-
Két év kínai étkei
Kínát sokan azonosítják a gasztronómia fellegváraként, s el kell ismerni, mindez nem alaptalan kijelentés. Az ország hatalmas, közel másfélmilliárd ember lakja, a számtalan nemzetiség, de maguk a hanok is országszerte eltérő dolgokat fogyasztanak. De Kína kitűnik abban is, hogy még egy-egy szűk közösségen belül is hatalmas változatosságot vonultat fel a fellelhető étkek terén.
Ha a külföldi huzamosabb ideig van Kínában, akkor azért hajlamos besokallni, s nyugati táp után vágyakozni, de egy kínai kirándulás nem rejti magában ezt a veszélyt. Kínában rengeteget és remekül lehet enni, érdemes is a lehetőségeket kiaknázni.
Fengjieben a fűszeres, szecsuani ízeken éltem, míg Xianningben Hubei valamivel visszafogottabb, lényegesen kevésbé erős táplálékaihoz volt szerencsém. Futólag fogyasztottam Hainan szigetének tenger gyümölcseire épülő konyháját is, s még rövidebb időszakokra a szintén tengerparti Zhejiang és a belső, elzárt tartomány, Jiangxi is sorra került.
Miután a kínaiak étkezésének vadhajtásai örök és kiaknázhatatlan témát jelentenek a nyugati olvasóknak, így – kiszolgálva az igényeket – ez a bejegyzés is a furcsaságokról szól.
Nézzük hát, mely étkek voltak a leginkább szokatlannak mondhatók.
Béka
Ez az itthon felettébb érdemtelenül hanyagolt csemege Hubeiben gyakran az asztalra kerül. Igazán különlegesnek nem mondható, de ez az ízletességén nem változtat.
Csirkére hasonlító, kifejezetten finom falat, csak az esetleges idegenkedést kell legyőzni.
Marhafej
Kínában a marha fogyasztása viszonylag ritka. Túl azon, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a kínaiak, ha megtehetik, disznót habzsolnak nyakra-főre, az ország eleve nem bővelkedik az alapanyagban. A szárnyasokkal és a disznóval ellentétben a szarvasmarhatartás helyigényes móka, amiből Kína keleti felén nincs túl sok. A kínai vadnyugaton a hely már adott, de Xinjiang nagy részén inkább homok van, mint legelő, így az ország egyetlen érdemi marhatartó területe az északi Belső-Mongólia, bár a Góbi itt is sokat elvesz a lehetőségekből.
A lényeg, hogy marhahúsban sosem volt gazdag az ország, a mostanság rekordütemben megugró fogyasztást is elsősorban argentin és brazil import elégíti ki.
A marhafej érdekes étek. Erősen elüt a standard kínai táplálékoktól, ennek ellenére – ha lehetőség nyílik rá – érdemes kipróbálni. Sok helyütt nem hozzáférhető, úgyhogy némi szerencse nem árt.Rizskása
A kínaiak egyik legfontosabb reggelije. Ragacsos, íztelen, kimondottan szörnyű fogás, ráadásul még gusztusosnak sem nevezhető.
Kevés dolgot nem eszek meg, de ez köztük van. Ajánlom elkerülni.
Teknős
Újabb bizarr teremtmény, bár szerintem erősen túlértékelt. A teknős igazán nem finom, s bár ízre ezt is leginkább csirkéhez lehet hasonlítani, a szárnyas nagyságrendekkel jobb.
A teknőstojás ellenben finom, ám ezzel kapcsolatban sem kell túlzó elvárásokat támasztani: a meszes héj hiányát leszámítva egy az egyben megfeleltethető bármelyik madártojásnak.
Medúza
Medúzát Kínában sosem ettem, csak néhány napja, már itthon, hozott alapanyagból. Valljuk be, tényleg bizarr lényről van szó, s szükséges némi kalandvágy meg kíváncsiság, hogy az embernek kedve legyen kipróbálni.
A bevásárlóközpontokban szárítva árulják hatalmas mennyiségben, a megszárított csalánozóba aztán némi áztatással lehet életet lehelni.
