• Nyugis punnyadás

    Ez a hét a pihenésé, nem igazán történik semmi. Pénteken azért már lesz órám, de addig az édes semmittevés zajlik.
    A kölykök zöme hazament, de azért néhány diák maradt. Az ő szüleik feltehetően valahol a tengerparton melóznak, s más családtagjuk meg talán nincs is, így marad a kollégium. Elég sok házit kaptak amúgy, így annyira azért nem lógathatják a lábaikat.
    Maga az újév teljesen csendben zajlott, mintha egy teljesen szokványos nap lett volna. A tüzijáték őshazájában nem utalt semmi arra, hogy bármi ünnepelni való lenne. Majd ha jön a holdújév…

    Bár január 1. és 2. munkaszüneti napok, a többi ünnepnaphoz hasonlóan ez nem nagyon hatja meg a kereskedelem résztvevőit: minden bolt, legyen az kicsi vagy nagy, ugyanúgy üzemel. Leállás náluk egyedül majd az „igazi” újév környékén várható, akkor viszont napokra, kis üzletek esetében akár 1-2 hétre is. Érdemes lesz majd előtte feltankolni.

    A sulibejárat személyzete viszont takaréklángon nyomul, tegnap beletelt jó 10 percbe, mire sikerült a bevásárlást követően bejutnom. Máskor nem nagyon zárják a kaput, de mivel alig van itt valaki, kicsit elkényelmesedtek. Az egy hónapos téli szünet alatt tutira lesz még ilyen közjáték, hisz’ én leszek a kampusz egyetlen lakója. A gyerekeknek még akkor is haza kell menniük, ha amúgy nem ragaszkodnának hozzzá, bár kétlem hogy lenne olyan elvetemült, aki maradni akarna.
    Egyelőre nem tudom még, mit fogok csinálni. A falusi látogatás ugyan pár napra kínál programot, de a fennmaradó időben lehet hogy elutazom valamerre. Yunnannal vagy Myanmarral szemezek, februárban is kellemes az idő (különösen az utóbbiban), s kimondottan jó helyek. Myanmarba viszont kéne vízum, s egyedül amúgy se tudom, mit kezdjek ott, burmaiul se értek. Ott délen a malária is valós veszély, viszont a Lariamot jobb lenne elkerülni. 
    Sajnos Yunnan szubtrópusi – s igazán érdekes – területei is kockázatosak ebből a szempontból, úgyhogy a vége lehet az lesz, hogy maradok itt. Egy látogatás a chongqingi állatkertben akkor is be fog játszani azért, ha más nem. Régen láttam pandamacit.

  • BUÉK

    Először is boldog újévet kívánok kitartó olvasóimnak. Ahogy az ilyenkor szokás, összegezzük kicsit az elmúltat.

    Immár több mint négy hónapja Fengjieben leledzem, s amennyire győzöm az iramot, igyekszem szorgalmasan posztolni is. A blog indulása óta ez a 88. bejegyzés, ami az új esztendőre csupa jót ígér. A nyolcas a szerencseszáma a kínai népnek, s hogy így duplán van jelen, ez különösen kedvező előjelnek ígérkezik. Eskü alatt vallom, hogy a véletlen műve.

    Bár kezdetben egész kevéske olvasó látogatott ide, a helyzet azóta fokozódott, s számtalan ismeretlen ismerőssel lettem gazdagabb. A kezdeti 1-2 letöltés után mostanra stabil 60-70 fő néz be napi rendszerességgel, s a lapletöltések száma is száz fölötti.

    A blog kiérdemesült három index címlapra is, ami azt hiszem, az oldalam jellegéből adódóan nem is hangzik annyira rosszul.

    Törzskommentelő gárdánk is lett, rudai gyerek, Arthuro, elköltözött, zebrina, Ahmet, mézes tenyér, mbraun gyakorta örvendeztet meg hozzászólásaival (ha valakit kihagytam, tessék reklamálni, nem szándékos). A kitartó kommentelésre ezek után is buzdítanék, különösen a csendben meglapuló olvasók körében, hiszen ez adja az igazi sikerélményt.

    Végül pár érdekes adat. Egy ideje rengeteg keresési találatot kapok különböző számsorokra, pl. 1356943427396, amit nem tudok mire vélni. Mobilszámnak hosszú, s eleve nem tudom, miért kerülök az eredmények közé.

    S a szokásos – érdekes további keresőszavaink idén:

    – sex és pornö falun,
    – ha egy 13 éves fiúnak tetszik egy lány,
    – Vigyázz+mert+egyszer+még+erre+ébredsz,
    – pin* megnyuzva.

    Még egyszer kellemes új esztendőt!

  • Gasztro: szalonna és süti

    Szokásosnak mondható sütirovatomban ezt a példányt mutatom ma be. Egész kellemes volt.

