-
Papírok, ruházat, fűtés
Lassan, de biztosan közeledünk, s külhoni munkaadóim végre sikeresen beszerezték a meghívólevelet és munkavállalási engedélyt. Jövő hétre meg is érkezik, s nyargalhatok is a Benczúr utcai nagykövetségre munkavállalói vízumért.
Aránylag azért egész gyorsak lettek így a végére. Most már azon jár az agyam, hogy fogok mindent besuvasztani egy bőröndbe max. 20 kg súllyal. Bár Fengjie klímája nem nevezhető hidegnek (pláne a 40 fokos nyári napokon), azért olykor akad egy kevés hó is, s a téli 0-10 fokok is igényelnek melegebb ruhadarabokat.
Elsőre talán egyszerűbbnek tűnne odakünn ruházkodni, mint innen cipelni, de kissé tartok tőle, hogy 177 centis magasságommal nem igazán férek bele a lokális konfekciótermékekbe. (Minden bizonnyal a kinti férfiak túlnyomó többségénél is magasabb vagyok, még szerencse, hogy nem ismerkedni megyek.) Annak is örülni fogok, ha uniszex sportcipő jut majd a lábamra.A tél enyhesége ellenére azért fűteni is kell majd, de ennek megléte is kérdéses. Még a felszabadulás idején jutott bölcs vezetőként Mao elvtárs arra a megállapításra, hogy Kína éghajlati szempontból egyszerűen kettészelhető. Ha már ott fut az a marha nagy folyó, akkor legyen az a határ! – gondolhatta a térképet és a Jangcét böngészve. A folyótól délre meleg, északon hideg van télen. Ilyen egyszerű.
Így aztán délre, például a hajszálnyira átcsúszó Sanghajban (Shanghai) nincs fűtés, szívnak is a helyiek télen. Fengjie-t is kettészeli a folyó, Yong’an északon van, meg a ledózerolt régi város helyett épült aránylag frissen, úgyhogy e két dolog miatt reményeim szerint nemcsak a légkondival tudok fűteni, ha beüt a zimankó. A folyó kicsit feljebb lévő szakaszán, Chongqinghoz közelebb, Fulingban (Fuling) tanított két évet egy Peter Hessler nevezetű amerikai még a kilencvenes években. Élményeit egy nem túlságosan olvasmányos könyvben is megörökítette. Fuling a folyó déli partján épült, így a főiskolán télen fűtés nélküli osztálytermekben tanított.
Remélem a legjobbakat.
-
A kínaiaknak kicsi
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egy évre Kínába megyek, a környezetemtől a lehető legváltozatosabb reakciókat kaptam. Volt aki örült, mások még nálam is lelkesebbek voltak, s volt persze olyan ismerős is, aki inkább az aggodalmának adott hangot.
Az országról élő kép ma sem áll sokkal közelebb a valósághoz, mint régen, csak most már a mértéktelen gagyi és nyomor szinonimájaként élő Kína mellé felküzdötte magát a mindent elsöprő, világ ura, szuperhatalom tévképzet is. Kétségtelen, hogy a pekingi olimpia marketing terén remekül hozta az elvárást, hatására egy hatalmas, a világ dolgait illetően tájékozatlan embertömeg retinájába égett bele a fejlett és erős óriás képe.
Jellemző, hogy míg korábbi beszélgetések során igyekeztem pozitív irányba árnyalni a képet, megértetni, hogy mi zajlott ott le az elmúlt negyedszázadban, addig mostanában rendszerint pont az ellentétes térfélre kerülök, annyira sikerült átesni a ló túloldalára.
Szerencsére azért vannak olyan barátaim is, akiknek a kérdés koránt sem ennyire bonyolult és képesek kizárólag a lényeges szempontokra koncentrálni. Egyikük első reakcióként csak ennyivel indokolta, miért ne menjek: a kínaiaknak kicsi a pöcse.