Felvagdalva már nem utal semmi a lény szokatlan formájára, ízre pedig egészen kellemes, kicsit tintahalra emlékeztető.Moszat
Kínában – kezdetben szükségből – igyekeztek minden fogyasztható terméket hasznosítani. Elsősorban ez magyarázza meg a rendkívüli változatosságot, amely a kínai konyha egyik legnagyobb előnye lett. A mindig is túlnépesedett agrárországban a tengeri növényzetet sem lehetett veszendőben hagyni, s ezt nagyon is jól tették.
Európaiként kissé furcsa lehet, de ez inkább mentális gát, mintsem racionális indok. A moszat az egyik legkirályabb zöldáru, szívesen eszem, akárhányszor lehetőség nyílik rá.
Csirkeláb
A mostani magyar generáció már többnyire utálkozva fogadja, de a szüleink jó része még kedvére ette a hazai levesek egyik állandó alkotórészét. Sosem voltam finnyás, így a baromfivégtagokat is mindig megettem.
Kínában e téren teljesen új dimenzió nyílik meg az idelátogató előtt: a csirkeláb nemcsak része a táplálkozásnak, de közkedvelt és elsőrangú nassolnivalóként is szolgál.
Itt hajlamos vagyok elismerni, hogy nyugatiként valószínűleg keveseknek jöhet be ez az étel, de ha otthon is megeszitek, érdemes próbát tenni.
Feldolgozott termékek
Bizarr vagy legalábbis szokatlan ízek terén a készen vásárolható bolti cuccok sem fukarkodnak. A chipsek közt előfordul uborkás (ez nagyon tré), paradicsomos (ehető) és citromos is. A napraforgómag, melyet megpörkölt formában ugyanúgy élvezettel fogyasztanak, mint itthon, előfordul legalább 4-5 ízben, közöttük nem egy édes.
Kínában van csokis és epres sajt is, ahogy a popcorn is kapható ezekkel az aromákkal dúsítva.
Lelkesedéstől függően érdemes lehet kipróbálni őket, a siker nem garantált.———————————–
A kínai gasztronómia tényleg kivételes. Ha az otthoni példák el is riasztottak valakit, nem szabad feladni, az autentikus ízek gyökeresen mások. Kínában járni és kínait nem enni annyi mint nem is járni Kínában. A fenti szokatlan dolgok mellett a standard kínai ízek korántsem riasztóak vagy furcsák, s a változatosságnak hála még a legkényesebb gyomor is talál kedvére való helyi kosztot. Kínában enni jó. Ez egyszerűen nem lehet vita tárgya.
-
Fengjie vs. Xianning – második nekifutásra
Nem sokkal a második, Kínában tanárként eltöltött évem megkezdése után már írtam egy rövid összegzést a két, jelentősen eltérő helyszínnel kapcsolatos összehasonlító benyomásaimról. Az akkori ígéretemhez híven, immár több tapasztalattal felvértezve, ismételten megpróbálkozom vele.
Igazságot tenni nem feltétlenül lehet, mivel a két tanév két, gyökeresen eltérő élethelyzetben talált meg. Ahogy lecsapódott bennem a két település, az mindenképp szubjektív, de azért igyekszem a lehető legnagyobb mértékben az objektivitásra törekedni.
Az ítéletet kihirdetésével nem húznám az időt, s biztos vagyok benne, hogy a törzsolvasókat nem is lepem meg a választásommal. Fengjie magasan nyert. Lássuk inkább a részleteket.
Fengjie (fenn), Xianning (lenn)
Fengjiei ottlétem során elbűvölt a járás természeti környezete. Nem volt nehéz, hiszen Kína egyik leggyönyörűbb, hegyes-völgyes-szurdokos tája. Ez a legelementálisabb indok, de annyira átütő, hogy emellett nagyon kevés más hely rúghatott volna labdába az országban.
