• Xianning – mennyi az annyi?

    Az közismert tény, hogy Kínában rengetegen laknak.  Közel másfél milliárd ember otthona ez az európai szemmel elképesztő méretű ország. Kevés híján akkora, mit Európa.

    Az állam abszolút népességét még viszonylag könnyű számon tartani. Ha eltekintünk a népszámlálások világszerte jelen lévő apróbb módszertani – na meg a tényleges kivitelezés során fellépő egyéb – hibáitól, a helyzet viszonylag egyszerű és világos, s statisztikai hibahatárokon belül pontos is. Ugyanez igaz a kisebb közigazgatási egységek lakosságának összeszámolására is, bár itt egy fokkal kuszábbá teszi a helyzetet a belső migráció.

    Ez így szép és jó is, de kérdezhetnénk, hogy akkor miért tűnik például Xianning egy magyar fővárosnál nagyobb metropolisznak? A választ a kínai közigazgatás fránya sajátosságai adják meg.

    Nézzük csak meg a témát közelebbről. 
    Odahaza a helyzet elég átlátható. Megyék, megyei jogú városok, mindenféle egyéb települések. Meg most még járások is. Ami a téma szempontjából lényeges: Magyarországon a száz ember által sem lakott aprófalvaktól kezdve a kétszázezres Debrecenig a települések rendszerint önállóak. Előfordulnak csatolt településrészek, külterületek, de a csatolmányok mérete arányaiban általában eltörpül az egészhez viszonyítva, ráadásul abszolút népesség tekintetében sem jelentősek. Plusz ha gondolnak egyet, akkor időnként leszakadnak, mint legutóbb Lillafüred  Miskolctapolca Miskolcról. (Ez utóbbinak sem jött össze, hiába szavazták meg, de azért rendszeresen előfordulnak hasonló, s sikeresen végződő esetek.)
    Ami a hangsúlyos ebben: az egyes települések jól behatárolt módon elkülönülnek egymástól, így a lakosságuk száma teljesen reális képet ad róluk, s csupán ennek az információnak a birtokában el is tudjuk képzelni, hogy milyen jellegű helységről lehet szó.

    Ezzel szemben Kínában…
    Nos, az államigazgatás helyi szintjei kissé bonyolultak lehetnek, de nagyon leegyszerűsítve az alapszisztéma a következő. Az ország első körben tartományokra, autonóm területekre (mint pl. Belső-Mongólia vagy Tibet) és tartományi jogú városokra oszlik. Ezeket most nevezzük egységesen tartományoknak.
    A tartományok alá tartoznak városok és prefektúrák (meg autonóm körzetek, meg még kismillió lehetséges egyéb, de az esetek túlnyomó részében ezek dominálnak). A városok egy speciális csoportja az al-tartományi szintű városoké, ezekből nincs sok. Nálunk, Hubeiben egyedül a székhely, Wuhan tartozik ide. A tartományok területének maradéka már a prefektúrák és prefektúra-szintű városok közt van felosztva. Utóbbiak eredetileg jobban urbanizált térségeket jelentettek, de nagy különbség nincs köztük. Általában a nagyobb városok tartoznak bele.

    admin.jpg

    Aki el akarja veszteni a fonalat, annak itt egy kép a teljes struktúráról

    A prefektúrák, mint Xianning, a magyar megyékhez mérhető nagyságú területek. Xianning egytized Magyarország nagyságú, közel 10000 km2. A prefektúra szintű közigazgatási egységek aztán felosztódnak még kerületekre (ez jelenti általában a városias magot, Xianning esetében Xian’an kerületet), járási szintű városokra (kisebb urbánus települések) és járásokra.

    Tehát ezek a tartomány alatti közigazgatási egységek, legyen szó bármelyik említettről, nem egy-egy konkrét várost takarnak, hanem egy terjedelmes területet. Ezeken fekszenek városok, falvak, az urbanizáció legkülönbözőbb szintjén leledző helységek.
    Amikor Kínában egy település lélekszáma szóba kerül, akkor a statisztikákból ezek összességét lehet kiolvasni. Hiába laknak majdnem hárommillióan Xianningben, a központját képező városias részen ennek töredéke a lakosság.
    De hogy még nehezebb legyen a helyzet, maga Xian’an kerület sem teljesen városias. Ennek részét is képezi mezőgazdasági terület, így aztán teljesen lehetetlen reálisan kiolvasni egy statisztikából, hogy mekkora is egy város. Egy biztos, érdemes fenntartásokkal kezelni a nagy számokat.

