-
A blogon használt kínai kifejezések, földrajzi nevek
Időnként ezt-azt kínaiul fejezek ki itt. Aki kezdetektől olvas, annak valószínűleg nem jelent már nehézséget, hogy értelmezze ezeket a szavakat. Az olvasói létszám szerencsés szaporodása miatt azonban lehet, hogy nem mindenki ennyire felvilágosult, ezért ebben a bejegyzésben igyekszem útmutatót nyújtani.
A blog előrehaladtával új szavak is feltűnhetnek, ezekkel majd folyamatosan frissítem ezt a posztot. A könnyebb fellelhetőség érdekében pedig ki is rakom a jobb oldali sávba a kiemelt cikkek közé. Értetlenkedés esetén tessék bátran rákattintani majd.
chabuduo: nagyjából, körülbelül. A tényleges jelentése ennél több, kifejtéséhez ismételten Pepitot idézem:
„A kínai egy speciális hozzáállását jelenti a dolgokhoz, világhoz, amely Európában nem annyira megszokott, sokakban visszatetszést, felháborodást kelt.
A kínai, ha valamit meg kell csinálni, jobbára nem csinálja meg rendesen. Mintha valamilyen erőmű az agyában kikalkulálná, hogy mi az a mérték, amennyire meg kell oldani a feladatot, hol lehet elnagyolni, kihagyni, figyelmen kívül hagyni részleteket. Ha ez mind sikerül, akkor a feladat úgy chabuduo meg van oldva. Nem rendesen, amit talán mindenki lát, ha kicsit is odafigyel, vagy megpiszkálja a felszínt. Működik, de lötyög, ferde, zörög. Chabuduo jó lesz.”mafan: nehézség, macera, mindenféle kellemetlen dolog. Olyan, amit nem szívesen tesz meg az ember.
waiguoren, laowai: külföldi, s mint ilyen, Kínában rendkívül érdekes és ritkán fellelhető állatfajta.
bainü: fehér nő, a külföldiek egy különösen egzotikus alfaja.
Fengjie: járás a Jangce-mentén, Chongqing tartományi jogú város közigazgatása alá rendelve. Kína egyik legszegényebb területe. A 2013/3014-es tanévet itt töltöttem el.
Xianning: járás Hubei tartomány területén, a Jangcétól nem messze. A városias részeken párszázezren laknak. A 2014/2015-ös tanévben itt tanítottam.
Chongqing: tartományi jogú város, Kína egyik legnagyobb települése. Magyaros neve Csungking, a második világháborús japán előrenyomulás idején ideiglenesen fővárosként is szolgált.
waijiao: külföldi tanár.
Wuhan: Közép-Kína legnagyobb városa, Hubei tartomány székhelye. A Jangce által félbevágott városban éltem és tanítottam a 2015/2016-os tanévben.
Xinjiang: a magyarosan Hszincsiang-Ujgur Nemzetiségi Autonóm Terület kínai neve, Kína legnagyobb tartományi szintű közigazgatási egysége többségében nem kínai lakossággal.
Ala’er: apró, zömében kínaiak által lakott városka Xinjiang déli részén. A 2016/2017-es tanévben itt voltam pár hetet, míg ott nem hagytam őket.
xiaodianlü: szó szerint: kis elektromos szamár. Az elektromos biciklikre használatos kínai szleng.
Shenzhen: nagyon erősen fejlődő kínai metropolisz Hongkonggal szemben, a legfejlettebb és leggazdagabb kínai települések egyike. Jelenleg itt élünk férjemmel.
-
Könnyű menet
Továbbra is kedvezően alakul a terhelésem. Mint kiderült, a jövő héten is csak ez a szokásosnak mondható négy órácskám lesz az osztályokkal, s immár azt is megerősítették, hogy azt követő, szeptember 23-val induló héttől kezdve is csak 12×45 perc munkaidőnek leszek kitéve. Szerintem meg fogom tudni szokni.
Ha az emlékeim nem csalnak, az október 1-jei nagy nemzeti ünnep miatt (1949-ben ekkor kiáltották ki a Népköztársaság megalakulását) egy hétig szünetel is majd az oktatás, úgyhogy egyelőre nagyon kecsegtető kilátásoknak nézek elébe.