    P1010001

    Ez meg a szomszéd ház igényes erkélye némi szalonnával fűszerezve.

    P1010001

    Végül egy másik szomszéd hasonlóképp dizájnos balkonja. A kormos részen van egy tűzhely, az asszony ott szokott főzőcskézni. Talán kicsi a lakás, s a konyhát befogták más célra.

    P1010002

  • Metróboom

    Legutóbbi chongqingi látogatásom óta átadtak másfél metróvonalat, így már négy van. Az egyiket még szeptember végén (ez egy vadiúj vonal), a legújabbat pedig tegnap (tekintélyes hosszítás).

    December utolsó hete hagyományosan a hivatalos nyitások ideje már hosszú évek óta. Avatnak vonalakat máskor is (például novemberben Hangzhou is debütált a metrós nagyvárosok színpadán, s ugyancsak szeptemberben lettek kész egy szakasszal Chengduban is), de ennyire koncentráltan sosem.

    Na de lássuk az impozáns listát a tegnapi napról:

    – Chongqing, Line 3, mindkét irányban bővítettek, összesen 21.6 km hosszan,
    – Wuhan, Line 2, vadiúj vonal,
    – Peking, Line 6, új tagja a hálózatnak, 31 km,
    – Peking, Line 8, 3.3 km-es hosszítás,
    – Peking, Line 9, toldás 5.7 km-en, és
    – Peking, Line 10, kétirányú gyarapodás, 30.1 km.

    Valahogy általában sikerül nekik lényegesen alacsonyabb fajlagos költségekkel dolgozni, mint odahaza, holott azt hallani, ezt az országot is súlyosan érinti a korrupció. Meg persze a munkaerő bére is alacsonyabb, de mindezekkel együtt is eszméletlen különbségek jönnek ki.
    Nem Magyarország javára…

  • Diktatúra a mindennapokban

    Egy másik blogon akadt egy kisebb vita a kínai berendezkedést illetően, javarészt passzívan szemléltem, de tanulságos volt. Bár érzékeny terület, s nem akarom feleslegesen szítani a feszültséget, úgy érzem, megérdemel egy posztot.

    Kívül, a távoli Európában többnyire két vélemény ütközik, elsősorban az egyes személyek világnézetétől, politikai hovatartozásától függően. A liberálisok általában a poklok poklának szeretik látni-láttatni a rendszert, olyan országnak, ahol a lakosság nonstop szenved az elnyomástól, s ahol a hivatalnokok szemráncolása elég a kivégzéshez, bebörtönzéshez. A rendpártiak ezzel szemben  – bár többségében nem tagadják a fenti fantazmagóriát – többé-kevésbé követendő példaként tekintenek az óriásra, mivel az elképzelés szerint a diktatúra teszi Kínát erőssé, s lehetővé a nagymértékű gyarapodást. Még olykor azt is hozzáteszik, bár ez lenne odahaza is, hisz’ ez esetben a libsik is hamar helyre lennének téve.

    Jómagam – bár liberális nézeteket vallok – nem tudok igazán azonosulni említett elvtársaimmal. A Kínát övező tudatlanság eszmerendszertől függetlenül szedi az áldozatait. Aki még nem járt Kínában, általában nem fogja fel, hogy a mindennapok szintjén ez az állam teljesen szabad.

    Nem akarok hamis képet festeni, sem kisebbíteni azok megpróbáltatásait, akikkel elbánt a hatalom. Kétségtelenül vannak veszélyes foglalatosságok. Nem tanácsos nyíltan fellépni a vezetés ellen, ahogy az sem túl hasznos, ha egy, a kormányzat által betiltott felekezet vagy szekta tagságát gyarapítjuk. De ép ésszel könnyedén felmérhető, hogy az állampolgárok elsöprő többsége nem kerül ilyen helyzetbe, s eképpen nincs is mitől tartania. (Hogy úgy mondjam, házhoz kell menni a pofonért, máskülönben nincs nagyobb esélye a vegzálásnak, mint nyugaton.) A mindennapokban azt érezhetnék legfeljebb, hogy nem jön be a fészbúk meg a youtube, de ezek eleve nem is voltak piacvezető oldalak ideát, így nagy törést nem okoz az életükben. 
    A lakosság elvétve foglalkozik politikával, a demokratikus rendszernek ideát nincs hagyománya. Dél-Korea és Tajvan is kemény (nem 1-2) évtizedeket töltött diktatúrában, mire átléptek a polgári demokrácia szintjére. Az eltelt pár ezer évben megszokták, hogy az országot érintő döntésekbe nincs beleszólásuk, s amíg a dolgok rendben mennek, nem is valószínű a zúgolódás.