  • Szombaton talán Wuhan

    Hétvégén valószínűleg elugrom Wuhanba egy nap erejéig. Rájöttem, hogy az ottani állatkertben van egy egész pöpecnek tűnő akvárium, az ilyeneket meg szeretem. Az útlevelemet még mindig nem kaptam meg, úgyhogy aztán lehet nem lesz belőle semmi, mert anélkül nem tudok vonatjegyet venni, buszozni meg nem akarok.

    Ha esetleg most elmarad, akkor valamikor később bepótolom. Érdeklődtem a hőforrásokról is, de egyelőre nem sok értelmes infót sikerült ez ügyben összeszednem. Valamerre mindenesetre most már ki akarok mozdulni, mert egy kicsit unom magam.

  • Mai étel

    A kampuszon akad több kisebb kifőzde, étterem is. A színvonal változó és az árak is. Van néhány, amely kizárólag egy termékre állt rá, így akad egy reganmianes hely és egy jiaozis is. Ezek nagyon olcsók, egy adag kaja 3 yuanbe kerül, igaz, nem is valami finom.

    Van egy viszonylag jobb étterem is, ahol 20-25 yuanből lehet degeszre tömődni, s van két kevésbé nívós kifőzdeszerű valami is. Az egyikben pirított rizses étkek lelhetőek fel, ma itt vettem 6 yuanért ezt a finomságot.

    WP_20131023_010.jpg

  • Nő a sárkánytrónuson

    Kínában az oktatás többnyire kemény magolásból áll. Erre szükség van az írás megtanulásához, s egyébként is rengeteg lexikális tudást igyekeznek a diákokba tömni.

    Ennek dacára még Fengjieben észrevettem, hogy a történelemoktatás meglehetősen gyenge, s az azóta szerzett tapasztalataim is csak erősítették ezt a feltételezést. Az még valamilyen szinten megérthető, hogy az inkákról nem tanultak soha (ez egy múlt heti kis angol nyelvi feladatból vált világossá), hiszen, ha őszinték akarunk lenni, ezt nálunk is elintézték cirka két mondattal. A tankönyv is leginkább érdekességként említette meg.

    Mindamellett azt gondolnánk, hogy akkor legalább a saját, kínai történelmükkel alaposan tisztában vannak, de ez is elég távol áll a valóságtól. Fengjieben került szóba az emperor (császár) szó valamelyik leckében. Általában igyekszem alapos lenni, így aztán akkor már a női párja, az empress is a táblára került. Rendszerint minden alkalmat megragadtam a kötetlenebb beszélgetésre, így rákérdeztem, hogy Kínában volt-e ilyen. Kevéssé meglepő módon erre mindannyian ismerik a választ, hisz az egyetlen példa, Wu Zetian az egyik leghíresebb és legsikeresebb uralkodója volt a birodalomnak. Amikor azonban azt is megtudakoltam, vajon melyik dinasztia vezetőinek sorát gazdagította, mindössze egy ember tudta a helyes megoldást – s ő is saját kútfőből.

    Magyar olvasóimnak a név persze nem mondhat sokat, s nem is része a magyar tananyagnak, de érdekes történet az övé. Az utolsó, mandzsu eredetű Qing dinasztia végén a hatalmat régensként a kezében tartó anyacsászárné, Cixi, és Mao életének legutolsó, már erősen megbuggyant hónapjaiban tündöklő arája, Jiang Qing mellett ő a kínai történelem harmadik nagy női alakja, aki ténylegesen vezető szerepbe került. Az előbb említett, babérjaira törő késői utódaival szemben ő azonban mindezt teljesen hivatalosan tette, s lényegesen nagyobb eredménnyel, így megkerülhetetlenül őt illeti a korona.

