• Adaptáció

    Mikor augusztus végén idekeveredtem, s elkezdtem áldásos munkámat a helyi diáksággal vegyülve, kissé sokkolt a rengeteg ismeretlen arc. Abban a hitben voltam, hogy majd felírom a neveiket, s szép lassan – ahogy az órákon együttműködünk – meg is jegyzem őket.

    Akkor még persze nem tudtam, hogy több mint 1000 tanítványom lesz. A névlistával sem megyek sokra – amely az osztálytermek nagy részébben amúgy ott az asztalon -, mivel minden héten máshol ülnek. Ez nem teljesen önkényesen zajlik így, az osztályfőnök helyezi át őket másik padba, annak érdekében, hogy nagyjából kiegyenlítetten jussanak közelebb a táblához, s egyikük szeme se menjen tönkre.

    Az európaiakra jellemző egyébként is, hogy minden kínait ugyanolyannak látnak. Mivel a vonások gyökeresen különböznek a hazaitól, elsősorban ezek tűnnek fel, az általános jegyek. Persze ha elég időt töltünk ázsiaiak közt, az agyunk is idomul, s teljesen jól elkülöníthetővé válnak az egyes indivíduumok.

    Kiskamasz koromtól kezdve kínaiak körül sertepertéltem, úgyhogy ez a része nekem nem jelent gondot. Ennek ellenére nagyon tanácstalan voltam az itteniekkel szemben. Ha rámköszönt egy kölyök, sose tudtam, hogy a diákom-e, a nevüket meg pláne nem. Kicsit akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy a hosszú évek óta itt tanító kínai kollégák se tudják.

    Mostanra sokat javult a helyzet. Az osztálytermeket kapásból megtalálom, még azt is tudom, melyik nap melyik osztályokkal van órám és hogy még jobbat mondjak, egy-egy osztály hallatán néhány arcot is képes vagyok társítani a csoporthoz.
    Van már vagy 10 diákom, akinek a nevét is tudom, meg van Monkey, akinek csak a saját választású angol nevét, ami Monkey.

    S ami a legjobb, úgy cirka 100 diákról még azt is meg tudom állapítani, hogy tanítom őket.
    Lássátok be, ez nem mindennapi fejlődés. Az adaptáció mesterfoka.

  • Vasút még mindig – a világ tetején

    A napokban olvastam, hogy bő egy hónapja elkészültek egy két kilométeres alagúttal a Lhásza-Sigace vonalon. Az épülő, 200 km-nél valamivel hosszabb szakasz Lhászát, Tibet fővárosát köti össze Sigacével, Tibet második legnagyobb településével.
    Az, hogy Tibetben van vasút, blogom olvasói számára valószínűleg nem újdonság. Annak idején erősen felkapta a média, s ez esetben joggal is tette. Tibetbe vasutat épülni nem átlagos mérnöki teljesítmény, hasonlót elkövetni még nem nem sikerült senkinek. Permafroszt talajra síneket fektetni eleve nem mindennapi kihívás, s a helyenként 4000 méter feletti magasság sem segített a dolgon. A vonal olyan magasan fekszik, hogy az építkezés során néhány kilométerenként orvosokkal és nővérekkel felszerelt ideiglenes sátrakat kellett létrehozni, mivel a munkások körében tarolt a magaslati betegség. Hála az elővigyázatosságnak, mindenki idejében ellátást kapott. (Ellenben a korábban, Mao idejében megépített főúttal – akkor állítólag 3000 emberéletet követelt a beruházás.) Ugyancsak a több ezer méternek tudható be, hogy az itt közlekedő szerelvények oxigénnal kell dúsítsák a levegőt. 
    Ez a méltán híres vasútvonal azonban nem a folyamat vége. 2010-ben áltak neki a Sigace felé tartó szakasznak, tovább nyugat felé. Ez elvileg 2014-ben lesz kész. A domborzati viszonyok miatt több mint 100 km-en alagutak és hidak tarkítják majd, s középtávon Sigace felől lesz elérhető Nepál, ha egyszer véglegesen döntenek a további bővítés kérdésében.
    Idén állnak neki a Lhásza-Nyingchi szakasznak, ez keletre, Szecsuán felé vezet, s a majdani Szecsuán-Tibet vasútvonal első része lesz. Utóbbit már 2009-ben el akarták kezdeni épülni, de valamiért elhalasztották. A magasság miatt legalább annyira nehéz lesz, mint a Lhászába vezető első vonal, s nem is lesz éppen olcsó. Ha elkészül, Chengdu felől kitérő nélkül elérhető lesz Tibet.

