• Egész eredményes kedd

    Már biztosan unalmas újfent a vizsgákról olvasni, de mostanság e körül zajlik az életem, szóval ezzel kell beérnetek.

    Ezúttal az ovis angoltanári csoport meglepő eredményt produkált. Talán valamennyire eljutott hozzájuk az előző hetek híre, talán csak erre az utolsó hétre jutottak a legkevésbé vacak diákok, mindenesetre a 18 leányból „mindössze” hatan nem feleltek meg, s közülük kettő el sem jött.

    A többiek egészen jók voltak, hatan a 90 pontot is elérték, s egyikük egészen 96-ig jutott. Érdekes módon pont ő volt betojva legjobban.

    Szerdán (nálam ma, nálatok holnap) jön a másik ovis csoport maradéka, kíváncsian várom, náluk is hasonló lesz-e a tendencia.

    Sajnos egyértelmű választ még mindig nem tudok azzal kapcsolatban, hogy meddig tartunk órákat, így lehet, hogy a héten még nem ér véget a suli. Ha jövő héten is még meg kell tartanom őket, úgy azokat az eredményhirdetésre fordítom, valami kis aprósággal a legjobban teljesítők részére. Mert azért voltak olyanok is.

  • Vásárfia

    Közeledik rohamtempóban a hazatérés időpontja, ennek kapcsán aztán dolgozik az ember agya, hogy ezúttal mégis mit pakoljon a bőrönd kihasználatlan helyére, amiben esetleg a hátrahagyott szerettek is örömüket lelhetik.

    Adja magát persze, hogy ha már Kína, akkor irány a piac, s vásároljunk össze mindenféle hülyeséget, porcelánt, legyezőt, kalligráfiát, Kínára emlékeztető ajándéktárgyakat. Ezt passzoltam nagyon hamar, mert porfogó van otthon is épp elég. Nem feltétlenül csak bóvlihoz lehet így jutni, beszerezhetőek értékes, valóban művészi kidolgozású csecsebecsék is, de ezek is csak porfogóként végeznék, szóval, e tekintetben megingathatatlan az álláspontom.

    Leginkább az olyan dolgoknak látom értelmét, amik otthon kuriózumnak számítanak vagy egyáltalán nem ismertek, s erre az élelmiszerek egészen kiválóak. Szűkíti a kört, hogy egyrészt bármit is viszek, annak túl kell élnie a hazautat, másrészt az sem nagy baj, ha meg is eszik őket otthon.

    Szerencsére elég nagy számban állnak rendelkezésre szárított dolgok, amiket elég gyorsan életképessé lehet tenni Magyarországon is, s aztán remekül el is lehet fogyasztani. Már ha gusztus akad rá.

    Már a múlt héten elkezdtem a bevásárolgatást, itteni fűszereket (szecsuáni borsot, lajiaot, stb.), megannyi aszalt gyümölcsöt (ezeket jó eséllyel én eszem majd meg, bár nagyanyámnak ízlettek tavaly is), édességeket (ezzel nem nyúlhatok mellé, a szülők és nagyanyám is édesszájúak) szórtam a kosárba. Találtam, s így vettem szárított garnélákat (a fagyasztott eszméletlenül olcsó, legszívesebben egy raklapnyit vinnék, de sajnos hazáig megbüdösödne), medúzát (ezt még én se ettem, remélhetően valakinek bejön majd), fafülgombát (mennyei, s ha otthon itt-ott néha kapni is, méregdrága, ezzel szemben itt filléres cucc), más gombákat (otthon nem kapni, szerintem nagyon jók), algát (levesben kiváló) is. Mind-mind szárított, így elállnak.

    Még a hazaút előtt közvetlenül veszek pár darab out (bambuszgyökér), úgy az is épségben hazaér velem. Vettem remek teákat is, bizarr ízű mikrós popcornt (a móka kedvéért), édesre pörkölt napraforgómagot (van rá tippem, kinek fog nagyon bejönni), s eddig csak egyszer indultam neki.

    Ha van ötletetek, hogy ti minek örülnétek Kínából, azt várom szívesen, s ha jókat írtok, lehet fel is használom a javaslatot. Más itteni expatok is írhattok a saját tapasztalatokról.

    Már kevesebb mint négy hét, s otthon leszek. Ez az év is nagyjából eltelt…

  • Monszun

    Hetek óta esik. Nem folyamatosan, de két egymást követő nap eső nélkül szinte kizárt.
    A tavalyi lakhelyem, Fengjie klímája némiképp elütött az ittenitől. A kakukktojás a szecsuáni helyszín volt. A távolság Xianningtől nem tetemes, de földrajzi okokból másképp alakul az ottani időjárás. 
    Itt keleten már a nagy folyók termékeny síksága húzódik, s északi irányban lényegében a (Jeges-)tengerig nincs semmi, ami gátolná Szibéria légtömegeit az idejutásban.
    Fengjie a Jangce középső folyásánál fekszik, hegyekkel körbeölelve. Hála ennek, a tél enyhébb, negatív hőmérsékleti értékek elvétve fordulnak elő (ottlétem alatt 0.5 fok volt a legalacsonyabb).
    Különbség az is, hogy Fengjie messzebb van a tengertől, így aztán a monszun sem jelentkezik annyira erősen, mialatt Xianningig még akadálytalanul eljut.

    Nincs hőség egyelőre, mégis, odakinn nem egyszerű megmaradni. A páratartalom 90%-os, így pillanatok alatt ragacsos lesz az ember. A ruhák két nap alatt száradnak meg, s minden, ami képes a nedvességet magába szívni, magába is szívja.

    A finomra őrölt sóból göbök lesznek, az ételmaradék pillanatok alatt penészessé válik.

    Őszintén remélem, hogy a hátralévő négy hét nem hozza meg a nem várt 40 fokos kánikulát, mert az, párosulva ezzel a nedves levegővel, halálos kombináció lenne. Nem akarom kipróbálni.

  • Vizsga vizsga után

    Szerdán az „ovisok” újfent elkápráztattak. A 14 egyedből nyolcat voltam kénytelen buktatni, így hacsak a jövő heti utolsó körben nem történik valami csoda, akkor erősen vélelmezhető, hogy ennek a két osztálynak nagyobb hányada újrázhat jövőre, mint ahánynak nem kell. 
    Sajnos tényleg nem rajtam múlik. A vizsga könnyű, ráadásul, mint azt több gyengébb képességű diákom esete is bizonyítja, nyelvi készség nélkül is teljesíthető (nem is rossz eredménnyel), ha fordítanak elég időt a felkészülésre.

     

    Javier ezúttal azt találta ki, hogy ebben a félévben nem buktat meg senkit. Valamit magyarázott az új gyakorlat ideológiai hátteréről, de gyaníthatóan nem lehetett túl logikus, mert nem emlékszem rá. Mindenesetre azoknak a kölyköknek, akik amúgy elhasaltak volna nála (sokan lennének), felajánlja, hogy megadja nekik a minimumot jelentő 60 pontot, amennyiben ezt választják. A másik opció az lenne, hogy komolyan veszik a tárgyat és inkább megbuknak, csak hogy jövőre jobb eredménnyel mehessenek át. Vagy mi. Tudom, zavaros. Nekem is. Mindenesetre eddig mindenki a 60 pontot választotta.

     

    Én nem vagyok ennyire engedékeny, mint az elmúlt két hét példája is mutatja. Ma a business english és az english education csoportok jöttek. Így a második körön túl csak megerősíteni tudom, hogy a leendő angoltanárok sokat fejlődtek, mert amíg az elmúlt szemeszter végén egyértelműen az üzleti angolosok voltak a legjobbak, ezúttal egyáltalán nem.
    Az angoltanárok közül mindössze egy nem érte el a minimumot ma, s még ő is 50 pontot szerzett, ezzel szemben a business csoportban 6-an is rosszul szerepeltek a mai 17-ből. Jó, ez az „ovisokhoz” képest meseszép, de azért nem lehetnek rá büszkék.

     

    Most keddig megint semmi dolog. Aztán ha minden igaz, a jövő héttel valószínűleg véget is ér az itteni munka.
    Már nem bánom.

