-
A nyugati ember Kínában 1. – Csajozási lehetőségek
Több megkeresés is érkezett ebben a témában, úgyhogy ideje kivesézni.
Kezdetnek talán vegyük a triviálisabbnak tűnő felállást.A fehér férfiak jelentős része egzotikusnak és kívánatosnak találja a keleti lányokat, de talán még a legkevésbé érdeklődő srácokban is lapul némi kiváncsiság. Női szemmel nézve is sok a dekoratív kínai hölgy, úgyhogy ezen nem nagyon lehet fogást találni.
A Kínában élő egyedülálló fehér férfiak így elég jó választékkal szembesülnek, amihez hozzájön az a szerencsés véletlen, hogy e lányok hatalmas része nem is utasítja el a közeledésüket. Sőt.
Túl azon, hogy egzotikumot láthatnak ők is a messziről jött idegenben, az europid számos tulajdonsága vonzónak számít. Ilyen a testmagasság, a világos bőr, a nagy szemek és a hosszú orr. Mindamellett azt sem lehet elfelejteni, hogy ez egy mélyen materialista világ, s a nyugati partner feltehetően megfelelő egzisztenciával, stabil alapokkal rendelkezik.
A nagyobb kínai településeken nem annyira szokatlan az efféle vegyes párok látványa, s sokszor nagyságrendekkel szebb partnerrel tűnnek fel ezek a férfiak, mint amit úgy alapból megszokottnak vélnénk.
Annak idején az egyetemen is volt több olyan figura, akik hát khm... mondjuk úgy hogy nagyon-nagyon nem voltak jó pasik, ennek ellenére Kínában teljesen vállalható fehérnépeket szedtek össze.
A dologhoz hozzátartozik, hogy a kínai szépségideál nem egyezik az európaival. A mi szemünkkel sok olyan lány szép, akik helyi mércével kissé csúnyának számítanak. Ez ellenkező előjellel is működik, a helyi szépségek jellemzően nem azok, akiket mi is a legszebbnek kiáltanánk ki.Mint ahogy azt már sokszor hangsúlyoztam, a kínai világ több, egymástól erősen eltérő dimenziót takar. A nagyvárosok és a vidék élete, szabályai különböznek. De még a legnyitottabb területeken élő lányok jó része is az életre szóló kapcsolatban gondolkodik, az Európában bevett egyéjszakás kalandok lehetőségére kevesebb az esély (de nem lehetetlen persze, s itt most nem a hivatásosokról beszélünk).
Még ott sem kirívó dolog, hogy a párok az első partnerükkel kötnek házasságot, noha azért visszaszorulóban van.
Mindenesetre az idetévedő európainak érdemes jó előre tisztázni, hogy mit akar, különben könnyen nézhet kellemetlenségek elébe.
Vidéken még inkább hasznos, ha nincs félreértés, az itteni lányok szörnyen naívak, s egy-egy ilyen meggondolatlan lépés nagyon komolyan tönkreteheti az életüket, amennyiben kiderül.A család, mely a fiatalok életében még mindig elég meghatározó, általában pártolja a külföldi férfivel ápolt (komoly!) kapcsolatot, az ilyen férj jó partinak számít.
A könnyű célpontok persze sok kevésbé tisztességes szándékú férfiú fantáziáját is megmozgatják, de ezzel sem árt vigyázni. Volt már rá példa, hogy az ártatlan lányokon elkövetett hódításaival kérkedő nyugatit agyba-főbe verték a helyiek.
Összefoglalva: Kínában európaiként becsajozni nem nehéz, még csúnya férfiaknak sem. Az elképzeléseket viszont ajánlatos előzetesen egyeztetni.
-
A Sanya körüli szigetvilág
Bár Sanya tengerpartja roppant csábító, mint arról már korábban beszámoltam, a kínaiak jó része nem rajong a vízben való önfeledt pancsolásért.
Így aztán számtalan egyéb szórakozási lehetősége van annak, aki idelátogat. Szerveznek túrákat a környező korallzátonyokhoz, körbe lehet nézni a megmaradt esőerdőkben, s ugyancsak vannak a közelben lévő szigetekre szakosodott magánvállalkozók.
