-
Castlebárból szeretettel
A blog szerzője és kedves ura immár szerencsésen elköltöztek és berendezkedtek új otthonukban, hurrá. Ez nagyon jó, mert a korábbi lakhely már kezdett egy kicsit idegesíteni, de szerencsére vége az áldatlan állapotoknak. Volt egy kis csúszás is, mivel a lakók maguk is költöztek egy másik házba, így előbb az ő távozásukat kellett megvárni. Ezért becsülettel fizették is a lakbérünket, s láthatóan sajnálták a kellemetlenségeket. Kibírtuk, megoldódott, fátylat reá.
A költözés mellett időmet a kisregényírási hobbim is elvette, ebben most tartottam egy csekély szünetet, de nemsokára folytatódik majd a dolog, csak végre mindent intézzünk el. Az internetet ugyanis még nem kötötték be. Volt, de elvitték magukkal az itteniek, az újat, ami ráadásul másik szolgáltatótól lesz, pedig még nem sikerült bekötniük a jóembereknek. Remélhetően azért majd csak összekapják magukat.
Castlebárba költözésünk amiatt is fontos volt, mert már jó előre kinéztem magamnak a helyi Leisure Centert, ahol végre kedvemre úszkálhatok, némi szaunával összekötve. Ráadásul kifejezetten barátságos áron is mérik a bérletet.
Ja, és mielőtt kimarad. Beérett Írország krumpli és savanyú alma melletti legfontosabb földművelési terménye is. A képen látható. Némi Leisure Centerrel fűszerezve.
-
Az új helyen új családtagokkal
Most már egy hete, hogy az új házban élünk, s lassan be is rendezkedünk. Sajnos itt lényegesen kevesebb bútor volt, így pár dolgot vennünk kellett, de így is bőségesen megérte a váltás, hiszen itt majdnem a hatodát fizetjük annak, mint amibe a régi kecó került.
Kisebb is persze, de kettőnknek kényelmesen elég.Mivel nem volt, vettünk egy mosógépet is, s ha már vettünk, akkor egy vízmelegítős példányt. A hagyományos, leginkább semmire nem jó gépekhez viszonyítva több mint dupla az ár, de ez legalább szépen mos. Ráadásul 10(!) év garancia van rá, amihez hasonlót sem hallottam soha odahaza. Csendes, energiatakarékos és még centrizéskor sem moccan. Maximálisan elégedett vagyok vele.
Ugyancsak beszerzésre került egy matrac is, mivel a helyi standard fekhelyek… hát… hogy is mondjam… messze nem elégítik ki egy nyugati ember igényeit a kényelem terén. Szívtam a fogam miatta, de aludtam két évig Kínában kényelmetlen ágyon, nem hiányzott újra. És az a kényelmetlen verzió is már egy messze feljavított valami az originál, az otthoni tornatermi szivacsokhoz hasonlatos matracokhoz képest.
A lényeg, hogy végül egy valóban puha mellett döntöttünk, s nem volt olcsó. De ez van.Az átköltözés egyben a kisállataink átköltöztetésével is együtt járt. Már hatan voltak, s a régi házban a beépített halas medencében laktak, ami értelemszerűen maradt a helyén. Kicsit szűkössé is kezdett válni, különös tekintettel a várható ifjoncokra, akik addigra már elég virgonc üzemmódba léptek az anyaméhben.
Férjem eszkábált végül nekik egy óriási, 240×120 cm-es (a réginél kb. 40%-kal nagyobb) helyet lemezekből, s az új házban már ebbe költöztek be.Épp időben, mert 11-én már meg is született Dió (szintén kislány, így marad). Azóta kiderült, hogy a legutóbb elhozott két nőstény másika is vemhes, így nem is baj, hogy Diónak nem lettek tesói. A várhatóan szintén egy darab újszülöttet tartalmazó almot még várjuk, de már nem lehet sok hátra.
A váltás jó ötletnek bizonyult, jó az új helyen is. És még a bevásárlóközpont is közelebb van.
-
Költözünk
Egyelőre csak Nha Trang-on belül. A ház túl nagy kettőnknek, nem használjuk ki, s ehhez képest anyagilag sem mindegy a jelenlegi kereset mellett, hogy mennyit fizetünk.
