-
Túl az első munkahéten
Lassan visszarázódok a hétköznapokba. A rosszkedvem is odalett, aminek kimondottan örülök. Mint már írtam, ezúttal csak 10 órám van egy héten, ami lényegében öt, mert egy-egy alkalommal két órám van egy osztállyal. Ezek a duplaórák jók, szeretem őket, mert elég egyszer felkészülni, s idő is jut mindenre.
Eredetileg hétfőtől csütörtökig volt munka, de a hétfői órát sikerült átrakatnom csütörtökre, így most péntektől hétfőig szabad vagyok, s csak három nap tanítok. Kényelmes, meg kell vallani.
Az új osztályokkal nem vagyok nagyon kibékülve. Nem csodálom, hogy Javier sem volt oda értük, mert a legrosszabbak az összes elsős csoport közül, már ami a nyelvi képzettségüket illeti. Alig értenek meg valamit (azon ezek után már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a latinó kollégát nem értették), s a kifejezőkészségük is csapnivaló. Macera lesz velük bőven.
A turisztikai osztályom bővült egy tanulóval, de a diákok fele hamarosan lelép. Zhejiang tartományba mennek egy évre gyakorlatra egy hotelbe, úgyhogy nemsokára csak 6 leányka marad. Vicces lesz.
A multimédiás termek tetszenek, határozottan könnyítenek az életemen, dinamikusabbak így az órák. Időnként ráébredek – ha épp jó csoportot fogok ki – hogy szeretek tanítani. Amikor érezhetően lelkesek és minden gördülékenyen halad, olyankor ez az egyik legjobb munka a világon.
Ki tudja, a végén még talán annyira belejövök, hogy ezt akarom hivatásomnak is… -
Délkelet-Ázsia: Anyagiak
Általában mindenkit érdekel, csak vagyunk annyira udvariasak, hogy nem kérdezünk, de íme, lássuk a kirándulás költségvonzatát. Nem volt kevés, de lehetett volna sokkal több is, s ahhoz képest, hogy merre jártam, szerintem rendben volt.
KÖZLEKEDÉS
A legégetőbb tétel a repülőjegy. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült időben foglalni, s így kimondottan kedvező árakat kifogni. Hongkongból a Jetstarral repültem Szingapúrba, ez az út mindennel együtt kb. 700 yuanbe került (kézipoggyásszal, ételt nem kérve, tehát a legfapadosabb módon).
A visszaút az Air Asiaval zajlott. Bangkok és Wuhan közt mindössze 500 yuan volt az ár.
Ezek mind akciós repjegyek voltak, a normál árak ezen a viszonylaton kb. 2000 yuan körül vannak egy irányban.
Az alvós vonat Xianning és Shenzhen közt 220 yuan volt, Krabiból Bangkokig pedig 650 baht, vagyis kb. 130 yuan volt a busz.
A közlekedési kiadások alá sorolandó még a többi buszozás, taxizás, helyi közlekedés (a Krabi környéki hajózást nem számolom ide, az inkább szórakozás), ezek összesen mintegy további 400 yuannyi pénzbe kerültek. Ez összeadva majdnem 2000 yuan.
SZÁLLÁS
Szingapúrban két éjszakát szálltam meg, összesen 160 yuanért, Melakkában ugyanennyi volt. George Townban közel 180 yuant fizettem egy éjszakáért, majd Krabiban, Thaiföldön, összesen 11 napnyi vendégéjszaka került 750-be. Összesítve: 1250 kínai pénz.
EGYÉB KIADÁSOK, KÖLTENIVALÓ
Hongkong drágább mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. Vettem még itt egy átalakítót is, 10 hongkongi dollárért, bár nem a megfelelő kimenete volt, mint kiderült. Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.
Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb.
100 szingapúri dollárom volt, 30 körül maradt is, úgy, hogy a reptéri tranzit 9 dollár volt, s Szingapúrban pótoltam a repülőgépre fel nem vihető aerosolokat is.Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. Melakkában vettem egy usb-s wifikütyüt is, mert a laptopé nagyon megadta magát. Kiválóan működik, erősebben veszi a jeleket, mint a telefon, s mindössze kb. 1200 forintnyi ringgitbe fájt.
Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet.Ezer yuant váltottam át ringgitre, 200 feletti összeg maradt belőle. Malajziában 4 napot voltam, a melakkai szállást már előre kifizettem, a közlekedés és a penangi szállás meg a határra való eljutás ebből zajlott.
Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150. Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért.
Összesen a teljes nyaralás – mindennel együtt – kevesebb mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna, mert mindenütt kétágyas szobám volt (egyágyasokat nem szeretnek tartani), ezáltal a szállásköltség simán felezhető lett volna. Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.
-
A hazatérés
13-án délelőtt indultam neki az útnak Bangkok felé. Már írtam a maláj távolsági autóbusz-közlekedésről, hogy mennyire nem veszik szigorúan a menetrendet. Ez Thaiföldre fokozottan áll.
A gépem Wuhanban reggeli negyed nyolckor volt esedékes, ezért, hogy a csekkolás meg minden egyéb mellett kényelmesen elérhessem, valamikor 4-5 óra felé kellett volna a reptérre érjek. Ennek megfelelően érdeklődtem a járatokról még Krabiban.
Akadt egy busz valamikor hajnalban, ami állítólag este 7-8 felé ér Bangkokba, de nekem az túl korai volt, az ideális az lett volna, ha csak valamikor éjjelre érek oda. Felmerült egy minibusz is, ami 11-kor indul, s 8-ra odaér ugyanúgy. Ezzel sem lettem nagyon kisegítve, de így legalább a korai kelést megspórolhattam. Ezt választottam.
Aztán persze kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság. Bangkokba érni minimum 12 óra, s persze ez is csak akkor jön össze, ha valóban mozgásban vagyunk. Nekem a késedelem aránylag mérsékelten volt probléma, mert csak reggel kellett elröppennem, de anyagilag úgy kalkuláltam, hogy mivel időben odaérek, így elég a 19 baht-os helyi tömegközlekedést kifizetnem, nem az éjszaka 4-500 baht-os taxit.
Volt egy – szintén Kínában tanító – brazil párocska, akiknek a gépe viszont hajnali fél 3-kor indult, ők izgulhattak.
De hogy is alakult így? A 11 órai indulás mellett is 11 órai érkezés várható elviekben, s akkor semmi gond. Hát, nem egészen… Nekik, illetve a busz tényleges indulási helyén már nekem is esti 11 órás érkezést emlegettek, de dél is elmúlt, mire elindultunk. S ez csak a kezdet. Krabiban még összevissza kolbászolt a busz, aztán ugyanezt tette egy kis normálisabb haladás után Surat Thani-ban is, ahol be is fejezte az útját.
Ez a városka nincs túl messze Krabitól, de már a másik parton fekszik. Itt vártunk kb. fél 3-ig, mire nagy nehezen jött az új busz, s vitt minket Bangkok felé.
Szerencsére ezután már csak pihenőhelyek jöttek, kb. 2 óránként. Olykor félórásak. A sofőr egyáltalán nem zavartatta magát, hiába próbáltuk sürgetni, kényelmesen elvolt mindenütt. A thaiok egyébként is roppant kényelmes emberek, a szorgalom nagy ívben elkerüli őket.
Nem fokozom az izgalmakat tovább, hajnali egy már elmúlt, mire elértük Bangkok határait. Ott a párocskával kiszálltunk, taxit fogtunk, s elgurultunk a reptérre. Épphogy elérték a gépet.
Nekem még volt időm, így aztán vártam komótosan a reggelt. A járat pontosan indult, s menetrend szerint le is szálltunk Wuhanban.
Wuhanból hazafelé az új vasúttal jöttem, sajnos épphogy tudtam csak fotózni, mert aztán a telefon akksija megadta magát és lemerült. Kellemes, kényelmes az új vonal, s a Xianningdong megálló valóban itt van mellettünk. Jövő héten is ezt fogom használni majd, s akkor többet is fotózok.
Galéria lejjebb, képaláírásokkal, miután a blog.hu fejlesztői immár ezt is lehetővé tették.
-
És tényleg vendégelőadó leszek
Kína nem is lenne Kína, ha nem történhetnének meg a legszürreálisabb dolgok.
Ma tisztázódott, Wenzhouban egy orvoskonferencia lesz. A szervezők igyekeznek nemzetközivé varázsolni az eseményt, de a jelek szerint olcsóbb ideszakadt külföldi álegészségügyiseket bérelni erre a feladatra, mint tényleges szakértők tiszteletdíját rendezni.
