén kifizetik az embert. Nagyon jól teszik. Adtak mellé még extra 800 yuant, ezt sajnos csak most kapom, nem rendszeresen, elviekben a vízumköltséggel kapcsolatos kiadásokra jár átalányként minden külföldi dolgozónak.
Hamarosan itt a nemzeti ünnep, ami egyúttal egy teljes heti munkaszünettel is jár, előreláthatóan október 1. és október 7. között. Noha nem kizárható, hogy az elképzelések módosulnak még addig, jelenleg az a terv, hogy valamerre elutazgatunk arra az időre. Hogy merre, még az sem igazán kiforrott, de gondolkozom Yunnan tartományon. Aztán, engem ismerve az is simán lehetséges, hogy nem megyünk sehova. Még kitalálom.
Most viszont a hétre jutó utolsó két órámat megyek megtartani, úgyhjogy be is fejezem ezt a bejegyzést, s majd a pihenés idejére igyekszem aktivizálni magam.
-
Gasztro: street food
Kínában járva-kelve óhatatlanul is belebotlik az ember utcai élelmiszerárusokba, akik a kis tűzhelyükkel felszerelkezve a helyszínen frissen gyártják a burkolnivalót.
Kampuszunk északi nagy bejáratával szemben (merthogy van több kisebb bejárat is az északi oldalon) is van egy utcányi árus, akik kajaidőben szorgalmasan tüsténkednek. Egy chongqingi eredetű hölgy krumplit is árul bőszen, a többiek nem lépnek ki a helyi ételek világából.
Képek a galériában.
-
Technológia és juttatások
A kínai sulik rendszerint rendezik a waiguoren elhelyezését. Többnyire biztosítanak szolgálati lakást vagy esetenként, amennyiben ez nem megoldható, adnak egy erre a célra szolgáló összeget, cirka 1000-1500 yuant, amiből a külföldi maga bérelhet egy kuckót. Az összegek természetesen nagyban függnek attól, hogy hol van a munkahely: Shanghaiban egész mások a lakásbérleti árak, mint egy kisebb tartományszékhelyen, esetleg még ennél is apróbb településen. Néha még az is játszik, hogy a munkavállaló választhat, hogy kéri-e a lakást vagy inkább a pénzt és önmaga bérel.
Itt nálunk és az eddigi másik két munkahelyemen nem állt fenn a bérlési opció, de ez különösebben nem is ejtett kétségbe.A biztosított lakás rezsije szintén szerződésfüggő. Előfordulhat, hogy az intézmény viseli a teljes áram- és vízfogyasztást, de gyakoribb, hogy szabnak valamiféle limitet, s kizárólag annak erejéig viselik a terheket. Fengjieben ők álltak mindent, Xianningben az áram költsége volt limitálva 300 yuanben havonta, míg itt áramra havi 500, vízre havi 100 yuan juttatásunk van.
Xianningben ez úgy nézett ki, hogy havonta küldték a számlát, ami, ha túllépte a 300 yuant, akkor a fennmaradó részt ki kellett fizetni. Regéltem párszor a chabuduo kivitelezésekről, a nyílászárók katasztrofális állapotáról és a fűtés hiányáról, így aztán két téli hónapban is sikerült cirka 500 yuannyi fogyasztást generálnom. Sajnálatosan az sem hatotta meg őket, hogy összességében a 10 hónapra belefértem volna a 3000 yuanes keretbe – mindig csak az adott hónap volt mérvadó, kevesebb fogyasztás esetén nem lehetett átvinni a fennmaradó részt.
Itt most elég szépen állunk. Előre fizetős rendszerben működik minden közmű, ha elfogy a megvásárolt mennyiség, kikapcsol az áram vagy elfogy a víz. Előre feltöltöttek 2500 yuannyi áramot és 500 yuannyi vizet, vagyis a féléves hozzájárulást – még egy ilyen majd jön februárban. Van kis csipogós kártya, amit a mérőkhöz érintve leolvasható a még hátralévő mennyiség.
Kínában az áram és a víz is olcsó, így aztán ez az összeg most mintegy 4300 kW áramot és majdnem 400 m3 vizet jelent, utóbbiból jó, ha az egyharmadát el tudjuk dorbézolni. Az eddigi fogyasztás alapján az áram is max. havi 250 kW-tal játszik, annak ellenére, hogy a vízmelegítő folyamatosan üzemel és egyelőre áramot használunk a főzéshez is. Tény, hogy légkondizni nem nagyon kellett még, mert akkora kánikula már nem volt, ráadásul itt a 25.-en állandóan fúj a szél, s ha mindkét oldalon nyitva vannak az ablakok, akkor folyamatosan jár a levegő.