A legfelkapottabb hely talán a Majomsziget, amely, mint ahogy a neve is árulkodik, tele van majommal. Makákók, akik már hozzászoktak az emberekhez, így legfontosabb elfoglaltságukká az vált, hogy a turistáktól próbálnak meg elemózsiát szerezni. Utóbbiak persze örömmel etetik is őket, így mindkét fél boldogsága garantálható.
A kínai weben lehet jegyet szerezni 100 yuanért is, a helyszínen, vagy különösen a külföldiekre specializált cégeknél ennek a többszörösét kérik el, úgyhogy érdemes odafigyelni.%60%25Y_WAQGCY(36DR2.jpg)
Maga a sziget amúgy szerintem nem olyan nagy szám. A majmoktól eltekintve. Sajnálatosan az egész egy zsibvásár, s az összes ott lévő helyi a turisták megpumpolásával van elfoglalva. Túl tömény ez így.
Voltunk egy másik szigeten is, 106 yuanért, itt majmok nem voltak, ellenben a táj egészen bámulatos volt. Némiképp rontott a képen az idomított gyerekek papagájjal előadott műsora, de mindannyian mások vagyunk, s belátom, a vendégsereg jó része örömét lelte az előadásban.
Gondolkodtam erősen a búvárkodáson. Életreszóló, kihagyhatatlan élmény lehet egy szép zátony, de sajnos a kínai környezetvédelmi előírások korábban rendkívül engedékenyek voltak, s az akkoriban alkalmazott robbantásos halászat elég csúnyán tönkrevágta a környék víz alatti világát.
Kellően színvonalas látványért messzebbre kell menni és mélyebbre kell merülni, aminek megkérik rendesen az árát. Úgy 7-800 yuantől jöhetett volna szóba bármi valóban vállalható, de inkább ennél többért. Egy ideig vacilláltam, de aztán végül győzött a józan ész.
Sajnos ezeknél a kirándulásoknál én nagyon keveset fotóztam, s azok sem lettek a legjobbak. Húzni-halasztani akartam a bejegyzés megírását, amíg végre megkapom a többiek képeit, de végül erre nem került sor a mai napig sem. Így ezzel kell beérni. Remélem, azért tetszik.
-
Karaoke
A karaoke vagy Kínában divatos nevén KTV közkedvelt szórakozási forma. Még egy ilyen kis porfészekben, mint Fengjie is van legalább 10 erre szakosodott szórakoztatóipari centrum. Sanyaban, amely a turizmus egyik legnagyobb ékköve, ennek a többszöröse.
Valamiért a kelet-ázsiaiak másképp képzelik el ezt az időtöltést, mint mi Európában. Míg odahaza a karaoke a bulik része, s közönség előtt énekelhet a vendég, ideát az egész privát körülmények közt, elszeparált szobákban zajlik.
A társaság méretétől függően (mert azért illdomos nem egyedül nekiindulni) különböző nagyságú szobák közül lehet választani, ahol egymagunk állíthatjuk be, hogy milyen dalokat szeretnénk a lejátszási listánkba. A KTV-gépek színvonalától függően sok egyéb beállításra is lehetőség van, hangsávonként szabályozható lehet a hangerő, szóljon-e vokál, stb.
Az árak elég húzósak is lehetnek, mi Sanyaban sikeresen kifogtunk egy olcsó de kellemes helyet. A (valóban kicsiny) szobánk óránként 16 yuanbe került, s még a sört sem adták túl drágán.
Sajnos a képek a helyszín csökkentett fényviszonyainak köszönhetően nagyon maszatosak lettek, de a hangulatot valamennyire talán visszaadják.
-
Fengjiei hétköznapok
Kicsit ellustultam a napokban, ennek oka, hogy nem csinálok semmit. Sokat alszom, elugrom némi táplálékért, máskülönben meg nem történik semmi izgalmas.
Maga Fengjie is még elég nyomott. A boltok egyre nagyobb számban nyitnak ki és tegnap már néhány kifőzde is üzemelni látszott. A krumplisok még sajnos nem, pedig már szívesen ennék náluk…
A suli is kezd feltelni, a héten a harmadéves felsősök már tanulnak. Állítólag ők egy héttel hamarabb is hagyták abba a szünet előtt, így nem jutott nekik sem kevesebb pihenő.