Jelenlétemmel így az előadássorozat fényét kell majd növelnem a színvonalasan előadott laparoszkópiás prezentációmmal, amihez még tolmácsot is kapok majd, merthogy a többi résztvevő kínai lesz.
Előre várom, ez kihagyhatatlan. Nagy shownak ígérkezik. Én, mint nemzetközi hírű medikai szaktekintély. Haha.
-
-
Én és az orvostudomány
Március 1-jén Wenzhouba utazom egy kis mellékes munkára. Wenzhou Zhejiangban van a keleti parton, tőlünk kínai viszonylatban nem olyan messze.
A munka jól fizet, s el is reptetnek oda meg vissza. Ami a mókás benne, hogy mit kell csinálnom. Adott egy prezentáció a laparoszkópiás műtéti beavatkozások előnyeiről, s nekem, mint külföldinek ezt kell ismertetnem a megjelentekkel mintegy háromnegyed órában. Angolul.
Nem értek az orvostudományhoz, s a megkapott PPT alapján roppant érdekes lesz, ha esetleg kérdésekre is kell válaszolnom. A legjobb, hogy befejezésként összegzés jönne, ami nincs előre megírva.Jó kérdés, hogy erre miért külhonba szakadt külföldiek az ideális alanyok, s erre nem is tudok felelni. A prezentáció nyelvezete nem túl bonyolult, műkedvelő laikusként is nagyjából világos, hogy miről van szó, de elképzelni nem tudom egyelőre, hogy kikből áll majd a közönség. Nyilvánvalóan nem orvosokból, mert ahhoz az előadás nem elég komplex. A nyelv miatt valószínűleg nem is helyiekből.
Majd igyekszem információt szerezni még, de annyira nem hat meg. Az se, ha esetleg külföldi vendégprofesszort kell alakítsak, s erre megy ki a játék. A fizu jó, a többi nem érdekel. Úgysem jártam még Wenzhouban.
-
Holnap már munka van
Megkaptam az új órarendem ma, eszerint tovább csökkentik az amúgy sem túlságosan megerőltető terhelésemet: mindössze 10 órám lesz egy héten, vagyis 5 dupla. Kb. semmi. Lesz viszont órám hétfőtől csütörtökig minden egyes nap, szerdán 2 dupla, a többin 1-1.
Javier két levedlett osztályát is megkapom, elsősök, óvodai angoltanárok lesznek belőlük, míg Javier, heti 12 órában csak másodévesekkel fog foglalkozni. Ez jó lesz mindenkinek. Ő nem bírta az elsősöket, én hasonlóképp éreztem a másodikosokkal, szóval mindenki nyer az ügyön.
Ja, és hogy még jobb legyen, az egy szem turisztikai csoportomat leszámítva – akik csak 10-en vannak, minden osztályomat multimédiával felszerelt teremben okíthatom, így végre könnyebben tudok majd izgalmasabb környezetet teremteni.
A két új elsős csoporttal nem tudom, hogy mit kezdjek, a többiek, akiket már ismerek, velük nem lesz gond.
Itt az idő, munkára fel!
-
Xianningben megint
Szép hosszút aludtam tegnap, valamikor ma de. 11 felé ébredtem fel végleg. Először úgy hajnali négy felé sikerült, de semmi kedvem nem volt semmihez.
Ez sajnos azóta sem sokat változott. Rühellem ezt a hideget, s most már egészen biztos vagyok benne, hogy ezért voltam ennyire kedvtelen decemberben és januárban is. Alig várom a melegebb napokat, s az teljesen biztos, hogy ha a jövőben tanítok itt, azt csakis olyan helyen fogom tenni, ahol télen is meleg van (Hainan, esetleg Guangdong vagy Guangxi), vagy ahol elég hideg van hozzá, hogy befűtsenek.
Hó már nincs, de keddre mondanak valami havasesőt, havazást, s a hosszabb távú előrejelzés szerint – ami ugyan nem sokat ér – csak március második felétől lesz tavaszias az idő.
Lassan majd igyekszem azért összeszedni magam, s kiugrani kóláért. Wuhanban még bementem az R-Mart-ba bagettért, sajtért meg felvágottakért, legalább az élelmezés egy fokkal jobb.
Holnap majd igyekszem folytatni a kirándulós sztorikat, most egyelőre szenvedek. A francnak kellett visszajönni a melegből…
-
-
Holnap irány Bangkok
Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.
Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.
Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.
Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó… Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.
Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.