    Középtávon lesz még egy harmadik vasút is Tibetbe, Yunnan felől. Az általam is betervezett úticél, Lijiang a vonal jelenlegi vége, de  épül Shangri-la felé egy szakasz 2015-re mintegy 150 km-en. Ez utóbbi is még Yunnanban található, de már egészen közel a tibeti határhoz.

    P200909031111041881210954.jpg

    A pöttyözött a már megépült szakasz Xining és Lhásza közt. Lhászától nyugat felé épül a Sigace felé tartó vonal (ez nincs a térképen), míg Lhásza és Nyingchi az első része a tervezett Szecsuán-Tibet vasútnak, ez a piros vonal. Az ábra információival ellentétben 2009 szeptemberében nem álltak neki. 

  • Vasutazni jó – csak legyen jegy

    Közben már készülök szorgalmasan az útra, egyelőre még csak gondolati szinten. Nézegetem a lehetőségeket, mi az, amiért érdemes lenne ide vagy oda kitérni, esetleg komoly módosítást beiktatni.

    Sajnos örök gond nálam, hogy a klasszikus turistáskodás általában kevésbé köt le. Európa legtöbb országában megfordultam, egyszer érintettem Afrikát is (Marokkó és Nyugat-Szahara), s volt valamennyi Kelet-Ázsia is. Mindig az egyéni tervezésben hittem, mert legjobban ez egyeztethető össze az igényeimmel, s többnyire olcsóbb is lényegesen. A pénz meg nem a fán terem.

    Az egyéni utazás velejárója, hogy a felmerülő kihívásokat is egyedül kell leküzdeni. Mókás a nyelveket nem beszélő marokkóiaktól vonatjegyet venni vagy épp a taxisnak elmagyarázni, hogy mégis hova szeretnék eljutni, miközben az én arab szókincsem is kimerül a sukran meg a szuk szavaknál. (Más kérdés, de azt azért észrevettem, hogy mindenhol örömöt kelt, ha a külföldi makog pár szót az anyanyelvükön.)

    De visszatérve a mostani kirándulásra, komoly felmerülő probléma a jegyek beszerzése. Itt ugyanis a vonatok kapacitása korlátozott, helyjegy van. Oké, keményüléses jegyet elviekben adnak annyit, ami még fizikálisan lehetséges, de a folyosón dekkolni egy napon át nem éppen elfogadható opció.
    A jegyeket nem lehet bármikor megvenni, csak az utazás időpontja előtt 18 nappal kezdik el árulni. Vannak frekventáltabb vonalak és időszakok, mint például a holdújév, amikor gyakorlatilag a fél ország elindul a szülőföldjére, hogy családi körben ünnepelhessenek. Ilyenkor nagyon nehéz jegyet kapni, mert szinte azonnal fel is vásárolják őket, amint lehetővé válik a foglalás. Mivel az ünnepre már haza is érnék, így nálam inkább a visszaút rizikós ebből a szempontból.

    Van egy másik probléma is, bár ez itt helyfüggő. Értelemszerűen lehet jegyet venni az állomásokon, de Fengjieben nincsen vasút, így vasútállomás sincs. Szerencsére sikerült kiderítenem, hogy a főpostán van egy vasúti értékesítési pont, úgyhogy ez a veszély elhárult.

    Végül még egy gondom van, de ez meg teljesen személyes. Egyedül vagyok itt, s egyedül utazni nem olyan jó móka. Mengsi valahogy kikönyörögte a szüleitől, hogy holdújévre ez legyen az idei ajándéka és eljöhessen velem, viszont egyúttal függővé tették a féléves vizsgaeredményétől. Csakhogy az 24-én derül ki, vagyis simán előfordulhat, hogy nem kapunk mindenhová jegyet.
    Majd én is beszélek valamelyik nap az anyjáékkal, mert egészen felvillanyozott a lehetőség, hogy lenne útitársam. Valamit ki kell találni.