-
Távolságok
Kína tényleg messze van. Még légi úton is kényelmetlenül sokáig tart odaérni, különösen mióta közvetlen kínai járat nincs.
Nézegettem, leginkább két megoldás jöhetne szóba, az egyik olcsóbb minimálisan (135000 Ft), viszont Brüsszelben és Pekingben is át kellene szállni, a belga fővárosban ráadásul még dekkolni is egy napot. Kihagynám.
A másik a katariak járata, róluk amúgy sem tudok rosszat szólni. 145000-ért adják a jegyet, s mindössze egy dohai átszállás (az is csak 2 óra) szakítja meg, onnan viszont egyenesen Chongqing az úticél. Persze a retúrjegy kétszázezerből kijönne, csak épp nem tervezek mostanában visszajönni.
Fengjie a nagyvárostól még jelentősen odébb van, a környék hegyes-völgyes terepviszonyai sem igazán kedveznek a gyors közlekedésnek. Egy frissen végzett helyi medikus ismerős szerint Chongqingból még cirka 10 óra az út. Ha így vesszük, akkor a repülő 14 órája semmi.
UPDATE: egy másik helyi arc csak 4-5 órát mondott, valami új főúton. Hát, majd elválik. Ha odaérek, majd megmondom, melyik volt a tuti.
-
Számok
Szeptember még messze van, s hogy addig se árválkodjon a blog új bejegyzés nélkül, íme néhány adat leendő (szűkebb és távolabbi) kínai lakóhelyemről.
Arról már írtam, hogy Fengjie járás ma Chongqing tartományi jogú város része, de hogy ezt nagyságrendileg is el lehessen helyezni, talán a következő hasonlat a legoptimálisabb. Képzeljünk el egy Európa-méretű szuverén országot. Ez lenne Kína. A régi Szecsuan (Sichuan) egy kb. Osztrák-Magyar Monarchia méretű tartomány. Ebből hasították ki Chongqing-ot, amely mintegy 82000 km², vagyis közel akkora, mint Magyarország. Ez a Chongqing tartományi jogú város hatásköre alá rendelt terület jópár járásra fel van osztva, ezek egyike Fengjie. Ennek nagysága 4,087 km², ami egy közepesebb méretű magyar megyével állítható párba, mint mondjuk Baranya vagy Csongrád.
A népességi adatok persze kissé eltérnek a hazaiaktól. Bár Kínában a népsűrűség relatíve nem nagy, az országos statisztikát nagyban torzítja, hogy a nyugati és északi területek zöme terméketlen magashegység vagy sivatag. Ez azt jelenti, hogy az a közel 1.4 milliárd ember a terület legjobb esetben is csak felén él, persze ezen belül is hatalmasak a regionális különbségek.
Fengjie járás lakossága a 2010-es népszámlálás alapján 834 000 fő, ami – a Kínával kapcsolatos prekoncepciók miatt elsőre talán szokatlannak tűnő módon – csökkenést jelent a 2006-os, egymilliós lélekszámhoz képest. Ennek oka elsősorban a belső migráció a fejlettebb, tengerparti területek illetve Chongqing irányába.Maga Yong’an egészen kicsi, mindössze 80000 ember lakja, de egyúttal ez a járás egyetlen valamirevaló városa (a következő a sorban kb. húszezres). Viszont meglepően új és modern, aminek az az oka, hogy az eredeti város az óriásira felduzzasztott folyó árterébe került sok más környékbeli településhez hasonlóan. A lakosság így kénytelen volt átköltözni, cserébe viszont lényegesen komfortosabb új házakat és lakókörnyezetet kaptak, még ha a kárpótlás állítólag nem is volt mindig teljesen problémamentes.
A régi Yong’anból ami maradt, az ma már a víz alatt van. Helyette épültek egy komplett új várost 8 kilométerre, egy kicsit feljebb a hegyoldalban, ránézésre helyenként még cirka 25 emeletes házakkal is megtűzdelve. Jelenleg valahogy így fest:
