-
Yandangshan
Wenzhoui vizitem alatt a külföldről jött dokit elráncigálták a közeli Yandangshanra is. A helység egyike Kína leghíresebb nemzeti parkjainak, s valóban, el is kell ismerjem, hogy a látvány egyáltalán nem csúnya.
Sajnos a telefonom lemerült már a kórházban, így ezeket a toborzóm csinálta – ez egyúttal magyarázat a képek megszokottnál jobb minőségére is, hiába, csapnivaló fotós vagyok -, s csak mostanra sikerült időt szakítania arra, hogy elküldje őket.
Ha Wenzhou környékén jártok, a Yandangshant érdemes nem kihagyni. Legjobb nem ennyire kutyafuttában, mint nekem sikerült, mert amúgy egy teljes napot simán rá lehet szánni. Tényleg szép.
-
Működik a lapi – kis rövid
Na, sikerült újfent életet csiholni a gépembe, s a jelek szerint más probléma nem is áll fenn.
Mi több, az eddig nagyon szenvedő wifi is megjavult, pedig azzal kapcsolatban nem szereltek semmit. Lehet, hogy annak használt az esés.
A lényeg, hogy újfent kellemesen érzem magam. Remélem, a további kalamajka már elkerül.
-
Vendégposzt: Kína és a tészták
Ma rendhagyó, de a jövőben előreláthatóan nem szokatlan módon, vendégszerző tollával ékeskedik a blog. A köreinkben régóta kommentelő, olykor kötekedő, nem ötvenes pacák virágelvtárs követte el az alábbi esszét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ekézni is csak őt szabad, ha valami nem tetszik, de bízom benne, hogy inkább pozitív kritikákat kap. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a bejegyzés a blog hagyományaitól eltérően elég hosszú, de tessék szorgosan olvasni.
____________________________________________________
Népbetegségek I. – TÉSZTA
Akárhogy nézzük, Kína lehet modern, nézhet úgy ki minden városuk, mint bármelyik amerikai város, de a nyugatiság kedvéért hiába dobnak el mindent, ami ázsiai volt, a furcsa dolgaiktól nem tudnak megszabadulni.
A blog esetleg magyarul olvasni tudó kínai olvasóitól ezúton kérek elnézést, de úgy is tudják, hogy igazam van.1. Tésztaevés
A kínai nem tud a tészta nélkül meglenni. Az északiak naponta eszik, mintha az életük múlna rajta, a déliek szerint csak az északiak szeretik, de azért majdnem olyan napi rutin nekik is, mint a rizs. A déliek, hogy a dolgot fokozzák, inkább rizstésztát esznek. Rizstészta…
a.) Fogyasztása
A tésztát hangosan kell enni. Szürcsölni, szörcsögni kell közben, amint a tészta egyik vége bekerül a szájba, azt lehetőleg úgy kell beszívni, hogy mindenki tudjon róla. Az északiak tésztaevése egy külön rítus. Megkapja, megnézi. Ez is furcsa Kínában. Az ételt körbe kell mustrálni. Aztán föléhajol, lassan beletúr a pálcikával, aztán gyorsan a szájába szürcsöli, és úgy húzza be, mintha valaki ki akarná venni onnan. Ezek olyan kötelező mozdulat- és hangsorok, mintha az iskolába verték volna beléjük.
A szürcsölés pedig elengedhetetlen. Én mindig civilizáltan próbálom enni, de nekik ez sohasem tetszik. Megkérdezik, hogy MI VAN, NEM FINOM? (Hát akkor miért nem adtak valamit, ami már majdnem finom, mondjuk krumpli). Ekkor mosolygok, és próbálom titokban a hosszú szálakat elharapni, hogy ne legyen esélyem se a beszürcsölésre. Reakció: DE HÁT NEM SZABAD AZT ELHARAPNI!b.) Maga a tészta (面,面条 – mian, miantiao)
Miért bántom én a tésztát magát, hiszen mi is szeretjük ott messze Európában? Azért.