Velük együtt az őket oktató tanerő is visszatért, de a tömeges érkezés majd a hétvégén várható, a tanítás vasárnap este veszi a kezdetét.Az áramot még nem csinálták meg, úgyhogy hosszabbítókon vegetálok. Kicsit kényelmetlen, ha át kell dugdosnom pár csatlakozót, de azért kezelhető. A buborékos víz a szoba közepén (elég rövid a zsinórja) is felettébb hangulatos.
Közben ez az új áramtalanodás vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy van a lakásban két normális kör is. A fürdőben bojler segítségével kapom a melegvizet (illetve van egy külön csap is, ahol esténként van melegvíz, ezt a suli kazánja fűti, s ezzel mosdik az ifjúság), s a berendezés számára kialakított dugasz láthatóan korrektebb, s a belefutó vezetékek is vastagabbak és strapabíróbbak. Ilyennek kéne lenni mindnek, de sajnos csak ez, illetve a másik szobában lévő légkondi dugasza bír efféle kondíciókkal.
Mostanság a fürdőit használom, s valóban remekül bírja a kiképzést, nem melegszik, működik, ahogy kell.
Az időjárás még mindig elég ramaty, de nem akarok panaszkodni, azért 10-13 fokok vannak nappal legalább. De igazán jöhetne már az a nyüves tavasz.
-
Meleg helyzet
Sanya varázsa sokak viselkedését megváltoztatja. Egy távoli, idegen hely, de mégis barátságos s meleg. Ez utóbbi jelző nem véletlen.
Kínában a homoszexualitás kezelése sokat javult az évek során. Ahogy a nyitás mellé valamelyest nőtt a társadalmi liberalizáció is, úgy erősödtek a dekriminalizáció melletti érvek. 1997-től nem büntetendő, s végül 2001-ben a nemzetközi ajánlásoknak is eleget téve leszedték a betegségek listájáról.
Ez azt jelenti, hogy hivatalosan nem érhet ma hátrány senkit sem azért Kínában, ha meleg. Nem lesz letartóztatva, kényszerkezelve, stb. Nyugodtan, zaklatás nélkül élheti az életét.
A helyzet azért nem ennyire egyszerű. Sanyaban a meleg párok nem is nagyon ügyelnek rá, hogy ne tűnjenek fel (nem kell semmi fizikálisra gondolni, de az egymás közti testbeszéd és közelség könnyen szemet szúr – a fizikalitás a heteroszexuális közegben sem jellemző nyilvánosan), mitöbb, kérdésre minden további nélkül el is ismerték a tényállást. Történetesen amikor kocsmázni voltunk a tetőn, játszottunk egy igaz-bátor szerű játékot, s az egyik résztvevőnk feladata volt a sarokban ülő párocska nemi identitását feltérképezni. Nem jöttek zavarba.
Sanya világa ugyanakkor nem a realitás. Nincsenek ismerősök, s az ember könnyedén ellazul a pálmafák alatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb meleg kénytelen hazugságban élni. A nagyobb városok lakói lényegesen nagyvilágibbak, toleránsabbak, s ennek megfelelően ezekben az élet homoszexuálisként nagyságrendekkel könnyebb.
Vidéken vagy a külföld elől jobban elzárt nagyvárosokban az emberi gondolkodásnak még sokat változnia. A kínaiak jellemzően másképp fejezik ki a nemtetszésüket, mint odahaza, így a helyi melegeknek attól épp nem kell tartaniuk, hogy összevernék őket, ellenben egy nyilvánosan felvállalt élet könnyen lehet egy végletesen pária életvitel is.A Chongqingból származó lányok, akikkel megismerkedtem, a második napon egy nagyon jó chongqingi barátjukkal tűntek fel. Ő volt Songning. Számomra teljesen megdöbbentő nyiltsággal mondták is azonnal, hogy a fiúkat szereti. A magam részéről ebben nem látok semmi kivetnivalót, a szerelem és a vonzalom nem nemekhez kötött fogalmak. Bizonyára még a blogom olvasói közt is vannak olyanok, akik számára nehézséget jelent a másság elfogadása, mindezt úgy, hogy a miénk a kínaihoz mérten egy roppant nyitott társadalom.