  • Zöld datolya

    Egy ideje rákaptam erre a gyümölcsre. Vásárláskor valami almafélének gondoltam, de erre gyorsan rácáfolt, hogy csutka nincs, ellenben csonthéjas mag lelhető fel a hús alatt.
    Kérdeztem az egyik osztályt, mi a neve. Gyanítom, nem látták teljesen tökéletesen, mert qinglinek, valami kisméretű körtefélének nézték, ami a gugli szerint nagyjából hasonlóan is fest.

    Ma aztán a tanáriban is megtudakoltam, s az egyik angol szakos kolléga date-nek, vagyis datolyának azonosította.
    Töredelmesen bevallom, soha nem láttam még normális datolyát, csak a sziruposan édes, aszalt verziót. Kicsit csodálkoztam is, hogy valóban erről lenne szó, de aztán némi képkeresgélés meg kölcsönös győzködés után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nem a nálunk megszokott datolya, ellenben egy hasonló faj. A kínai mindenesetre ugyanúgy nevezi mindkettőt.

    Az én datolyám lényegesen nagyobb és almazöld színű, s kimondottan finom. És még csak nem is szokás aszalni.
    Otthon hiányozni fog, tényleg egészen kiváló.

    705a7a26debc850330a6a3d91d4647a1.jpg

  • Vonatozás

    Miután hamarosan vonatra szállok, gondoltam ejtek pár szót a kínai vasút sajátosságairól.
    A szerelvények eltérő szintjéről már írtam, ezek betűjelzésekkel vannak megkülönböztetve, s az újabbakkal való utazás jellemzően többe is kerül.

    A vonatokon négy különböző osztály van. A legolcsóbb, főleg rövidebb távokra igénybe vett verzió a „hard seat”, magyarul kemény üléses. Ennél egy fokkal jobb a „soft seat”, puha üléses. A nevükkel ellentétben mindegyik puha, ezek rendelhetőek leginkább párba a nyugati első és másodosztályos kocsikkal.
    A hatalmas távolságok miatt Kínában is vannak alvókocsik. „Hard sleeper” és „soft sleeper”. A soft a drágább, ez esetben fülkék vannak, ahol négy ágy található, 2-2 mindkét oldalon. Ha valaki utazott exszovjet térségekben, ez kb. a „kupe”-vel ekvivalens. Az orosz-ukrán „plackartni” megfelelője a hard sleeper, itt nincs a kocsikban belső elválasztás, nincsenek fülkék, s a folyosó felőli oldalon a menetiránnyal párhuzamosan is vannak fekvőhelyek.
    Mindegyik esetben a személyzet biztosít ágyneműt, huzatot.

    Néhány frekventáltabb vonalon előfordulnak luxus kocsik is, ha már az oroszokat hoztam fel példának, ez a „ljuksz” kategória. Itt csak két ágy van a fülkékben. Az új nagysebességű vonatokon pedig vannak első és másodosztályú ülések, ezek mind „soft seat” kategóriások. Ugyancsak előfordulhat ezeken a szupervonatokon business hely is, ez értelemszerűen a legdrágább.

    Jómagam rövid távon tökéletesen elvagyok a kemény üléses vonatokkal (bár ha csurig van, az nem kellemes), s ha hosszan megyek, akkor az ömlesztett alvóhelyessel. Az árak nagyon barátiak, hogy érzékeltetni tudjam: pl. Chongqing és Kunming közt hard sleeperrel kb. 160 yuan az út. A Wanzhou és Chongqing közti cirka 200 kilométer pedig kemény ülésen 28 yuan.

  • Robot újra

    Ma a három órámból az első elmaradt, valamiért kellett az angoltanárjuknak. Szóltak már tegnap este, így nem kellett hiába odamennem.

    A másik kettő viszont lezajlott, s csináltam apró ízelítő videót, de nem olyan egyszerű úgy, hogy ne vegyék észre.

    A másik osztályban azt örökítettem meg, ahogy becsöngetés előtt zajonganak.

    Végül egy kis séta az épületben, ahogy Mengsi osztályterme felé tartok. Középtájt van a tanárink, ott van benn az asztalom s pár cuccom. Most épp zárva.

  • Haditerv

    Közben kezd kirajzolódni az expedíció. Még két tanítási hetünk van hátra a félévből, aztán 21-23. közt a gyerkőcök a szemeszter végi záróvizsgáiknak gyűrkőznek neki. Ezek eredményét hirdetjük ki 24-én, s onnantól kezdetét veszi téli szünet.