Közben nekem befutott egy új munka itt, pont a régivel átfedésben, de mivel azt férjem tudja csinálni, így már el is tudom vállalni. Felmerült egy puccos magánsuli is, ovis résszel is, az ünnepek után majd meglesem, de nem fűzök hozzá túlzó reményeket.
Most egyelőre ez az állás, egy picit még maradunk Nha Trang-ban, hogy meddig, az majd kiderül. De az új helyet valószínűleg akkor is megtartjuk, ha megyünk valahová, annyira kevés pénzbe kerül. Férjemnek lényegesen nehezebb itt munkát szereznie, úgyhogy ha vállalható távolságon belül cuccolunk valahova, akkor ő hétvégente vissza tud járni az órákat elvégezni, s a lakás bérlésének fenntartása kevesebbe kerül, mint a hétvégére való olcsó szállás. Plusz ez esetben a cuccokat is kényelmesen lehet elhordani.
Napokon belül, még szombatig átcuccolunk, aztán mindjárt beüt a Tết , a vietnámi újév (időpont és gyakorlatilag minden tekintetében megegyezik a kínaival), s három hét pihi jön. Márciustól pedig újult erővel munkálkodás.
-
Posta is elintézve
Tegnap végül elkezdtünk csomagolni. Nem nagyon akartam hamarabb, mert azért nincs olyan eszméletlen sok cuccunk. Azon ettől függetlenül meglepődtem, hogy mennyi van, egy kicsit kevesebbre gondoltam. Pedig tök pici lakásban vagyunk és egyszer nem vittünk csak haza mindent, de mégis…
No, mindegy is, végül cirka 35 kg-nyi, három kisebb dobozba való portéka indult útnak ma Vietnám felé. A többi cucc 90%-a is már a bőröndökbe került, az utolsó simításokra holnap kerül majd sor. Aztán szombat reggel meg uccu neki.
-
Jó eséllyel megvan a házikó is
Bár ebbe még bezavarhat a hátralévő idő, nem kizárt, hogy addig valaki megelőz bennünket. Bízom benne azért, hogy nem fog, mert már egy hónapja is hirdették a kecót, de éppen balszerencsések is lehetünk.
Előre is lefoglalózhatnám, de azért ezt látatlanban nem szívesen tenném meg. S bár a képek alapján csábító a hely, s nagyon tetszik, élőben azért még lehetnek meglepetések. De azért bizakodó vagyok.
Az ingatlan amúgy két szintes, 220 nm-en terül el és még kertje is van kókuszpálmákkal. Ízelítőnek egy kép is róla nektek. Ha valóban ilyen, szurkoljatok, hogy le ne maradjunk róla.
Ja, és árban a kétharmada annak, amit Shenzhenben fizetünk ezért a kis lukért.
-
A költözés technikai részleteiről
Különösen, hogy Pamacs asszony kérdezte, így illik válaszolni.
Mivel éves rendszerességgel elhagytuk Kínát, s soha nem ugyanott folytattuk, így igazán rengeteg cuccunk nincs. Sajnos még így is több annál, mint amit akár a Qatar munkatársai megengednének.
A Vietnam Airlines nem prémium szolgáltató, így nem is ad a turistaosztályos jegyhez 30 kg-s keretet, csak huszat és elvileg a kézipoggyász is csak 6 vagy 8 kg.Óhatatlanul felmerül, hogy mit kezdjünk. Az opciók egyszerűek: vagy viszünk magunkkal mindent és fizetjük ennek az árát, vagy csak ami befér, a többi marad, s majd veszünk újat. Szerencsére a kínai posta ilyen viszonylatban egész kellemes árakat kínál, így minden nincs veszve. Bár egyelőre csak a weboldalukon tájékozódtam, ha az infók igazak, akkor egy cirka 20 kg cuccot velük juttatunk el a célállomásra.
Bízok azért a legacy légitársaságok rugalmasságában, így remélhetően 23 kg-val még feljut az a bőrönd, s mellé még vettem 10 kg kiegészítést is előre a kis gurulósra. Így összesen talán fel tudunk adatni 55 kg cuccot, s a kézikkel még elviszünk egy 15-t, ami együtt már 70.
