-
Mao él és virul
A Népköztársaság atyja 120 éve született, majd az ország szerencséjére 1976-ban kiírta magát az élők sorából, így esélyt adva Dengnek a visszatérésre és egyúttal a kínai csoda beindítására.
A nagy ugrás és a kulturális forradalom kevéssé sikeres évei ellenére kultuszát nem lehetett teljesen felszámolni, ma is az ő személye adja meg a Párt legitimitását az ország élén.A hivatalos megítélés még mindig az őt követő Deng Xiaoping kijelentésein alapul, eszerint, bár követett el hibákat, Mao cselekedeteinek 70%-a helyénvaló volt. Kitömve ma is megtekinthető Pekingben, s itt-ott még előfordulnak köztéri szobrai is, ahogy arcéle díszíti a kínai bankjegyeket is. Hétköznapi használati tárgyakon való előfordulása azért ma már elég megmosolyogtató.
A dolognak külön pikantériája, hogy ezek a díszes függők – melyek nem maós verzióival tele van gyakorlatilag az összes gépjármű is – pont azok a hagyományos babonák részeinek tekinthetőek, melyek ellen körömszakadtáig harcolt.
-
Már csak hat nap
Vasárnap végre utazom. Ezt egyáltalán nem bánom, mert – tőlem kissé szokatlan módon – már erősen unatkozom itt. A shenzheni vonatra még a múlt hét során vettem fekvőhelyes jegyet, így előreláthatóan kényelmesen fogok utazni odáig.
Xianning hagyományos vasútállomásáról indulok majd el közvetlenül, s a vonat is csak Wuhantól közlekedik, így elég jó esély van rá, hogy idáig még nem fog késni. Ha az út hátralévő szakaszán késne, azt még elég jól is fogadnám, mivel menetrend szerint hajnali 6 után nem sokkal kéne beérkezni, ami azért annyira nem szívet melengető gondolat. A lényeg, hogy 1-2 óra csúszással nagyon is kibékülnék.
Az utazás egy kritikus pontja a csomagok kérdése. Félreértés ne essék, nekem sosem jelentett gondot, hogy minimális mennyiségű cuccal vágjak neki a nyaralásoknak, így ezúttal sem az a félelmeim oka, hogy esetleg nem tudok kellően változatos ruhatárat becsomagolni. Nem divatbemutatóra megyek, mosni útközben is lehet, meg amúgy sincs semmi kedvem cipelni egy halom felesleges dolgot.
A probléma abból adódhat, hogy itt egy kissé hideg van még, mialatt a trópusokra igyekszem eszeveszetten. Nagykabátot vinni Szingapúrba elég elborult ötlet, arról nem is szólva, hogy nem is tudnám hova rakni, ha már nem kell.
Végül arra jutottam, hogy nem lesz kabát, itt remélhetően túlélem a vonatig tartó utat, a járművön meg már van takaró. Guangdongban lényegesen jobb az idő, így vélelmezhető, hogy ott sem okoz majd a komfortérzetemben hiányosságokat a lengébb (pulcsi azért lesz) öltözet.
A macerásabb rész a visszaút. A repülő Wuhanban rak majd ki, ahonnan legjobb esetben is órák kérdése, mire a reptérről elvergődök hazáig. Legrosszabb esetben majd mindent magamra veszek, amit más úgy sem lát, s úgy talán elkerülöm a hipotermiát. Meg az is lehet, hogy addigra már szép lesz az idő itt is. -
Gasztro: esküvői menü teknőssel
A tegnapi esküvői murin kitettek magukért a vendéglátók. Kifejezetten finom és gusztusos ételek kerültek felszolgálásra, különös tekintettel az eddigi még sosem kóstolt csemegére, a teknősre.
A békával ellentétben, amelyet minden gond nélkül hajlandó vagyok elfogyasztani, a teknős egy nehezebb eset. Ez utóbbi páncélos élőlények keltenek bennem némi szimpátiát, s kissé sajnálom őket. Logikát keresni ebben elég nehéz, hiszen a borjú vagy a malac cukiságfaktorban messze überel mindenféle hüllőt, mégis, ezeket a nyugati kultúrkörben teljesen magától értetődően fogyasztásra szánt állatokat gond nélkül befalom.
A teknőshús amúgy – bár tudom, hogy frappánsabb lenne valami egzotikusabb véleményt írnom – teljesen hétköznapi ízű, egyáltalán nem karakteres. Leginkább ezt is a csirkéhez tudnám hasonlítani, bár a csirke valamivel jobb.