    Pályája pedig eleinte nem tűnt ennyire tündöklőnek. Az egyébként nagyon sikeres és prosperáló Tang-korban, 624-ben született, tehetős családban. Feltehetően dekoratív hölgyemény volt, hiszen idővel kényelmes és biztos elfoglaltságot talált a császári udvarban, mint az akkori uralkodó, Taizong ágyasa. Nem számított rosszul, mert az 51 évesen elhunyt kiváló császárt (uralma alatt vált a Tang birodalom a világ legnagyobb és legerősebb államává) követő fiú felesége lett (ez akkoriban sem számított megszokottnak, de valahogy így alakult), s itt most nem részletezett fordulatokat követően Wu Zetian így 655-ben kínai császárnévá vált.

    images.jpg

    Wu Zetian elterjedt császárnői ábrázolása

    660-ban Gaozong, a császár olyannyira megbetegedett, hogy a feladatait lényegében képtelen lett ellátni. Vannak olyan vélekedések, hogy a betegség Wu Zetian mérgezésének következménye volt. Bármi is történt, Gaozong haláláig, 683-ig a teendőket már egyre inkább Wu Zetian irányította a háttérből. A meglehetősen művelt, már gyerekkorában is a művészetek és a tudományok felé kacsintgató hölgyemény nem is végezte rosszul a feladát, amit jól jelez, hogy 675-ben kis híján régens lett belőle, de az udvar ekkor még közbe tudott lépni.

    Map-of-Tang-Dynasty-in-663-AD.jpg

    A Tang-Kína térképe a 660-as évek közepén, ekkor már Wu tartotta kézben a háttérből a gyeplőt

    Miután Gaozong elhunyt, Wu Zetian valóban régenssé avanzsált, mialatt fia került a trónra. Ez nem volt nehéz, mivel addigra a koronaherceget már megmérgezték, s az összes konkurens jelöltet száműzték vagy kivégezték. 684-ben aztán a fiú kemény két hónapra látszólag át is vette a hatalmat, de Wu Zetian gyorsan eltávolíttatta. Ezután legkisebb fiából csinált császárt, de a formaságokra már egyre kevésbé adott.
    Nyíltan ő vette kézbe az irányítást, az államügyekbe nem hagyott beleszólást, s a hivatalnokokat nem is engedte találkozni a császárral.

    Idővel aztán ezt is megunta, s mivel ekkorra már szinte minden ellenféltől megszabadult, végül 690-ben hivatalosan is felvette a császári címet, s egyúttal detronálta a Tang-házat, s megalapította saját dinasztiáját, a Zhout. 705-ben, komoly betegségek után mondott (vagy mondatták, ez vitatható) le a trónról, visszaadva a hatalmat fiának, s a Tang udvarnak.

    De amellett, hogy nő volt, s mint ilyen, egyedülálló a kínai történelemben, miért is volt ennyire fontos? Wu uralkodása alatt a Tang-Kína még tovább nőtt, korábban soha nem birtokolt területeket meghódítva Közép-Ázsiában és Koreában.
    Ennél sokkal fontosabb azonban, amit a rendszerrel tett. Az ő nevéhez köthető a hivatalnokvizsgák bevezetése. Az addigi gyakorlattal ellentétben immár komoly (irodalmi) műveltséghez, szigorú vizsgákhoz lett kötve a köztisztségek viselése. Pártfogolta és támogatta a tehetségeket, s uralma alatt szellemi felvirágzás következett be. Az államigazgatásban bevezetett újításai tartósan meghonosodtak, s sikeressé váltak. A Tang-kort Kína aranykorának nevezik, s ezen belül Wu Zetian uralma különösen előremutató volt, s megalapozta unokája, Xuanzong, a talán legnagyobb kínai császár sikereit is.

    Map-Tang_Dynasty_Empire-Schematic01.jpg

    A Tang-Kína kiterjedésének abszolút csúcsán. Az uralom a perifériákon vazallusokon át értendő.

    De mint írtam, császárnő egyedül a saját dinasztiájában, a Zhouban volt. Idővel talán a kínai tananyagban is hangsúlyozottan szerepel majd ez az apróság.