Az már ízlés dolga – bár nekem ez is a pozitívumok sorába írandó -, hogy Fengjie valóban velejéig, vegytisztán Kína. Bár az urbanizáció kormányzatilag is szorgalmazott növekedése a mai napig intenzíven zajlik, egyelőre még mindig az ehhez hasonló kisvárosokban vagy még apróbb településeken él a kínaiak zöme. Shenzhen és Shanghai is érdekes, sőt, sok szempontból elképesztő, de a szegény, vidéki országrészek sokkal közelebb állnak a szívemhez. Xianning sem óriás, de Fengjiehez képest mindenképp nagyváros, s ezzel sokat el is veszt a varázsából.Fengjie elzárt fekvése miatt a személyem körüli felhajtás is különböző volt. Xianningben sem számít gyakorinak a waiguoren, de valamivel kisebb megütközéssel járt. A különlegességet akkoriban nem feltétlenül éltem meg jól minden értelemben, de annyiban iszonyat élveztem, hogy esélyem sem volt más külföldiekkel szocializálódni.
Xianningben ez már másképp alakult, s bár nem panaszkodhatom Javier vagy Richard társaságára sem, azért elsősorban kínai relációkra vágytam, ha már Kínában voltam.Ugyancsak erősen ízlés kérdése a táplálkozás. Jómagam nagyon díjazom a fűszeres étkeket, így a szecsuani konyhát sokkal jobban szerettem, mint a hubeiit. Fengjie ráadásul el is ütött Szecsuan magterületeitől, hiszen a domborzati viszonyok miatt rizs nem nagyon terem, s emiatt hagyományosan divatos a krumpli felhasználása – mindazzal együtt, hogy a mai, árucserével és kereskedelemmel gazdagított viszonyok közt már a rizs beszerzése sem akadály.
Sokkal jobban a szívemhez nőtt a fengjiei helyi dialektus is. Egészen felüdítő élmény volt 10 hónap után ismét ezt használni. Wuhanban az alvóbuszra felszállva azonnal megcsapott valami nosztalgia, amint meghallottam, hogy végre megint „normálisan” beszélnek a népek. Hubeiben a helyi nyelvjárás nem szép, nagyon nem is forszíroztam, hogy ismerkedjek vele.
Hogy ne legyen teljesen egyoldalú a kép, azért meg kell jegyezni, hogy egy aspektust tekintve Xianning mindenképp megverte Fengjiet. Ez ugyan nem írható a városok számlájára, de kétségtelen, hogy a xianningi munkámat sokkal jobban élveztem. Túl azon, hogy értelme is sokkal több volt, könnyebben is zajlott a duplaóráknak és az alacsonyabb óraszámnak köszönhetően. A diákokkal is jobban működött a tanítás – más egy értelmes méretű osztályban, angolul legalább minimálisan értő kölyköknek magyarázni, mint a csivitelő, nagyon nehezen fegyelmezhető, olykor nyolcvan fős, az angolt akkor tanulni kezdő piciknek.
Fengjie-Xianning: 1:0.
-
Kína után Magyarország
Két Kínában eltöltött év után hazatérni és visszailleszkedni nem annyira egyszerű. Két év ahhoz rövid azért, hogy teljesen elszokjak Magyarországtól, de elég hosszú, hogy összehasonlításokat lehessen tenni. Nézzük hát, hogy miképp csapódik le mindez másfél héttel az érkezést követően.
Kína zsúfolt. Rengeteg az ember, nagy a beépítettség, egyértelműen kevesebb a tér. Ehhez képest itthon lenni felüdülés. A levegő sokkal tisztább, rengeteg a zöld, s nem kell úton-útfélen népeket kerülgetni.
Itthon nagyjából megállt az idő. Kína pár hét alatt többet változik, mint kis hazánk egy évben. Míg odakinn folyamatosan építkeznek, fejlesztenek, addig itt évtizedek után is nehéz lenne eltévedni. Ez nem egyöntetűen negatív vagy pozitív dolog, de mindenképp más.