Szerepelt a menüben teknőstojás is. Hüllőtojást sem ettem még korábban, de ezek után már meg merem kockáztatni a kijelentést, miszerint minden tojás íze teljesen ugyanolyan. A madaraktól eltérően meszes héj nincs, így legalább a pucolásra fordítható energia megspórolható.
Végezetül lássuk a képeket, galériába rendezve. Az első két képen láthatóak a teknőstartozékok. Kedvet kaptatok hozzá?
-
Esküvőn jártam
Ma hivatalos voltam az asszisztensem bátyjának házasságkötésére. Érdekes élmény volt.
Eddig még sosem voltam kínai esküvőn, furcsa volt látni, hogy miképp zajlanak itt a dolgok. Az esemény hivatalos része meglehetősen puritán körülmények közt kerül lebonyolításra, kizárólag a két érintett jelenlétében. Nem egy ünnepélyes szertartás, csupán be kell menni a hivatalba a papírokat rendezni. Még ki sem öltöznek hozzá. Olyan, mint egy sima ügyintézés.
Miután ezen túlesnek, s immár törvényes hitvesei egymásnak, utána jön az érdemi program a család és az ismerősök jelenlétében. Mint megannyi hasonló eseménynél, az esküvőkhöz is divat a hoteltermek bérlése. Ez látszólag olyan lebonyolítást sugall, mint amihez hozzászoktunk nyugaton – asztalok, székek, zene, ételek -, de valójában egész más.
A mulatozás megkezdése előtt beszédek zajlanak el, ünnepélyesen felkonferálják a menyasszonyt, aki a vőlegénnyel együtt is még ejt pár romantikus szót, majd végül könnyes csókjelenet után kezdetét veszi a násznép táplálása.
A násznép ide sem üres kézzel jön, érkezéskor ki-ki a pénztárcájának megfelelő mennyiségű (itt jellemzően 2-300 yuan körüli) készpénzt ad át, amit gondosan fel is jegyeznek tételesen. Ez a pénzesdi ugyanúgy szokás haláleseteknél is, s mindig pontosan dokumentálják, ki mennyit adott. Ennek praktikus okai vannak, ugyanis viszontajándék is jár, s ennek értékét a befizetés arányaiban határozzák meg.
Az etetés természetesen minőségi ilyenkor, még teknős is volt (erről külön posztban) – a pincérek sorban hordják szét az újabbnál újabb fogásokat. Viszont amint végeznek, az egész murinak is vége szakad. A menyasszony és vőlegény még körbejárják az asztalokat és elbúcsúznak a vendégektől, de itt be is fejeződik a lagzi.
Nem is árt sietni, a terembérlet nem lehet olcsó.Azért nekem valahogy hangulatosabb a hazai megoldás. Nem feltétlenül az éjszakára hullarészeggé váló vendégsereg verekedésekkel tarkított mulatozása, de mégis, túlságosan hirtelen ez a fajta módi. Ez a házasok első közös napja, valahogy jobban is megadhatnák a módját.
-
Energia
Mialatt otthon a paksi erőmű bővítése borzolja a kedélyeket, Kínában továbbra is gőzerővel zajlik az atomerőművi kapacitás fejlesztése. Bár a körülmények gyökeresen eltérnek a magyarországitól, s emiatt nem is teljesen fair az összehasonlítás, ideát a nukleáris energia nagy jövő előtt áll.
Jelenleg az atomenergia részaránya csupán 2%-os, de ezt 2020-ra 6%-ra kívánják növelni, s a jövőben még jelentősebbé akarják emelni a atomerőművek részesedését. Ami azt illeti, erre égető szükség is van. Bár a gazdaság fejlődése már jóval kevésbé túlfűtött, a kapacitások továbbra is szűkösek, s az áramtermelés növelésére mindenképp szükség van.
Ahogy egyre inkább helyet kap a fenntarthatóság és a környezetvédelem ügye, úgy növekszik az atomenergia használatának kikerülhetetlensége is. Az áramtermelés zöme ma még széntüzelésű erőművekből származik, s ez meg is látszik az országot fojtogató szmogon. A szén az egyetlen konvencionális energiaforrás, amelyből Kína bőségesen el van látva, de ha nem akarnak megfulladni, erre egyre kevésbé lehet alapozni. Az alternatív megoldások pedig, bármennyire is kecsegtetőek, egyelőre nem kínálnak kiutat.