  • Random képek megint

    Az elmúlt napok ilyen-olyan képei városról, kampuszról, osztályokról, egyebekről.

    WP_20131015_003.jpg

    Az elsős angoltanári osztály (fenn), a kampusz egy új épülete egy kiszárított tómeder területén (lenn)

    WP_20131018_004.jpg

    WP_20131018_001.jpg

    Régi és új (fenn), kampusz (lenn)

    WP_20131018_010.jpg

    WP_20131015_004.jpg

  • Élelmezés a kantinban

    Párszor megfordultam a múlt héten a kampusz menzáján. Itt sem drágák a kaják, 4-7 yuan között mozog egy adag.
    A minőség már kevésbé meggyőző, de ennek inkább oka az, hogy a hubeii konyha nekem lényegesen kevésbé jön be. Azért a megfelelő kajákat kiválasztva itt is lehet nagyon jókat enni.

    6-7 yuanért szoktak előfordulni a rizsre épülő menük. A népeledelnek számító gabonaféle az alap, aztán erre az ember kedvére válogathat a kirakott kb. tízféle „feltét”, zöldségek, húsfélék, egyebek közül, olyan 4-5 félét.

    A lenti képek ilyen kombókat ábrázolnak. 

    WP_20131017_001.jpg

    WP_20131016_001.jpg

  • Osztályban

    Az elsősöknél feladatnak a kiejtés gyakoroltatását kaptuk. Ennek megfelelően őket nem is nyúzom mással, így is akad min csiszolni.

    A kedvenceim továbbra is a turizmust tanuló fiatalok. Csak 11-en vannak az osztályban, ennek köszönhetően bőven jut rájuk idő. Abszolút biztos vagyok benne, hogy ők fognak a legtöbbet fejlődni év végére.

    A kiejtés javítására egyszerűbb szövegekkel vagy hasonló kiejtésű, esetleg hasonló írásmódú, de eltérő kiejtésű szavakkal szoktam készülni. Ma az előző, egy 5-6 mondatos szöveg került sorra. Egyenként, mire átvettük az egészet, már egész jól ment nekik, de az elején, amikor együtt összeolvasták, szerintem elég nehezen érteni.

    Olvasóimnak ma feladvánnyal készültem. Mit gondoltok, miről van szó a szövegben? Jutalom nincs, de erkölcsi elismerésben részesül a megfejtő.

  • Izgalommentes napok sora

    Mostanában nem történik velem semmi rendkívüli. Ez alapból persze nem baj, én kimondottan jól viselem, csak bloggerként nem hagy túl sok lehetőséget a kibontakozásra. Igyekszem majd kissé megerőltetni a szürkeállományom, s ha más nem, általánosabb bejegyzéseket megfogalmazni az átmeneti időre.

    Az amcsiról azóta sem hallottam, amivel szintén kiválóan együtt tudok élni, ez így egy nagyon ideális viszony lesz kettőnk közt.
    Pénteken sikerült megoldást találni a másodévesek aznapi órájára is. Hétfőn van egy kis rés a tanrendjükben, ami nekem is szabad volt, így aztán közösen arra jutottunk, hogy oda fog vándorolni a közös óránk. Ez mindenkinek jó. Ők egy kicsit tovább alhatnak pénteken, nekem meg már szerda reggel véget ér a hetem. Nem is lehetne ennél ideálisabb.

    Azóta sem lett sajnos melegebb, s tartok tőle, hogy már nem is lesz az. Legközelebb Hainanra kéne menni, ott ilyenkor is jó idő van. Vagy északra, mert ott meg fűtenek gőzerővel.
    Sajnálom, hogy most többre nem telik tőlem, de néha ilyen napok is vannak. Igyekszem megjavulni. Becsszó.

  • A nagy találkozás – háttérinfókkal körítve + véglegesült órarend

    Ma gyanútlanul tartottam az angolos épület felé, hogy ott aztán okítsam az ifjúságot, amikor egyszer csak hív Zhao Sheng, hogy valamiért nem lesz meg ez az óra, ne siessek annyira. Valahogy túléltem a helyzetet, de mivel amúgy is volt vele némi megbeszélni valóm, így felsétáltam az irodánkba.