Songningot igyekeztem nem nagyon faggatni, bár kíváncsi voltam. Idővel nem is volt annyira nehéz visszafogni magam, mert a saját neme iránt érzett vonzalma hamar az egyik legkevésbé szignifikáns dologgá vált vele kapcsolatban. Nagyon jó fej srácnak bizonyult, kellemes személyiség.
Pár közösen töltött nap után aztán már kevésbé tűnt tolakodónak, ha olykor felmerült egy-egy kérdés. Chongqing is elég nyitott nagyvárosnak tekinthető, több meleg szórakozóhellyel, s relatíve szabad gondolkozású lakossággal. Így lehet, hogy a lányok például régóta ismerik Songning identitását, ugyanakkor a szüleinek ő sem számolt még be a helyzetről. A nővére tud róla mindent.
Hazatérve Mengsinek mutogattam a kirándulás képeit, s amikor eljutottunk az új ismerősökig, mondtam, hogy ki kicsoda, s a mai bejegyzés alapjául szolgáló témát sem hallgattam el. Mengsi nagyon naív és kedves teremtés, s láthatóan próbálta feldolgozni a hallottakat, de nem nagyon sikerült neki. A zsigeri elutasítás belőle is épp úgy áradt, mint ahogy ez valószínűleg a lakosság nagy részében is jelen van. Beszélgettünk egy jó félórát erről a témáról, mire a végére úgy-ahogy kezdett mutatni némi toleranciát. Ez amúgy bíztató, de amíg a közgondolkodás élesen nem változik e téren, addig a meleg helyzet továbbra sem lesz túl rózsás Kínában.
A hatósági hozzáállás javulását azért mutatja, hogy 2009-ben Shanghaiban lezajlott az első Pride.
-
Kiegészítő vonatokkal erősít a kínai vasút – kis színes hírkavalkád
Ha már magyar híreket nem olvasok, úgy gondoltam, ma a Xinhuaval nyitom a napot.
Az újév zajlik tovább, s az eddigi adatok alapján ez komolyan igénybe is veszi az ország amúgy rohamléptekkel fejlődő közlekedési infrastruktúráját. Vasárnap a szokásos négyezer mellé még 109 ideiglenes járatot iktattak be, s hétfőre ezt további 123-mal toldották meg.
A családtagok felkeresésén túl egyre többen vágnak neki az országnak (vagy épp a nagyvilágnak, Thaiföld különösen népszerű), a belföldi turizmus tavaly ilyenkorhoz képest mintegy 20%-kal erősödött.
Mindeközben Qinghai tartományban földrengés volt, Richter-skála szerint 5.1-es. Qinghai Tibet után Kína második legalacsonyabb népsűrűségű tartománya, az epicentrum környéke lakatlan, így kár nem keletkezett. (Qinghaiba egyszer szeretnék eljutni, de valami jobb időben…)
Végül hogy a Jangce se maradjon ki, volt egy kisebb hajós ütközés a folyón lejjebb, Hunanban, Yueyangnál, pár fickó meghalt. A teherforgalom elég tetemes, még itt Fengjieben is sorban járnak különféle dolgokkal megrakott masinák a folyón.
-
Gasztro: gyümölcsös tej
A mai bejegyzés Flecsi barátom kedvéért készült. Szegény felettébb kifogásolja, hogy odahaza mennyire silány választék áll rendelkezésre a különböző ízű tejitalokból.
A kínai helyzet ezzel szöges ellentétben áll. Az itteniek hagyományosan nem nagy tejtermék-fogyasztók, így aztán minden trükkre szükség van, hogy az árucikkeket el lehessen adni. Ennek eredménye többek közt a csokis meg ilyen-olyan édes sajt vagy épp a legkülönbözőbb aromájú tejek.
Az epres vagy a csokis még nem tűnik furcsának, ellenben a narancsos vagy zöldalmás már némiképp meghökkentőbb. Az elsőre kissé szokatlan kombinációk teljesen jól harmonizálnak, finomak. Áfonyás, mindenféle bogyós, mangós, diós, kaktuszos (erre nem veszek mérget, de a képen kaktuszszerűség van), barackos vagy épp banános-sütőtökös-kukoricás verzió is fellelhető. Az árak másfél yuantől indulnak.