    A terveim alapján még aznap délután buszra szállok Wanzhouig, a szomszédos járás központjáig, ugyanis az a legközelebbi vasúti megálló. A vasút lényegesen olcsóbb, mint bármi más. A vonatok változó színvonalúak, az új típusú szerelvények magasan überelik a nyugati szintet, egyik-másik hiperszuper vasút a technológia élvonalába tartozik.
    Ezek az új vonatok azonban elég drágák is, a hagyományosakhoz képest mindenképp, úgyhogy én maradok a jó bevált „fapados” verzióknál. Lassabban döcögnek, s nem is olyan szépek a szerelvények, de időm épp akad elég, s Magyarországon szocializálódtam, nem kötöm fel magam, ha nem ezüstkanállal tolom a számba a mesterséf specialitását a büfékocsiban.

    Wanzhouból az éjjel három óra felé induló olcsó vonattal döcögök be Chongqingba, kb. 9-re. Ott a tervek szerint pandázom egy keveset majd, hogy aztán este 6-kor Kunming felé vegyem az irányt.
    Ez már egy fokkal hosszabb szakasz lesz, a kinézett vonat 25 óra alatt nyomja le a távot, de ez semmi a Munkács-Szimferopol vonal 32 órájához képest. Ez utóbbit volt szerencsém jópárszor bejárni, ugyanis valami beütés folytán nagyon szívesen nyaralok a Krímen. Megvan a hangulata, s az oroszom csiszolásához is mindig jól jön.

    Kunmingban pár óra várakozás lesz, s onnan még aznap este felszállok a Lijiang felé tartó közel 600 km-es szakaszra, másnap reggelre érek be majd.

    Lijiang egy csodaszép városka Dali közelében. Mellette döntöttem Xishuangbanna helyett. Így nem lesz ugyan vadelefántnézés, de Lariam sem. Szintén Lijiang mellett szól, hogy mivel vasúton megközelíthető, a nagyjából hasonló távú út Kunmingból kevesebb mint feleannyiba kerül, mint a busz Banna felé.

    Lijiangban 3-4 napot gondoltam eltölteni, aztán visszafelé megállok Daliban és Kunmingban is egy-egy napra. A terv ezen része még képlékeny egy kissé, de még van egy kevés időm pontosan kidolgozni.
    Azt se találtam még ki, hogy Kunmingból egyenesen visszainduljak Chongqing felé, vagy tegyek egy kitérőt Chengduba, s majd onnan.

    Vázlatosan egyelőre ennyi állt össze, ha ötletetek van, azt szívesen veszem, bár nem ígérem, hogy értő fülekre talál.
    És végül egy kis térképszerűség az eddigiek alapján. Az új gépre még nem raktam fel a Corel Drawt, úgyhogy jobb híján érjétek be a painttel. Vacak, de az infókat tartalmazza:

    Untitled.png

    A csillag Fengjie, az alsó nyíl helyén van Lijiang, s visszafele a nyilas a kitérő Chengdu és onnan Chongqing felé.

  • Hideg

    Cudarodik az idő, még hó is esett ma. Bár ezt így talán túlzás kijelenteni, de annyi tény, hogy pár pihe szállingózott vagy egy 10 percen át, de azonnal el is olvadt, nyoma sem volt igazán.

    Csináltam egy videót is róla a telefonommal (csak hogy még rosszabb legyen a minőség), de nagyon nehezen fedezhető fel rajta, hogy hullik valami. Azért megosztom veletek.
    És úgy döntöttem, valószínűleg Yunnanba megyek majd a szünetre.

    —-


    Az indavideó is megjavult közben szerencsére.

  • Angoltanárkodni Kínában

    UPDATE: (2016. március 25.)