    A dolgok márpedig sokkalta inkább rendben mennek, mint valaha. Lehet persze beszélni környezetszennyezésről, éhbérekről, más árnyoldalakról – ezek a kritikák nem is nélkülöznek minden valóságalapot, ugyanakkor be kell látni, hogy az életszínvonal lassan 35 éve töretlenül emelkedik. Nem is kicsit. Annak idején nem ettek rendesen, sokszor voltak éhínségek, ma meg fél Kína használja az internetet, s egyre eredményesebben haladnak a magasabb hozzáadott értéket igénylő termékek gyártása felé.  Amíg a saját bőrükön érzik a fejlődést, addig kevésbé izgatja a fantáziájukat egy olyan ködös, igazából nem is értett fogalom, mint a nyugati típusú politikai berendezkedés.

    Nem is biztos, hogy erre lenne szükségük. A diaszpóra által lakott Szingapúr is keményen rendpárti, mindazonáltal nem kevésbé sikeres, mint az anyaország. Bár ez szigorúan szubjektív – noha sinológus körökben elég elterjedt – vélemény, a kínai fejlődés kívánatos útja ebbe, a helyiek lelkületéhez közelebb álló irányba vezet.

  • Hétvégi robot

    Kivételesen tessék engem igazán sajnálni, ugyanis holnap, szombaton is tanítani fogok.

    ___

    Az a körülmény merült fel ugyanis, hogy a jövő hét hétfői órákat tartjuk meg aznap. Ez az esetemben szerencsére csak három órát jelent, bár azt szétosztva délelőttre-délutánra, úgyhogy sok mozgásterem aznapra nem marad.
    A szombati esti órák is elmaradnak már,  s utána viszont egészen péntek reggelig nyugalom lesz. Szinte az összes koleszos diák hazamegy erre az időre, én a tervek szerint maradok a hátsómon itt.
    —–

    Ez az újév a többi dolgozó számára két szabadnappal jár (január 1. és 2.), nem akkora banzáj. Az igazi újév majd február 10-én (idén erre a napra esik) a Holdújévkor következik be, s egyúttal ez lesz az igazi ramazuri, minthogy a legnagyobb ünnep.
    Addig is élvezem a pihenést, s bár korántsem nevezném magam túlterheltnek, már kicsit várom a téli szünetet is.

  • Karácsony – újratöltve

    Eredeti szándékommal ellentétben mégiscsak lesz bejegyzés, mivel tegnap este bekopogott hozzám az ajándék. Még pedig szó szerint.

    Noha Kína nem keresztény ország – s a karácsony szokása teljesen kultúridegen – mint sok más esetben, a kínaiak ezúttal is lecsaptak a nyugat kínálta ópiumra, s valamilyen szinten ezt az ünnepet is sikerült meghonosítaniuk. Persze átültetve a helyi viszonyokra, s tulajdonképpen teljesen átalakítva azt.

    —-

    Ugyanis, az a helyzet, hogy bár a keresztény alapokról fogalmuk sincs, még azt sem tudják, hogy Jézus születésének apropóján üljük meg ezt az ünnepet, annyit azért – főleg a fiatalok – átvettek, hogy ajándékozás zajlik. Az ízlésesen csomagolt meglepi pedig egy-egy alma. Hogy miért?

    P1010007_4.JPG
    —-

    A szenteste kínai fordításban ping’an ye (csendes, nyugodt éj). A leíráshoz szükséges három karakter első tagja, a ping és az alma (pingguo) első karaktere kiejtésben megegyeznek. Ennyi indoknak épp elég errefelé.

    Így aztán amikor tegnap kinyitottam az ajtót, két kolléga állt ott, s egy ünnepi jókívánsággal fűszerezve kezembe nyomták az almámat. Starking volt, finom, hamar el is fogyott.

    Ma a tanári is tele volt becsomagolt almákkal. Úgy néz ki, teljesen mégsem kerülnek el az ünnepek ideát sem. 

  • Karácsony

    Estére beköszönt az ünnep, s remélem, mindannyiatok karácsonyfája alá kerül bőségesen ajándék.

    A felhajtásból és a szeretetteljes összeborulásból idén nem veszem ki a részem, miután itt a távolban más világ van. Ma is dolgozom, s a karácsony további két napján is így fogok tenni.
    Bár testidegen ez az ünnep ideát, azért vannak jelei annak, hogy a bolygónk globalizálódik. Az utcánkban lévő nagybolt elé kiraktak egy (amúgy szörnyen giccses) trombitálós mikulást meg mellé még egy szarvas húzta szánt is. Nem igaziak persze, hanem pénzbedobós gyerekjátékok. A bolti eladók fején meg megjelent a mikulássapka, elég hülyén is néznek ki bennük.

    —–

    De hagyjuk is ezt. Szeretném megragadni az alkalmat, s a blog összes olvasójának kellemes ünnepet kívánok! 

    Holnap-holnapután szerintem nem írok, hagylak benneteket is pihenni.