-
Szecsuán hatalma
Még Kínába röppenésem előtt komolyan aggasztott, hogy mennyire lesz ez a lokáció kompatibilis az általam beszélt kínai köznyelvvel.
Mint arról akkoriban is írtam, az országban élő majdnem másfélmilliárd ember tekintélyes részének nem a pekingi vagy mandarin nyelvjárás az anyanyelve. Ugyanakkor Kína kínaiak lakta törzsterületének úgy 2/3-án szerencsére a pekingivel nagyon rokon nyelvjárások képezik a beszélt nyelvet. Így van ez Szecsuánban is.
Ahhoz már meg kellett érkeznem, hogy pontosan észlelni tudjam, mégis mekkora eltérésről beszélhetünk. A legnagyobb szerencsémre minden különösebb előképzettség nélkül nagyjából érthető a helyiek beszéde is. Pár hét akklimatizáció mindenképp kellett, amire feltűntek a legnagyobb különbségek, ilyen például, hogy az itteniek elég mérsékelten észlelik az l és n hangok közti különbségeket, s előszeretettel fel is cserélgetik őket.
Ezzel olykor tovább is lépnek.
A la (erős, csípős) szócska itt ná, a nanhai (fiú) pedig lánháj. Ez idáig még könnyen követhető. Ahhoz viszont már komolyabban kellett küzdenie a fogaskerekeimnek, hogy kapcsoljak, a liura (hat) gondolnak, amikor nyú-t mondanak, ahhoz meg pláne, amikor a lüyouból (utazás) nyújó lesz.Annak idején, kiskamaszként olyan kínaiaktól tanultam el a nyelvet, akik maguk sem voltak pekingiek. Részben Liaoningból, részben délről származtak, ennek megfelelően számos hangot sikerült az ő akcentusuknak megfelelően reprodukálnom.
Egyetemistaként nagyjából megszabadultam ezektől a vonásoktól, s ha odafigyeltem, sikerült is szabványosan beszélnem. (Bár ez csak a kínaiul tudó olvasóimnak mond valamit, de a 这个 standard pekingi kiejtésére azóta se áll rá a szám, komolyan erőszakot kell vegyek magamon hozzá. Érdekes módon a 这是-vel semmi gondom.) Később, ha tolmácsolási munkám volt, ez a nem standard előképzettség inkább jól jött, mert a vidékiek által beszélt putonghua esetén lényegesen kevesebbet kellett agyalnom.Szóval, a lényeg: huszas éveim közepére nagyjából kikupálódtam rendesen, de most ez a fél év Szecsuán megint jócskán betesz. Nemcsak azt vettem észre, hogy a putonghua-m hangzói kezdenek átalakulni újra (ez amúgy jólesik, kevésbé mesterkélt), de még azt is, hogy felszedtem egy csomót a helyi köznyelvből. Sanyaban komolyan agyalnom kellett, hogy mi az, amit meg fognak érteni, s mi az, amit csak felénk beszélnek.
Nehéz lesz visszaállni a kiművelt beszédre, ha egyszer kikerülök innen, annyi szent.
-
Xiaodonghai, Sanya
Sanya nem olyan apró város, mintegy 700000 ember él a teljes közigazgatási területen. A tényleges városi lakosság valahol 300 ezer körül lehet.
A két szám közti különbözetet az adja, hogy Kínában a városok irányítása alá tartozik egy jelentős, nem urbánus terület is. Mintha mondjuk Debrecen része lenne fél Hajdú-Bihar megye is.
Az ilyeneknek köszönhető, hogy Fengjieben is él közel egymillió ember, miközben a városias részen még százezer sem.A lényeg, hogy nem annyira kicsiny település, ennek megfelelően a tengerpart sem olyan rövid. Öt jelentősebb öböl vize is mossa a sanyai homokot. Ezek egyike Dadonghai, ahol többek közt én is megszálltam. A blogon eddig publikált parti képek is itt készültek.
Kicsit nyugatabbra található Xiaodonghai, amely egy egész más világ. Lényegesen felkapottabb, szebb és elitebb. Elvileg nyilvános strandok sincsenek, az összes part le van zárva, s csak a környező hotelek lakói számára látogathatóak.