A nukleáris erőművek építésével a hetvenes évek óta kacérkodnak, de akkoriban még nem volt meg a szükséges forrás és technológiai szaktudás a tényleges kivitelezéshez. Egy kísérleti telep után végül 1991-ben adták át az első erőművet, azóta további tizenhatot. Jelenleg 32 áll kivitelezés alatt, s bár Fukushima után a lendület kissé megtört, nem szakadt meg. A meglévő erőművek biztonsági felülvizsgálata lezajlott, s ideiglenesen felfüggesztették a tengerparton épülő új beruházások engedélyeztetését is. Ennek ellenére 2030-ra már 16%-ra szeretnék növelni az atomenergia részarányát, de már kizárólag harmadik generációs megoldásokban gondolkodnak.
Az eddigi legnagyobb kapacitású erőmű itt, egy Xianninghez tartozó délebbi, kisebb járás területén épül, a tervek szerint az első szakasza jövőre áll üzembe. Teljesítménye a teljes befejezést követően tízezer megawatt lesz, szemben Paks, a tervezett két új blokkal együtt néhány évig fennálló, cirka 4000 MW-os energiatermelésével.
A lakossági megítélés itt sem teljesen felhőtlen, de jobb alternatíva híján Kínában egész biztosan az atom lesz a nyerő. A politikai akarat megvan hozzá.
-
Üres minden
Kiürült teljesen a kampusz. Az itt élő tanárokat, egyéb dolgozókat leszámítva nincs már senki a területen. A kollégiumokat bezárták, így minden diák lelépett. Még ha esetleg akartak volna, akkor sem maradhattak itt. Na nem mintha nagyon szerettek volna maradni…
Hogy ennyire elnéptelenedett a táj, annak számos egyéb jele is van. Egyrészt gyanúsan nagy a csönd, csak a bentlakók gyerekeinek csivitelése töri meg néha.
Másrészt az összes, diákokra épülő szolgáltatás bezárt, nem működnek a kantinok, egyik kifőzde sem üzemel és le van húzva a roló az iskolai bolton is.Még a keleti bejáratról kivezető szűk utcácska üzletei is megadták magukat. Nem üzemel a cukornádas, édesburgonyás zöldségbolt sem, eltűnt a többi árus is. Csak az aprócska trafikot vezető, az árusítás unalmát zenehallgatással megtörő, s a zenét erhun folyamatosan kísérő bácsika maradt, de ma már ő is a trafikkal szemben, az utcán üldögélve csalta elő a nyikorgó hangokat a hangszeréből.
Szerencsére a szűk utcácska bejárata mellett fekvő kólás boltom is megvan még, s ők nem is tervezik felfüggeszteni a működésüket, bár erősen kong a hely az ürességtől.
Unalmas, monoton minden. Nem is lesz rossz jövő vasárnap felkerekedni, s az éjszakai vonattal elrobogni Shenzhen felé.
Az az egy jó, hogy végre megint kisütött a nap és kicsit melegebb van. Nagyon azért nem, de éjjelente már nem fagypont közeliek az értékek, nappal pedig van 15 fok is. Ha így marad, legalább kisebb lesz a sokk a szingapúri tropikus klímát elérvén.
-
Gasztro: medúzaszezon
Xianning bevásárlóközpontjait elöntötte a medúza. Mindenütt van belőle, szárított, meglehetősen bizarr formában. Még sosem kóstoltam, de egyszer lehet ki kellene próbálni.
Találtam ma a nagy Zhongbai mellett egy valamivel kisebb belvárosi élelmiszerboltot is, ahol a helyi viszonyokhoz mérten egész sok importcikk volt fellelhető. Vettem is egy szimpatikusabb gabonapelyhet és még Kinder csokoládét is. A medúzán is gondolkodtam, de azt inkább nem vállaltam be. Fogalmam sincs, hogy kellene elkészíteni.
-
Szökés
Ma Richard középsulijának három, angolul meglepően jól beszélő növendékével szórakoztunk a belvárosban. Elvittek egy egész klassz helyre, ahol különböző játékokat lehet játszani.
Mindegyik ugyanarra a szisztémára épül, így talán különböző pályák lennének a helyes megfogalmazás. A szituáció adott: különböző mennyiségű szobán kell keresztüljutni a helyiségekben fellelhető információk segítségével. Az egyes szobák közti átjáráshoz, illetve a végső kiszabaduláshoz vagy ajtókódra vagy kulcsra van szükség, amikhez elég agyalós feladványokon át vezet az út.
A hangulat fokozása érdekében sötét van és csak zseblámpák állnak a játékosok rendelkezésére, továbbá előfordul pár ijesztőbb hang vagy tárgy is.