    A kínai döntéshozók jelentős szigorításokat vezettek be a külföldi tanárok alkalmazása terén. Ez alapján több tartományban is gyakorlatilag lehetetlenné vált a nem anyanyelvű tanárok számára a munkavállalás. A szabályozási környezet átvétele eltérő az egyes provinciákban, de számítani lehet rá, hogy előbb-utóbb majdnem mindenhol kifejti a hatását (hacsak idővel nem alakulnak majd ki kiskapuk, de erre nincs garancia).
    A privát (nyelv)iskolák hivatalosan más munkakör betöltéséről szóló szerződésekkel alkalmanként megkerülik a szabályozást, de az állami intézmények esetében ez nem megoldható.
    Ha mindenképp állami iskolában gondolkodsz, úgy a lehetőségek köre nagyban szűkült, s különösen releváns Kínában eltöltött munkavégzési tapasztalat nélkül kifejezetten rosszak az esélyek.
    Fontos tudni, hogy az új gyakorlat általában engedi a nem anyanyelvi tanároknak is a tanítást, amennyiben diplomájukat az USA-ban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon vagy a Dél-afrikai Köztársaságban szerezték. Hogy az angol anyanyelviekkel azonos megítélésük meddig marad meg, szintén bizonytalan.

    ____________________________________________________________

     

     

    Az elmúlt hetekben megsűrűsödtek a munkavállalást érintő megkeresések, segítségkérések. Bár szívesen adok tanácsokat, kicsit fárasztó mindenkinek külön-külön leírni, így inkább összehoztam ezt a kérdek-felelek posztot, s a továbbiakban ezt ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Ha az átolvasást követően még felmerül néhány kérdés, azzal nyugodtan bombázhattok.
    —–

    ——-
    Van esély Kínában angoltanárként dolgozni?
    Van. Az egész ország angolul tanul, elkél a tanerő.

    ———–

    Milyen képesítésre van hozzá szükségem?
    Ez munkahelyenként eltérő lehet. A diplomát (nem feltétlenül tanári szakirányút) megkövetelik, s gyakran feltétel a TESOL, TEFOL, ESL, stb. bizonyítvány is. Ezek olyan papírok, amelyek igazolják, hogy tudsz angolt tanítani, tanfolyam és vizsga után juthatsz hozzájuk.

    ———–

    Nem baj, hogy magyar vagyok?
    De, az esetek nagy részében baj. Több tartományban rendkívül szigorúan veszik a külföldi tanárok alkalmazását, s csak olyan jelölteknek adnak munkavállalási engedélyt, akik valamelyik angol anyanyelvű országból rendelkeznek útlevéllel. Az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Írország, Ausztrália és Új-Zéland mellett itt-ott még a dél-afrikai állampolgárság is nyerő lehet.

    ———–

    Szükséges tanítási tapasztalat?
    Általában 1-2 éves tapasztalatot várnak el.

    ———–

    Nem beszélek kínaiul. Ez gond?
    Nem, ez egyáltalán nem gond. Ha angolt tanítani vesznek fel, akkor az a fő, hogy ez utóbbi nyelvet beszéld. Ez tulajdonképpen még előnyös is, hiszen csak ezen a nyelven tudsz a diákokkal kommunikálni. 

    ———–

    Hol lehet tanítani?
    Vannak álláshelyek az állami és a magániskolákban is, ezeken túl van lehetőség nyelviskolákban vagy magánóvódákban is tanítani.

    ———–

    Szerinted melyikbe érdemes menni?
    Szerintem az állami vagy normális oktatási rendszerű magánintézményekbe. Ezekben kevés, 10-20 órád lesz, s elég jó eséllyel nem is vágnak át. 

    ———–

    A többi helyen átvágnak?
    Ezt így nem jelenteném ki, de több rá az esély. Továbbá jó eséllyel számíthatsz heti 40+ órás munkaidőre, esetenként fizetésvisszatartásra vagy épp arra, hogy a téli szünet alatt nem kapsz egy fillért sem.

    ———–

    Szabadság van arrafelé?
    Az állami iskolákban jár mindenféle juttatás, s durván 2 hónap szünet egy tanév során. Ha több évig maradsz, akkor értelemszerűen még két hónap nyári szünet is, s mindez fizetett.

    ———–

    Mennyit lehet keresni?
    Ez nagyon változó. Úgy 4000 yuantól indul, egy-két helyen elmehet 15-20e yuanig is. Átlag 4-8e yuan kihozható.

    ———–

    És mennyi kell, hogy egy hónapban megéljek?
    Ez nagyban függ az igényeidtől, s attól, hogy hova kerülsz. A nagyvárosokban a szolgáltatások drágábbak, ha nem intézik a lakhatásodat, akkor a megfelelő színvonalú lakás bérlése is sokba kerülhet. Ha feltételezzük, hogy kapsz elhelyezést, amiért nem kell fizetned,s mindemellett nem kell fizetned az utazásért (mert az iskola területén vagy közel vagy), s nem is szórod a pénzt két kézzel, akkor havi kétezer yuanból egész biztosan kijössz, nekem itt ezerből is sikerült már.