A nyelviskolákat meg amúgy lemondtam. Nem sok kedvem van vesződni angolul egyáltalán nem beszélő picikkel, pláne úgy, ha kezdés előtt fél órával kell szembesüljek azzal, hogy miféle gyerekekről van szó. Nem mondom, valószínűleg lenne az az összeg, amiért felvállalnám az ezzel járó kellemetlenségeket, de az itt felkínált javadalmazás nem ez a kategória. Érdemben sokat nem javítana az anyagi helyzetemen, ellenben erősen mafan (macera, baj, gond), úgyhogy ezt passzoltam. Sértődés nem lett belőle szerencsére.
A lakásom amúgy már jobban fest, mint beköltözéskor. Visszahozták a hűtőt, immár működőképesen, s mielőtt részlegesen paralizált állapotba kerültem a hátidegek vacakolásától, a padlót leszámítva sikeresen kisuvickoltam a fürdőszobát is. Pár napom ráment, de már sokkal jobban mutat. Ha majd már megint képesnek érzem magam az effajta munkára, nekiesek a konyhának is, bár az szerintem még több vesződséggel jár majd. A főzőfelület környékén mindent több éves, centi vastag tapadós zsír borít, előre várom, hogy megküzdhessek vele.
Ha ez is meglesz, onnan már sima ügy. A többi helység rendben van, egy felmosás és portörlés bőven elegendő, ezekben a tisztaság simán megfelelőnek mondható. De eddig még el kell jutni.Szerdáig mindenesetre most megint pihenés jön. Azért nem olyan rossz nekem itt, ugye?
-
Újoncsors
A kínai felsőoktatás egyik egyedi jellemzője az, ahogy elkezdődik. Most már több mint két évtizede annak, hogy az elsőévesek számára nem a nyugaton megszokott módon indul a beilleszkedés. Itt nem gólyatábor van, hanem militarizmus. Két hetes katonai kiképzés.
A nagy alkalomra az igazi fegyveres erőktől szerveznek ki oktatókat, akik aztán azon vannak, hogy némi fegyelmet csurgassanak a diákokba, na meg persze hogy begyakoroltassák velük a menetelést. Mert hogy az egész folyamat végén ügyesen fel kell vonuljon a banda.
Kínában, sok más országhoz hasonlóan, általános hadkötelezettség van. Azonban a népesség hatalmas száma miatt a gyakorlatban ez nem így működik, teljes korosztályok kiképzését sosem erőltették. Mindezzel párhuzamosan a Népi Felszabadító Hadsereget is igyekeztek mindinkább kisebb létszámú, de jól felszerelt fegyveres erővé alakítani.
Miután mindenkit nem visznek el katonának, bőven elég utánpótlást biztosítanak a legszerencsétlenebb sorsú falvak képzetlen fiataljai, így ez a felsőoktatási gyakorlat leginkább az elveknek megfelelő illúzióval szolgál.
A héten már befejezik a tréninget, hogy aztán nekiláthassanak a tanulásnak. Addig is mókás látni őket uniformisban. Hogy az egésznek mennyi értelme van, az már más kérdés. Ennek eldöntését az olvasóra bízom.
-
Kisebb kellemetlenség
Lenne témám írni, s hamarosan sort is kerítek majd rá, de jelenleg kissé kellemetlenül érzem magam.
Nem kell aggódni, nem vagyok beteg, de az utóbbi napot erősen vízszintesen töltöttem el, s sajnálatosan ez nem járt élvezetekkel. Aki tapasztalt már idegbecsípődést, az tudja, miről beszélek, aki szerencsésen megvolt eddig nélküle, annak meg hiába is próbálnám leírni.
A dologban az a legbosszantóbb, hogy legfeljebb negyed óra lenne helyremasszírozni, csak épp nem igazán tudok ez ügyben kihez fordulni itt. Most már úgy-ahogy mozgásképes vagyok, amennyire elértem, magam kissé megdolgoztam a fájós részeket, de azért ez messze nem az igazi.
De legalább kivételesen örülök neki, hogy kemény a matrac az ágyamban! -
Nyelvsuliban jártam
Hát, ez is megtörtént. Claire ma értem jött, s elvitt a nyelvsulija egyik részlegébe órát tartani. Azt persze nem mondta előre, hogy mégis mit tanítsak, s azzal is csak útközben szembesültem, hogy egyáltalán nem tudnak a kölykök angolul. Amúgy cukik voltak, egyik-másikuk csak 9 éves, kivétel nélkül általános iskolások.