Minket ez annyira nem zavart, úgyhogy gond nélkül bementünk, s kizárólag a nyugágyhasználat idején kerültünk némi összetűzésbe a helyi személyzettel. Mindenképp akartak szállodai kulcskártyát cserében, de végül azzal oldottuk meg a dolgot, hogy nagyon szar kiejtéssel, angol szavakkal keverve elmagyaráztam, hogy a férjemnél van a kártya, a keresztkérdésekre meg értetlenkedtem. Végül feladták, s elfoglalhattuk a helyünket.
Két alkalommal is voltunk itt, első ízben strandröplabdáztunk (a világ egyik legjobbjaként számon tartott kínai nemzeti válogatott is itt, Sanyaban edz), másodszorra fürödtünk. A többiek képeit még mindig nem kaptam meg, de másodjára már nálam volt a gépem.
Nem csak a part gyönyörű, a teljes környék nagyon színvonalas, s kellőképpen exkluzív, a tehetős réteg pénztárcájához szabott.
-
A Kígyó Éve
Megérkezett az új esztendő, az állatjegyek 12 évente ismétlődő ciklusában ezúttal a kígyó kerül sorra.
A hagyományosan 15 napig tartó tavaszünnep (chun jie), melynek első napja az újév, idén február 10-én köszöntött be.
A pontos dátum évről-évre változik, mivel errefelé hagyományosan a hold járása alapján számolták az időt, ami nem igazán követi pontosan a napéveket. Annyi azonban tény, hogy mindig újholdra esik, s valamikor január 21. és február 21. között ünneplik meg.Ez a legnagyobb ünnep Kínában s az egész Távol-Keleten. Ilyenkor összegyűlik a család, s a világ legnagyobb migrációja is kezdetét veszi, hogy mindenki hazaérjen. Szó szerint százmilliók árasztják el a tömegközlekedési eszközöket, alapos kihívás elé állítva az infrastruktúrát.
Az ünnepet megelőző este és az újév első három napja a leglényegesebb. Ekkor az egész család együtt van, rendszerint a nagyszülői házban vagy olykor naponta cserélgetve a helyszínt a familía tagjainak otthonai közt. A Kígyó Évét is hatalmas tüzijáték és petárdaáradat fogadta, mint az szokás. A nyilvánvalón kívül ennek oka az is, hogy a zaj elűzi a rossz szellemeket a környékről. Étkezések idején bőséges és ki-ki lehetőségeinek megfelelően kiemelten jóféle tápokat szolgálnak fel, s hagyományosan a menü része a húsostáska, a jiaozi is. A tévénézés is fontos családi program, a CCTV ilyenkor színvonalas gálaműsorral szórakoztatja a nagyérdeműt, úgy tudom, idén Pekingben még Celine Dion is énekelt egyet a jeles alkalomra való tekintettel.
A gyerekek számára is ez a legfőbb ünnep. Amellett, hogy egy hónapig nem kell iskolába járniuk, ilyenkor kapják a legnagyobb ajándékot is. Kis vörös (ez az ünnepi szín Kínában, teljesen véletlen, bár a vezetés számára szerencsés egybeesés, hogy szinkronizál a kommunizmus színárnyalatával) borítékokban pénzt ajándékoznak nekik a szülők, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik. Természetesen páros összeget, amelyben nincs benn a négyes szám sem, a páratlan nem lenne szerencsés az új esztendőre nézve. A négyes meg pláne.
Az ünnep alatt erősen takaréklángon pezseg az élet. Az utcánkban a boltok nagy része bezárt, s a kifőzdések is felszívódtak. A bankok teljesen randomnak tűnő módon értelmezik a szabadnapot: a Bank of China és az ABC bezárt, a Chongqing Rural üzemel. A nagyboltok is nyitva vannak szerencsére.
A legtöbb dolgozó durván egy hetet tölt otthon, aztán megy minden a régi kerékvágásban. (Idén épp) Február 25-én, az újév 15. napján a lampionünneppel zárul az egész móka, aztán remélhetően addigra a tavasz is megjön. Most hétvégére már 16 fokokat jósolnak.
Az ünnepre való tekintettel a fákat feldíszítették égőkkel, Chongqing belvárosa így fest.