Mások az emberek is. Sokat panaszkodunk amiatt, hogy mennyire kihalt a szolidaritás, az egymásra figyelés. Ennek ellenére – főleg az eltérő kulturális hatások miatt – Magyarországon kevésbé zavaró a többi itt lakó. A kínaiak ritkán vannak tekintettel egymásra: képesek az éjszaka közepén zenét hallgatni, kopácsolni, a közlekedésben minden egyéb résztvevőt teljesen figyelmen kívül hagyni. Problémás alakok mindenütt akadnak, de nálunk valóban sokkal kevesebb a zavaró tényező. Ezért tényleg nem lehet a kínaiakat hibáztatni, ebben szocializálódtak. A saját értékrendjük szerint ők is viselkednek, de nyugatiként ez meglehetősen nehezen tolerálható lehet.
Az emberek milyensége tekintetében azért nem egyértelműen hazánk nyeri az összehasonlítást. A kínaiak – minden esetlenségük, s európai mérce szerinti furcsaságuk ellenére – általában kellemesebb társaságot nyújtanak egy random magyarnál. Míg idehaza a politika és a mértéktelen panaszkodás mindent átsző, Kínában rendszerint életvidámabb a légkör. A politika különösen súlyosan fertőz az itthon élők körében, ami teljes egészében akkor tűnik csak fel igazán, ha egy időre mentesül a hatása alól az ember.
Két év után most komoly bajban vagyok az árak tekintetében is. Miután most ősszel nem megyek vissza, így az átszámolósdinak már nem látom értelmét, s valahogy automatikusan nem is áll rá az agyam. A gond leginkább az, hogy a viszonyítás tekintetében teljesen tanácstalan lettem, fogalmam sincs, hogy egy vétel mennyire nevezhető kedvezőnek. Persze, tudom, hogy e tekintetben rövid időn belül visszaállok a rendes kerékvágásba, inkább csak meglepett, hogy ennyire nem vagyok képben. Erre nem számítottam.
Számítottam viszont a hazai ízekre, s ebben nem is kellett csalódnom. Magam is meglepődtem, de ezúttal még fogytam is 1-2 kilót a kínai tartózkodás alatt. Hogy ezt ne szedném vissza rövidesen, azt erősen kétlem. Kínában valóban nagyon jókat lehet enni, de már rettenetesen hiányzott az itthoni konyha.
S hogy összességben, jelenleg örülök-e annak, hogy itt vagyok, s itt is maradok egy időre? Ez még mindig egy nagyon fogas kérdés. Minden fogyatékossága ellenére imádom Kínát, s rendkívül elememben érzem magam, amikor ott vagyok. Honvágyam Magyarország iránt nem volt, ellenben a szeretteket már nagyon hiányoltam.
Az anyagi és munkahelyi kilátások is lényegesen egyszerűbbek és jobbak voltak odakinn, e tekintetben még magam sem tudom pontosan, hogy mi vár majd rám itthon.Felemás választ tudok csak adni. Az ideális, sajnos nem megvalósítható világomban Kínában lennék, de körülvéve a számomra fontos itthoni személyekkel. Miután ez nem kivitelezhető, így marad a fonák helyzet: hol Kínát kell hiányoljam, hol az otthont. Most mindenesetre Kínának kell várni, két év róla szólt. Ideje a másik oldallal foglalkozni.
-
Kína és a kapcsolatok
Ma szokatlanul nyitott és eddig nem jellemző dologról fogok írni. Túl azon, hogy a személyemet, magánéletemet mindig is igyekeztem távol tartani a blogtól, kellett egy kis idő is, hogy nyíltan tudjak róla beszélni.
Kínába – vagy a glóbusz más távoli szegletébe – utazni ennyire hosszú időre mindig kockázatos vállalkozás, ha a kitántorgó maga mögött hagy valakit. Kétségtelenül sokat tud segíteni a modern korral járó minden egyes újítás, ennek ellenére kivételesen erős és kitartó partner kell ahhoz, hogy végig lehessen csinálni.
Két éve egy már nagyon hosszú párkapcsolattal a hátam mögött érkeztem meg Fengjiebe, sajnos, ahogy azt alapból sejteni lehet, okozott is problémákat a távollétem. Mire újra itthagytam az óhazát, s Xianningbe indultam, az itthon hagyott férfi személye is megváltozott, s a rendkívül rövid ismerettség, s az ezzel járó hatalmas lángolás miatt ezt a második évet mindketten rendkívül meg is szenvedtük.