Szerencsére oda többet nem kell visszamennem, hanem majd a másik részlegben lesznek óráim, ahol állítólag jobbak már a nebulók is.
Mindenesetre érdekes élmény volt, de az osztálylétszámra legalább nem lehetett panasz.
-
Ebéd kollégákkal
Tegnap lezajlott a duplaórám, amely amúgy meglepően jól sikerült. Elégedett voltam vele. A diákok hozzáállása sokkal jobb, mint Fengjieben volt, s az alapzajt jóformán nem is hallani. Jó lesz ez.
Délben aztán Zhao Shenggel és egy másik kollégával elkocsikáztunk ebédelni. A hölgy kitett magáért, nagyon kiadós és gusztusos fogások kerültek terítékre. Kiderült a táplálás célja is, ő is azt szeretné, ha hétvégenként olykor besegítenék a nyelviskolájában. Erre elvileg holnap sor is fog kerülni.
Ezek amúgy illegális dolgok, a szerződésem szerint nem vállalhatnék munkát sehol máshol, úgyhogy a titoktartás lényeges. Csak hárman tudunk róla, s ha esetleg valamilyen módon megneszelné kívülálló, akkor is ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak segítettem díjazás nélkül.
Claire (ha jól értettem, ez a kolléga angol neve) amúgy nagyon kedves. Ebéd után hazahozott, s közben szóba került, hogy micsoda kihívások nehezítik a komfortos életvitelemet ideát. Nevezetesen a kólahiány. Amíg Wuhanban lépten-nyomon minden tele van zérós itallal, idelenn még maxos pepsi is csak egy helyen van, s erősen csökkenő példányszámban (ha minden igaz, ma elhozom a maradékot is). A szerencse azonban úgy hozta, hogy Claire két testvére is megy Wuhanba gépjárművel különböző ügyintézni valók miatt, s ha már így tesznek, Claire szólt nekik, hogy hozzanak nekem a nyugat ópiumából. Vállaltam, hogy bármennyit átveszek, a lakás nagy, eláll.
Ha más nem, wuhani importból el leszek látva.:)
De lássuk a menüt.
Nem minden a környék. Ilyen elhagyatottnak tűnő helyen bújt meg az éttermünk (fenn),
a terem, ahol a táplálkozás zajlott (lenn).
Talán nem nagyon szeretnek mosogatni, de minden újonnan jött (fenn),
ou (bambuszgyökér) és marhahús (lenn).
Töklevélből készült leves (fenn), hal (lenn).
Rizs és shaofenből, édesburgonyalisztből készült golyók (fenn),
megpirított húsostáska (lenn).
-
Képek a kampuszról és a környékről
A keleti vagy régi bejárat kívülről (fenn), a közeli Zhongshang áruház (lent)
Zhongshang Baihuo (fenn), a keleti kijárat felőli főút (lenn)
Érdekes fauna a keleti bejárat melletti parkban a kampuszon belül (fenn),
ilyen kis kocsikat használnak szemeteskonténer helyett (lenn)
-
Megkezdődött a munka
Ugyan elég fokozatos a felvezetés, a héten, s még a jövő héten is csak négy órám lesz, mind ugyanazzal az osztállyal. Két duplaóráról van szó, szerda illetve péntek reggel. Hallottam olyan infót is, hogy miután az elsősök berendezkednek, s véglegesednek a dolgok, utána is csak 12 órám lesz egy héten, ellenben a szerződésben leírt 16-tal, igaz, az maximumként volt meghatározva.
Talán már nem lepek meg azzal senkit itt, hogy leírom, annyira nem bánom, ha nem kell dolgoznom, igazán nem kell kétszer mondani. Ha nekik így jó…
Elvileg a jövő héten megérkezik a kolléga is, s akkor majd lesz a tiszteletünkre egy bankett az érintett tanárokkal, holnap meg egy másik kolléga hívott ebédre Zhao Shenggel.