Az átlagos kínai tészta, legfőképp hosszútávon könnyen megunható eledel. A kínai leves és a kínai tésztafélék között az a különbség, hogy míg a kínai leves az forró víz szójaszósszal és egy darab csonttal, a tészta pedig ugyanez, csak van benne tészta és pár darabka hús. Van mondjuk köztük nagyon finom étel is – gasztró következik:Az északiaknak az a tészta, ami a délieknek a rizs. Sok magyar nem hinné el, de nem minden “kici kínai” (Északon nem is kicsik) eszi a rizst. Északon ezt a tészta pótolja.
– A kedvencem a 炸酱面 (zhajiangmian).
Jellegzetesen északi, főleg pekingi étel, a spagettitől nincs messze, néha ízben sem. Darált hús, uborka, répa, kifejezetten sós íz, de mivel sehol sem csinálják egyformán, érdemes sokszor és sokat enni.
– Vágott északi tészta (刀削面 – daoxiaomian)
Eredetileg Shanxi tartományból származik, de Pekingben is nagyon népszerű. A legnagyobb különbség, hogy nem tesznek a tésztába tojást. Megcsinálják a tésztát, és a tésztatömbről nagyon éles késsel belevagdossák egyenesen a vízbe. Ebből turistalátványosságot is csináltak, híresebb helyeken kijön a kissrác, egykerekű biciklin egyensúlyoz, a tészta a feje tetején, és onnan vágja az asztalon bugyogó levesbe, a vadidegen külföldiek meg tapsolnak, ha mellémegy kacagnak, hazaérnek fészbúkolják.
Ja, hogy kevesebbet kelljen az embereknek dolgozni, már erre robot is van, de az nem tud biciklizni.– Biangbiang 面 (mian)
Szintén esedetileg Shanxi-ból, az első karakterét a legtöbb beviteli módszer nem tudja, mert az egyik legbonyolultabb kínai karakter (ha jól számoltam 57 vonás), tessék gyönyörködni benne.
Egyszerűen isteni. Fantasztikus csemege, és más véleményt erről még se kínaitól se külfölditől nem hallottam. Széles tészta, nem vízben, pikáns, sós íz hússal zöldségekkel. Délen sajnos gyakorlatilag beszerezhetetlen.– 兰州拉面 (lanzhou lamian)
A nyugati muszlimok étele, csak és kizárólag speciális, lanzhou-i muszlim éttermekben érdemes enni, ha nincs muszlim sapka a pincéreken, akkor el kell menni máshova! Országszerte kapható. Erre érvényes a fent említett szürcsölős evési módszer. Forró víz, tészta, hús. A legtöbb fajtája -számomra- épp ezért felejthető.
– 米线 (mixian)
Ez a déliek által fogyasztott rizstészta. Nagyvárosokban az utcán állnak érte sorban, papírdobozokból eszik ki. Épp a napokban ettem nem keveset, Kunmingban, a hideg változatát, isteni.
De nem minden arany. Délen rengeteg változata van, mást tesznek bele más ízvilággal mindenhol. A legnépszerűbb talán a 酸辣面 (suanlamian), azaz a savanyú-csípős. Kifejezetten jó, de nekem hasmenéses sajnos.c.) Népitészta, azaz az instant vonatétel
A vonaton dobozos tésztát KELL enni. Mindenki egy nagy zsáknyi tésztával száll fel egy 3 órát meghaladó vonatútra (hagyományos vonattal ez általában egy szomszéd várost jelent, gyorsvonattal a szomszéd tartomány egy városa). Ez egy fél literes papírdoboz, fóliával bevonva, ára 4 RMB (kb. 130 forint). Ha valaki enélkül száll fel a vonatra, az biztos, hogy maga az ördög, de legalábbis elmeháborodott. Fontosabb, mint maga a vonatjegy. Ha előveszek a vonaton mondjuk egy szendvicset, szemmel vernek, és sustorognak, hogy márpedig ez a külföldi hülye, mert nem eszik instant tésztát!