  • A kedd ma sem volt túl eredményes

    Az ovis angoltanári csoport ma sem remekelt, a 17 vizsgázóból 10-en elhasaltak. Egyik-másik neki se futott, volt aki olvasni próbált, s megint mások ugyan próbálkoztak, de hiába.

    Akadt azért két 97 pontos lányka is, picit morci voltam, mert mindketten az utolsó fél percben húzták be azt a néhány hibát, holott már reméltem, hogy maximális pontszámot is kioszthatok végre. Egy 94 pontos eredmény is akadt, újabb bizonyítékát adva annak, hogy felkészüléssel egészen jó eredményeket el lehet érni.

    Az osztály legjobbja is ma vizsgázott, de rá egyáltalán nem voltam büszke. Bár kétségtelenül gond nélkül megszerzett 90 pontot, de tőle azért ennél lényegesen jobbat vártam, különösen, hogy a legkönnyebb tételt sikerült bemákolnia. Feltehetően nem erőltette meg magát a felkészülés terén, így ezt saját kútfőből hozta. Szerintem azért ő sem lesz teljesen boldog tőle, de tagadhatatlanul így is a sikeresebb nebulók sorát gyarapítja.

    Holnap megint ovisok jönnek, a másik két osztály 2. csoportja. Kíváncsian várom, többen mennek-e át a vizsgán, mint nem. A téteket magyar idő szerint éjfélig lehet megtenni, a nyertesek erkölcsi elismerésben részesülnek.

  • Gasztro: grillezett finomságok

    Már sokszor akartam írni Kína eme gazdaságosan beszerezhető, s ízletes gyorsételeiről, de minden alkalommal arra jutottam magamban, hogy már esett róluk szó a blogon.

    Ezúttal szerencsére utána is néztem, s meglepő módon még szűz területről van szó.

    Kína-szerte mindenfelé fellelhetőek az efféle is kis utcai grillezők. Nyugati mércével rendkívül lepukkadt helyek, de az étkek minőségéből ez nem von le semmit. Már eleve nyársra húzott, általában hűtőpultban tárolt dolgokból választhat az éhező, az összeválogatott jóságokat aztán gyorsan el is készítik az erre szakosodott vendéglátók.

    A fém- vagy fapálcákon zöldségek (ou, vagyis lótuszgyökér, krumpli, gomba, babcsíra, hagyma, stb.), tengeri bizbaszok (tintahal, polip, hal, kagyló) vagy húsfélék (főleg csirke, szárny, láb, de kis saslikra emlékeztető disznóhúsnyársak is) sorakoznak, amiket aztán az izzó szén felett pirítanak kellemesre. Nem sajnálják a fűszereket sem, bár itt Hubeiben a lajiaoval (erőspaprika) óvatosabban bánnak, mint Szecsuánban. A készülő kaját gyakran kenegetik, forgatják, ízesítgetik, majd az alapanyagtól függően 5-10 perc alatt fel is szolgálják.

    Az árak rendkívül barátiak. Egy-egy tétel 1-4 yuan között mozog, utóbbiért már tintahal jár.

    Néhány kép ízelítőnek a galériában.

     

  • A terror nem csillapodik

    Xinjiang szélsőségesei továbbra sem nyugszanak, ezúttal Shenzhenben sikerült lecsapniuk ártatlan járókelőkre a város központjában. A mérleg eddig három halottról és három sebesültről szól.
    A mostanában már sajnos szokásosnak mondható kaszabolós módszert követték ezúttal is, s a képek tanúsága szerint célirányosan torokra mentek.

     

    A képeket csak saját felelősségre, sokkolóak!

     

     

    Ez már rövid időn belül a negyedik terrorista akció, ami Kína magterületén belül történt, bár szerencsére az utolsó három korántsem követelt annyi áldozatot, mint a meglepetésszerűen lesújtó első.

    Az ujgur bázisterületeken sem volt tétlenkedés, ott múlt héten robbantottak egy piacon, Wulumuqiban, közel 40 halottat és száz körüli sebesültet hagyva maguk után.