A tél persze még lehet durvább, egyelőre tapasztalat híján fogalmam sincs, mennyit érnek majd ezek a radiátorok, s azt sem tudom, hogy milyen hosszú ideig fűtenek. Az ablakok mindenesetre jól zárnak és dupla üveg van bennük, úgyhogy szerintem jobb esélyekkel megyünk neki a hidegnek. Akárhogy is, ha be is kell izzítanunk a légkondikat is fűtés céljából, akkor is egészen kevéssé valószínű, hogy elfogyasztanánk a kifejezetten nagyvonalú keretet.
A hozzájárulás mértékét amúgy állítólag a korábbi rekorder, amúgy egyedülálló külföldi fogyasztása alapján kalkulálták ki. Őszintén megmondom, hogy elképzelésem sincs arról, mit művelt, hogy ezt össze tudta hozni…A csipogtatás nem ér véget a mérőórák leolvasásával. Csipogós a gázóra is, amihez a kártyát majd holnap kapom meg, ezt a suli fizeti. A gáztűzhely az egyedüli fogyasztó.
Ugyancsak csipogós rendszerben működnek az iskolai menzák: ehhez még egy kártya kell, amit kedden adnak oda. A kampusz területén bőségesen fellelhető, erre a célra szolgáló kis automatákon a bankszámláról közvetlenül feltölthető, majd vásárláskor pittyegtetendő.
A legjobb csipogós marad a végére. Legalábbis ez a kedvencem. A kampusznak van jópár kapuja, ahol többnyire gépjárműforgalom is zajlik, s őrök felügyelik a rendet. Azonban közvetlenül a házunk mellett is el lehet hagyni az egyetemet egy pici kapun, ahol kis kulcstartós pittyegővel lehet kijutni. Ilyenjük csak a lakóparkos embereknek van. Okos csipogó, mivel egyúttal a késői órákban már zárt lépcsőházba is beenged, értelemszerűen csak a sajátunkba.
Kényelem mindenek felett!
-
Még egy kis tanítás
Két osztályom elviselhető létszámú, huszon- illetve harmincvalahány gyerkőcből épül fel, őket úgy hagytam, ahogy vannak. Mellesleg velük minden héten két duplaórám is van.
A másik három osztály viszont (mert a kettővel korábbi bejegyzésben rosszul írtam, nem 4, hanem 5 osztályom van – első hetem ez még csak, nézzétek el) meglehetősen népes. Nem fengjiei középiskolai szinten az, de 43-50 tanuló van bennük. Ezeket innovatívan szétbontottam kettőbe, A és B csoportot kreálva belőlük, s ezek majd felváltva járnak be az órákra, hogy valamit kezdeni is lehessen velük. Noha ez az én terhelésemet nem csökkenti, az itteni intézményi rugalmatlanság miatt fű alatt került kihírdetésre, másképp biztosan belekötnének. Miután ez már felsőoktatási intézmény, így olykor nem példanélküli, ha nincs mindenki jelen minden órán, így aztán, hacsak direktben nem számolnak be róla, nincs esély a lebukásra. A kölyköknek is jobb így. Túl a nyilvánvalón (feleannyi órára kell bejárniuk), lényegesen több esélyük is van megszólalni, s csak úgy elbújniuk sem lehet a tömegben.
A másik újításom már aggályosabb, de Xianningben sem derült ki, itt pedig az eltérő méretek miatt lényegesen kevésbé tűnik fel minden. A pénteki egy szem órámat ugyanis átpakoltam a keddi egy szem órám mögé. A diákság sem bánja, hogy hamarabb köszönt be a hétvége, ahogy én sem. Hivatalosan ez sem kerül kérvényezésre, miután ez is olyan problémát jelentene, amitől azonnal lefagyna az agyuk, s nem tudnák elhelyezni a kialakult rendszerben.
Szóval jövő héttől már csak négy napon tanítok. Remélhetően ez így is marad.
-
Szolgálati közlemény: gmail
A kínai netcenzúra tovább szigorodott: legutóbbi itt-tartózkodásom óta a guglinak teljesen sikerült összekapni a helyi hatóságokkal, így most már egyáltalán nem elérhető semmiféle guglis termék.