Nem egészséges ennyi időn át külön lenni, s nem is egyszerű. Hogy ez utóbbi esetben mi lett a történet vége, azt majd talán egy év múlva privátban megírom annak, akit nagyon érdekel, addigra feltehetően én is többet tudok majd.
Egy valami biztos: ennyi időre soha többé nem utazom el a párom nélkül, s ha valamelyikőtök ilyenre készül, nagyon komolyan ajánlom, hogy gondolja át a dolgot. A legjobb esetben is erősen kockázatos kísérlet, amely nem biztos, hogy megéri.
-
Shanghai, a kínai óriás
Kína legnagyobb városa, a tartományi jogokkal rendelkező Shanghai. Bár a britek megjelenéséig nem tett szert túl nagy jelentőségre, azóta a nyugati, bűnös befolyás központi helyszíne az országban.
A kommunisták egy időben igyekeztek is büntetni a várost, amely még a Népköztársaság kikiáltásakor is a kínai adóbevételek több mint felét produkálta. Kihasználva azt a tényt, hogy Shanghai eleve termelékenyebb és gazdagabb volt, a nyolcvanas évekig alig történt érdemi fejlesztés a városban, így az infrastruktúra terén nemcsak behozták, de gyakran le is körözték a sokkal kevésbé jelentős, s lényegesen kisebb tartományszékhelyek is.Érdemi változás a reform beindulásával következett be. Miután Dél-Kínában a különleges gazdasági övezetek meghozták a sikert, Shanghai is visszakaphatta jól megérdemelt helyét az államóriáson belül.
Shanghai ma is kiemelkedik Kínából. Nyüzsgő, kozmopolita hely, shanghaii hukout szerezni (kvázi teljes értékű shanghaii rezidenssé válni, a hukouról majd részletesen az új blogban) meg maga a Kánaán a kínaiak szemében.
A hazaúton én is érintettem Shanghait, igaz, csak futólag. Pudong, a semmiből a 90-es évek elején kinőtt új városrész mára Kína és a kínai gazdasági fejlődés megkérdőjelezhetetlen szimbóluma. A régi, koloniális stílusú belváros, az ún. Bund és a Huangpu túlpartján fekvő Pudong kontrasztja jól jelképezi a régit és az újat, s a két világ összhangja remek turistacélpontként is funkcionál.
Rendes fényképezőgéppel az enyémeknél nagyságrendekkel szebb képek készíthetőek, a késői óráknak köszönhetően tőlem jobb nem tellett. Azért ízelítőnek talán ezek is jók.
Bund (fenn), Pudong (lenn)
-
Xianning – benyomások egy városról 10 hónap után
Xianning Wuhan közelében, Hubei tartományban fekszik. A város magterületén pár százezer ember él, így sem túl nagy, se nem túl kicsi, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Kevés kivételtől eltekintve a kínai városok nem túl szépek, ez könnyedén kijelenthető. A kivitelezések erősen chabuduo módon zajlanak, így még a leggusztusosabb építmények is elég hamar lerohadnak, ráadásul a kínaiaknak mintha lenne egy különleges, hetedik érzéke ahhoz, hogy elcsúfítsanak mindent. A legmodernebb házakon is sokat ront, ha beköltöznek, s aztán a maguk ízlésére formálják.
Xianning nem különbözik az átlagtól, nem igazán szép hely. A város határában lévő Qianshan hegyet leszámítva a táj sík, természeti szépségekben nem bővelkedik.
Ez a csúcs, amit Xianning esztétika terén nyújtani tud
A kínai viszonylatban kicsi méret miatt nagyjából könnyen áttekinthető és bejárható, s a forgalom is elviselhető, dugók ritkán fordulnak elő. Wuhanhoz képest a levegő is üde, s növényzetben sincs hiány.