    ———–

    Olcsóság van?
    Alapvetően igen. A tejtermékek és az importcikkek drágák lehetnek, de majdnem minden más olcsóbb mint odahaza. Sokszor nagyságrendekkel olcsóbb. Az élelmiszer tekintetében átlagosan felezheted az otthoni árakat.

    ———–

    A fenti végzettségeim nincsenek meg. Akkor nem is érdemes megpróbálnom?
    A default hátrány (magyarság) mellett s egyik-másik feltétel nem teljesülése esetén is érdemes megpróbálni. Nem veszthetsz vele semmit, s mivel hatalmas a kereslet, így is sikerülhet. Ez esetben persze nem biztos, hogy te válogathatsz, s ne is a 20e yuant célozd be keresetnek. Ugyanakkor 4000 yuanból is könnyedén meg lehet élni, s félre is lehet rakni a felét.
    ———–

    Mennék, de hol keressek állást?
    Rengeteg oldal van a weben, de ha lusta vagy rákeresni, itt van mindjárt három:

    http://www.teachergig.com/jobs/china
    http://www.eslcafe.com/jobs/china/
    http://www.horizoneslchina.com/

    ———–

    Nekem kell megvennem a repülőjegyet?
    Odafelé egész biztosan. Amúgy az állásajánlatok zöme tartalmaz több-kevesebb repülőjegy-visszatérítést. Van, hogy az egészet fizetik, van hogy csak visszafelé, s ugyancsak előfordul, hogy egy fix összeget kap a tanerő a szerződés teljesítésekor.

    ———–

    Milyen papírokra lesz szükségem?
    Ahhoz, hogy Kínábn dolgozhass, munkavállalási vízumot („Z” vízum) kell igényelj valamelyik külképviseleten. Hogy ezt megtehesd, a kínai munkaadódnak be kell szereznie pár papírt, amiket elküld hozzád. Ilyenek a munkavállalási engedély és a meghívólevél. Ezeket a tartomány megfelelő hivatalában intézi a munkaadó, s hogy beszerezhesse számodra, jópár iratot, igazolást fog tőled kérni. Érdemes a procedúra legelején tisztázni, pontosan mi kell, ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy egy több napos vagy hetes rohangálással járó tortúra vár még rád. Ami kellhet: a diploma másolata, erkölcsi bizonyítvány, ajánlólevél, megfelelő formátumú önéletrajz, a munkaszerződésed aláírva beszkennelt példánya, orvosi vizsgálat (konkrét hivatalos formanyomtatvány, a háziorvos kitölti kb. 8ezer forintért) s az ehhez kapcsoló egyéb eredmények beszerzése, úgymint HIV-teszt, tüdőszűrés, EKG. Ezekről az intézmény jobb esetben tájékoztat, máskülönben nem tudnak engedélyt szerezni.

    Mire érdemes odafigyelni?
    A kínai munkaerőpiac rendkívül védett. Kerüld az olyan ajánlatokat, ahol arra bíztatnak, hogy menj ki turistavízummal, s majd ott intézkednek. Ez szinte minden esetben illegális munkát jelent, ami, ha kiderül, kitoloncolással és akár az országból való kitiltással jár együtt.
    Ha konkrét ajánlatot kapsz, légy alapos, s kérdezz rá mindenre időben, beleértve a legtriviálisabb dolgokat is. Ha adnak lakást, kérdezz rá a rezsire (mennyi, kinek kell fizetnie). Tisztázd, hogy a fizetés nettó vagy bruttó, mi lesz az egészségbiztosításoddal, mi van, ha esetleg beteg vagy. Amíg a különböző papírok beszerzése zajlik, az heteket (úgy kb. 2 hónap) fog igénybe venni, úgyhogy menet közben sok kérdés eszedbe juthat. Ezeket ne habozz az összekötődnek feltenni majd.

    ———–

    Mi van, ha még így is maradt kínzó kérdésem?
    Írd meg szépen nekem, s majd megválaszolom, ha tudom.