     

    A válasz sem maradt el, a kormányzat egy éves terrorellenes kampányt indított Xinjiangban, s már letartóztattak több mint 200 muszlim szélőségest.
    A terrortól függetlenül gondoltam meg magam Xinjianggal kapcsolatban, de azt hiszem, nem is baj, ha nem megyek Kashiba és Hetianbe. Feltehetően csurig van katonákkal, akik az adott helyzetben nem feltétlenül díjaznák a fotózkodást sem.

    Sajnos ennek az egész folyamatnak a legnagyobb vesztese az ujgurok csendes, normálisan élő többsége. A terrorcselekményekkel csak azt érik el, hogy a népük sosem tapasztalt nyomásnak és vegzálásnak legyen kitéve.

     

    Igazából nehéz megmondani, hogy a szélsőségeseknek mi a bajuk. A múltban kétségtelenül szenvedhettek az ujgurok is a központi hatalomtól, különösen súlyosbítva a helyzetükön, hogy mélyen vallásos népről beszélünk, a kommunizmus pedig nem éppen díjazta ezt sehol.
    A mai Xinjiangban minden többnyelvű, feliratok, oktatás, még a vonatokon is bemondanak mindent ujgurul. S noha kétségtelen, hogy gazdasági fejlettség terén elmarad Kína keleti részeitől (Közép-Ázsiával szemben az összehasonlítás épp ellentétes), a fejlődés mértéke errefelé is robusztus, különösen, hogy a kormányzati beruházások igencsak tekintélyes részét fordítják a nyugati országrész felzárkóztatására.
    A vallásgyakorlás sem ütközik akadályba már évtizedek óta, virágzanak a mecsetek.

     

    32 szélsőséges vallásos csoportra már lecsaptak, s egy éven át kiemelt erővel folytatják a terroristák felkutatását. Megerősítették a határvédelmet is, mivel gyanítható, hogy a szélsőséges eszméken túl fegyver is érkezik a szomszédos közép-ázsiai államokból.
    Nem lennék most ujgur. Xinjiangban igencsak meg fog nehezülni az élet, de ha ez az ára annak, hogy a hasonló esetekre kisebb legyen az esély, akkor nincs nagyon más választásuk. Az ujgurok békés többsége meg remélhetően kilöki magából ezeket a szélsőséges elemeket. Már csak saját jól felfogott érdekében is.

  • Tervek a maradék öt hétre

    Holnaphoz öt hétre már otthon leszek, ha az időjárás meg a légitársaságok is úgy gondolják. A hátralevő időszakból két hét még a vizsgáztatással fog eltelni, hogy utána mi lesz, az még egyelőre nem ismert.

    Bár próbáltam infót szerezni, ellentmondásos válaszokhoz jutottam annak kérdésében, hogy meddig vannak órák. Mindenesetre legrosszabb esetben is plusz egy hétre leszek a sulihoz kötve, s utána még egészen biztosan lesz két teljes hetem mindennemű munkahelyi elfoglaltságtól mentesen.

    Adott a gondolat, miután szeptembertől nem jövök vissza, hogy talán még kellene egy utolsó utazást tenni valami érdekesebb helyre. Pár évig most elég sanszosan nem leszek Kínában, így ez egy kvázi utolsó lehetőség hosszú időre.

    Gondolkodtam helyszíneken, de még kissé tanácstalan vagyok, s magamat ismerve az is benne van a pakliban, hogy nem megyek sehova. Mindenesetre ha mégis, akkor leginkább a vadnyugat érdekel. Qinghaion és Xinjiangon gondolkozom erősen, bár a 40+ órás vonatozás (Wulumuqi, utóbbi székhelye annyira van Wuhantól) nem annyira vonzó.

    xinjiang.jpg

    WuhanWulumuqi, több mint 40 óra vonatozás

     

    A jelenleg leginkább esélyes két alternatíva (már ha nem a harmadik, a nem utazás győz) ez a két tartomány.