Kisebb-nagyobb leállások korábban is előfordultak, de pl. a gmail tökéletesen működött. Na, most már nem.
Ami miatt ez idekívánkozik a blogra az az, hogy a blog.hu-s accountom egy gmail-es fiókhoz van hozzárendelve, így az értesítéseket is oda kapom. Ha valaki privát üzenetet küld, azt így nem kapom meg. A hozzászólásokról szóló értesítéseket sem, de az még nem annyira zavaró, miután értesítés nélkül is megjelennek a blogon.
Előbb-utóbb szerzek VPN-t, s akkor ez a helyzet rendeződik, addig pedig megértéseteket köszönöm!
-
Zajlanak az órák – egy kicsit a munkáról
A héten már tanítok, így ideje erről is megemlékezni a blogon.
A suliban úgynevezett single illetve double week rendszer szerint működik az oktatás, ami annyit tesz, hogy páros illetve páratlan heteken eltérő az órarend. Páros héten, mint amilyen a mostani is, 7 duplaórám van, páratlanokon pedig 9, így jön ki átlagban a heti 16 óra, vagyis 8 duplaóra.
Összesen négy osztályom van, közülük kettő hotel management szakos, a fennmaradó kettő pedig turizmust tanul. Harmad- és negyedéves diákjaim vannak, s egyik osztálynak sem volt még órája külföldi tanárral.
Az angoljuk úgy az esetek zömében erősen csapnivaló, de egy-két diák azért nem olyan rossz, s összességében egész aktívak.
Hogy egy kis elképzelésetek is legyen az itteniek nyelvi felkészültségéről, készítettem két kis videót, titokban, így a hang elég halk. Az első óra minden csoporttal a bemutatkozásról szólt, így esetükben is az lett megörökítve, hogy ezzel a feladattal próbálnak meg megbirkózni. Mindkét diák nagyjából átlagosnak mondható teljesítményt mutatott, így benyomásnak kiválóan alkalmasak. -
Kampusz
Mint arról már megnyilatkoztam, ez a suli egy kifejezetten nagy méretű műintézmény, mintegy tizenvalahány ezer diákkal. Hogy a nagyság érzékeltetve legyen, mellékelek egy képet a tegnap kapott kampusztérképről.
Az inkább sematikusnak, mintsem méretarányosnak tekinthető képecske jobb alsó sarkában lelhető fel a tanári lakópark, külön körbekerítve. Felette kollégiumi épületek, az ábra készítésének idejéhez képest már nagyobb számban. Középütt az a kerek tér a könyvtár, a maradék helyen pedig kollégiumok és tanítási épületek, menzák, boltok, egyéb szolgáltatóipari egységek osztoznak.
Minden egyes órám ugyanabban az épületben van, nagyjából középtájt, a könyvtártól pár percre. Bejutni az épületbe cirka 20 percet vesz igénybe gyalog, így erősen gondolkozom rajta, hogy veszek egy biciklit.
A nagy méretek miatt a kampusznak még saját tömegközlekedése is van: kis elektromos, cirka 15 személyes járművek viszik az utazóközönséget. Mindössze 1 yuanért. Sajnos a felbukkanásuk eléggé esetleges – olyankor állítólag érdemes felhívni őket -, viszont igény szerint oda visz, ahova az ember menne.
-
-
Még képek
Kifejtettem már, hogy a lakás ezúttal kifejezetten komfortos, színvonalas, amivel maradéktalanul elégedett vagyok. No meg az sem utolsó szempont, hogy patyolattisztán kaptuk meg. Talán ennek is folyományaként egy darab csótányt sem láttam, szerintem nincsenek. Hála a jó égnek.
Az erkélyes kilátást megörökítő képeken látható lakóházak kizárólag a tanároknak vannak, az egyetemi épületek, kollégiumok ezeken nem láthatóak. Talán ez is mutatja a suli méreteit, hogy csak a tanerő és járulékos családtagjaik megtöltenek ennyi épületet.
Ez a leginkább lakóparknak nevezhető kis telep kifejezetten jól néz ki, amint azt a képek is mutatják majd. Ezúttal ugyanis a lakás illetve a tanári telep képeiből szemezgetek nektek.
Az első képre kattintva a lakás galériája tekinthető meg.
Itt pedig a tanári házikók és környezetük.