A legfontosabb: az instant tésztát együtt kell enni! Senkinek eszébe sem jut, hogy megbontsa addig, amig egy kedves utastárs meg nem szánja őket éhségükben, és el nem indul a tésztájával a forró víz felé.
És ekkor jön a sorbanállás. Hirtelen mindenkinek eszébe jut a 10 doboz tésztája, már nyitja is ki, és áll be a sorba forróvízért.
Ízváltozatok: tulajdonképp sokféle van, a marhahúsos a legnépszerűbb, de van rákos, savanyúságos, csípős, halízű, csirkés, zöldséges. Paprikáscsirke ízű nincs. -
Gasztro: mai vacsi
A szervizből hazafelé jövet az önkiszolgáló étteremben vacsiztam ma. Volt még pár yuan a kártyámon (annak idején vettem 100 yuanért 110 yuan értékben levásárolható kártyát náluk), s a hazaúthoz közeledvén ideje volt elhasználni.
Remek rákot is lehetett kapni, nem is hagytam ki. Kedvet kaptatok?
-
Garancia
Az olvasók nagyobbik fele visszajáró vendég már a blogon, így azt hiszem, mostanra nem kell nagyon bemutatni, mennyire szerencsétlen tudok lenni. A Szecsuánblog lassan két éves pályafutása alatt gurultam már le lépcsőn, törtem ki kis híján a bokámat, falun járva zuhantam bele sárba, s akkor még vannak olyan esetek is, amiket inkább már nem is publikáltam.
Ezúttal szerencsére a testi épségem rendben van, de ugyanez a laptopról már nem mondható el. Miután krónikusan netfüggő vagyok, ez korántsem annyira üdítő élmény, arról már nem is beszélve, hogy nem is filléres termék.
Csütörtökön, két órám között sikerült ugyanis valahogy rosszul megragadnom a laptoptáskát, aminek következtében a gép szépen kicsusszant, s az osztályterem kövére zuhant. Miután ezzel egyúttal meg is adta magát, határozottan nem voltam lelkes.
Mivel még garis, így gyorsan elrohantam a szervizbe – ideges voltam, így a már gyülekező, soron következő órára érkező diákokkal közöltem is, hogy ma elmarad a muri, majd bepótoljuk.
A garancia szép dolog, s normál körülmények között hasznos is, de be kell látni, hogy a gép földhöz vagdosása nem igazán nevezhető üzemszerű használatnak. Ennek ellenére azért bepróbálkoztam, különös tekintettel arra, hogy a laptopon külsérelmi nyomok – legalábbis kívülről – nem voltak láthatóak.
Feltehetően belül sem, mert gond nélkül, s emellett sűrű szabadkozás kíséretében, kicserélték a vinyót, első körben csak ezt szúrták ki hibásnak. Én azért nem hittem, hogy ezzel megúszom, s sajnos igazam is lett.
Mindenesetre új merevlemez került bele, s tegnap mentem érte. Sajnos a régiről nem tudtak megmenteni semmit, ezt utólag itthon én is kénytelen voltam alátámasztani.
Hazaérve aztán hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a winchesterrel volt baj, a DVD-olvasó sem működik. Közben hívtak is, hogy vigyem vissza a régi merevlemezt, mert valami központibb szervizben jobban meg tudják buzulni, s megpróbálják kinyerni az adatokat. Szóltam akkor már a DVD-ről is, úgyhogy ma egyúttal az egész gép is megy vissza.
Most az asztalit használom, egy darabig elvagyok vele, ha muszáj. A lapit meg lassacskán csak megszerelik. Legfeljebb sűrűn járok vissza boldogítani őket, amíg idővel a teljes belét kicserélik.
A szerencsétlenkedés mellett azért – kopogom le, de úgy néz ki – némi szerencse is jutott.