Ami velünk nem fér el, azt meg szelektáljuk, s egy maximum 20 kg erejéig elcsomagoljuk és rábízzuk a postai kézbesítésre.Ez utóbbi feltehetően hajót jelent, s úgy legalább 2 hetet, mire odaér a cucc, de ez nem is lesz sürgős. Addigra már remélhetően lesz hova kipakolni a beltartalmat.
Hát, ilyen egy költözés felénk. Szerencsére nem stresszes, mert alig van valamink. Bútor például egy darab sem. De egy „valódi” költözésbe valószínűleg belepusztulnék. Vagy mindenki más körülöttem…
-
Októberben tehát Vietnám jön
Az előzetes tervekkel ellentétben nem várunk februárig, hanem már 16 nap múlva Vietnám felé vesszük az irányt. A hirtelen döntésnek több oka is van.
Már többször elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha férjemnek nem hosszítanánk vízumot és inkább lelépnénk hamarabb, de ez csak gondolat maradt. Mehetnékem volt ugyan, de azért racionális típus vagyok és sem az én vízumom árát nem szerettem volna elpazarolni (nekem még van cirka fél évem), sem az itteni jövedelemről lemondani addig, míg lehet.
Hogy végül mégis megindulunk, annak leginkább vízumos okai vannak. Az eredetileg betervezett maláj opció most épp felfüggesztés alatt áll, elvileg október 28-ig. A férjemnek 7-én jár le a vízuma, így addig nem tudunk várni. Megoldható lenne ugyan, hogy HK-n keresztül szerzünk egy (szerencsétől függően 1 vagy 2 hónapos) papírt átmenetileg, s október végén megyünk Malajába, de ez ugye még újabb költség, ráadásul egyet éjszakázni kéne Hongkongban hozzá.
További bónusz, hogy amennyiben október 28-tól mehetnénk is az új vízumért KL-be, az új verzió drágább, mint az eddigi, ráadásul mivel fél évre szól, akkor meg azt nem tudnánk végig kihasználni. És ráadásul arra sincs tulajdonképpen semmi garancia, hogy tényleg tudunk akkor szerezni vízumot.A lényeg, hogy úgy döntöttem, nem variálgatok, akkor inkább induljunk neki Vietnámnak hamarabb. Férjem most kapott extra 2-3 havi fizura ígéretet a cégtől, ez önmagában elég arra, hogy egy akár egy évet is lehúzzunk ott mindenféle helyi jövedelem nélkül, anélkül hogy egyéb meglévő forrásainkhoz hozzányúlnánk.
Merthogy, ha már lúd, legyen kövér alapon arra is jutottam, hogy Nha Trangban (ide megyünk Vietnámon belül) egy évre telepszünk le első körben fél év helyett.A vietnámi vízumigénylésünk már folyamatban, a napokban intézek majd mindent szép lassan. Október 7-én pedig el is húzunk, előreláthatóan Hongkongon és Saigonon át.
Ennyi egyelőre. Majd szórakoztatlak benneteket a részletekkel.
-
Malajzia megint elmarad
Majd holnap részletesebben is megírom, most csak a lényeg jön. Már októberben költözünk Vietnámba.
-
Megyünk Vietnámba!
A blog olvasói törzsgárdája feltehetően már hozzászokott a hirtelen hozott döntéseimhez meg hogy időnként variálgatok is. Nos, jelentem, amennyiben valami extrém váratlan dolog nem történik – pl. belémszeret egy jóképű (haha!) kínai milliárdos, aki vesz nekem egy villát és még férjemuramat is megtűri szeretőnek, akkor bizony Vietnámban folytatjuk az életünket. Na jó, az emlegetett milliárdos feltűnése esetén is.