    Belépve az ajtón, ott ült a kanapén a másik külhoni kolléga, név szerint Javier. Nem első generációs bevándorló, így természetesen dzs-vel ejti a nevét. Egy pár percet bájcsevegtünk, de nem többet, mert neki viszont órája volt. Elmondása alapján Denverből való. Elég fiatalnak nézett ki, rá is kérdeztem, mondta, hogy 27 éves. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen volt Dél-Korea, akkor ott kissé értetlenkedni kezdett, de aztán ment is órára. Zhao Sheng aztán elmondta, hogy ez egy másik amerikai, nem az előző verzió.
    A kettes számú (mert emlékezzünk, volt egy egyeske is, a hölgyemény, aki nem jött) is elvérzett időközben, mert miután nagy nehezen elértek az Államokba a papírjai, elhagyta az útlevelét…

    Javiert Wuhanból akasztották le valahonnan, már eleve itt volt. Eddig nyelviskolában melózott (az útlevelét neki is elszedték a munkavállalás idejére – ez, bár illegális, nyelvsuliknál még létező probléma), s ez most a második éve. Állítólag valami kevéske kínai is ragadt rá az év alatt, úgyhogy nem lesz teljesen elveszve. Nem volt tolakodó, nem hiszem, hogy sűrűn zaklatna majd. Pont ideális.

    Kiválasztottam az osztályaimat is, s megvan a kész órarendem. A másodéves leendő angoltanárokat, az elsős turizmust és üzleti angolt, valamint az elsős tanárképzősök egyik osztályát viszem majd, heti 14 órában. Sikerült úgy rendezni, hogy egy duplaóra kivételével (az péntek reggel van) az összes lezajlik szerdáig, így a csütörtököm meg nagyjából a péntekem is szabad. Majd azért holnap megnézem az órarendjüket, hátha át tudom pakolni a hét első felébe azt az órát is, s akkor tényleg igen hosszú hétvégéim lennének. De ha mégsem, így is maradéktalanul elégedett vagyok.
    Most már valószínűleg sínen lesz minden.

    UPDATE: A kedd esti órákat valamiért lecsípték, így csak 12 lesz összesen.

  • Hűsülés

    Tegnap óta elkezdett kissé borongósabbra fordulni az idő. Azért hajnali fagyokat meg nagykabátot még nem kell elképzelni, de a térd alá érő farmeromban már kissé kevésbé kellemes a kinti lét.

    Eddig amúgy nagyon jó idők voltak. A magyar delegáció ideérkezésének idejét leszámítva – akkor elég unortodox szelek jártak, s alig voltak 20 fokok – nyárias melegben lehetett részem, olykor kissé még túl nyáriasban is. Az első napokban pedig határozottan nagy kánikula volt.

    Most mindenesetre úgy néz ki, hogy lassan elmúlik a strandidő, s átveszi uralmát az ősz. Az előrejelzések stabilan 20-22 fok körüli nappali csúcsokról szólnak, ami azért még mindig nem annyira vészes, de kétségtelen, hogy esténként, pőrén a lakásban kissé már ront a komfortérzetemen.

    Kíváncsi leszek az idei télre. Elméletileg hasonlóra lehet számítani, mint Fengjieben, ez a hely sincs lényegesen délebbre. Fűtés persze itt sincs, de a nyílászárók állapota egy fokkal jobb. Eltekintve az erkélyétől. Sajnos ez utóbbi pont az általam használt szobából nyílik, s meglehetősen szép rések vannak az ajtót felépítő deszkák közt. Jeleztem már nem sokkal a beköltözésem után, hogy ezt cseréljék ki, mert nem akarok télen megfagyni, remélem, hogy ez így is lesz.
    Legrosszabb esetben, ha nagyon eluralkodik a hideg idebenn, majd áthurcolkodok az étkezőbe, az van legtávolabb a friss levegőtől. De majd elválik. Azért remélem a legjobbakat. Ezzel a fűtésmentes helyzettel nagyon nem vagyok kibékülve. E téren valóban nagyságrendekkel jobb a helyzet otthon.