• Szelektív

    Ideát a pet-palackok gyűjtésének nagy hagyománya van. A környezettudatosság nem igazán jellemző szempont, ellenben az üres, s amúgy csak a kukában, szemétként végző flakonokért némi pénzhez lehet jutni. A pontos árfolyamokat nem ismerem, de feltehetően nem nagy összegekről van szó, azonban ismerve a kínaiak praktikus természetét, ez is lehetőség, amit érdemes megragadni.

    Magam sem vagyok túlzottan zöld. Persze, elismerem, hogy fontos téma és számtalan egyszerű módszerrel javíthatnánk a bolygó állapotán, mindazonáltal én is kényelmes vagyok, mint embertársaim zöme, így aztán túlzásokba sosem estem e téren. A szelektív kuka messze volt, meg amúgy is válogassa külön a szemetet az elempé, kb. ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyamban, amiért bizonyára kapnék is rendesen egy ökotalálkozón.

    Kína azonban, csodálatos módon még engem is megváltoztat. Na, mielőtt teljesen meghatódnátok, beismerem, ezúttal is csak a lustaság győzelméről beszélhetünk. Miután elvétve főzök, így hagyományos szemetem alig keletkezik, eltekintve a szomjoltó szenvedélyem jeleitől. A műanyag palack ronda teremtmény. Könnyű ugyan, de sok helyet foglal, hacsak nem veszem a fáradtságot (általában nem veszem) arra, hogy kiszorítsam belőle a szuszt. Miután a kólát ipari mennyiségben iszom, így hulladék is akad bőven. A házban nincs kuka, így kb. 50 métert kell sétáljak az úton a kis kerekes kordéig, ha meg akarok tőle szabadulni.

    Az amúgy roppant lerobbant lépcsőházunk lépcsőfordulóján a kezdetek óta hatalmas zsákok sorakoztak. Valamelyik lakó ezekbe gyűjti a flakonokat, s pár hetente el is viteti őket. Ezekhez hozzáférni csak cirka 3 méter a lakás bejáratától, így aztán egy ideje már én is csak ide szórom a kóláspeteket.

    Éljen a szelektív hulladékgyűjtés. Zöldülök.

    WP_20140408_003.jpg

    WP_20140408_002.jpg

  • Egy kólamámorban fetrengő nyugati hányattatásai avagy Kínában még mindig öröm vásárlónak lenni

    Ígérem, többet nem adok bejegyzésnek ilyen hosszú címet, de nem tudtam dönteni. Mindkét része igaz, s attól függ, honnan nézzük. De inkább belevágok a közepébe.

    Bizonyára mindannyiunknak megvan a maga hülyesége, nekem jutott több is. Ezek egy része inkább maradjon az én titkom, de azt nehezen is tudnám elrejteni, hogy bolondulok az amerikai üdítőipari óriás barna löttyéért. Józanul szemlélve magam is tisztában vagyok vele, hogy jobb lenne vele leállnom, de a függőség nagy úr. Plusz idén már krisztusi korba lépek, ha eddig nem változtam, akkor most már maradok is hülye.

    Tény, ami tény, különösen a nyári melegben ipari mennyiségben öntöm le a torkomon kedvelt üdítőmet. Olyankor képes vagyok akár négy literrel is végezni, míg a hűvösebb téli napokon beérem kettővel is.
    Valamikor régen még a hagyományosat ittam, illetve hosszú időn át a cseresznyéset, de miután egy korábbi jelentős testsúlygyarapodással leszámoltam, kólában is átálltam a cukormentesre. A light-ot meg a maxos pepsit nem nagyon bírom, ellenben a zérós koka kedvemre való.
    A váltásnak most lesz idén talán nyolcadik éve, mostanra a cukrozottat egyáltalán nem bírom meginni.

    Ez a kólás mizéria persze egyéni szocprobléma, ami miatt a blog hasábjaira kívánkozik az az, hogy Kínában elég nehézkes a diétás üdítőkhöz hozzáférni. Vidéken legalábbis. Ez feltehetően összefügg azzal is, hogy nincs igazán nagy piaca. A kínaiak körében még mindig kevesen kövérek (a nagyvárosok más kérdés), így nem is érdekli őket, hogy mennyi kalóriát öntenek magukba. 

    Wuhanban vagy Chongqingban, s a többi fejlettebb vagy nagyobb településen persze kapni sűrűbben cukormentes löttyöt is, de Fengjieben és itt Xianningben sem elterjedt. Xianningben két nagyobb bevásárlóközpont van: a suliközeli Zhongshang és a belvárosi Zhongbai áruházak. Utóbbiban egyáltalán nem tartanak, az előbbiből meg már elhordtam az idők során nyakukon maradt készlet összes darabját.

    A kampusz keleti kapuján túl húzódó kisebb boltok egyikében rákérdeztem a múlt héten. Ugyan még sosem hallottak erről a termékről, de utánanéztek. Három napja szóltak, hogy Xianningből nem tudnak rendelni, de találtak Wuhanban és onnan kérnek nekem. Ma arra jártam, s tényleg, hoztak is. A nagy tételre, s leendő folyamatos vásárlásra való tekintettel még engedtek is az árból, s biztosítottak róla, hogy lesz folyamatosan a kért mennyiségben.

    Még mindig jó itt ügyfélnek lenni. Nem felejtették el, ki van kiért.