-
A bankolás még mindig előnyös errefelé
Hamarosan hazaindulok, kevesebb mint három hónap választ már csak el Európától. A hazatérés egyúttal a megtakarítás hazavitelével is jár, ami magával hozza a miként problémáját is.
Ideát értelemszerűen helyi valutában, yuanben vagyok kifizetve, míg odahaza forintra van szükségem. Tavaly yuant utaztattam, s aztán Budapesten váltottam magyar fizetőeszközre.
Otthon, bár néhány pénzváltó már foglalkozik vele, a yuan még mindig inkább egzotikus valutának számít, ennek megfelelően az árfolyamok nem a legjobbak. Miután valamikor dolgoztam a legnagyobb magyar pénzváltó láncnak, így sikerült egy aránylag elfogadható rátát kialkudnom tavaly, így viszonylag keveset vesztettem a dolgon.
Az eltelt egy évben a forint értéke tovább esett a kínai pénzhez képest, ezt azonban nem nagyon követték a pénzváltók árfolyamai. Ennek oka leginkább az lehet, hogy elég elenyésző forgalmat generálnak ezzel a valutával.
A másik megoldás az lenne, ha Kínában váltok. Persze nem forintra, mert ez utóbbival nem igazán foglalkoznak errefelé. Dollárvásárlás lesz a dolog vége, amit aztán otthon, immár kedvező áron tudok forintosítani.
Amíg Magyarországon ahhoz vagyunk szokva, hogy bankokban pénzt váltani teljesen elborult ötlet, s hatalmas árfolyamkülönbözettel dolgoznak, addig Kínában meglepően tisztességes rátákkal operálnak. Az egyik, itt az utcában lévő banknál például jelenleg egy dollárért 6.1976 yuant adnak, mialatt 6.2224-ért árulják.
-
Xianningi képek
Tegnap délelőtt a városban mászkáltam, ettem, vásároltam, sétálgattam. Készült pár kép is, a jó időre való tekintettel ezúttal végre ismét szép élesek. Feliratokkal a galériában megtekinthetőek.
-
Szelektív
Ideát a pet-palackok gyűjtésének nagy hagyománya van. A környezettudatosság nem igazán jellemző szempont, ellenben az üres, s amúgy csak a kukában, szemétként végző flakonokért némi pénzhez lehet jutni. A pontos árfolyamokat nem ismerem, de feltehetően nem nagy összegekről van szó, azonban ismerve a kínaiak praktikus természetét, ez is lehetőség, amit érdemes megragadni.
Magam sem vagyok túlzottan zöld. Persze, elismerem, hogy fontos téma és számtalan egyszerű módszerrel javíthatnánk a bolygó állapotán, mindazonáltal én is kényelmes vagyok, mint embertársaim zöme, így aztán túlzásokba sosem estem e téren. A szelektív kuka messze volt, meg amúgy is válogassa külön a szemetet az elempé, kb. ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyamban, amiért bizonyára kapnék is rendesen egy ökotalálkozón.
Kína azonban, csodálatos módon még engem is megváltoztat. Na, mielőtt teljesen meghatódnátok, beismerem, ezúttal is csak a lustaság győzelméről beszélhetünk. Miután elvétve főzök, így hagyományos szemetem alig keletkezik, eltekintve a szomjoltó szenvedélyem jeleitől. A műanyag palack ronda teremtmény. Könnyű ugyan, de sok helyet foglal, hacsak nem veszem a fáradtságot (általában nem veszem) arra, hogy kiszorítsam belőle a szuszt. Miután a kólát ipari mennyiségben iszom, így hulladék is akad bőven. A házban nincs kuka, így kb. 50 métert kell sétáljak az úton a kis kerekes kordéig, ha meg akarok tőle szabadulni.