Waiguorenként ahhoz elég apró, hogy importáru terén silány legyen a választék, de ezen sokat orvosol, hogy Wuhan egy órányira van csak, így ha muszáj, a nagyvárosból minden akad.Nem különösebben szerettem meg Xianninget. Ez talán lejött az évközi írásaimból is. Kétségtelen, hogy amíg Fengjiebe bármikor visszamennék, addig Xianningből ez az egy év bőven több volt, mint elég.
A város nevezetességét – bár ez nagyon viszonylagos, Hubei határain túl elvétve hallott róla bárki is – a hőforrások adják Jópár hotel, spa, s a város ezen részén gazdag, erre építő idegenforgalmi infrastruktúra épült fel/ki, s ez a szektor rejtheti Xianning jövőjét is.
Az étellel sem voltam igazán kibékülve. Fengjie után az itteni ízek erős visszaeséssel értek fel, bár azok számára megváltást is jelenthetnek, akik nem bírják az erős kajákat. Hubei gasztronómiája sem vészesen rossz – én leginkább átlagosnak nevezném. A déli, délkeleti part édeskés konyhájához képest mindenképp nagyságrendekkel jobb, de Szecsuán vagy Hunan markáns ízeivel nem ér fel.
Ahhoz elég nagy a város, hogy szórakozásra legyen lehetőség. A tipikus kínai KTV mellett, amit szerintem talán még az egészen miniatűr településeken is találni, Xianningben akad több európai értelemben vett bár, iszogatós-táncolós hely, s még sztriptízbár is. A nappali időszakra számtalan kávézó, ilyen-olyan beülős hely épült, egyik-másik teljesen hangulatos, s megüt bármilyen európai nívót.
Xianning földrajzilag egyáltalán nincs rossz helyen. Termőterületekben gazdag, környezeti katasztrófáktól védett, s hála a nagysebességű vonalaknak, minden fontosabb kínai terület rövid időn belül elérhető. Tektonikailag sem aktív Xianning környéke, ennek hála a város alá tartozó egyik déli járáson épül Kína eddig legnagyobb atomerőműve.
Ha a környéken jártok, nem feltétlenül javaslom a xianningi látogatást, mert tényleg nincs igazán semmi, ami miatt érdemes lenne felkeresni – hacsak valaki nem kimondottan van oda a föld alól bugyogó meleg vízért, bár ez utóbbi céljára is vannak sokkal látványosabb helyszínek a Mennyei Birodalomban.
Xianningi tíz hónapom azért nem nevezhető rossznak, de azt el kell ismernem, hogy ehhez igazán nem sokban járult hozzá maga a városka, mi több, ez utóbbi inkább egyike volt a negatív faktoroknak. Oké, ha nagyon őszint akarok lenni, Fengjie után esélytelen volt. Első kínai helyszínnek valószínűleg kiválóan megfelel, a kötelező egzotikumot hozza.
Ezzel együtt, Xianningben nem hiszem, hogy valaha még egyszer megfordulok majd. -
Shanghaiból
Shanghai Pudong repterén használom az ingyenwifit, s kukkantok egy kicsit be a blogra is. Eddig minden menetrendszerűen halad, s fél óra múlva indulunk is Moszkva irányába.
Miután ott is lesz némi időm vacakolni, majd igyekszem onnan is jelentkezni. Ha Oroszország Anyácska is bőkezűen szórja a reptéri népeknek az internetet.
Hamarosan elhagyom a kínai szárazföldet, s néhány órán belül a légteret is. Ez az év Kína itt ér véget.
-
Útra fel!
Kicsivel több mint egy óra múlva jön értem a sofőr, s visznek Wuhanba a reptérre.
Ha nehezen is, de sikerült belepréselnem minden cuccomat a bőröndbe, azzal együtt, hogy a kézipoggyász is rendesen ki lett tömve. Néhány apróságot, többek közt a laptopot, még el kell pakolni, de az természetesen az utolsó lesz a sorban.Reméljük, a hazaút során minden rendben alakul, s kis szerencsével talán időben érek Shanghaiba is, s akkor még csinálok pár képet Kína legnagyobb városáról is.
Az internetlefedettségtől függően még előfordulhatok Moszkvából is, de legkésőbb otthonról jelentkezem majd.Xianninget elhagyom. Kevésbé sajnálom, mint Fengjiet.