Az osztályom meglehetősen jó angolból. A múltkoriak után már nem feltétlenül teszem hozzá, hogy kínai viszonylatban, de tényleg, egészen jól megértettek, s tudtak válaszolgatni is. Az első két órán nem csináltunk semmit, csak ismerkedtünk meg beszélgettünk, de holnap már nekiállunk. Szerepjáték lesz, párbeszéd- meg eleve beszédgyakorlás céljából, így elsőre orvos-beteg párbeszédbe kell majd beleélniük magukat. Meglátjuk majd, mennyire megy nekik, meg eleve mennyire van kedvük hozzá.
Amúgy összesen egy fiú volt az osztályban, elvileg van még kettő, de néhányan nem voltak ott, miután az elsősökkel kapcsolatban volt valami dolguk. Ők angoltanári képzést kapnak, s ennek megfelelően szinte csak angolos óráik vannak.
Végezetül egy fotó a teremből.
-
Lakhatás
Mint arról már írtam egy korábbi összefoglalóban, az ideát tanító külföldiek az esetek nagy részében lakást (olykor albérleti hozzájárulást) kapnak. S miután kérdésként felmerült több dolog ezzel kapcsolatban, így ezt igyekszem kicsit kifejteni.
Az itteni oktatási intézmények (a nyelviskolákról nem tudok személyes tapasztalattal szolgálni, úgyhogy abba nem megyünk bele), beleértve az általános iskolákat és az egyetemeket is, az otthon általános modelltől eltérően kampuszokba tömörülnek. Nincsenek szétszórva a városok különböző pontjain, az összes épület egy helyen, elzárt, kapukon megközelíthető részen belül lelhető fel.
Ezek az oktatási tömbök széles funkcióval bírnak. Azon túl, hogy az osztálytermek s más, az iskolákban megszokott létesítmények tarkítják, itt kerülnek kialakításra a kollégiumok, az étkezők, s a szolgáltató szegmens széles palettája. Itt Xianningben nálunk van egy nagy, három szintes menza, de mellette van több kis kifőzde is. Ugyancsak akad mobiltelefonos bolt (több is), büfék, s egy kisebb élelmiszerbolt is.
A kampuszok általános alkotóelemeit képezik a tanári lakások is. Nem egy-kettőre kell gondolni, hanem komplett tömbökre. Kínában ugyanis a munkahely többnyire valamilyen színvonalú (általában azért egy rosszabb munkásszálló nívójára kell gondolni) lakhatást is biztosít (ez főleg a migráns munkások számára nagy előny), a tanári munka presztízse pedig még mindig nagy, úgyhogy itt ennek hagyománya is van.
Itt Xianningben az egyik ilyen tanári lakásos épületben van kialakítva két lakás a két külföldi számára. Ezek speciálisan kiképzett lakóhelyek, mindenféle földi jóval, mármint kínai standard szerint. Mint arról korábban már volt szó, a helyi lakásviszonyok eléggé nem fehér embernek valóak. A nyugatiak számára kialakított életterekben van melegvíz (bojlerrel), légkondi (ez mondjuk majdnem mindenhol van, nem csak itt), s általában olyan dolgok, amiket a külföldi életben maradásához szükségesnek vélnek. Mosógép, mikró, hűtő, számítógép, internet, nagy televízió, s aránylag jól kinéző berendezés. Miután hatalmas az igény a külföldi angoltanárokra, így igyekeznek erre nagy gondot fordítani, noha azért a végeredmény külföldi szemmel még így is hagy kivetnivalót maga után.
Pl. a wc-ben folyamatosan ömlik a víz, ha a lakásban a csap meg van nyitva, a légkondi kivezetőcsöve körül méretes lyuk van, s az ágy egyik lábát 4 tégla tartja, merthogy kissé el van törve.
De beszéljenek inkább a képek. Ezeket még az előző lakó alatt fényképezték, most újakat nem csinálnék, mert a cuccaim még szanaszét hevernek mindenütt. Az arc megőrzése meg lényeges, pláne ha már Kínában van az ember.
Katt a képre, ha a többit is akarod látni indafotón!
ui.: ezek a másik lakást ábrázolják – amely amúgy a nyáron beázott, most épp felújítják emiatt, de az enyém is kb. ugyanilyen, néhány bútor eltér, de a színvonal azonos.
-