Az amúgy roppant lerobbant lépcsőházunk lépcsőfordulóján a kezdetek óta hatalmas zsákok sorakoztak. Valamelyik lakó ezekbe gyűjti a flakonokat, s pár hetente el is viteti őket. Ezekhez hozzáférni csak cirka 3 méter a lakás bejáratától, így aztán egy ideje már én is csak ide szórom a kóláspeteket.
Éljen a szelektív hulladékgyűjtés. Zöldülök.
-
Munkaszünet
Idén nem járok túl jól az ünnepekkel. Nem panaszkodni akarok, mert a heti 5 duplaórám mellett tényleg bőségesen el vagyok látva szabadidővel, de tudjuk jól, az ember hajlamos kicsit telhetetlen lenni.
Most zajlik épp a Qingming, a helyi halottak napja. Tavaly írtam róla, így idén ezt nem ismétlem meg. Sajnálatosan hétvégére esik, így a három napos munkaszünetből legfeljebb a hétfőt élvezhetném, ha lenne hétfőn órám. Miután nincs, így sokra nem megyek vele.
Hasonló lesz a május 1-je is. Egy icipicit azért jobban alakul, de miután az is csak három napos, s csütörtökön indul, így mindössze egy napot jelent majd. Kár a régi szép időkért, amikor a munkaünnep is egy hétig tartott…
A Sárkányhajó ünnep, amely június elején lesz esedékes, sem kecsegtet semmi jóval. Ez is három napos, s hétfőre esik, a kormányzatnak hála viszont szombattól hétfőig tart a munkaszünet, véletlenül sem hétfőtől szerdáig. Ez pedig, mint immár sejthető, ismételten azt jelenti, hogy nem lesz extra szabadnapom.
A kínaiak körében azért ez jellemzően másképp csapódik le, mivel egy szűk réteget leszámítva hétvégén is dolgoznak, legalább egy napot. Engem sajnos ez nem nagyon vigasztal…
-
Amiért jobb lenne örökre Kínában maradni 6. (?) – Árstabilitás
A Kínában élt élet elsőre talán egyik legszokatlanabb aspektusa az alacsony infláció. Ebben vastagon benne van a kormányzat keze is, elvégre a fő szempont a népek nyugton tartása. Elszabaduló árak mellett az meg kissé problematikus.
Az elmúlt évtizedben előfordultak aggasztóbb helyzetek, amikor a lakosság drágulással volt kénytelen szembenézni, s ez járt is elégedetlenségekkel.
Kína azért szerencsére jobbára piaci alapon működik, így hatósági árak sincsenek már elég régóta. A közvetett beavatkozások hatása azért jól érezhető, na meg a lakosság árérzékenysége is.
A helyzet ugyanis az, hogy mióta két éve itt vagyok, minden általam vásárolt termék ugyanannyiba kerül. Nem csak hozzávetőlegesen, hanem szó szerint. A szezonális vagy súlyra árult termékek, húsok, zöldségek-gyümölcsök esetében vannak eltérések, krumplit például 1 és 3 yuan között láttam már, de a többi cucc gyakorlatilag stabilan őrzi az értékét.
A fogyasztói kosaram nem terjed ki mindenre, így természetesen lehetséges, hogy más cikkekre ez nem igaz maradéktalanul, de az általam vásárolt dolgokra igen.
Furcsa ma már visszagondolni a 3.60-as kenyérre, de egy teljes generáció emlékébe vésődött be odahaza. Én itt az 5.0-ás cigire, a 2.8-as kólára vagy az 5.5-ös joghurtra számíthatok állandó jelleggel. Az otthoni folyamatos drágulás után ezt azért emészteni kell, de valóban van benne valami megnyugtató.Így igazából a leggyakrabban beszerzett cuccok árait már fejből tudom. Áruházanként eltérnek természetesen, a nagyboltok itt is olcsóbbak, mint a kis üzletek.
Ezek a stabil értékek így elég jól tervezhetővé teszik a kiadásokat, pontosan lehet előre kalkulálni. Kicsit furcsa, de megszokható. Nem hiányzik a hazamenetel ebből a szempontból sem.