    Ha Qinghai lesz a befutó, akkor egészen a nyugati részen fekvő Ge’ermuig (Golmud) szeretnék zakatolni, majd onnan pár napig körbenézelődni a környéken, mielőtt visszafordulnék.

    qinghai.jpg

    WuhanGe’ermu vasúton

     

    Ha Xinjiang mellett döntök, akkor Wulumuqi (Urumcsi) csak a kiindulópont, Kashi (Kashgar) és Hetian (Hotan) a fő célpontok, amelyek még további egy napra vannak az ujgur központtól.

    kshht.jpg

    A Kashi, B Hetian

     

    Mindkét régió messzemenően elüt Kína magterületétől, s mint a zárójeles nevek is mutatják, nemzetiségi területekről van szó. Kashi és Hetian a mai napig 80-90%-os muszlim többséggel bír, az ujgurok mellett a szomszédos exszovjet köztársaságok államalkotó nemzeteinek kínai csoportjaival.

  • A vizsgáztatás nem áll meg

    Tegnap a turizmusos osztály második fele nem okozott csalódást, mindenki elfogadhatóan szerepelt, egy gyengébb lányka volt, de ő is 75 pont körüli eredménnyel simán vette az akadályt.

    Ma a üzleti angolos és az angoltanári osztályok első-első köre került terítékre.
    Bár az business szakirányt tartom a legerősebb osztályomnak, a mai felhozatal nem volt annyira jó. Csak egy lány vérzett el, ő ráadásul meg sem próbálta, de a többiek eredménye jellemzően nem volt túl kimagasló, bár az egyik legjobb diákom 99 pontot kapott. A kis hülye izgult erősen, s még meg is kérdezte, hogy átment-e, teljesen komolyan.

    A 15 emberből rajta kívül még heten értek el legalább 90 pontot, ami nem rossz arány persze, de tőlük azért jobbat vártam, különösen, hogy az angoltanári csoport első harmada – akik viszont jóval gyengébbek náluk – tarolt rendesen.

    Tőlük a 12 emberből 9-en is 90 pont fölé kerültek, ketten 99 pontot is kaptak, míg egy leány 98-at. A szomorú része, hogy a másik három viszont nemhogy 90-et nem kapott, de át se ment a vizsgán.

    Az egyikükkel bajban vagyok. A Gao Xiaohua névre hallgató kis teremtmény mindig is szimpatikus volt a szememben. Láthatóan gondja van a beszéddel, nem csak angolul, azt sem zárom ki, hogy enyhén sérült. Ennek ellenére sosem volt vele bajom, mert egyértelműen a kevés szorgalmas diákom közé tartozik. Most is biztosra veszem, hogy sokat készült, de annyira ideges volt, hogy gyakorlatilag értékelhetetlen produkciót nyújtott. Már amikor a tételt húzta, olyan szinten remegett, mint egyik másik diákom se. Érezhetően nem bírja a stresszt. Próbáltam nyugtatni, de sajnos nem sok eredménye lett.

    A teljesítményére legfeljebb talán 30 pontot ha tudnék adni, s 60 kéne, hogy átmenjen. Újráztatni anélkül, hogy a többi linknek is megadjam a lehetőséget, nem volna igazán fair, ráadásul még abban sem vagyok biztos, hogy eredménye lenne, mert a tét ismeretében valószínűleg még jobban rágörcsölne.
    Sajnálom, tényleg, mert biztosra veszem, hogy nyugodtan simán venné az akadályt, de így erre meg tényleg nem igazán tudom átengedni. Azt sem zárom ki, hogy sírni fog, ha megtudja, hogy megbukott.
    Néha szar ügy értékelni. Gondolkozom rajta még, hogy mi legyen, lehet megadom neki a 60 pontot…

    Keddig most megint pihenés, aztán ha a múlt heti trend érvényesül, akkor az ovis tanároknál újfent vérfürdő várható.

  • Gasztro: jindezheni vacsi, második felvonás

    A boros eseményt követően került sor a második vacsora eltöltésére. Ennyi kaját azt hiszem, még sosem hordtak elém, már nem is volt hely a forgóasztalon, s úgy a fogások fele a másik asztalra került, amíg el nem fogyott annyi étel, hogy a helyükre lehessen tenni. A már korábban kóstolt teknős is felbukkant, s mivel elsőre sem találtam különösebben ízletesnek, így csak a tojásaiból majszoltam.

    Képek a galériában.