-
Hazaút előtti bolondéria
Zajlanak az események, most már minden a hazaútról szól. Tegnap sikeresen – némi bonyodalmak árán ugyan – szereztem dollárt a kínai pénzem helyett, s a bőröndömet is úgy 70%-ban bepakoltam.
Ma elindultam még egy utolsót a bevásárlóközpontba, s vettem minden hülyeséget, ami a kezeim közé került. Wokot! Mert hogy olcsó meg szép és mert az otthon kapható az gagyi, de wokot, istenem! Most cipelhetem hazáig. (Rizsfőzőt szerencsére nem vettem.)
Jutott még pár adag szárított rák, mindenféle fűszerek, s jutottak ilyen-olyan olajok (erőspaprika, földimogyoró, szezám, stb.), szóval őszintén bízom benne, hogy beférek a tatyómba, s súlyproblémák sem lesznek.
Zajlik közben az új blog körüli fejlesztgetés is. Zhongguo, azaz Kína névre hallgat majd, s előzetesként itt a leendő fejléc. Menet közben még változhat.
-
Fengjieben sem állt meg az élet
Nagyjából egy év telt el, mire idén újra eljutottam a tavalyi kínai élőhelyemre, Fengjiebe. A törzsolvasók már nagyon jól ismerhetik a járást, hiszen egy évig többnyire másról sem írtam, csak az ottani benyomásaimról.
Azzal sem mondok újat, hogy Fengjie nem kimondottan nagyvilági vagy épp fejlett szeglete Kínának, ezzel együtt is el kell ismernem, a kimaradt egy év alatt sok dolog változott. Mint az Kínában elég jellegzetes, az építkezések Fengjiet sem kerülték el, azonban más helyekkel ellentétben a hegyi városkában ez kicsit sajátságosan alakul.
Írtam már akkoriban is, hogy a gátépítés miatt Fengjie is költözni kényszerült: ma az eredeti – mostanra víz alatti – helyszíntől nyolc kilométerrel nyugatra, s a tengerszinttől is kissé magasabban épült újjá. Ez a tény már az eredeti építkezéseket is nagyban befolyásolta, s a változásokat is meghatározza.
Fengjieben nem nagyon akad szabad építési terület – a domborzat miatt eleve teraszosan került kialakításra a város. Miután egy hegyoldalon fekszik, a sík területek létrehozása komoly földmunkákat igényelt, nagyban megdrágítva a beruházásokat, s egyúttal arra ösztönözve a kivitelezőket, hogy minden elérhető földdarabot hasznosítsanak, lehetőség szerint minél magasabb épületeket rájuk emelve.
A városban így is elfogyott már szinte minden alkalmas terület, így aztán vagy a központtól lényegesen távolabb építkeznek (mely ingatlanok értelemszerűen kevésbé vannak jó helyen), vagy megragadják az utolsó szalmaszálakat is, s a folyópartot veszik célba, s nyernek további területeket némi feltöltéssel.
Ez utóbbit alkalmazták az új kivezető út építéséhez is, s ez zajlik a part szinte teljes hosszában mindenütt.
A belváros még méglévő, szabad területeire is épülnek bőszen, s a tavaly még csak épphogy folyamatban lévő beruházások már vagy elkészültek, vagy gőzerővel zajlanak.Az épülő Fengjie képei magyarázatokkal alant.
Fengjie belvárosának egy még parlagon lévő részén épültek első érkezésem idején, 2012. augusztusában (fenn),
az építkezés így nézett ki 2013. nyarán – hátul a fenti képen még épülő házak, elől az új építkezés (lenn)
Most ez a hely így fest a parttól, a legkorábban elkészült épülettől távolodó sorrendben.
Nézzük meg még egyszer ezt a képet, ezúttal a jobb alsó, az út melletti meredek szakaszra koncentrálva.
Mint itt látható, némi földmunkát követően mostanra ide is elkezdtek beszuszakolni valamit.
Végezetül még néhány kép, amikhez nem találtam korábbi verziót.