Agyaltunk, kutattunk, infókat szereztünk és végül erre jutottunk. Ha a vízumos szituáció rendeződik errefelé, akkor is mehetnékem van, ugyanis ki akarom próbálni a déli szomszédot. Kezdetben, helyben tapasztalatlan, nem natív angoltanárként a két nagyváros tűnt értelmes lehetőségnek: a főváros, Hanoi vagy a még nála is nagyobb déli központ, Ho Chi Minh-város, vagy ha úgy tetszik, Saigon. Ezekbe viszont tényleg csak akkor mennék, ha itt nagyon nem jól alakul a helyzet. Eleget éltem már óriásvárosokban, a fenének sem hiányzik. Szemeztem viszont az ország tengerparti részével…
Ezek a területek kevesebb ember otthonai és a fizetések, bevételek sem érik el a nagyvárosi szintet. Viszont van tenger, napsütés, nyugodt élet. És mint azzal szembesültem, meghökkentően barátságos ingatlanárak. Úgy döntöttünk, hogy ezt muszáj kipróbálnunk. Egy közepes, félmilliós üdülővárost néztünk ki, ahol pezseg az idegenforgalom, rengeteg a turista, élhető méretű, de mégis rendelkezik az élet nyugati szemmel szükséges kellékeivel. A tanítási piac kicsit nehezebb, de nem lehetetlen, s vannak lehetőségek a turizmus terén is.
Arra jutottunk, hogy február végén költözünk. Első körben fél évre. Kalkuláltunk, a helyi árakat, kiadásokat figyelembe véve egyikünk 1-1,5 havi céges jövedelme fedezi a költségeket erre az időre még akkor is, ha helyben semmilyen bevételt nem generálunk. Fél év elég ahhoz, hogy feltérképezzük a lehetőségeinket. Ha esetleg nem tűnik rentábilisnek, utána még cuccolhatunk Hanoiba (Saigon valahogy nagyon nem szimpatikus, kapásból kilőttem) vagy akár vissza Shenzhenbe is.
Hogy a viszonyokat szemléltessem: havi 40-70 ezer magyar pénzért nyugati szemmel is mutatós, 2-3 hálószobás komplett családi házakat lehet bérelni nyugodt, kényelmes helyen, a civilizációt jelentő nyugati bevásárlóközpontoktól 10-15 percre. A világ top 30 legszebb tengerpartjai közé rendszeresen beválasztott partszakasztól hasonló távolságra.
Hogy pontosan hogy alakul majd ott az életünk, azt még nem tudom, de a legrosszabb, ami történhet, hogy minimális költségvetéssel nyaralunk egy fél évet. Ennél kevésbé kellemes dolgok is tudnak történni az emberrel.
Október második felétől, ha megjártuk Malajziát, nekifekszek a viet nyelvnek, hogy ne legyek teljesen bamba, ha megérkezünk. A családlátogatást is majd már Vietnámba időzítjük, jó lesz ott nekik is.Hát ennyi egyelőre. A részleteket majd apránként hozom. Most az elkövetkezendő fél évre kell koncentrálni, még stabilabb alapokat kiépíteni ahhoz, hogy odaát, ha a lehetőség kecsegtet, tudjunk valamibe önállóan is kezdeni.
A Szecsuánblog országot fog váltani.
-
Beköltöztünk
No, tegnap délután hat óra felé elindultunk Bantian városrészbe a lakáskánkba. Igencsak apró a hely, körülbelül mint egy kollégiumi vagy szállodai szoba, de a berendezés aranyos és kettőnknek elég is.
Az ágy matraca nagyon kényelmes, ami Kínában nagy szó, ahogy az itteni az első olyan mosógépem is ebben az országban, amely melegíti is a vizet. A default sajnos hideg vízben mos, ennek megfelelő eredménnyel.
Mára sikeresen be is rendezkedtünk, így a komfortérzetem is kiváló már. Vettünk néhány dolgot még a konyhába meg egy halom vegyszert, így már minden fertőtlenített és tiszta.
Hongkongig már nem tervezek semmit sem csinálni, addig pihizünk, aztán ha onnan visszaértünk és bejelentkeztünk a rendőrségen, utána majd körbenézünk itteni álláslehetőségek után.
Eddig Shenzhenben lenni jó!u.i.: A telefonom kissé bekattant és egyelőre nem tudok fényképezni. Néha csinált már ilyet, de akkor az újraindítás segített rajta, most nem. Hamarosan resetelem, de előbb kénytelen vagyok a rajta lévő cirka 7000 fényképet átmenteni a gépre. Már nem állok rosszul, de azért még beletelik egy kis időbe. Utána majd képeket is rakok fel a lakásról.