Legutóbb Javierrel jártak ott, akkor egy hétszobás pálya két szobáját fejtették meg a rendelkezésre álló egy óra alatt, most csak kettőből állt a pálya, de azzal némi külső segítséggel (a személyzet behívható elakadás esetén) végeztünk is.
A kihívást élveztem, s érdekes is volt, de azért nagyban rontotta a helyzetet, hogy négyen voltunk, s a többiek általában idegesítettek, s csak nehezítették az előrehaladást (bocs, már nem változok, a természetem mindig is kedves marad). Egyedül határozottan jobb lett volna, s akkor jutott volna zseblámpa is, meg úgy minden feladvány rám maradt volna.
Sajnos a telefont le kell adni bevonulás előtt, így fotózni nem tudtam. A feljáró melletti fal tele volt mindenféle látogatói firkálmánnyal, most már közép-európai nyelvű is akad. Lefotóztam, de sajnos nem elég éles a kép, így azt sem tudom megmutatni.
Amúgy ígérem, igyekszem aktivizálni magam. Most, hogy végre megint kényelmesen netezhetek, már a megfelelő lelkiállapotban vagyok hozzá. -
A szakértelem még mindig magas fokú ideát
Tegnap DVD-írással telt a napom. Nem volt egyszerű.
Először lemezt kellett találnom. Valami furcsa okból kifolyólag egyik számteches boltban sem tartottak belőle, s a lehető legeltérőbb tanácsokat kaptam, hogy mégis merre juthatnék hozzá. Végül teljesen véletlenül belebotlottam az egyik tanítványomba, akinek volt pár ötlete, szerencsére a harmadik helyen – egy (műsoros) cd-t és dvd-t forgalmazó boltban sikerült is beszereznem pár példányt.
Az írás sem volt kevésbé kalandos. A laptopomban ugyan van író, de azt most épp nem tudtam használni a már részletezett problémák miatt, az asztali gépet pedig nem szerelték fel vele. Sajnos Javiernek netbook-ja van, így az sem volt nyerő. Voltam három internetkávézóban is, hasonlóképp sikertelenül, s megkérdeztem két nyomtatással, fénymásolással, szkenneléssel foglalkozó helyet is, de ők sem a várt választ adták.Utolsó mentsvárként felhívtam az asszisztensemet, aki kb. egy óra alatt talált egy helyet, ahova el is kísért. A reklámanyagokkal, grafikával foglalkozó üzletben lévő két nő nem igazán tűnt bizalomgerjesztőnek, már ami a hozzáértésüket illeti. Bár Chen Yannek (asszisztensem) próbáltam vázolni, hogy itt egy bootolásra alkalmas lemez lenne az elérendő cél, sajnos a dolog lényegét nem látta át. Az írást végző munkaerő mindenesetre biztosított, hogy érti a dörgést, írt már windowst.
Az íráshoz használt Nero kínaiul volt, s elég gyorsan is kattintgatott, szóval nem tudtam időben követni, hogy mit csinál, de megvoltak a kételyeim. A biztonság kedvéért még kértem, hogy hadd próbálhassam ki a másik gépen, elindul-e a telepítő. Persze nem, simán rányomta az iso-t a lemezre, ahogy volt.
Miután a problémát ezek után sem értette, így végül belement, hogy saját kezembe vehessem a dolgokat (ahogy eredetileg is kértem). Onnan már sínen volt az ügy, s így végül elégedetten távozhattam.
Annak azért örülök, hogy voltam annyira előrelátó, hogy több lemezt is vettem.
-
Heilongjiang most nem lesz
Az északi munka nem fog megvalósulni, egy egész egyszerű, de banális tény miatt. A részletek nem voltak rosszak, s nekik is megfeleltem volna, de egyszerűen kivitelezhetetlen normális körülmények közt az odaút. Többszörös átszállások mellett sincs már jegy a vonatokra, különösen visszafelé. Semmiféleképp nem érnék vissza időben, hogy aztán elindulhassak telelni délre.
Egy helyi munka viszont lehet hogy összejön. Egy szem diáklányról van szó, aki az USA-ban fogja folytatni a tanulmányait. Napi 4-5 órát kellene neki tartani, minden nap. A héten fogok találkozni a(z amúgy nem kicsit tehetős) családdal megbeszélni a részleteket. Anyagilag ez még jobb is lenne, mint Szibéria. Viszont szívesen lettem volna ott is egy kicsit. Északkelet-Kína mindig is a szívem csücske marad. A szmog ellenére is.
